Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-07 / 157. szám

SZÜTS LÁSZLÓ: A balett-kultúra Magyarországon — Népi balettunk fejlődése — Egy szakmunkás felesége — gyereklány külsejű, kedves kis műszaki rajzolónő — arról pa­naszkodott a minap, hogy nyolc évi boldog és ijyugodt házasság után veszekszik vele a férje. A férj ugyanis pénz-, főleg azon­ban időpocsékolásnak tartja, hogy a házaspár hét esztendős, Zsuzsi nevű kislánya balett-tanfolyamra jár. — Nem annyira a havi nyolc­van forint az, ami izgatja életem párját, — vallotta az asszonyka — hanem, hogy a tanfolyamra el kell vinni a kislányt, meg hát érte is kell menni. És sajnálja Zsuzsika idejét is, hiszen egyál­talán nem biztos, hogy végülis táncosnő lesz-e a csöppségből. Valami általánosságot mormog­tam, de szöget ütött a fejembe az ügy. Elhatároztam: jobban utánanézek ennek a „balett- problémá”-nak. És már egy kis tájékozódás is olyan tapasz­talatokkal gazdagított, amelyek nem csupán a műszaki rajzolónőt érdekelhetik. Először is országszerte több mint ötven balettiskola műkö­dik, többségük két-három éves tanfolyam. Hat éves kortól tanítják itt a gyerekeket a klasszikus és modem balett alapelemeire. A legtehetségesebbeket az Állami Balettintézetbe irányítják. Hat éves korban persze nehéz meg­látni, még az igen kecsesen mozgó „született ritmusérzékű” gyerekeiénél is; van-e bennük igazi tehetség a tánc művészeté­hez. Egy-két év alatt azonban gyakorlott, hozzáértő táncpedagó­gus meg tudja mondani: érde­mes-e a kicsikét elindítani a ma­gas művészet felé vezető, kapta- fós úton? De még ekkor sem egé­szen biztos, hogy a leány vagy fiú később — a kamaszkodás ko­vában — nem morzsolódik*-e le, bírja-e a versenyt a többiekkel, a pálya valódi elhivatottjaival? A most balettet tanuló több ezer leány és fiú — a többség lány! — csak néhány százalékából lesz hivatásos balett-táncos vagy a színpadi táncok művelője. A je­lek szerint néhány év alatt bővül a balett-színpadok száma, annyi­ra azonban soha, hogy akár ma, akár holnap nyakló nélkül „ter­meljenek” művészeket. A mi. tár­sadalmunk nem szaporítani, ha­nem éppen csökkenteni kívánja (és fogja is) „az élet hajótöröttéi” számát. Már pedig aki életét teszi fel egy különös tehetséget és erő­feszítést igénylő pályára és ott lemarad, abból könnyen lesz ta­laját vesztett, kétségbeesett eg­zisztencia. A szakmunkás felesége helye­sen vetette fel, tényleg nem biztos, hogy végül is táncosnő lesz abból a gyerekből, akit szülei (pénzt és főleg időt nem kímélve) „halet- tozni” tanítanak. Nincs igaza azonban, hogy emiatt nem érde­mes meghozni ezt az áldozatot! Azoknak a pesti és vidéki szü­lőknek a többsége (mind egyszerű emberek, főleg fizikai munkások), akikkel e kérdésről beszélgettem, azt tanúsította, hogy sem maguk­ban, sem gyermekükben nem élesztgetik a reményt kisfiúk, kisleányuk művészi karrierjét illetően, öléimmel fogadnák per­sze az igazi, komoly szakemberek által is bizonyított tehetség je­lentkezését, hiszen a művészi élethivatást lenéző vagy féltő, de azt mindenképpen gyanúval meg­közelítő magatartás már a múlté. Legyen a kislányomból vegyész, vagy mezőgazdász, bármi, ami be­csületes szakmát jelent — jelen­tette ki egy győri asszony, egy bol­ti elárusítónő. És hozzátette: — De semmiképpen sem lesz ártalmára, ha megtanulja a mozgás kultúrá­ját.” A lényeget mondotta ki ez az asszony, és csak azt kell hozzáten­ni, hogy természetesen azért nem minden gyermeket lehet és szabad balett-tanfolyamra járatni. Akiben nincs semmi kecs, akiben hajlam van a lomhaságra és a hanyag já­rásra, mozdulatokra, azokon a gyerekeken (az iskolai tornaórák mellett) a mozgás-technikai tanfo­lyamoknak kell segíteniük. Egy ideje már működnek nálunk ezek a torna, és a tánc között átmenetet jelentő tanfolyamok is, és ezektől is remélhetjük, hogy a most fel­növő nemzedékek még szebbek, „stramabbak” lesznek, mint a mai húszévesek kisportolt, izmos generációja. Ám akiben van érzék — és a szakemberek szerint a leány- és fiúgyermekek többségében él, vagy legalább is szunnyad ilyen érzék — annak kár nem megjárnia a szépségnek azt a tartományát, amit a tánc jelent. Aki látott már balettvizsgát hét, nyolc éves csil­logó szemű szereplőkkel, (és csil­logó szemű szülőkkel) az tudja: e nagy öröm nélkül szegényebb lett volna az egész család! A dobogón pici kis barna lány (lapátkezű, martinász-apa dédelgetett rózsa- bimbócskája) a „Két kicsiny fehér balettcipő...” dallamára lejti a „ta­nár úr” által szerzett, egyszerű ko­reográfiát. S te — a nézőtéren, az utolsó sorban — halkan, magad­ban azt dúdolod a zongorából zen­gő dallamra: — Lehet, hogy orvos lesz e kicsi nő, — De táncol, röp­pen, szárnyal, s ez a fő... Elnézést a lírai közjátékért, de táncról nem lehet csak az adatok, s a bölcs megállapítások nyelvén szólni. És most hadd mondjam el beszélgetésemet azzal a tizenki­lenc éves, Gerti nevű lánnyal, aki nyolc éves kora óta balettozik és most a tatabányai népi együttes tagja. „Különben” a helybeli pa­pírboltban dolgozik, de már bejár­ta fél Európát a kis öntevékeny együttessel. „Népi tánc és balett? — kérdeztem tőle. Nem két világ ez?” Nem! Az egész világon sikert arató Állami Népi Együttesnél, a kiváló „Duna” népi együttesnél ugyanúgy, mint a számtalan kis népi tánccsoportnál „szinkronba” került egymással a hagyományok ápolása, és a táncjátékok, táncdrá­mák- előadása. Nemzeti sajátossá­gaink megmutatása jól megfér a balett-, sőt pantomim-kultúrát igénylő megoldások keresésével. A gyermekkorban megalapozott ba­lett — a családnak és önmagunk­nak is okozott öröm mellett — szá­mos lehetőséggel gazdagítja a fia­talokat, anélkül, hogy egyetlen és fő hivatásuk lenne a tánc. A tata­bányai „PIÉRT”-es kislány egy­szer majd boltvezetőnő Szeretne lenni, férjhez szeretne menni, hogy — talán nem is olyan sokára — csak mint szép emlékre gondoljon a bel- és külföldi táncos szereplé­sek korszakára. Ám ezt a szép em­léket nagyon nagy kár lett volna „kihagyni”! Szóltunk már azokról a bizonyos- „hajótöröttekről”. Fáj látni az olyan csinos, fiatal lányt, aki ott­hagyja rendes foglalkozását, amiért egyszer-kétszer — a csinos­sága, a fiatalsága miatt behív­ták statisztálni a filmgyárba, vagy lefényképezték, mint modellt. Szo­morúság fogja el az embert, ha ta­nulmányait abbahagyó fiatalem­berről hail, olyanról, aki — mert valahol történetesen lehozták egy versét — már új Petőfinek, vagy József Attilának képzeli magát, akinek nincs szúKsége tanulásra, munkahelyre. Az ilyen példák azonban gyérülnek és ritkulásuk­hoz nem utolsósorban járulnak hozzá azok a balett-, zene-, ének­és egyéb tanfolyamok, amelyek a gyerekek mind nagyobb tömegei­hez közvetítik (az iskola mellett, annak anyagát és nevelőerejét ki­egészítve) a művészetek tisztele­tét. Aki már gyermekfejjel meg­ismeri — például — a tánc fegyel­mét, az védve lesz attól az itt-ott még mindig kísértő nézettől, amely szerint a művészi pályákon nem különösen sok, hanem különösen kevés munkával is érvényesülhet az ember. Elhiszem, akadhat még — Pesten is, vidéken is — néhány Olyan felelőtlen tánctanár, aki az „édes élet”, a léhaság vágyát oltja a kis növendékekbe. A tánctaná­rok döntő többsége hivatása ma­gaslatán áll: nem feltétlenül mű­vészeket és különösen nem „csil­lagokat” és csillagocskákat kíván­nak formálni növendékeikből, ha­nem olyan embereket, akik tudnak bánni a mozdulataikkal. S mert mi azt akarjuk, hogy a Zsuzsikák és az Istvánkák testileg-lelkileg ép és szép emberekké legyenek, olya­nokká, akiknél harmóniában van a szellem és a'fizikum — a mag­vetőnek, a gyümölcsoltónak kijáró tisztelet illet minden munkáját jól, j odaadóan végző balettmestert. S | azokat az édesanyákat, édesapákat! is, akik időt, energiát áldoznak.! hogy gyermekeik — többek között, — „balettozni” tanuljanak. 1 ‘ Antal Gábor I Maximilian Scheer: * Ártatlanul a villa naosszékben Ma már az egész világ haladó vezetőit ábrázolja, hanem David közvéleménye — nem utolsó sor- Greenglass-t is, s főleg feleségét, bán a józanul gondolkodó ameri- Ruth Printz-et, ezt az „east side-i kaiak előtt is — világos: ártatlanul Lady Macbeth-et”. ültették villamosszékbe, éppen tíz Nem egyszerűen fekete színek- esztendővel ezelőtt, az „atomkém- kel, hanem az ellenőrzött tények kedés”-sel vádolt Julius és Ethel és a lelki mozzanatok árnyalatos Rosenberget. Áldozatai, mártírjai elemzésével rajzolta meg Scheer a voltak annak a főleg MacCarthy Rosenbergék körül tekerőző em- és John Foster Dulles nevével ber-kígyókat, mint ahogy a szen- „fémjelzett’ agresszív háborús po- védésben és a megfélemlítésben litikának, amely annyi kárt oko- felmagasodott házaspár sem attól zott az emberiségnek. nőtt oly naggyá, hogy a pátosz szí­Hogyan font hurkot amerikai neivel örökítették meg alakjukat, reakciós köröknek az az eleve el- Azt a bonyolult — és lényegében határozott szándéka, hogy az atom- mégis egyszerű — folyamatot tud- monopólium elvesztése miatt bűn- ta a kitűnő szerző új könyvében bakot találjanak, egy kis csirkefo- elénk tárni, melynek során a Ro- gó egyéni félelmeivel, s düheivel, senberg mérnök és felesége önma- (Julius Rosenberg ugyanis egy guk védelmezőiből a béke és az szép napon megúnta, hogy sógorá- emberiség ügyének védelmezőivé ra is dolgozzon) ez az új, ami a né- lettek. A szolidaritás, s a jobb élei­met Maximilian Scheer csupa té- re, biztonságra vágyó külvilág be- nyen alapuló dokumentum-regé- hatolt a sűrű börtönrácsok mögé nyét oly különösen érdekessé teszi, is! S ez a halálon is diadalmaskodó A „maccarthyzmus” légkörének szolidaritás az, amely áthatja a jellegzetes alakjai között nemcsak Kossuth Könyvkiadónál, Hámor gyűlöletre uszító bírákat és az ön- Péter jó fordításában megjelent célúvá lett nyomozószerv, az FBI könyvet. Ott tanultam meg... Kavarog, kéklik a permetlé, mintha az ég színét keresné. Kevertem én azt néhány éve, voltam többször is a vegyésze. Nem mindegy, hogy miképp csinálják — megtanultam a tudományát. Oklevelem ugyan nincs róla, apám csak a megmondhatója, hogy a permetkészítést értem, lehetne akár mesterségem. Mert mesterség az, mert művészet kikeverni a jót, a szépet, védelmet a pusztulás ellen, gyümölcsös őszt a sédőszerben, az ég színét gálicból, mészből, a nyár gondját az ég színéből, a munkát szorgalomból, kedvből, szeretetet a szerelemből, múló évekből bölcsességet, kikeverni a jót, a szépet, a világból tiszta értelmet. ».Ott tanultam meg a kád mellett. LADÁNYI MIHÁLY: E s t e Foltos felhők legelik az eget, csordájuk egyre árad, változik. Ha elvonultak, majd megláthatom a sötétség kis repedéseit. Onnan talán könnyednek látszom itt a fű kései közt, ahogy hanyatt fekszem, zöld égben, hol csillag leszek, mert harmattal borít az alkonyat. Gyerünk, elő egy derűs éneket! Az este tücskei hangolnak a szamártövis csipkés erkélyein s táncolni készül a galagonya. I Gyors öltözködés Korán indult a i o- natom, este mindent elkészítettem. Reggel vekkerem rettenetes berregése vetett vé­get szendergésemnek. Gyors mozdulattal vánkosom alá pende­rítettem, majd gya­korlott utazó gy i- nánt zokni, cipő ss nadrág következett. -i cipőfűzés azonban már nem ment ilyen egyszerűen. Ugyanis a cipőfűzőnek az a bizo­nyos, kezdetben masz- szívnak mondható vé­ge a többszöri haszná­lattól megpuhul, sőt úgy is mondhatnám, hogy kirojtosodik. Ilyenkor aztán kény­telen az ember jobb­kezének mutató- és hüvelykujja. hegyét oly módon érintke­zésbe hozni ajkaival, melynek eredménye­ként ujjhegyei ned­vesen hagyják el szájüregét,.. Én is így cselekedtem. Kér­lelhetetlen szigorral pöndörítettem néhá­nyat a fűző elpuhult, elkorcsosult végén, melytől az átmeneti­leg oly merevnek tűnt. Felcsillant a re­ménye a ringlitlen lyukacskákon történő átbujtatásának. Köz­ben órámra pillantva mormoltam az igéké „pökni, pödörni, be fűzni, de nagy tűre lemmel!”. így hexameterei- getve, végtelen türe­lemmel és szeretettel gondoltam azokra, akik a cipőfűző vé­gének keményítését érzik hivatásuknak és e pillanatokban éppen szuszorogva fordul­nak másik oldalukra, langymeleg ágyacská- jukban. Szóval addig nyalakodtam, pödör- gettem, keményítget- tem, bujtatgattam, míg a 12 torkos, kis ringlitlen lyukacska megtelt fűzővel. Ez­után egy — már-már a türelmetlenség ha­tárát súroló mozdu­lattal — erőátvitelt hajtottam végre, a fűző rögzítése céljá­ból. Meglepő ered­ménnyel járt; mind­két kezem egy-egy 20 centis, a fűző többi részétől teljesen füg­getlen, pertlike tulaj­donosa lett. Mit tesz ilyenkor a vonatra siető? Görcsös bog-félét köt a pertlire. Én is ezt tettem. Jöhet a mosdás, miután fris­sen borotvált képem több sebből ontá a vért. A szappant sze- lídebb jószágnak kép­zeltem. Tenyeremből első fordításra vidá­man ugrott ki és tűnt el a mélyben, mint Dobay a medencé­ben. Szemüveg nél­kül nem látok. Fel tehát az optika cso­dáját! Körülnézek, szappan sehol. Leha­salok. Arcom a pad­lót súrolja. A kre- denc alját választot­ta ideiglenes búvó­helyéül az alávaló jó­szág! Farkasszemet néztünk. Egészséges, gömbölyű, tenyérbe­mászó képpel sandí­tott ki rám. Piszka­vas. Görgetés. Mos­dás. Jöhet az ing, mert elrobog a vo­nat... Igenám, de az inget apró fehér kis gombocskák zárják el a bel- és külvilágtól és a legfelső, közvet­len az ádámcsutká­nál, megunva eddigi helyzetét. A mai le- röfényes reggelt tűzte ki függetlensége élet­beléptetéséül és el­tűnt a mélyben... Ingem gombtalan gal­lérját tehát nyakken­dőm bütyke tartotta egész nap... így értem el a vo­natot. Fésűm otthon felejtvén, csapzott fürtjeimet ujjaimmal gondosan elrendez­gettem. Illedelmesen kifizettem a jegy­büntetést, epedve megáldottam a „cu- goscipő” feltalálóját és békésen elszuny- nyadtam, beletörőd­vén, hogy minden ellenem esküdött... Sz. K, ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom