Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-02 / 152. szám
4 •tolna MEGYEI NÍPtlJSAB 1963. július 3. t EMLÉKEZZÜNK Sem m cl ivei fi re Kegyelettel és hálával emlékezünk meg világhírű hazánkfiáról SEMMELWEIS Ignácról, aki 145 évvel ezelőtt született Budapesten, ő fedezte fel, hogy mi okozza a lázas betegséget, amely eddig rengeteg fiatal anya halálát idézte elő. ö jött rá arra, hogy vizsgálatot. gyógyítást végző kézen, meg a kezeléshez és ápoláshoz használt tárgyakon, szabad szemmel nem látható tisztátalanság. olyan anyag lehet, amely fertőzést okozhat, vagyis a szervezetbe jutva őzt megbetegítheti, sőt elpusztíthatja. Ö jött rá arra, hogy a veszedelmes tisztátalanságot (amit ma baktériumoknak nevezünk) a tárgyakról és az ember kezéről le lehet mosni. Ilyen módon SEMMELWEIS örök1 érdeme a betegség okának a felfedezése és a betegség megelőzése módjának a kikutatása. Ötőle származik a ..tisztaság elve'', amit orvosi nyelven ..asepsis '-nek (fertőző csirok- lóJ mentesség-nek) neveznek. Felfedezése emberélet megvédésére alkalmas, hasznos és óriási jelentőségű. Azóta nem csak a szülészetben, de minden operatív lénykedéskor a sebészetben, gégészetben. szemészetben stb.. még a legegyszerűbb injekció adásakor is, sőt minden vizsgálat előtt is kötelezővé lett a használt tárgyak és vizsgáló vagy operáló kezeknek kórokozó baktériumoktól (csiroktól) való megtisztítása. Ma már senki sem nyúl mosdatlan kézzel sebbe, szájba, szembe. A ..tisztaság elve” ma már szinte t érmés zetes. Akkor azonban (egy évszázada) amikor SEMMELWEIS a bécsi kórházban ezt felfedezte, ez nem volt magától értetődő. Ennek ellenére SEMMELWEIS óriási értékű, az életet megóvó-'■felfedezését „nem rejtette véka alá", vagyis nem tartotta titokban, hanem mivel azt akarta, hogy más orvos is gyógyíthasson jobban, hogy más orvos is megóvhassa betegeit a haláltól, és hogy minél több anya legyen megmenthető a betegségtől és pusztulástól, a tudását és munkamódszerét igyekezett átadni; méghozzá ingyen! Ennek ellenére az akkori bécsi orvosok és a tudományban akkor vezető államok orvosai mind. akik tudomást szereztek SEMMELWEIS felfedezéséről és tanításáról, ezt badarságnak tartották, vagy hiúságból — mivel nem ők fedezték fel — tagadták és elvétették, anélkül, hogy természettudományi tárgyilagossággal kipróbálták volna. Nemcsak hogy nem hittek neki, de a hitelét rontották, szavait elferdítették rágalmazták, nemtörődve azzal, hogy magatartásuk miatt millió és millió asszony hal meg! SEM- MELWEIS-t üldözték, életét elkeserítették. Az akkor legnagyobb tekintélyű nyugati orvos- professzorok is, mondhatjuk, hogy az egész világ orvosai elvetették SEMMELWEIS tanát, a „tisztaság utján megelőzés” elvét. Egyedül és csakis a magyarság értette meg SEMMELWEIS tanát. Igenis, a magyarság megérezte és megértette az új elv forradalmi nagyságát, aminek a bizonyítéka az, hogy a magyarság megadta SF.MMELWEIS-nek az elve megvalósításához szükséges körülményeket. SEMMELWEIS Ignác egyik, ma élő rokona, SEMMELWEIS Károly, levelemre válaszolva ezt így fejezte ki: Jedenfalls wird das Verdienst Ungarns, die Entdeckung SEMMELWEIS's als erste voll und ganz anerkannt zu haben. niemand streitig machen können". (magyarul: „Mindenesetre Magyarország érdemét, hogy SEMMELWEIS felfedezését elsőként és teljesen elismerte, senki sem teheti vitathatóvá.”) A magyarság az akkori szellemi-. anyagi- és asszony-áldozatával. felajánlásával. SEMMEL- WEIS-nek adott támogatásával. SEMMELWEIS lángeszének az ötletét megvalósította. Az „anyák megmentése”, az „asepsis" világraszóló fontosságú ismerete és megvalósulása SEMMELWEIS Ignác és a magyar nép közös teljesítménye, amellyel mindenkit, minden másorvost és minden más nemzetet messzire megelőzött. Ezzel tény-- leg „élenjáró" lett és ezzel millió és milliárd ember, nő és férfi egészségének és életének á megóvásához vezető utat megmutatta. Nem azt mondta, hogy „arra vagy még amarább keresgessétek a héíyes utat”, hanem mintha így szólt volna: „Megtaláltam, kidolgoztam és azután közösen megvalósítottuk az utat! Mi magyarok már ezen az új úton járunk! Gyertek utánunk, mert ez a jó út, amelyen mi haladunk. Ez az út az igazi, ezen az úton lehet elkerülni a betegséget és a halált; ez az út vezet az életre”! Ennek az útnak a felfedezése, kipróbálása és közkinccsé tétele szeretett hazánk egyik nagy fiának. SEMMEL WEIS- nek és az egész magyarságnak közös, egymással egybeforrt, elválaszthatatlan és örökké időszerű érdeme, amely az önzetlen embenszeretet, a segítőkészség és összefogás ragyogó példája. Or. Várady Károly 1. Egyik napon különös ügyet kaptam. Az iratborítékon ez állt: emberölés bűntettének kísérlete. Belelapozok. Két húszéves fiatalember a vádlott. Mellékletként színes képek: a két fiú különböző pózokban. Meztelen felsőtestükön furcsa tetoválások. Az egyik lapockáján „Oké boy” felirat. A másik mellén: az elektromos berendezésekről ismert halálfej, s a hátán: modern frizurás női fej. Az a benyomásom, hogy a tetoválások ugyanabból az „üzemből” származtak, s erősen kifejezik alkotóik gondolkodását és művészi érzékét. Nem csalódom: közelebbi vizsgálat után megállapítom, mindketten ugyanannál a „mesternél" tetováltatták magukat, az aszódi javító-nevelő intézetben, ahol a sors először összehozta őket Polgár Jóska és Varró Tibi különböző családi környezetből indultak. de a bűnözés útián találkoztak, s — mint az alábbi történet bizonyítja —. nem is engedték el egymás kezét. S most lássuk, hogyan jutottak °1 idáig? Mint kicsi gyermekek, Jóska és Tibi látszólag semmiben sem különböztek a többi élénk gyermektől, hiszen a gyereknek jó ha futkároz. hancúrozik. szabadiára engedik. A parkok játszóterein egyforma kiscsikók vo'tak valamennyien: a Jóskák, a Tibik, a Petik, a Gyurkák és Petik ma már becsületesen dolgozó fiatalemberek, egyetemi hallgatók, némelyikük talán már családalapításra is gondol. Nos, ho®”an lpft Polgár Jóska és Varró Tibi más, mint a többi? Hogyan történhetett, hogv ők nem követték a játszótársak példáját és az élet fonákját mutatták meg: azt. amilyennek egy fiatalembernek lennie nem szabad. Hogyan jutottak el a bűn útjára. ahonnan nem volt visszatérés? Vajon igaza van mégis annak a burzsoá felfogásnak, hoyv vannak „született bűnözők", s hiába tesz akármit a szülő, az iskola, a társadalom: egyes embereket mégsem lehet a bűntől visszatartani, örömüket. boldogságukat, életük értelmét a mocsárban találják meg? Vajon igaz ez? Nem... de azért a dolog mégsem olyan egyszerű. S nem könnyű válaszolni ezekre a kérdésekre. Kövessük hát Jóska és Tibi életútját. s talán közelebb jutunk a kérdés megoldásához... ' * Kezdjük talán mindjárt a végén: a bíróság Jóskát és Tibit emberölés bűntettének kísérlete miatt két évi szabadságvesztésre ítélte! S most forgassuk visszafelé a filmet. Igyekszem ismét emlékezetembe idézni a nemrégiben lefolyt tárgyalás részleteit, a két fiú élettörténetét és kiemelni azokat a tényezőket, amelyek Jóska és Tibi egyéniségének kialakítására döntő hatással voltak. Honnan is indultak? Családi környezetük különösen foglalkoztatott. A tárgyalás hevében és izgalmában a sok ellentétes részlet- kérdést vizsgálva igyekeztem érzékelni a két család életét körülvevő légkört. Úgy éreztem — s ezt számos más tárgyalás adatai is biSZEKERES KAROLY: | FUUaiaU a tetim ~^ 1 " ■ ............egy bíró naplójából z onyították —. hogy a családi környezet ennek a két fiúnak a magatartását. az emberekhez, a társadalomhoz való viszonyát, alkalmazkodását is erősen befolyásolta A szülők ebben az ügyben nem ültek a vádlottak padján, mégis, azóta is sokat foglalkoztat a gondolat, terheli-e valamilyen felelősség a szülőket is abban, hogy gyermekük ide jutott? Nézzük előbb Jóska családját. Mintha most is ott állna előttem Jóska apja: szigorú tekintetű, halk szavú, erélyt és tekintélyt sugárzó férfi. Vállalati igazgató. Amint a zsúfolt tárgyalóteremben fojtott hangon beszél, látszik, hogy minden szavát megfontolja. Szenvedély nélkül tesz vallomást a fiáról. Hanglejtése, kifejezésmódja kissé a vállalati értekezletek beidegződött stílusára emlékeztet. Mintha nem is az apa, hanem az igazgató beszélne most. Fia magatartását eléggé előnytelenül mondja el, de mint aoa. mégis igyekszik a sötét színeket tompítani. Felkapom a fejemet, amikor ezeket mondja: — Tisztelt bíróság, a végén belefáradtam ezekbe a dolgokba. Pedig én mindent megadtam a fiamnak... Azóta is sokat gondolkoztam rajta: vajon lehetséges-e. hogy egy apa belefáradjon egy fiatalkorú fiú viselt dolgaiba, s hagyja folyni az eseményeket úgy, ahogyan a fia akarja, vagy ahogyan a fiút haszontalan barátai irányítják? Vajon igaz az. hogy az aoa mindent megadott a fiának? Nemcsak anyagiakban, hanem erkölcsi nevelésben, emberszeretetben. fegyelmezettségben. alkalmazkodásban. tapintatban és a munka szereltében? Igyekszem felsorakoztatni az apa oldalán álló tényeket, s megkísérlem elemezni, vajon igaza van-e az apának? Kétségtelen, hogy Jóska családjában anyagi problémák nem voltak. Az apa szakmájában elismert szaktekintély. Jóska és három testvére az átlagosnál kedvezőbb életkörülmények között élt, születésének pillanatától kezdve. Jóskának zsebpénz-problémái nem voltak, mert a szigorú apa által szűkebbre méretezett zsebpénzt az engedékeny anya titokban rendszeresen kiegészítette. — Kérem, a mi családunkban rosszat nem láthatott — mondja az apa a tárgyaláson és szavai meggyőzően hangzanak. Valóban igaz: a nyomozás és a tárgyalás adatai szerint a szülők ellen a legcsekélyebb erkölcsi kifogás nem emelhető, nem voltak mellékútjaik, egymást kölcsönösen becsülték, bár kétségtelen, hogy a zárkózott férj kisebb intelligenciájú feleségével, aki nem tartott vele lépést a fejlődésben, nem osztotta meg mindennapi gondjait, hivatali problémáit nem beszélte el. Eddig tehát mintha semmiféle hiba nem mutatkoznék a szülők magatartásában. De nézzük meg az érem másik oldalát, s hallgassuk meg az anyát is. — A férjem nagyon elfoglalt ember volt — vallja az anya a tárgyaláson. — Előfordult, hogy napokig nem beszélt a gyerekekkel. Amikor hazajött, a gyermekek már legtöbbször aludtak. így a gyermekekkel való foglalkozás gondja rám szakadt. A többi hárommal nem volt különösebb baj, de Jóskával annál több. Csak olyankor, amikor már valami nagy bajt csinált Jóska, vette elő az apja. Időnként meg is verte. Lassanként észrevettem, hogy nem bírok vele. Emlékszem, harmadik általánosba járt, amikor egyszer rossz fát tett a tűzre. Azzal büntettem, hogy néhány órára kiültettem a WC-re, hadd gondolkozzék a bűnén. Ettől kezdve mindig így büntettem. ha rosszat művelt. Azt hiszem, abban mindenki egyetért velem, hogy egy nehezen nevelhető gyermeknél nem a legcélravezetőbb pedagógiai módszer a WC-re ültetés. No, de az anya nem volt mindig ilyen szigorú, még kevésbé következetes. Mit is mond erről a tárgyaláson: — Kérem, előfordult, ho,gy a fiú pénzt lopott a retikülömből. Többször is. Nem mertem az apjának megmondani. Tudtam, hogy nagyon szigorú és megverné a gyereket. Inkább titokban tartottam a dolgot. Ismét felmerül bennem a gondolat, hogy a gyermek érdekét semmi esetre sem szolgálta ez a titkolódzás. Aztán egymás után többször is előfordult, hogy -a gyermek iskola után nem jött haza. Elcsavargott. Az anya kétségbeesett, hogy hol is lehet a gyerek. De amikor hazajött, nem vonta felelősségre, hanem magához ölelte és megcsókolta. — Csakhogy hazajöttél. A fiú, ilyenkor hazudott valamit. Megmagyarázta csavargását, iskolakerülését, 's az anya a „magyarázatot” legtöbbször tudomásul vette. Az eddigi tárgyalási anyag, s főleg az anya vallomásának ismeretében most már jól belelátok a Polgár-család „sajátos” nevelési módszereibe. Ilyen körülmények között a büntetés természetesen már elkerülhetetlenné válik. De ezt a büntetést is oly rosszul, oly kontár módon alkalmazzák, hogy többet rontanak a dolgon, mint amennyit segítenek. Nyilvánvaló, hogy ez a büntetési módszer már néni érhette el a célját. Szinte szükségszerűen vezetett a gyermeknek a családtól, a szülőktől való elszakadásához. Erről így vall az apa a tárgyaláson: (Folytatjuk) CS. HORVÁTH TIBOR—ZÓUAd ERNŐ: A CAPUAI FENEVAD | Előzmények: Az időszámításunk előtti 74. esztendőben egy hatalmas termetű néger gladiátor szere* hírnevet magának Itáliában: Mnogo. a »capuai fenevad«. Társai egy éjszaka rátámadnak, hogy megöljék. A fekete óriás öühödten védekezik... 13 a/ VEREKEDÉSBE ECLYRE TÖBBEK AVATKOZNAK B£L£. VÉCÉÜL... De mintha gátja szakadt volna az EMBER! INDULATOKNAK. A GLAÖ/ATO - | ROK, AHELYETT. HOGY SZÉTEUTNANAK, PUSZTA KÉZZEL RÁVETIK MÁLLUK AT A-, A GYŰLÖLT LÉGIONÁRIUSOKRA. Spartacus távolból PIRYELI A KÜZDELMET. AZTA'N EGY MERÉSZ GONDOLAT CIKÁZIK , AT AZ AGYAR... j A Széjjeu. MOCSKOSOKi u 1