Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-09 / 158. szám

1563. július 9. TOLNA MEGYEI NÉPtlJSAÖ 5 A szekszárdi „hajógyár’’ A ..hajógyár" most még kicsi. Gyárrá az újságíró tolla alatt lép elő, ez a mostani gépjavító telep. De hajógyár lesz belőle, évtizednek sem kell addig el­múlni. Hogy mi íratja le velem e sorokat? Szerencsére olyan ob­jektív körülmények hatnak majd, hogy hajógyárrá nem fejleszteni a mostani telepet, szinte lehe­tetlenség lesz. De nézzük a mos­tani gyárat. Nézzük, mint hajó­gyár most mit produkál e telep, mit adott eddig, hogy rangos gyárrá avatjuk riportunkban. Á múlt nem olyan, hogy rej­tegetni kell. Dicsekedni, büszkélkedni való van bőven. És érdemes dicseked­ni is. Hisz a telepen javított hajók, pontosabban: nagygene- rálozott hajók azt bizonyítják, jól értik szakmájukat a palánki mű­hely dolgozói. Itt javították a Fáraó vontatót, itt újították fel teljesen a Szikra motoros von­tatót. A Hajnal és a Palánk mo­toros vontatók is itt fiatalodtak meg, ezenkívül természetesen az FK-nak is dolgoztak, kotrógépe­ket javítottak. S a palánki só­ján volt már honvédségi, mű­szaki vizijármű is. És jégtörő is. Mert amikor a négyes számú jég­törőt vontatták Füredről, Simon- tornyánál szerencsétlen koccanása volt a hajónak a parttal, és itt kellett az új hajó kormány-állá­sát felújítani — olyan gyors ütemben, hogy a Balatonról le­eresztett víz még elegendő legyen a javítás után is a hajó eresztésé- re. És gyakori eset, hogy az új hajók, uszályok, a hosszú, csak­nem száz kilométeres Sió-szaka­szon vontatás közben meghibá­sodnak. Itt javítják ki. A né­gyes jégtörőn harminchat órát dolgoztak, a telep apraja, nagyja, a telep vezetője, éjjeliőre talpon volt, hogy a munkával a víz le­vonulása előtt elkészüljenek, és még felérhessen a hajó az ünne­pélyes fogadásra, ahol televízió, filmesek várták .. . Eltörött az egyik hajó csavarja. Itt készítettek újrendszerű légte­res csavart — lemezből, réz he­lyett. Jobb. olcsóbb, könnyebb, szilárdabb ez a csavar, mint a szokásos, hagyományos rézből ké­szült. Még most is- épségben ka­varja valahol a Duna vizét, pedig három éve hegesztették itt a műhelyben — akkor is túlmun­kában. Mert itt csak nagy ritkán tudják a munkaidőt — hattól kettőig — betartani. Ha vízeresz- tés van a Sión, akkor mind a huszonöt munkás talpon van. Várják a hajókat, s ha javítani kell azonnal hozzáfognak, hogy órák alatt elkészülhessenek a munkával. Nagytudású szakemberek tették egyébként híressé a palánki hajó­gyárat. Schwébl Vendel hajógé­pész, Kazsaki János hajókovács, Gravenc Nándor ha.ióács és per­sze a telepvezető Udvardi Zoltán Adatok a kereskedelem nyári felkészüléséről A harmadik negyedévre 1005 mázsa szalicilról és 2307 mázsa szódabikarbónáról gondoskodott a kereskedelem. Tavaly hasonló időszakban 622 mázsa szalicil és 1341 mázsa szódabikarbóna fo­gyott el az országban. Nyáron ecetből is több fogy. Tavaly a harmadik negyedévben 918 va­gonnal értékesítettek, az idén 950 vagon eladásra számítanak. Az idei nyáron kedvezőbb a gyü­mölcsszörp- és a gyümölcslé-ellá­tás. A múlt évben június 1-től szeptember 30-ig 468 vagon gyü­mölcsszörpöt és 231 vagon gyü­mölcslevelet értékesítettek. Ez év azonos időszakában 750 vagon szörp és 400 vagon gyümölcslé áll rendelkezésre. Még két nyári cikk adata: kovászos uborkából a tavalyi 85 vagon helyett 120 va­gonnal kerül forgalomba, fagy­lalt-ostyából pedig 43 vagonnal készül augusztus 31-ig. képezi a gyár törzskarát, a leen­dő hajógyár magját. Mert ha el­készül a Sión a zsilip — a jövő évben kezdik építeni, az idén még csak felvonulnak az építők — akkor a mostani hajójavítót fejleszteni kell. Mert az első zsilip elkészültével körülbelül Kölesd térségéig válik hajózható­vá a Sió, és amikor az összes zsilip elkészül — kilenc lesz Siófokig — akkor már különösen nagy jelentősége lesz a palánki hajógyárnak. Mert az áruszállí­tást a Sió hátán bonyolítják le. mentesítve a közutat, a vasútat a Sárközben. Ez azonban még a távoli jövő. öt-nyolc év is bele­telik, mire e tervek megvalósul­nak ... Míp gyár lesz a mostani telep, addig még sok munkát ad a me­zőgazdaság a hajójavító telepnek. Itt készítenek például halastavak­hoz szükséges zsiliprendszereket, rácsozatokat, öntözési telepek se­gédberendezéseit. cső-kötéseket. it.t javítanak e napokban például olyan különleges gépet mint a D—194-es nyeső-felrakógép, mely­ből csak ez az egy példány van az országban . . . A só.jatér most kihalt. Egy árva. honvédségtől kiselejtezett monitort ringat a víz — tanya­hajó lesz maid belőle. Négy de­reglye csapódik a kikötő kőfalá­hoz — a vontatót várják, meg a nagyobb vizet, hogy indulni tud­janak ismét sóderért. . . Most még kicsi javítóműhely a palánki hajógyár. Hínár és nád­vágó gépet, nyesőgépet és meg­rongálódott hajókat javítanak itt. De naggyá teszi majd a Sión épülő zsilip, a meginduló nagy forgalom . .. — pálkovács — ■ ■irr«nuMTi Iff az ellenség, hol az ellenség? A téma az utcán hever — tartja az új­ságírói közhit. És va­lóban. A nyitott szem­mel járkáló újság­írónak a tollára az élet számtalan apró mozzanata kínálko­zik — ugyanúgy a fotoriporter Objekt te­je elé. Legyen az fagylaltozó gyerek, a parkban olvasó fia­tal lány, a gabona­táblán arató kombájn, mindmegannyi alany egy riporthoz^ egy képhez. Es előfordul, hogy a téma fura. groteszk helyzetet te­remt... A szekszárdi bér- házak mellett a Séd medrében kubikosok tucatjai dolapznak a kánikulai melegben. A méternél maga­sabb, lerakodott isza­pot távolitják el. .4 félmeztelenül hajla­dozó emberek, a ve­rejtéktől fénylő, bronz színű hátak. a meder hajtása, szinte fel­kínálja magát a fény­képezőgépnek. Kattan a zár, s mintegy visszhangként gorom­ba hang formed az újságíróra: — Hát maga mit csinál itt? — Amint látja; fényképezek..: — Hogyhogy fény­képez? Hova tarto­zik maga? rr mmmrin A gorombra hang­ra önkéntelenül is tréfa a válasz: — Az OTP-n kívül sehova... — majd ud­varias hangon: — Kérem újságíró va­gyok. ezért fényképe­zek. — De ki jogosította fel. hogy engedély nélkül fényképezzen? — Engedély nél­kül? Hiszen bárki, bármelyik amatőr fo­tós megörökítheti ma­gának ezt a munkát, lia megtetszik neki a téma. — Ha Én itt vagyok, akkor nem. Az Én engedélyem nélkül itt senki nem fog fény­képezni... — De ugyan mi­ért?... — Nézze. kedves elvtársam... itt nagyon sokan járnak... — Csakugyan... na­ponta több ezren jár­nak. itt van az vas­útállomás, a MÁV- AUT-állomás. De mi összefüggésben van ez azzal, hogy valaki megörökítse a Séd­meder tisztításán? — Ha az elvtárs újságíró, akkor tud­ja, hogy ébernek kell lenni. Ébernek... Mert az ellenség igyekszik mindenhova befura­kodni. Meg volt itt valami ellenőrzés, hogy nem dolgoznak az emberek... — Áhá... Az újságíróban már derengeni kezd az összefüggés. Az ud­variasnak nem nevez­hető ' vitapartner bi­zonyára valami mű­vezető lehet, aki nem szereti. ha várat­lanul lepik meg el­lenőrök. De mi köze ehhez az ellentég- nek? Netalán valaki megörökíti ezt a mun­kái és elküldi a ké­pet az amerikai, vagy az angol titkosszol­gálatnak. hogy ime; ezek a kommunisták kitisztítják a Sédet, hogy elférjen benne az esetleges záporok vize. Az is lehet, hogy ez a goromba vezető tíz évet aludt egy­folytában. Akkor aludt el. amikor min­denhol a legszigorúbb éberség volt kötelező, mindenkiben az el­lenséget véltük fel­fedezni amikor min­denki gyanús volt, aki csak élt. Most felébredt és a jó­szándékú fényképe­zésben is az ellenség kezét látja... Tán ősszel, ha a hideg arra készteti, hogy a szekrényből előszedje a kesztyű­jét, abba is belenéz; nincs-e benne az el­lenség keze? BI. ■■'rrtriiiri'iTiiiTi cr A sötét, kerek felhő mögül elő­bukkan a teli hold. Sugarai végig­cirógatták a déli széltől fodrozó­dó holt Duna-ág vizét. Szomorú fűz hajolt fejünk felett a víz fölé. Pályamunkások iyV unkahelyüknél nincs vasútállomás, még feltételes megálló sem. Az arra haladó vonatok is csak lassítanak. de nem állnak meg. üdvöz­lésként fekete füstgomo- lyagot hagynak maguk után. Nincs más hátra, a sínek mentén közelít­jük meg a pályafenn­tartókat Báta és Palota- bozsok között. Hosszúra nyújtjuk lépéseinket, az egyik talpfáról a má­sikra, így gyorsabban haladunk előre.- Kísé­rőnk Gayer János pálya­mester szünet nélkül magyaráz. A vasúti sí­nek mellett minden kis csavarnak, talpfának története van. — Például ennek is — áll meg az egyik talpfa mellett. — Mit gondolnak az elvtársak, mit jelent ez a szám rajta? — Talán leltári. — Annak is vehetjük. Mi ezekből a számokból azt is tudjuk, hogy mi­óta van használatban a talpfa. Ez például ép­pen ötven éve. Az első pályamunkások keze- nyomát őrzi ez a fa. Milyen kezdetleges módszerrel dolgozhattak vajon? — tűnődünk el az öreg talpfa szemlélé­se közben. Sokat találgatjuk mi ii, de hát írás nem ma­radt róla, csak munká­juk hagyott nyomot. A huszonöt-harminc évvel ezelőtti állapotokat azon­ban már én is jól isme­rem, akkor kezdtem. Cudar egy világ volt az is — mondja, s léptei­nek szaporázása közben kezd a történetbe. — Manapság jelentke­zik az ember és fel­veszik a vasúthoz, oly­kor még toborozzák is a munkaerőt. Én öt éven át kérvényeztem felvéte­lemet, haja), méghozzá milyen alázatos tiszte­lettel... \f olt. aki egyáltalán ’ nem kapott vá­laszt kérvényére. Gayer János a szerencsésebbek közé tartozott, öt évi várakozás után felvették, pályamunkásnak. — Négy középiskolám volt. de nem is ez szá­mított, hanem a fizikai erőnlétem. Mert a pálya­munkához elsősorban erő kellett. — Most talán nem? — De most is jó, ha nincs hiány belőle, még­sem ez a döntő. Van közöttünk egész vékony dongájú legényke is és a legkitűnőbb munka­erők közé tartozik. Nem­rég kapta meg a kiváló dolgozó jelvényt. — Talán a munka változott meg? — Ugyanaz a felada­tunk. mint húsz-harminc évvel ezelőtt. Talpfákat cserélünk, nyomtávokat szabályozunk és az ezek­kel járó számtalan fel­adatokat végezzük. Csak éppen más módszerrel, a munka zömét gépekkel végeztetjük. rről már saját ma- gunk is meggyő­ződhettünk. Megérkez­tünk a gépesített pálya­fenntartók munkahelyé­re. Csákányt csak mu­tatóba láttunk, funkció­ját az EVA-vibrátor. il­letve vibrátorok vették át. — Jó ez így — bizony­gatják a dolgozók a ci­garettaszünetben. ■— Ha nem fárad az emben jobbkedvű, s ha mái jobbkedvű. gyorsabban halad előre. — Itt például mennyit jelent az előrehaladás? — kérdezzük az embe­reket. — Naponta kétszáz­kétszázötven métert, de teljes generálozást ha­gyunk magunk után — mondja Krut-ki József plőmunkás. Felsorolni is sok len­ne hogy hányféle „be­tegség” veszélyezteti a vágányokat. Van közöt­tük ilyen furcsa elneve­zésű is, hogy sínvándor­lás. vágánykivetődés. És bármennyire is hihetet­lennek tűnt, a pálya­munkások bebizonyítot­ták. hogy a sínek igen­is vándorolnak. Még­hozzá nem is egyforma ütemben, az egyik job­ban „megszalad”, mint a másik. ezt legjobban az összeeresztéseknél és a talpfák elhajlásánál venni észre.. A „vándor­lás” időszakában a szo­kottnál még szigorúbb az ellenőrzés, s ha más­ként nem megy. hát talpfa-cserével kénysze­rítik mozdulatlanságra a síneket. Az ötvenfőnyi csoport munkáját kevesen isme­rik. Azok sem igen tart­ják számon, akik min­dennap utaznak, s akar­va. akaratlanul megpil­lantják őket a vágányok mellett, félrehúzódva, míg a vonat tovagördül, evés szó esik ró- luk, de nélkülük nincs biztonságos, zavar­talan közlekedés. A me­gyében jelenleg ök kép­viselik az első géoesiiett pályafenntartási egyse­get. őket „riasztják” ha sürgős beavatkozásra van valahol szükség, s a tervszerű fenntartási munka zöme is ra;uk hárul. A gépesített pálya- munkási szakost becsü­lettel tesz eleget sok­oldalú feladatának. R. M. A távolból, Fadd felől harangszó áradt. A kultúrsátorban tvisztel- -k. Jutka göröngyöt dobott a víz- oe. Amikor a csobbanás nesze el­halt, váratlanul beszélni kezdett. — Múlt éjjel nagy vitám volt Icával, aki mellettem fekszik a sátorban. Ica különben rendes lány. csak egy hibája van: nem hisz abban, hogy az emberek megváltoznak. Hogy a rosszakból is lehetnek jók. Vezetőségi tag az alapszervezeténél és propagandis­ta. Elmondta, hogy a legutóbbi ve­zetőségi ülésen addig érvelt, amíg vissza nem utasították egy jelentke ző ügyét. Hogy mi volt a bűne?... Két évvel ezelőtt összeverekedett agy másik lánnyal a fiú miatt, akit nagyon szeretett. — Viszonzásul én is elmondtam neki egy történetet. Ha ráérsz, meghallgathatod. Icát az elbeszé­lésem, amelyet most hallani fogsz, megingatta kissé, s mi, lányok, akik együtt lakunk a sátorban, elhatároztuk, hogy a visszalévő hat este, takarodó után mindegyi­künk elmond egy hasonló témájú, életből merített történetkét... Icá­nak az emberekbe vetett bizalom­mal kell távoznia a dombori KISZ-táborból. Csalódsz, ha azt képzeled, hogy a nevelés csak a hivatalosan rendezett előadásokon és vitákon folyik. Takarodó után gyakran nyúlnak beszélgetéseink az éjszakába. Jutka elhallgatott. A békakon­cert. a kultúrsátorból kihallatszó tviszt és a harangzúgás egybe­folyó zenéjére füleltünk néhány pillanatig. Majd megint hallot­tam Jutka kellemes, nyugodt hangját. — A történet, amit Icának el­mondtam. egy fiúról szólt, aki so­hasem fért a bőrébe. Pistának hív­ják. Gyakran verekedett. Nem volt KISZ-tag. de eljárt gyűlé­seinkre és mindig zavart keltett. A fiúk is féltek tőle. Hetenként bu­nyóedzésre járt Szekszárdra. Nem volt. aki megfékezze. Bandát szer­vezett. A banda keresztezte min­den törekvésünket. — Két évvel ezelőtt, farsang ide­jén Pista, mint minden alkalom­mal. ahányszor csak bál volt Kiss Jolánt kérte fel táncolni, aki ve­zetőségi tagja alapszervezetünk­nek. Jolán nem szívesen táncolt Pistával. Éreztette is vele. Sok­szor eltűnt előle. A fiú azonban nem nyugodott. Hevesen ostro­molta Jolánt. Senki előtt nem tit­kolta. hogy szerelmes lett belé. — Legközelebbi taggyűlésünkön Jolán elnökölt. Pista az első sor­ban ült. Előző taggyűlésen a járá­si KISZ-titkár beszédébe is bele­beszélt. Most szótlanul és illedel­mesen viselkedett. — Javaslatomra a KISZ-bál al­kalmával. amit a taggyűlés után egy héttel rendeztünk. Pistát bíz­tuk meg a rendezőgárda vezetésé­vel. Nem volt verekedés. A része­geket simán, botrány és zaj nél­kül eltávolították. A „banda" tag­jai közül senki sem rúgott be. A lányos mamák dicsérték a KISZ-t a fegyelmezett bálrendezés miatt. — Ezek után ne gondold, hogy Jolán mindjárt Pista nyakába ug­rott. Nem! Te nem ismered őt. Nem adja ó ilyen simán magát. — Pistának be kellett kapcso­lódnia a politikai oktatásba. Be kellett szerveznie egykori bandá­jának tagjait az énekkarba, szín­játszó körbe. táncegyüttesbe. Egy­éves próbát állt ki derekasan, míg végre Jolán odanyűjtotta neki a balkezet, hogy a jegygyűrűt fel­húzhassa rá. — Még csak annyit... Jolán so­kat vívódott. Szóba álljon-e egy olyan fiúval, aki huligán hírében áll. Titokban már szerette ő is a fiút. de nem tudott dönteni. Sze­retet helyett jó ideig hidegséget árasztott magából. Mi beszéltük rá, ne zárkózzon el előle, de fel­tételt szabjon neki: barátságuk és későbbi szerelmük alapja csak az lehetett, hogy Pista jó útra tért. — Nem bánta meg. hogy ránk hallgatott! Felharsant a kürtszó. Takaró­dét fújtak. Felkeltünk a duna-par- ti fűről, és megindultunk sátraink felé. H. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom