Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-09 / 158. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. július !). 24 milliméter csapadék március óta Emberemlékezet óta nem volt ilyen szárazság a gemenci erdőben Tévelygésekről — politikus szemmel Még a legidősebb vadászok sem emlékeznek olyan nagy szá­razságra, mint amilyen most a gemenci erdőt sújtja. A 14 000 hektár területű erdőben csupán 24 milliméternyi csapadék esett március vége óta. Az aszályban kisültek a vadtakarmány-földek, s Party Istvánnak, a vadgazdaság vezetőjének becslése szerint 6—800 mázsa lucernaszénával kevesebb terem, s lucernalegelője sincsen az értékes vadaknak. A nagy hőségben egész napon át az árnyatadó sűrűségekbe hú­zódnak a gímszarvasok, az őzek és a vaddisznók, csak naplemente és napfelkelte előtt jönnek elő legelni. Ivó- és fürdővizük ugyan van, hiszen szigetország az egész ártéri nagy erdőség, tele kisebb és nagyobb tavakkal, holt duna- ágakkal. Különösen fontos ez a gímszarvasoknak, hogy dago­nyáikban iszapfürdőt vegyenek. Nemrégiben kisebb zöldár vo­nult le a Dunán, s amint a kiön­tések leapadnak, megjelenik az erdő lakóinak réme: a szúnyogé invázió. Akad ugyan malária szúnyog is a gemenci erdőben, ez azonban csak akkor lenne vesze­delmes, ha maláriás beteg volna a környéken. A víz már apad, s körülbelül 10—14 nap múlva vár­ható a gyötrő szúnyogok töme­ges rajzása. Az idén, szerencsére későbben jött a zöldár, az is ki­sebb méretű volt, ezért nem ve­szélyes a szarvasborjakra. Tíz év­vel ezelőtt ugyanis a túlkorán jött zöldárt követő szunyoginvá- zió az akkor született borjakat elpusztította. Az idén a tavalyi szárazság és kemény tél miatt kevés szarvasutód van, 20—25 százalékos volt csupán a borja- zás, de a borjak már megerősöd­tek, kibírják a szunyogcsípéseket. Emiatt is nagyon fontos a vad- gazdálkodásban a sűrű sarjerdő. Amint megjelenik a szúnyogok hada, életszükséglete lesz a vad­nak a sűrűségre, hogy a dzsun­gelban találjon menedéket a gyötrő szörnyetegek csípései elől is. •— bás —• Némelyek úgy vannak a két- frontos harccal, mint az egyszeri hadastyán, aki teljes fegyverzet­ben és harci készenlétben a csa­tatéren termett, de nem találta az ellenséget... Ezek az elvtár- saink nem kerültek volna efféle dilemmába, ha a két tévelygés, a dogmatizmus és a revizionizmus képviselői — rohamsisakban, vagy anélkül — valamiképpen a nyílt színen ágálnának a marxiz­mus—leninizmus ellen. Dehát ez nem így van az életben. Ezért az­tán némelyik elvtársunk képzele­tében a dogmatizmus és a revi­zionizmus nem több, mint árny­kép, misztikus, alaktalan és meg­foghatatlan. Pedig a valóságban létezik ez a veszély, mint töret- Len fejlődésünk, tempós szocialis­ta építőmunkánk tényleges ártal­ma. Éppen ezért a tévelygések ellen való konkrét harc nagyon is fontos, nagyon is időszerű. De mindenekelőtt azt szüksé­ges tudnunk, hogy a dogmatizmus és a revizio­nizmus elleni harc nem em­berek elleni küzdelem, ha­nem tévedések, tévelygések és hibák elleni harc. Harc bizonyos rossz eszmék el­len, amelyeket ugyan való­ban emberek követnek el, de ennek a harcnak éppen az a célja, hogy ezeket az embere­ket megszabadítsuk tévedé­seiktől és hibáiktól. Egyrészt meggyőzően bebizonyít­suk nekik, hogy tévednek és hi­báznak, másrészt segítsünk ne­kik abban, hogy a megvilágosult értelem és tisztánlátás jegyében helyesen dolgozhassanak pártunk politikájának megvalósításáért, azaz népünk javáért és boldog­ságáért. Mégegyszer hangsúlyoz­zuk tehát: ez a harc nem embe­rek ellen hanem az emberekért folyik. Népünket és pártunkat egészé­ben véve eszmei egységbe tömö­ríti az a meggyőződés, hogy a párt politikája helyes, marxista— leninista politika, amelyben kife­jeződik a nép érdeke. Ennek a politikának valóra váltásáért az élet valamennyi területén embe­rek százezrei és millió dolgoznak. Közülük nagyon sokan fel van­nak vértezve a marxizmus—leni­nizmus eszméivel, világnézetük és tetteik tökéletesen egybevág­nak. Mások jóllehet azonosítják magukat a párt törekvéseivel, és gyakorlatilag a szocializmus kész­séges építői még nem minden kérdésben tették magukévá a kom munista ideológiát. Megint másokat kisebb-nagyobb mértékben elér és megérint annak a burasoá ideológiai háborúnak szele, ame­lyet az imperializmus ma felfo­kozott erővel igyekszik folytatni a szocializmus ellen. Ezek az em­berek tulajdonképpen szintén a szocializmus pártján állnak, mégis, az ellenséges szellemi be­folyás olykor helyet követel ma­gának gyakorlati munkájukban. Vannak aztán olyan emberek is, akik életre-halálra hívei szocia­lista rendszerünknek, de gondol­kodásukban egy-két lépéssel le­maradtak korunk tempójától, nem könnyen értik meg az élet sok-sok új jelenségét, és noha a szocialista célok elérése dolgá­ban túlzottan is türelmetlenek, tetteikben, nézeteikben gyakran konzervatívok és korszerűtlenek. íme, csupán néhány típus arc­élére világítottunk; valamennyien a szocializmus gyakorlati építői, mégis számos dologban különböz­nek egymástól. Ezek az emberek élik a maguk köznapi életét. Kü­lönböző feladatokat teljesítenek. A maguk kezeügyében a párt politikájának megvalósításán dol­goznak. Naponta akár több kér­désben is állást foglalnak, dönte­nek, intézkednek. De éppen a szocializmust építő emberek óriási táborának sokszínűségéből ered, hogy munkájukba tévedések és hibák is becsúszhatnak. Vagyis: részletkérdésekben néha eltérnek pártunk politikai irányvonalától. Az elkövetett hibák különféle előjelűek lehetnek. Egyik dog­matikus felfogásra vallhat, a másik revizionista befolyásra utalhat. De a lényeg mindig az, hogy a köznapi munká­ban, a párt helyes politikájá­nak gyakorlati végrehajtásá­ban kisebb-nagyobb jelentő­ségű eltérés adódik a mi marxista—leninista politi­kánktól. Ebből világosan következik, hogy mi is a dogmatizmus és a revizionizmus elleni harc a gya­korlatban? Harc minden olyan nézet és szemléletmód, minden olyan konkrét hiba és jelenség ellen, amely szembe áll pártunk politikájával. Az életben, a gya­korlati munkában sok mindent fontolóra keli vennünk, el kell döntenünk. Az a fő, hogy mindig és mindenben a párt marxista— leninista politikájának szellemé­ben döntsünk és dolgozzunk. Ha pedig olyan hibával, jelenséggel találkozunk, ami ellentétes ezzel a helyes politikával, úgy ne csak elvileg ítéljük azt el, hanem gya­korlatilag is hozzuk helyre! Aki mindezt érti, annak számá­ra a dogmatizmus és a revizioniz­mus elleni harc már korántsem misztikus, nem körvonalatlan és nem megfoghatatlanul lebegő va­lami. És az már nem másutt ke­resi a dogmatizmust és a revi- zionizmust, mint ahol az tényle­gesen létezik, ahol ügyünk ártal­mára van. Ezek a rossz eszmék és téve­dések ott élnek, ott öltenek cselekvő alakot, ahol az élet zajlik, ahol döntések és intéz­kedések születnek. Az a cé­lunk, hogy életünk teljessé­gében a párt helyes politikája érvényesüljön, és ezzel meg­akadályozzuk, hogy a dog­matizmus és a revizionizmus kárt okozzon a szocialista építésnek. A dogmatikus és a revizionista eredetű hibák közé egy sereg — mondhatni: előjel nélküli — fo­gyatékosság is keveredik. Kitű­nően határozta meg ezeknek a fogyatékosságoknak és melléfogá­soknak lényegét a VII. pártkong­resszus zárszava: ezek „olyan tő­ről fakadnak, amelyet már jóval előbb feltaláltak, mint akár a revizionizmust, akár a szektáriá- nizmust; ilyen a közönséges em­beri butaság, a trehányság, a fe­lelőtlenség — és ezek ellen is har­colnunk kell”. Nézzünk körül a házunk táján: hány ilyen közön­séges eredetű hibát és baklövést látunk?! És ezek a közönséges hibák, akár butaságból, tudatlan­ságból, hányavetiségből, vagy ön­ző érdekhaj hászásból fakadnak, éppen annyit árthatnak szocialis­ta ügyünknek, mint dogmatikus, vagy revizionista tévelygések. Sőt, igen gyakran nehéz volna ezeket a jellegzetességeket szét­választani. Mert az életben adódó legtöbb melléfogást nem elvi fon­tolgatás alapján követik el az emberek, hanem éppenséggel megfontolatlanul. Éppen ezért — jóllehet helyes és kívánatos, hogy minden kárt okozó jelenséget politikai éleslá­tással ítéljük meg — nem elegendő, hogy ezeket helyesen tudjuk osztályozni. Nem sokra mennénk azzal a bölcsességgel, ha minden hi­báról találóan megállapíta­nánk ugyan, hogy dogmati­kus, revizionista, vagy egyéb eredetű-e, viszont a hibák és torzulások tovább virulnának. Szombat délután — a fodrászüzletben Szemtől szembe a panaszossal űrü elnézés-kérés közben kalauzol a lakásba. — Reggel korán elmentünk dolgozni. Nemrég érkeztünk haza. Sajnáltuk a gyerekeket hajnali 4 órakor felkelteni. Vetetten maradt az ágy — magyarázkodik Kövesi László, miközben hellyel kínál bennünket az egyébként szépen berendezett, tiszta lakásban. — A megyei pártbizottság első titkárához, Soczó József elvtárs­hoz küldött panaszlevele ügyében jöttünk — mondja Tatár Lajos, a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztályának mun­katársa. A panaszt tevő, Kövesi László­nak szemmel láthatóan jólesik Tatár elvtárs személyes érdeklő­dése. Részletesen mondja el pa­naszát. — A döbröközi földműves­szövetkezet év elején pályázatot hirdetett a májusban megnyílt presszó-falatozó vezetői állás be­töltésére. Mivel vendéglátói vég­zettséggel rendelkezem és kedve­zőnek találtam a feltételeket — feleségemmel együtt dolgozhat­tam volna —, megpályáztam az állást. Ahogy erről tájékoztattak, első jelentkező voltam. A fel véteti vizsgán — érzésem szerint — meg tudtam felelni a követel­ményeknek. Bizakodással töltött el, hogy ígéretet is kaptam Baka Tibortól, az FJK egyik felelős beosztásban dolgozó munkatársá­tól. Számítottam az állásra és vártam az értesítést, miközben munkahelyemen. a víztársulásnál felmondtam. Bízva az adott szó­ban, türelmesen vártuk az érte­sítést, amelyet mind a mai na­pig nem kaptunk meg. Nem is kaphattuk, mivel május elsejével betöltötték az állást. Balogh Jó­zsefet, a volt italbolt helyi veze­tőjét alkalmazták. Lehet, hogy neki jobb volt a szociális össze­köttetése — mondja méltatlan­kodva Kövesi László. — Talán nem is a szociális összeköttetés játszott közre. A döbröközi szövetkezeti vezetők részéről jóllehet ésszerűbbnek látszott, ha helyi embert alkal­maznak — szakítja meg a beszéd fonalát Tatár Lajos. — így is lehet magyarázni a dolgot, de engem elsősorban az bántott, hogy nem értesítettek a döntésről. Ennek következtében ' megtörténhetett volna, hogy k»' szék közül a pad alá esem. — Arra még gondolni is szörnyű, mi lett volna, ha férjem csak átmenetileg is munka nél­kül marad — folytatja a panaszt a feleség. Két gyermekünk van. Egyik hónapról a másikra sze­rény beosztással, férjem fizeté­séből élünk négyen. Nem félek a munkától magam sem, de aki ismeri a dombóvári viszonyokat, tudhatja. a nők részére nem­igen van munkaalkalom. A tsz- ben vállaltam részes művelést, hogy keresetemmel könnyítsék helyzetünkön — sorolta mély ke­serűséggel. dőközben megérkeztek a gyerekek. Két kislány, ál­talános iskolás korúak. Jól fej­lett, erős gyerekek, látszik raj­tuk, a szülők megadnak nekik, amit tudnak. — Elsősorban miattuk voltunk úgy elkeseredve, hogy még a pártbizottságnak is írtunk. Az ígéret, amit kaptunk, feljogosított bennünket a tervezgetésre. A gyerekeknek évről évre több kell s úgy terveztük. ha mindketten rendszeresen keresünk, a gyere­kekre is több jut. Ne gondolják rólam, azért írtam a pártbizott­sághoz, hogy bárkit vádoljak. Elsősorban a bizakodás adta ke­zembe a tollat. S lám, nem is csalódtam, bár arra egy pilla­natig sem go.ndoltam, hogy még személyesen is felkeresnek pa­naszlevelem ügyében. Jóleső ér­zés, hogy ez így van — mondja a férj. Mélyen elgondolkoztató volt a szemtől-szembeni találkozás a panaszossal. A mellőzött ember keserűségével beszélt ugyan, de ezen túl is a párt iránti határ­talan bizalom érződött abból, amit mondott. Volt valami szí­vet melegítő abban, ahogy azt mondta: „Kihez fordultam volna, ha nem a párthoz? A párt az emberek boldogabbá tételén dol­gozik, és elítéli az igazságtalan­ságot. A megállapításból elsősorban ^ a bizalomra következtet­hettünk, de nem kevés benne a figyelmeztetés is, amit nem árt megszívlelni. Csak annyit ígér­jünk és főleg olyan ígéretet te­gyünk, amit teljesíteni is tudunk. Az emberek bizalmával nem sza­bad könnyelműen játszani, mert könnyen el lehet veszíteni, de annál nehezebb a megrendült bizalmat visszaszerezni. POZSONYI IGNÁCNÉ A dogmatizmus, a revizioniz­mus, és a szocializmus ügyének ártalmára való mindenfajta té­velygés, hiba, baklövés ellen te­hát a köznapi, gyakorlati munka folyamatában szükséges küzde- nünk. Ebben fő fegyverzetünk az az eltökéltség és szilárd készség, hogy mindenütt és minden kér­désben a párt politikájának je­gyében dolgozunk, vitázunk, fog­lalunk állást. A magyar katonai küldöttség Lengyelországban Varsó, (MTI). A magyar nép­hadsereg küldöttsége, Czinege La­jos vezérezredes, honvédelmi miniszter vezetésével, szombat reggel óta körutat tesz Lengyel- országban. Utjának első állomása Gdansk volt. Vasárnap a küldöttség a tenger menti katonai körzet katonáinak életével ismerkedett, majd Torun- ban, a Bem József tüzértiszti is­kolán barátsági nagygyűlést ren­deztek. A küldöttség hétfőn a szczecini vajdaságban tartózko­dott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom