Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-31 / 177. szám

Í96Í. lüttes SÍ. -4 +OT.WA MWi'YWf NÜPBSAÍ5' Az érem két oldala a Béri Balogh Adóm Egyik este a Béri Balogh Ádám Terme­_____________ lőszövet kezet né hány gazdájával beszélgettünk. Kevés hiányzott az éjfélből, ami­kor abbahagytuk, de akár regge­lig is eltarthatott volna az eszme­csere, mert ebben a gazdaságban úgy látszik, összejöttek a dolgok. Véleményt nyilvánított a városi tanács elnöke, elnökhelyettese. Rácz János, a járási pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője és külön-külön a jelenlévő szövetke­zeti gazdák mindegyike. A hasz­nos és őszinte beszélgetés végén az egyik tsz-tag mély meggyőző­déssel jelentette ki: „Hiába mon­dunk mi bármit, a végén maguk úgyis a vezetőknek adnak igazat”. (Mármint a tsz vezetőinek.) A ki­jelentés hallatán arra gondoltam, hogy tulajdonképpen ez a felfogás takarja a közös gazdaság emberei között feszülő ellentétek, indula­tok lényegét. Valamikor valóban úgy volt, hogy a parasztember hiába tett panaszt a fölötte állóra, hiába, mert egyik kutya nem ha­rapta meg a másikat. De ma már más a helyzet, s ezt kétségbevon­ni, indokolatlanul gyanakodni, fe­lesleges és szükségtelen. A Béri Balogh Ádám Tsz-ben úgy vélem, az indokolatlan gyanakvás szüli elsősorban és legjobban az ellen­téteket á tagok és tagok, vala­mint a vezetőség és a tagok kö­zött. A vezetőség egyszer-egyszer úgy kezeli a szövetkezeti gazdák egészét, mintha ellenzéki tömeg­gel állna szembe, olyan emberek sokaságával, akik gyűlölik a nagy­üzemi gazdálkodást, s akiknek fáj, hogy a gazdaság erősödik, gyarapszik. Súlyos ez a megálla­pítás. de le kell írni. mert a be­tegséget nem a baj elhallgatásá­val, hanem megkeresésével szo­kás gyógyítani. Miben nyilvánul meg a vezetőség általánosítása? Főleg szavakban, kijelentésekben. Az is hozzátartozik azonban a tel­jes igazsághoz, hogy némelyik gazda viselkedése gyakran ad ar­ra okot, hogy a vezetőség elkese­redésében mindenkit egy kalap alá vegyen és bántó túlzással mindenkit a szövetkezés ellenző­jének nézzen. Tizenhét, vagy ti­zennyolc gépkocsi-tulajdonos tsz- tag van. Az elnök gépkocsijára egyesek mégis sanda szemekkel néznek, még olyan kijelentést is tesznek: „a mi zsírunkon szerez­te”. Pedig az elnök tisztakezű, igazságos ember, sőt gyakran ép­pen emiatt van baja, mert még a rokonaival sem tesz kivételt, de e tulajdonsága nemhogy elítélen­dő, inkább becsülendő benne. Az elnök hivatott vezető, akire a szekszárdi parasztok büszkék le­hetnek. hiszen közülük való. Ma­gában hordozza a város földmű­ves embereinek jótulajdonságait, de ő is csak ember, akit sért a vádaskodás és ingerültté tesz a rágalmazás. Ugyanez a helyzet az elnökhelyettessel, a brigádveze­tőkkel, akiknek nagyon sok közük van ahhoz, hogy a Béri Balogh Ádám Tsz szilárd, erős és gazda­godó termelőszövetkezet. (Nagyon sok közük van hozzá, de nemcsak az ő érdemük, a tagoké is, s ezt nem szabad elfelejteni. A tagok joggal kifogásolják, hogy időnként úgy állítja be a vezetőség a dol­gokat. mintha az eredmények el­éréséhez a tagoknak nem lenne semmi közük. Hibás, elvtelen és helytelen ez a felfogás.) rosszindulatú túlzók, akik azt sutyorogják: /annak viszont Az elnök elárulta véreit, elsza kadt fajtájától. Volt, aki szeme közé vágta: „Te vagy az oka min­dennek, ha nem csinálnátok jól, rég felbomlott volna a tsz.” (Té­vedés. nem bomlott volna fel és nem is bomlik fel.) Van, aki gyű­lölködve sziszegi: „úriembert csi­náltunk belőled”: Akad, aki teli pofával harsogja, hogy ez a ge­renda lesz a vezetőségé. Ilyen, nem valami kellemes hatások is érik a vezetőséget, és ezek isme­retében emberileg érthető, ha el­fogy belőlük a béketűrés. De ál­talánosítani, mindenkit kivétel nélkül a szövetkezés ellenzőjének tartani, mégsem szabad, mert az általánosítás a tagok többségét sérti. Ha erről a problémáról van szó, akkor tanulja meg a vezető­ség. hogy ne mindegyik tsz-tagról. hanem kizárólag meghatározott személyekről beszéljen. De ne csak beszéljen, ha szükséges, cse­lekedjen is. Aki például nagyon mutogatja azt a bizonyos geren­dát. annak értésére kell adni, hogy proletárdiktatúra van. és ha valaki nem fér a bőrébe, azzal törvényeink nyelvén fogunk be­szélni... Ebben a kérdésben az el­lentétek felszámolása érdekében tehát első követelmény: elválasz­tani a konkolyt a tiszta búzától. Az ellentétek másik forrásé a meghökkentő, szinte brutálisan megnyilvánuló kaszt-szemlélet, sok-sok embertelenséggel. Úgy be­szélnek egymásról a Béri Balogh Ádám Tsz-ben az emberek, mint­ha még mindig lenne értelme az olyan fajta megkülönböztetésnek, hogy ez gazda, ez pedig szegény. Úgy látszik, nehéz megértetni a tagokkal, hogy a közösségben egyetlen dolog, a munka határoz­za meg az emberek értékét. ;Ne* héz ezt megértetni néhány fele­más és tarthatatlan megoldás miatt is. Ilyen felemás és most már nagyon tarthatatlan helyzet, a lovak elhelyezésének megoldat­lansága. A lovak árát a tsz már jóformán kifizette, némelyik gaz­da mégis úgy tartja, hogy a ló nem a közösé, hanem saját sze­mélyi tulajdona. Nincs közös ló­istálló, a tsz házhoz szállítja a ta­karmányt, ebből sok a vita, mert a volt tulajdonosok a takarmányt keveslik, a lóval nem rendelkező tagoknak és a tsz-nek iga-munkát úgy végeznek, mintha szívességet tennének, előfordul, hogy a lóval nem rendelkező tsz-tag háton hordja a permetvizet, s száz mé­terrel odébb a tsz lovai ugyanak­kor kihasználatlanul állnak, s aki az igát hajtja, az kocsiról perme­tez. Száz szónak is egy a vége: akár így. akár úgy, de a lovak­nak közös istálló kell, s egy sereg ellentét ezzel is megoldódik. szekszárdi Tsz-ben tisztességtelen magatartás. A me­zőgazdaság szocialista átszervezé­sekor a szőlőművelés terén kiala­kult egy álláspont: A hivatalos szervek állják akkori szavukat, de néhány gazda mintha kezdené elfelejteni az általa adott szót, márpedig a szószegésnek rossz vége szokott lenni, s ezen érdemes jobban elgondolkodni. Van tehát söprögetni való a ta­gok és a vezetők háza tája előtt is. A közösben persze az a mon­dás megdőlt, hogy söpörjön min­denki a maga háza előtt. Itt is. ott is használni kell a bíráló szót. de több becsüléssel, kevesebb gyanakvással és még több egy­mást tiszteléssel. A gazdák pa­naszkodnak, azt mondják: Kiala­kult egy klikk, a vezetőség nem tudat a tagokkal semmit. A veze­tők is panaszkodnak: Nem bírjuk a tagokkal a köz dolgait megbe­szélni, mert kevesen jönnek el a közgyűlésre. Hát most kinek van igaza? Ezen az állapoton úgy le­hetne segíteni, hogy a vezetők a tagokkal ne csak közgyűlésen, munka közben is beszélgessenek, s ezeket a beszélgetéseket is hasz­nálják fel tájékoztatásra. A tagok viszont ne csak követeljék jogai­kat, éljenek is azokkal, menjenek el a rendezvényekre. Ilyen körül­mények között jobban érvénye­sülhet az az elv, hogy ember az embernek ne farkasa, hanem ba­rátja, küzdőtársa legyen. is jobban vi­gyázzanak és ne adjanak hi­telt a mondvacsinált, vagy kita­lált' koholmányoknak. Ilyen mondvacsinált ügy. hogy a veze­tőség állítólag nem hagyja a ta­gokat keresni, munkaegységhez jutni. Meg kellene érteni, hogy a jövedelem értékét nem a munka­egység mennyisége. hanem a munka minősége dönti el. Előfor­dult, hogy G. I: fogatával egy nap 0,8 munkaegységet keresett. Vala­kik elhíresztelték: lám. ' az elnök lefaragja a munkaegységet, hogy több legyen neki a prémium. Mi az igazság? Az. hogy G. I. aznap mindössze négy órát dolgozott. Nos, elég sok az ilyen mondva­csinált probléma. Kár ezekkel foglalkozni. Végül is tévedés lenne ezeket az összesűrűsödő gondokat a Béri Balogh Ádám Tsz-ben a gyengü­lés jeleiként felfogni, mert fel­színre kerültek, megszüntethetők, s a közös gazdaság élete, belső rendje megszilárdul, s ez éppen az erősödés jele. Sz. P. & gazda és a szegény fogalmak léte­zését kiélezi a szőlőművelés jelenlegi helyzete. Ahogyan most van. az egyelőre a tagok számára és a népgazdaság számára a lehe­tő legjobb megoldás. A szőlő a szekszárdi ember élete. Nem len­ne szabad azonban elfelejteni, hogy az élethez a becsület is hoz­zátartozik és csak a szőlővel tö­rődni. elvárni, hogy eközben a I tsz-ben más dolgozzon — ez már Kihelyezett gépészeti technikám létesül Tamásiban és Gyünkön A tamási járás mezőgazdasági l gépészeti iskola, ezenkívül hat ' helyen mezőgazdasági technikum működött, 118 hallgatóval. A következő tanévben szélesí­tik a> mezőgazdasági dolgozók számára a továbbtanulási lehető­séget. Azokban a községekben, ahol legalább 30—35 jelentkező van, kihelyezett technikumot lé­tesítenek. Kisebb községekben, ahol kisszámú jelentkezésre le­het számítani, két községiét kap­csolnak egybe. gépparkjának állandó növelése szükségszerűen megköveteli a szakemberképzést. Á szakember­utánpótlás biztosítására a járási pártbizottság, a tanács mezőgaz­dasági osztálya és a művelődés- ügyi osztály szervezésében kihe­lyezett mezőgazdasági gépészeti technikumot létesítenek Tamási­ban és Gyönkön. Az elmúlt tan­évben a járásban 1 regszemcsén X<*í natnanló kl&dyeaett A tagok és a vezetők Közös program a szakmunkásképzés feliemlítésére Manapság sok szó esik arról, hogy évről évre egyre sürgetőb­ben vetődik fel a mezőgazdaság­ban a szakmunkások hiánya. Né­hány helyen jelentős előrehala­dást értek már el, s különösen az állami gazdaságokban figyelemre méltó a mezőgazdasági ipari ta­nulók szerződtetése. A termelő- szövetkezetekben azonban bár a termelés egyes ágai ezt mindin­kább megkövetelik, az előrelépés alig magasabb a minimálisnál. Hogy ez a helyzet változzék, s a termelőszövetkezetek szakmun­kás-ellátottsága javuljon, több kezdeményezés született már or­szágszerte. Megyénkben a tamási járásban tapasztaltunk jelentősebb kezde­ményezést. A járási tanács mű­velődési és mezőgazdasági osztá­lya közös programot dolgozott ki a szakmunkás-képzés fellendíté­sére. A két osztály dolgozóiból alakult bizottság vizsgálja felül a községek lehetőségeit, s azokat az igényeket amelyeket a termelő- szövetkezetek és állami gazdasá­gok sajátos körülményei teremte-^ nek. Különösen nagy figyelméül fordítanak azon fiatalok szerződ- I tetősére, akik az általános iskola elvégzése után nem mentek gim­náziumba, technikumba, vagy ipari pályára. Az előzetes felmé­rések szerint a járás területén eddig mintegy 60 fiatallal köthet­nek szerződést különböző szak­mákra a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok. A szerződés több kedvezményt biztosít a ta­nulmányi idő három esztendejére, így például az évente 3 hónapos időtartamú bentlakásos tanfo­lyam ideje alatt a hallgatók ta­nulmányi előmeneteltől függően 110—380 forint ösztöndíjat kap­nak. Az évi egyhónapos fizetéses szabadságon kívül munkaegységet írnak jóvá számukra, állami gaz­daságban pedig órabért fizetnek. A fiatalok mellett nagy figyel­met fordítanak az idősebb nem­zedék szakirányú képzésére is. Számukra a régebbi ezüstkalászos tanfolyamokhoz hasonlóan hely­ben szervezik meg a képzést. Ahol pedig ilyen tanfolyam indí­tására nem kínálkozik lehetőség, ott, néhány napos rövid tanfo­lyamokat szerveznek az új nép­művelési évadban. Áhol a divat diktál Az üzem. amelynek termelésé­ben a „szeszélyes diktátor”, a di­vat is beleszól, egy évszakkal előre jár a termeléssel. Télen, amikor kint jártunk, a nyári sze­zonra készültek, fürdőruhákkal, nyári holmikkal. A nyári holmik a második fél­évben lekerültek a szalagról. Az iskolév kezdete diktál. Szükség lesz az új iskolaköpenyekre, a kötényekre, tornaruhákra. — Az idén. a gyászosnak, öre­gesnek tűnő fekete klott köpe­nyek helyett sötétkék, marokkó anyagból készült, tetszetős fehér nylon gallérkával, tűzéssel és gombbal díszített trapézvonalú iskolaköpenyekkel lepjük meg az általános iskolásokat — újságolja Péterfi Sándomé művezető. A mintadarabokat a kereske­delem nagy tetszéssel fogadta. A Szekszárdi Ruhaipari Vállalat hatezer iskolaköpeny készítésére kapott megrendelést. Lányka- és bébikötényekből nyolcezer, tor­nablúzból 2500 készül. Bővül a választék a téli holmikból is. — A második félévben export­ra is gyárt a Szekszárdi Ruha­ipari Vállalat. Az NDK-ba expor­tálunk 30 000 szép kivitelű pasz­polozott kötényt — mondja öröm­mel a művezető. — Szerepel a tervünkben né­hány egészen új dolog is, amely­nek hírét bizonyára örömmel fo­gadja a közönség. — kapcsolódik a beszélgetésbe Nyéki Sándor vállalati diszpécser. — A második félévben vállala­tunk — a lakosság igényeinek ki­elégítésére — szolgáltató részleg­gel bővül. A tervek szerint a megyében azokon a helyeken, ahol a Patyolat Vállalatnak fel­vevőtelepéi ‘ vannak, a Patyolat­tal kooperálva felvevőrészleget r^nds?^resí.tünk. Vállalunk felső- és alsóruha-javításokat. Az együtt működést hasznosnak látjuk. A Patyolatnak ugyanis megvannak az átvevőtelepei és nem kell gon­doskodnunk külön üzlethelyisé­gekről. A Szekszárdi Ruhaipari Válla­lat második féléves tervében. sze­repel még egy ruhaszalon fel­állítása is Szekszárdon. A divat­szalonban az igényeknek meg­felelően méretes ruhákat készíte­nek. A szövet-, selyem- és pa­mutanyagok feldolgozásán kívül kötött holmik elkészítésére is vállalkoznak. P. M. IWV<WVWVZMMVZ/AVS% % VU1CV ! rjt > Htffti t rtt* TJTJ-S rjMM'J'J /UV/WUWJWVVAVtVWl A szövetkezet sok millió munkása Hihetetlen? Lehet... Pedig olyan valóságos tény, mint a nappal, meg az éjszaka. Sok millió mun­kás gyarapítja lankadatlan szor­galommal a mucsfai termelő- szövetkezet vagyonát. Bejárják az egész határt. sürögnek-Jorog- nak — sőt. ott tevékenykednek mindig, ahol legnagyobb szükség van rájuk. Ráadásul majdhogy­nem ingyen dolgoznak. Csupán télire kérnek ennivalót, és azt, hogy egész éven keresztül rend­szeresen gondozzák őket. Dicséri őket Bottyán Sándor, az elnök: — Akkor látjuk csak meg iga­zán. milyen hasznot hajtottak a szövetkezetnek, ha elcsépeltük a lucernamagot, ha betakarítottuk a napraforgót, mert mindegyik­ből nagyobb lesz a termésátlag, mint ha nem lettek volna. Pedig de sokan ellenezték, amikor a tairasszal idehoztuk őket... — Minek még ezek is? Újabb kiadásnak? Nem lát ezekből a tagság semmi hasznot... Termel­jünk csak kukoricát, meg búzát... Nem csupán a tagsaa között, de még a vezetőségben is vol­tak, akik kézzel-lábbal tiltakoz­tak ellenük. — Majd az év végén láth meg a tagság, milyen hasznai hajtottak — mondja gondozójuk Brandt Henrik mert már az idén jórészt megtérítik az értük kiadott pénzt. Ahogyan én szá­molom. közel százezer forint hasznot hoznak. Eddig húsz má­zsa mézet ,pergettünk, most a héten ismét pergetünk, ‘legalább öt-hat mázsát. Olvasztottunk 20 kiló viaszt is. Ez a közvetlen haszon. De ha azt számítjuk, hogy a nyolcvan hold naprafor­gón. a húsz hold maglucernán, ahol a mézet gyűjtötték, jobb lett a beporzás, hasonló a köz­vetett haszon is... A napraforgón csak egy-másfél mázsával, a lu­cernán 20—30 kilóval legyen több a hőldankénti termés... Akárki kiszámolhatja ,ezt a hasz­not is... A szövetkezet sok millió mun­kása a tavasszal vásárolt 110 méhcsalád. A mucsfai határban nagyon sok az akác, tehát a nagy méh­legelő itt van helyben. Évről évre nagyon sok napraforgót, aprómagot termelnek. Szép gyü­mölcsösük van. amely lassan már termőié fordul. Ez adta, a gon­dolatot a méhészkedéshez a szö­vetkezet vezetőinek, bár való igaz, hogy a tagság csak ímmel- ámmal fogadta ezt az elgondo­lást. Legalább annyi volt az el­lenző. mint a támogató. — Már csak. azért is megéri a befektetést a méhészet, mert itt, helyben egész éven keresztül van legelő — mondja Brandt Henrik, a méhész. — Egész éven keresz­tül tudunk vándoroltatni itt, a határban, nem kell bejárnunk a Dunántúlt, mint a méhészek leg­többjének. És csupán egy ember munkaegységébe kerül. Viszont igaz, hogy a szövetkezetnek csak akkor kifizetődő a méhészkedés, ha legalább száz-százhúsz család van, amikor függetlenített, ön­álló méhész gondozza őket. Az igazsághoz az is hozzátar­tozik. hogy a mucsfai szövetke­zet méhésze, amikor ideje enge­di, minden más munkában is részt vesz, akkor is. ha vasár­nap az aratógépre kell ülni. A száztíz méhcsaláddal a leg­nagyobb gond az. hogy kevés az edény. A harminchárom mézes­kanna mellé már a tsz-tagoktól kértek kölcsön bödönöket. és még újabbakat kell kölcsönkérni, le­gyen mibe tenni a mostani per- getésböl jövő mézet... A mucsfai szövetkezetben száz­tíz család sok millió tágja gyarapítja a közös vagyont, an'!- kül, hogy a tagnyilvántartásban szerepelne. Kora tavasztól késő őszig dolgoznak lankadatlan szor­galommal. Ezt„ a segítséget na­gyon sok másik szövetkezet is igénybe vehetné... Bl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom