Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-09 / 158. szám
1563. július 9. TOLNA MEGYEI NÉPtlJSAÖ 5 A szekszárdi „hajógyár’’ A ..hajógyár" most még kicsi. Gyárrá az újságíró tolla alatt lép elő, ez a mostani gépjavító telep. De hajógyár lesz belőle, évtizednek sem kell addig elmúlni. Hogy mi íratja le velem e sorokat? Szerencsére olyan objektív körülmények hatnak majd, hogy hajógyárrá nem fejleszteni a mostani telepet, szinte lehetetlenség lesz. De nézzük a mostani gyárat. Nézzük, mint hajógyár most mit produkál e telep, mit adott eddig, hogy rangos gyárrá avatjuk riportunkban. Á múlt nem olyan, hogy rejtegetni kell. Dicsekedni, büszkélkedni való van bőven. És érdemes dicsekedni is. Hisz a telepen javított hajók, pontosabban: nagygene- rálozott hajók azt bizonyítják, jól értik szakmájukat a palánki műhely dolgozói. Itt javították a Fáraó vontatót, itt újították fel teljesen a Szikra motoros vontatót. A Hajnal és a Palánk motoros vontatók is itt fiatalodtak meg, ezenkívül természetesen az FK-nak is dolgoztak, kotrógépeket javítottak. S a palánki sóján volt már honvédségi, műszaki vizijármű is. És jégtörő is. Mert amikor a négyes számú jégtörőt vontatták Füredről, Simon- tornyánál szerencsétlen koccanása volt a hajónak a parttal, és itt kellett az új hajó kormány-állását felújítani — olyan gyors ütemben, hogy a Balatonról leeresztett víz még elegendő legyen a javítás után is a hajó eresztésé- re. És gyakori eset, hogy az új hajók, uszályok, a hosszú, csaknem száz kilométeres Sió-szakaszon vontatás közben meghibásodnak. Itt javítják ki. A négyes jégtörőn harminchat órát dolgoztak, a telep apraja, nagyja, a telep vezetője, éjjeliőre talpon volt, hogy a munkával a víz levonulása előtt elkészüljenek, és még felérhessen a hajó az ünnepélyes fogadásra, ahol televízió, filmesek várták .. . Eltörött az egyik hajó csavarja. Itt készítettek újrendszerű légteres csavart — lemezből, réz helyett. Jobb. olcsóbb, könnyebb, szilárdabb ez a csavar, mint a szokásos, hagyományos rézből készült. Még most is- épségben kavarja valahol a Duna vizét, pedig három éve hegesztették itt a műhelyben — akkor is túlmunkában. Mert itt csak nagy ritkán tudják a munkaidőt — hattól kettőig — betartani. Ha vízeresz- tés van a Sión, akkor mind a huszonöt munkás talpon van. Várják a hajókat, s ha javítani kell azonnal hozzáfognak, hogy órák alatt elkészülhessenek a munkával. Nagytudású szakemberek tették egyébként híressé a palánki hajógyárat. Schwébl Vendel hajógépész, Kazsaki János hajókovács, Gravenc Nándor ha.ióács és persze a telepvezető Udvardi Zoltán Adatok a kereskedelem nyári felkészüléséről A harmadik negyedévre 1005 mázsa szalicilról és 2307 mázsa szódabikarbónáról gondoskodott a kereskedelem. Tavaly hasonló időszakban 622 mázsa szalicil és 1341 mázsa szódabikarbóna fogyott el az országban. Nyáron ecetből is több fogy. Tavaly a harmadik negyedévben 918 vagonnal értékesítettek, az idén 950 vagon eladásra számítanak. Az idei nyáron kedvezőbb a gyümölcsszörp- és a gyümölcslé-ellátás. A múlt évben június 1-től szeptember 30-ig 468 vagon gyümölcsszörpöt és 231 vagon gyümölcslevelet értékesítettek. Ez év azonos időszakában 750 vagon szörp és 400 vagon gyümölcslé áll rendelkezésre. Még két nyári cikk adata: kovászos uborkából a tavalyi 85 vagon helyett 120 vagonnal kerül forgalomba, fagylalt-ostyából pedig 43 vagonnal készül augusztus 31-ig. képezi a gyár törzskarát, a leendő hajógyár magját. Mert ha elkészül a Sión a zsilip — a jövő évben kezdik építeni, az idén még csak felvonulnak az építők — akkor a mostani hajójavítót fejleszteni kell. Mert az első zsilip elkészültével körülbelül Kölesd térségéig válik hajózhatóvá a Sió, és amikor az összes zsilip elkészül — kilenc lesz Siófokig — akkor már különösen nagy jelentősége lesz a palánki hajógyárnak. Mert az áruszállítást a Sió hátán bonyolítják le. mentesítve a közutat, a vasútat a Sárközben. Ez azonban még a távoli jövő. öt-nyolc év is beletelik, mire e tervek megvalósulnak ... Míp gyár lesz a mostani telep, addig még sok munkát ad a mezőgazdaság a hajójavító telepnek. Itt készítenek például halastavakhoz szükséges zsiliprendszereket, rácsozatokat, öntözési telepek segédberendezéseit. cső-kötéseket. it.t javítanak e napokban például olyan különleges gépet mint a D—194-es nyeső-felrakógép, melyből csak ez az egy példány van az országban . . . A só.jatér most kihalt. Egy árva. honvédségtől kiselejtezett monitort ringat a víz — tanyahajó lesz maid belőle. Négy dereglye csapódik a kikötő kőfalához — a vontatót várják, meg a nagyobb vizet, hogy indulni tudjanak ismét sóderért. . . Most még kicsi javítóműhely a palánki hajógyár. Hínár és nádvágó gépet, nyesőgépet és megrongálódott hajókat javítanak itt. De naggyá teszi majd a Sión épülő zsilip, a meginduló nagy forgalom . .. — pálkovács — ■ ■irr«nuMTi Iff az ellenség, hol az ellenség? A téma az utcán hever — tartja az újságírói közhit. És valóban. A nyitott szemmel járkáló újságírónak a tollára az élet számtalan apró mozzanata kínálkozik — ugyanúgy a fotoriporter Objekt teje elé. Legyen az fagylaltozó gyerek, a parkban olvasó fiatal lány, a gabonatáblán arató kombájn, mindmegannyi alany egy riporthoz^ egy képhez. Es előfordul, hogy a téma fura. groteszk helyzetet teremt... A szekszárdi bér- házak mellett a Séd medrében kubikosok tucatjai dolapznak a kánikulai melegben. A méternél magasabb, lerakodott iszapot távolitják el. .4 félmeztelenül hajladozó emberek, a verejtéktől fénylő, bronz színű hátak. a meder hajtása, szinte felkínálja magát a fényképezőgépnek. Kattan a zár, s mintegy visszhangként goromba hang formed az újságíróra: — Hát maga mit csinál itt? — Amint látja; fényképezek..: — Hogyhogy fényképez? Hova tartozik maga? rr mmmrin A gorombra hangra önkéntelenül is tréfa a válasz: — Az OTP-n kívül sehova... — majd udvarias hangon: — Kérem újságíró vagyok. ezért fényképezek. — De ki jogosította fel. hogy engedély nélkül fényképezzen? — Engedély nélkül? Hiszen bárki, bármelyik amatőr fotós megörökítheti magának ezt a munkát, lia megtetszik neki a téma. — Ha Én itt vagyok, akkor nem. Az Én engedélyem nélkül itt senki nem fog fényképezni... — De ugyan miért?... — Nézze. kedves elvtársam... itt nagyon sokan járnak... — Csakugyan... naponta több ezren járnak. itt van az vasútállomás, a MÁV- AUT-állomás. De mi összefüggésben van ez azzal, hogy valaki megörökítse a Sédmeder tisztításán? — Ha az elvtárs újságíró, akkor tudja, hogy ébernek kell lenni. Ébernek... Mert az ellenség igyekszik mindenhova befurakodni. Meg volt itt valami ellenőrzés, hogy nem dolgoznak az emberek... — Áhá... Az újságíróban már derengeni kezd az összefüggés. Az udvariasnak nem nevezhető ' vitapartner bizonyára valami művezető lehet, aki nem szereti. ha váratlanul lepik meg ellenőrök. De mi köze ehhez az ellentég- nek? Netalán valaki megörökíti ezt a munkái és elküldi a képet az amerikai, vagy az angol titkosszolgálatnak. hogy ime; ezek a kommunisták kitisztítják a Sédet, hogy elférjen benne az esetleges záporok vize. Az is lehet, hogy ez a goromba vezető tíz évet aludt egyfolytában. Akkor aludt el. amikor mindenhol a legszigorúbb éberség volt kötelező, mindenkiben az ellenséget véltük felfedezni amikor mindenki gyanús volt, aki csak élt. Most felébredt és a jószándékú fényképezésben is az ellenség kezét látja... Tán ősszel, ha a hideg arra készteti, hogy a szekrényből előszedje a kesztyűjét, abba is belenéz; nincs-e benne az ellenség keze? BI. ■■'rrtriiiri'iTiiiTi cr A sötét, kerek felhő mögül előbukkan a teli hold. Sugarai végigcirógatták a déli széltől fodrozódó holt Duna-ág vizét. Szomorú fűz hajolt fejünk felett a víz fölé. Pályamunkások iyV unkahelyüknél nincs vasútállomás, még feltételes megálló sem. Az arra haladó vonatok is csak lassítanak. de nem állnak meg. üdvözlésként fekete füstgomo- lyagot hagynak maguk után. Nincs más hátra, a sínek mentén közelítjük meg a pályafenntartókat Báta és Palota- bozsok között. Hosszúra nyújtjuk lépéseinket, az egyik talpfáról a másikra, így gyorsabban haladunk előre.- Kísérőnk Gayer János pályamester szünet nélkül magyaráz. A vasúti sínek mellett minden kis csavarnak, talpfának története van. — Például ennek is — áll meg az egyik talpfa mellett. — Mit gondolnak az elvtársak, mit jelent ez a szám rajta? — Talán leltári. — Annak is vehetjük. Mi ezekből a számokból azt is tudjuk, hogy mióta van használatban a talpfa. Ez például éppen ötven éve. Az első pályamunkások keze- nyomát őrzi ez a fa. Milyen kezdetleges módszerrel dolgozhattak vajon? — tűnődünk el az öreg talpfa szemlélése közben. Sokat találgatjuk mi ii, de hát írás nem maradt róla, csak munkájuk hagyott nyomot. A huszonöt-harminc évvel ezelőtti állapotokat azonban már én is jól ismerem, akkor kezdtem. Cudar egy világ volt az is — mondja, s lépteinek szaporázása közben kezd a történetbe. — Manapság jelentkezik az ember és felveszik a vasúthoz, olykor még toborozzák is a munkaerőt. Én öt éven át kérvényeztem felvételemet, haja), méghozzá milyen alázatos tisztelettel... \f olt. aki egyáltalán ’ nem kapott választ kérvényére. Gayer János a szerencsésebbek közé tartozott, öt évi várakozás után felvették, pályamunkásnak. — Négy középiskolám volt. de nem is ez számított, hanem a fizikai erőnlétem. Mert a pályamunkához elsősorban erő kellett. — Most talán nem? — De most is jó, ha nincs hiány belőle, mégsem ez a döntő. Van közöttünk egész vékony dongájú legényke is és a legkitűnőbb munkaerők közé tartozik. Nemrég kapta meg a kiváló dolgozó jelvényt. — Talán a munka változott meg? — Ugyanaz a feladatunk. mint húsz-harminc évvel ezelőtt. Talpfákat cserélünk, nyomtávokat szabályozunk és az ezekkel járó számtalan feladatokat végezzük. Csak éppen más módszerrel, a munka zömét gépekkel végeztetjük. rről már saját ma- gunk is meggyőződhettünk. Megérkeztünk a gépesített pályafenntartók munkahelyére. Csákányt csak mutatóba láttunk, funkcióját az EVA-vibrátor. illetve vibrátorok vették át. — Jó ez így — bizonygatják a dolgozók a cigarettaszünetben. ■— Ha nem fárad az emben jobbkedvű, s ha mái jobbkedvű. gyorsabban halad előre. — Itt például mennyit jelent az előrehaladás? — kérdezzük az embereket. — Naponta kétszázkétszázötven métert, de teljes generálozást hagyunk magunk után — mondja Krut-ki József plőmunkás. Felsorolni is sok lenne hogy hányféle „betegség” veszélyezteti a vágányokat. Van közöttük ilyen furcsa elnevezésű is, hogy sínvándorlás. vágánykivetődés. És bármennyire is hihetetlennek tűnt, a pályamunkások bebizonyították. hogy a sínek igenis vándorolnak. Méghozzá nem is egyforma ütemben, az egyik jobban „megszalad”, mint a másik. ezt legjobban az összeeresztéseknél és a talpfák elhajlásánál venni észre.. A „vándorlás” időszakában a szokottnál még szigorúbb az ellenőrzés, s ha másként nem megy. hát talpfa-cserével kényszerítik mozdulatlanságra a síneket. Az ötvenfőnyi csoport munkáját kevesen ismerik. Azok sem igen tartják számon, akik mindennap utaznak, s akarva. akaratlanul megpillantják őket a vágányok mellett, félrehúzódva, míg a vonat tovagördül, evés szó esik ró- luk, de nélkülük nincs biztonságos, zavartalan közlekedés. A megyében jelenleg ök képviselik az első géoesiiett pályafenntartási egyseget. őket „riasztják” ha sürgős beavatkozásra van valahol szükség, s a tervszerű fenntartási munka zöme is ra;uk hárul. A gépesített pálya- munkási szakost becsülettel tesz eleget sokoldalú feladatának. R. M. A távolból, Fadd felől harangszó áradt. A kultúrsátorban tvisztel- -k. Jutka göröngyöt dobott a víz- oe. Amikor a csobbanás nesze elhalt, váratlanul beszélni kezdett. — Múlt éjjel nagy vitám volt Icával, aki mellettem fekszik a sátorban. Ica különben rendes lány. csak egy hibája van: nem hisz abban, hogy az emberek megváltoznak. Hogy a rosszakból is lehetnek jók. Vezetőségi tag az alapszervezeténél és propagandista. Elmondta, hogy a legutóbbi vezetőségi ülésen addig érvelt, amíg vissza nem utasították egy jelentke ző ügyét. Hogy mi volt a bűne?... Két évvel ezelőtt összeverekedett agy másik lánnyal a fiú miatt, akit nagyon szeretett. — Viszonzásul én is elmondtam neki egy történetet. Ha ráérsz, meghallgathatod. Icát az elbeszélésem, amelyet most hallani fogsz, megingatta kissé, s mi, lányok, akik együtt lakunk a sátorban, elhatároztuk, hogy a visszalévő hat este, takarodó után mindegyikünk elmond egy hasonló témájú, életből merített történetkét... Icának az emberekbe vetett bizalommal kell távoznia a dombori KISZ-táborból. Csalódsz, ha azt képzeled, hogy a nevelés csak a hivatalosan rendezett előadásokon és vitákon folyik. Takarodó után gyakran nyúlnak beszélgetéseink az éjszakába. Jutka elhallgatott. A békakoncert. a kultúrsátorból kihallatszó tviszt és a harangzúgás egybefolyó zenéjére füleltünk néhány pillanatig. Majd megint hallottam Jutka kellemes, nyugodt hangját. — A történet, amit Icának elmondtam. egy fiúról szólt, aki sohasem fért a bőrébe. Pistának hívják. Gyakran verekedett. Nem volt KISZ-tag. de eljárt gyűléseinkre és mindig zavart keltett. A fiúk is féltek tőle. Hetenként bunyóedzésre járt Szekszárdra. Nem volt. aki megfékezze. Bandát szervezett. A banda keresztezte minden törekvésünket. — Két évvel ezelőtt, farsang idején Pista, mint minden alkalommal. ahányszor csak bál volt Kiss Jolánt kérte fel táncolni, aki vezetőségi tagja alapszervezetünknek. Jolán nem szívesen táncolt Pistával. Éreztette is vele. Sokszor eltűnt előle. A fiú azonban nem nyugodott. Hevesen ostromolta Jolánt. Senki előtt nem titkolta. hogy szerelmes lett belé. — Legközelebbi taggyűlésünkön Jolán elnökölt. Pista az első sorban ült. Előző taggyűlésen a járási KISZ-titkár beszédébe is belebeszélt. Most szótlanul és illedelmesen viselkedett. — Javaslatomra a KISZ-bál alkalmával. amit a taggyűlés után egy héttel rendeztünk. Pistát bíztuk meg a rendezőgárda vezetésével. Nem volt verekedés. A részegeket simán, botrány és zaj nélkül eltávolították. A „banda" tagjai közül senki sem rúgott be. A lányos mamák dicsérték a KISZ-t a fegyelmezett bálrendezés miatt. — Ezek után ne gondold, hogy Jolán mindjárt Pista nyakába ugrott. Nem! Te nem ismered őt. Nem adja ó ilyen simán magát. — Pistának be kellett kapcsolódnia a politikai oktatásba. Be kellett szerveznie egykori bandájának tagjait az énekkarba, színjátszó körbe. táncegyüttesbe. Egyéves próbát állt ki derekasan, míg végre Jolán odanyűjtotta neki a balkezet, hogy a jegygyűrűt felhúzhassa rá. — Még csak annyit... Jolán sokat vívódott. Szóba álljon-e egy olyan fiúval, aki huligán hírében áll. Titokban már szerette ő is a fiút. de nem tudott dönteni. Szeretet helyett jó ideig hidegséget árasztott magából. Mi beszéltük rá, ne zárkózzon el előle, de feltételt szabjon neki: barátságuk és későbbi szerelmük alapja csak az lehetett, hogy Pista jó útra tért. — Nem bánta meg. hogy ránk hallgatott! Felharsant a kürtszó. Takaródét fújtak. Felkeltünk a duna-par- ti fűről, és megindultunk sátraink felé. H. T.
