Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-31 / 177. szám
Í96Í. lüttes SÍ. -4 +OT.WA MWi'YWf NÜPBSAÍ5' Az érem két oldala a Béri Balogh Adóm Egyik este a Béri Balogh Ádám Terme_____________ lőszövet kezet né hány gazdájával beszélgettünk. Kevés hiányzott az éjfélből, amikor abbahagytuk, de akár reggelig is eltarthatott volna az eszmecsere, mert ebben a gazdaságban úgy látszik, összejöttek a dolgok. Véleményt nyilvánított a városi tanács elnöke, elnökhelyettese. Rácz János, a járási pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője és külön-külön a jelenlévő szövetkezeti gazdák mindegyike. A hasznos és őszinte beszélgetés végén az egyik tsz-tag mély meggyőződéssel jelentette ki: „Hiába mondunk mi bármit, a végén maguk úgyis a vezetőknek adnak igazat”. (Mármint a tsz vezetőinek.) A kijelentés hallatán arra gondoltam, hogy tulajdonképpen ez a felfogás takarja a közös gazdaság emberei között feszülő ellentétek, indulatok lényegét. Valamikor valóban úgy volt, hogy a parasztember hiába tett panaszt a fölötte állóra, hiába, mert egyik kutya nem harapta meg a másikat. De ma már más a helyzet, s ezt kétségbevonni, indokolatlanul gyanakodni, felesleges és szükségtelen. A Béri Balogh Ádám Tsz-ben úgy vélem, az indokolatlan gyanakvás szüli elsősorban és legjobban az ellentéteket á tagok és tagok, valamint a vezetőség és a tagok között. A vezetőség egyszer-egyszer úgy kezeli a szövetkezeti gazdák egészét, mintha ellenzéki tömeggel állna szembe, olyan emberek sokaságával, akik gyűlölik a nagyüzemi gazdálkodást, s akiknek fáj, hogy a gazdaság erősödik, gyarapszik. Súlyos ez a megállapítás. de le kell írni. mert a betegséget nem a baj elhallgatásával, hanem megkeresésével szokás gyógyítani. Miben nyilvánul meg a vezetőség általánosítása? Főleg szavakban, kijelentésekben. Az is hozzátartozik azonban a teljes igazsághoz, hogy némelyik gazda viselkedése gyakran ad arra okot, hogy a vezetőség elkeseredésében mindenkit egy kalap alá vegyen és bántó túlzással mindenkit a szövetkezés ellenzőjének nézzen. Tizenhét, vagy tizennyolc gépkocsi-tulajdonos tsz- tag van. Az elnök gépkocsijára egyesek mégis sanda szemekkel néznek, még olyan kijelentést is tesznek: „a mi zsírunkon szerezte”. Pedig az elnök tisztakezű, igazságos ember, sőt gyakran éppen emiatt van baja, mert még a rokonaival sem tesz kivételt, de e tulajdonsága nemhogy elítélendő, inkább becsülendő benne. Az elnök hivatott vezető, akire a szekszárdi parasztok büszkék lehetnek. hiszen közülük való. Magában hordozza a város földműves embereinek jótulajdonságait, de ő is csak ember, akit sért a vádaskodás és ingerültté tesz a rágalmazás. Ugyanez a helyzet az elnökhelyettessel, a brigádvezetőkkel, akiknek nagyon sok közük van ahhoz, hogy a Béri Balogh Ádám Tsz szilárd, erős és gazdagodó termelőszövetkezet. (Nagyon sok közük van hozzá, de nemcsak az ő érdemük, a tagoké is, s ezt nem szabad elfelejteni. A tagok joggal kifogásolják, hogy időnként úgy állítja be a vezetőség a dolgokat. mintha az eredmények eléréséhez a tagoknak nem lenne semmi közük. Hibás, elvtelen és helytelen ez a felfogás.) rosszindulatú túlzók, akik azt sutyorogják: /annak viszont Az elnök elárulta véreit, elsza kadt fajtájától. Volt, aki szeme közé vágta: „Te vagy az oka mindennek, ha nem csinálnátok jól, rég felbomlott volna a tsz.” (Tévedés. nem bomlott volna fel és nem is bomlik fel.) Van, aki gyűlölködve sziszegi: „úriembert csináltunk belőled”: Akad, aki teli pofával harsogja, hogy ez a gerenda lesz a vezetőségé. Ilyen, nem valami kellemes hatások is érik a vezetőséget, és ezek ismeretében emberileg érthető, ha elfogy belőlük a béketűrés. De általánosítani, mindenkit kivétel nélkül a szövetkezés ellenzőjének tartani, mégsem szabad, mert az általánosítás a tagok többségét sérti. Ha erről a problémáról van szó, akkor tanulja meg a vezetőség. hogy ne mindegyik tsz-tagról. hanem kizárólag meghatározott személyekről beszéljen. De ne csak beszéljen, ha szükséges, cselekedjen is. Aki például nagyon mutogatja azt a bizonyos gerendát. annak értésére kell adni, hogy proletárdiktatúra van. és ha valaki nem fér a bőrébe, azzal törvényeink nyelvén fogunk beszélni... Ebben a kérdésben az ellentétek felszámolása érdekében tehát első követelmény: elválasztani a konkolyt a tiszta búzától. Az ellentétek másik forrásé a meghökkentő, szinte brutálisan megnyilvánuló kaszt-szemlélet, sok-sok embertelenséggel. Úgy beszélnek egymásról a Béri Balogh Ádám Tsz-ben az emberek, mintha még mindig lenne értelme az olyan fajta megkülönböztetésnek, hogy ez gazda, ez pedig szegény. Úgy látszik, nehéz megértetni a tagokkal, hogy a közösségben egyetlen dolog, a munka határozza meg az emberek értékét. ;Ne* héz ezt megértetni néhány felemás és tarthatatlan megoldás miatt is. Ilyen felemás és most már nagyon tarthatatlan helyzet, a lovak elhelyezésének megoldatlansága. A lovak árát a tsz már jóformán kifizette, némelyik gazda mégis úgy tartja, hogy a ló nem a közösé, hanem saját személyi tulajdona. Nincs közös lóistálló, a tsz házhoz szállítja a takarmányt, ebből sok a vita, mert a volt tulajdonosok a takarmányt keveslik, a lóval nem rendelkező tagoknak és a tsz-nek iga-munkát úgy végeznek, mintha szívességet tennének, előfordul, hogy a lóval nem rendelkező tsz-tag háton hordja a permetvizet, s száz méterrel odébb a tsz lovai ugyanakkor kihasználatlanul állnak, s aki az igát hajtja, az kocsiról permetez. Száz szónak is egy a vége: akár így. akár úgy, de a lovaknak közös istálló kell, s egy sereg ellentét ezzel is megoldódik. szekszárdi Tsz-ben tisztességtelen magatartás. A mezőgazdaság szocialista átszervezésekor a szőlőművelés terén kialakult egy álláspont: A hivatalos szervek állják akkori szavukat, de néhány gazda mintha kezdené elfelejteni az általa adott szót, márpedig a szószegésnek rossz vége szokott lenni, s ezen érdemes jobban elgondolkodni. Van tehát söprögetni való a tagok és a vezetők háza tája előtt is. A közösben persze az a mondás megdőlt, hogy söpörjön mindenki a maga háza előtt. Itt is. ott is használni kell a bíráló szót. de több becsüléssel, kevesebb gyanakvással és még több egymást tiszteléssel. A gazdák panaszkodnak, azt mondják: Kialakult egy klikk, a vezetőség nem tudat a tagokkal semmit. A vezetők is panaszkodnak: Nem bírjuk a tagokkal a köz dolgait megbeszélni, mert kevesen jönnek el a közgyűlésre. Hát most kinek van igaza? Ezen az állapoton úgy lehetne segíteni, hogy a vezetők a tagokkal ne csak közgyűlésen, munka közben is beszélgessenek, s ezeket a beszélgetéseket is használják fel tájékoztatásra. A tagok viszont ne csak követeljék jogaikat, éljenek is azokkal, menjenek el a rendezvényekre. Ilyen körülmények között jobban érvényesülhet az az elv, hogy ember az embernek ne farkasa, hanem barátja, küzdőtársa legyen. is jobban vigyázzanak és ne adjanak hitelt a mondvacsinált, vagy kitalált' koholmányoknak. Ilyen mondvacsinált ügy. hogy a vezetőség állítólag nem hagyja a tagokat keresni, munkaegységhez jutni. Meg kellene érteni, hogy a jövedelem értékét nem a munkaegység mennyisége. hanem a munka minősége dönti el. Előfordult, hogy G. I: fogatával egy nap 0,8 munkaegységet keresett. Valakik elhíresztelték: lám. ' az elnök lefaragja a munkaegységet, hogy több legyen neki a prémium. Mi az igazság? Az. hogy G. I. aznap mindössze négy órát dolgozott. Nos, elég sok az ilyen mondvacsinált probléma. Kár ezekkel foglalkozni. Végül is tévedés lenne ezeket az összesűrűsödő gondokat a Béri Balogh Ádám Tsz-ben a gyengülés jeleiként felfogni, mert felszínre kerültek, megszüntethetők, s a közös gazdaság élete, belső rendje megszilárdul, s ez éppen az erősödés jele. Sz. P. & gazda és a szegény fogalmak létezését kiélezi a szőlőművelés jelenlegi helyzete. Ahogyan most van. az egyelőre a tagok számára és a népgazdaság számára a lehető legjobb megoldás. A szőlő a szekszárdi ember élete. Nem lenne szabad azonban elfelejteni, hogy az élethez a becsület is hozzátartozik és csak a szőlővel törődni. elvárni, hogy eközben a I tsz-ben más dolgozzon — ez már Kihelyezett gépészeti technikám létesül Tamásiban és Gyünkön A tamási járás mezőgazdasági l gépészeti iskola, ezenkívül hat ' helyen mezőgazdasági technikum működött, 118 hallgatóval. A következő tanévben szélesítik a> mezőgazdasági dolgozók számára a továbbtanulási lehetőséget. Azokban a községekben, ahol legalább 30—35 jelentkező van, kihelyezett technikumot létesítenek. Kisebb községekben, ahol kisszámú jelentkezésre lehet számítani, két községiét kapcsolnak egybe. gépparkjának állandó növelése szükségszerűen megköveteli a szakemberképzést. Á szakemberutánpótlás biztosítására a járási pártbizottság, a tanács mezőgazdasági osztálya és a művelődés- ügyi osztály szervezésében kihelyezett mezőgazdasági gépészeti technikumot létesítenek Tamásiban és Gyönkön. Az elmúlt tanévben a járásban 1 regszemcsén X<*í natnanló kl&dyeaett A tagok és a vezetők Közös program a szakmunkásképzés feliemlítésére Manapság sok szó esik arról, hogy évről évre egyre sürgetőbben vetődik fel a mezőgazdaságban a szakmunkások hiánya. Néhány helyen jelentős előrehaladást értek már el, s különösen az állami gazdaságokban figyelemre méltó a mezőgazdasági ipari tanulók szerződtetése. A termelő- szövetkezetekben azonban bár a termelés egyes ágai ezt mindinkább megkövetelik, az előrelépés alig magasabb a minimálisnál. Hogy ez a helyzet változzék, s a termelőszövetkezetek szakmunkás-ellátottsága javuljon, több kezdeményezés született már országszerte. Megyénkben a tamási járásban tapasztaltunk jelentősebb kezdeményezést. A járási tanács művelődési és mezőgazdasági osztálya közös programot dolgozott ki a szakmunkás-képzés fellendítésére. A két osztály dolgozóiból alakult bizottság vizsgálja felül a községek lehetőségeit, s azokat az igényeket amelyeket a termelő- szövetkezetek és állami gazdaságok sajátos körülményei teremte-^ nek. Különösen nagy figyelméül fordítanak azon fiatalok szerződ- I tetősére, akik az általános iskola elvégzése után nem mentek gimnáziumba, technikumba, vagy ipari pályára. Az előzetes felmérések szerint a járás területén eddig mintegy 60 fiatallal köthetnek szerződést különböző szakmákra a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok. A szerződés több kedvezményt biztosít a tanulmányi idő három esztendejére, így például az évente 3 hónapos időtartamú bentlakásos tanfolyam ideje alatt a hallgatók tanulmányi előmeneteltől függően 110—380 forint ösztöndíjat kapnak. Az évi egyhónapos fizetéses szabadságon kívül munkaegységet írnak jóvá számukra, állami gazdaságban pedig órabért fizetnek. A fiatalok mellett nagy figyelmet fordítanak az idősebb nemzedék szakirányú képzésére is. Számukra a régebbi ezüstkalászos tanfolyamokhoz hasonlóan helyben szervezik meg a képzést. Ahol pedig ilyen tanfolyam indítására nem kínálkozik lehetőség, ott, néhány napos rövid tanfolyamokat szerveznek az új népművelési évadban. Áhol a divat diktál Az üzem. amelynek termelésében a „szeszélyes diktátor”, a divat is beleszól, egy évszakkal előre jár a termeléssel. Télen, amikor kint jártunk, a nyári szezonra készültek, fürdőruhákkal, nyári holmikkal. A nyári holmik a második félévben lekerültek a szalagról. Az iskolév kezdete diktál. Szükség lesz az új iskolaköpenyekre, a kötényekre, tornaruhákra. — Az idén. a gyászosnak, öregesnek tűnő fekete klott köpenyek helyett sötétkék, marokkó anyagból készült, tetszetős fehér nylon gallérkával, tűzéssel és gombbal díszített trapézvonalú iskolaköpenyekkel lepjük meg az általános iskolásokat — újságolja Péterfi Sándomé művezető. A mintadarabokat a kereskedelem nagy tetszéssel fogadta. A Szekszárdi Ruhaipari Vállalat hatezer iskolaköpeny készítésére kapott megrendelést. Lányka- és bébikötényekből nyolcezer, tornablúzból 2500 készül. Bővül a választék a téli holmikból is. — A második félévben exportra is gyárt a Szekszárdi Ruhaipari Vállalat. Az NDK-ba exportálunk 30 000 szép kivitelű paszpolozott kötényt — mondja örömmel a művezető. — Szerepel a tervünkben néhány egészen új dolog is, amelynek hírét bizonyára örömmel fogadja a közönség. — kapcsolódik a beszélgetésbe Nyéki Sándor vállalati diszpécser. — A második félévben vállalatunk — a lakosság igényeinek kielégítésére — szolgáltató részleggel bővül. A tervek szerint a megyében azokon a helyeken, ahol a Patyolat Vállalatnak felvevőtelepéi ‘ vannak, a Patyolattal kooperálva felvevőrészleget r^nds?^resí.tünk. Vállalunk felső- és alsóruha-javításokat. Az együtt működést hasznosnak látjuk. A Patyolatnak ugyanis megvannak az átvevőtelepei és nem kell gondoskodnunk külön üzlethelyiségekről. A Szekszárdi Ruhaipari Vállalat második féléves tervében. szerepel még egy ruhaszalon felállítása is Szekszárdon. A divatszalonban az igényeknek megfelelően méretes ruhákat készítenek. A szövet-, selyem- és pamutanyagok feldolgozásán kívül kötött holmik elkészítésére is vállalkoznak. P. M. IWV<WVWVZMMVZ/AVS% % VU1CV ! rjt > Htffti t rtt* TJTJ-S rjMM'J'J /UV/WUWJWVVAVtVWl A szövetkezet sok millió munkása Hihetetlen? Lehet... Pedig olyan valóságos tény, mint a nappal, meg az éjszaka. Sok millió munkás gyarapítja lankadatlan szorgalommal a mucsfai termelő- szövetkezet vagyonát. Bejárják az egész határt. sürögnek-Jorog- nak — sőt. ott tevékenykednek mindig, ahol legnagyobb szükség van rájuk. Ráadásul majdhogynem ingyen dolgoznak. Csupán télire kérnek ennivalót, és azt, hogy egész éven keresztül rendszeresen gondozzák őket. Dicséri őket Bottyán Sándor, az elnök: — Akkor látjuk csak meg igazán. milyen hasznot hajtottak a szövetkezetnek, ha elcsépeltük a lucernamagot, ha betakarítottuk a napraforgót, mert mindegyikből nagyobb lesz a termésátlag, mint ha nem lettek volna. Pedig de sokan ellenezték, amikor a tairasszal idehoztuk őket... — Minek még ezek is? Újabb kiadásnak? Nem lát ezekből a tagság semmi hasznot... Termeljünk csak kukoricát, meg búzát... Nem csupán a tagsaa között, de még a vezetőségben is voltak, akik kézzel-lábbal tiltakoztak ellenük. — Majd az év végén láth meg a tagság, milyen hasznai hajtottak — mondja gondozójuk Brandt Henrik mert már az idén jórészt megtérítik az értük kiadott pénzt. Ahogyan én számolom. közel százezer forint hasznot hoznak. Eddig húsz mázsa mézet ,pergettünk, most a héten ismét pergetünk, ‘legalább öt-hat mázsát. Olvasztottunk 20 kiló viaszt is. Ez a közvetlen haszon. De ha azt számítjuk, hogy a nyolcvan hold napraforgón. a húsz hold maglucernán, ahol a mézet gyűjtötték, jobb lett a beporzás, hasonló a közvetett haszon is... A napraforgón csak egy-másfél mázsával, a lucernán 20—30 kilóval legyen több a hőldankénti termés... Akárki kiszámolhatja ,ezt a hasznot is... A szövetkezet sok millió munkása a tavasszal vásárolt 110 méhcsalád. A mucsfai határban nagyon sok az akác, tehát a nagy méhlegelő itt van helyben. Évről évre nagyon sok napraforgót, aprómagot termelnek. Szép gyümölcsösük van. amely lassan már termőié fordul. Ez adta, a gondolatot a méhészkedéshez a szövetkezet vezetőinek, bár való igaz, hogy a tagság csak ímmel- ámmal fogadta ezt az elgondolást. Legalább annyi volt az ellenző. mint a támogató. — Már csak. azért is megéri a befektetést a méhészet, mert itt, helyben egész éven keresztül van legelő — mondja Brandt Henrik, a méhész. — Egész éven keresztül tudunk vándoroltatni itt, a határban, nem kell bejárnunk a Dunántúlt, mint a méhészek legtöbbjének. És csupán egy ember munkaegységébe kerül. Viszont igaz, hogy a szövetkezetnek csak akkor kifizetődő a méhészkedés, ha legalább száz-százhúsz család van, amikor függetlenített, önálló méhész gondozza őket. Az igazsághoz az is hozzátartozik. hogy a mucsfai szövetkezet méhésze, amikor ideje engedi, minden más munkában is részt vesz, akkor is. ha vasárnap az aratógépre kell ülni. A száztíz méhcsaláddal a legnagyobb gond az. hogy kevés az edény. A harminchárom mézeskanna mellé már a tsz-tagoktól kértek kölcsön bödönöket. és még újabbakat kell kölcsönkérni, legyen mibe tenni a mostani per- getésböl jövő mézet... A mucsfai szövetkezetben száztíz család sok millió tágja gyarapítja a közös vagyont, an'!- kül, hogy a tagnyilvántartásban szerepelne. Kora tavasztól késő őszig dolgoznak lankadatlan szorgalommal. Ezt„ a segítséget nagyon sok másik szövetkezet is igénybe vehetné... Bl.