Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-31 / 177. szám

IÖ63. július 31. TOLNÁ WFGYFI StPAJSlRJ 3 Nem keltett meglepetést a francia álláspont Nyilatkozatok De Gaulle sajtóértekezletéről I LONDON A moszkvai megállapodás ér­tékét semmiképpen sem csökken­ti az a tény, hogy De Gaulle tá­bornok nem hajlandó csatlakozni a nukleáris fegyverkísérletek kor­látozott betiltásáról szóló szer­ződéshez, — mondotta lord Home brit külügyminiszter, a BBC tele­vízió-programjának adott inter­jújában. A továbbiak során kije­lentette, hogy a francia magatar­tás nem keltett csalódást, benne, mert nem is számított másra. De Gaulle soha nem titkolta, hogy Franciaország saját atombombá­val akar rendelkezni. Az atom- csend-megállapodásra vonatkozó­lag az angoloknak és az ameri­kaiaknak is megbeszéléseket kell még folytatni a franciákkal. Ken­nedy elnök és Macmillan minisz­terelnök levelet intézett De Gaullehoz erről a témáról, de a Moszkva, (TASZSZ). A Pravda keddi számában közzétette az SZKP legrégibb tagjainak levelét a szovjet párt és a Kínai Kom­munista Párt vezetősége között felmerült nézeteltérésekről. A le­velet az SZKP 258 veteránja írta alá. A történelmi tapasztalat azt bi­zonyítja — hangzik a levél — hogy a párt annak köszönheti a kommunista építésben elért hatalmas sikereit, hogy mindvé­gig követte a marxizmus—leniniz- mus elméletét, határozott és kö­vetkezetes világnézetét, haladó forradalmi tanítását a társada­lom fejlődéséről. Éppen ezért az SZKP legrégibb tagjai meg vannak győződve az SZKP Központi Bizottsága nyílt levelének óriási jelentőségéről a szovjet párt és a kommunizmu­sért folytatott küzdelem egésze számára. A levél írói hangsúlyozzák, hogy az SZKP egész története szüntelen engesztelhetetlen harc az opportunisták legkülönbözőbb csoportjai ellen. „Sokan közülünk végigjárták a párt egész útját, láttunk mensevüceket, otzovistá- kat, likvidátorokat, trockistákat, jobb- és baloldali opportunistá­kat és a nacionalista elhajlók minden fajtáját.” Az idős kommunisták sajnála­tukat fejezik ki amiatt, hogy „azok az elvtársak, akiket mi tel­jes őszinteséggel testvéreinknek tartottunk és tartunk a forradal­mi harcban, a népek nagy közös ügyéért a kommunista jövőért vívott küzdelemben” mélységesen hibás és az élet által elvetett eszméket vallanak. A kínai elvtársaknak az9kat a kísérleteit bírálva, hogy magu­kat a leninizmus kizárólagos vé­delmezőinek és egyedüli helyes értelmezőinek tüntessék fel, a levél írói felteszik a kérdést: „Hogyan lehet Leninre hivat­kozva dicsőíteni Sztálin személyi kultuszának ideológiáját és gya­korlatát, amikor Lenin a legfontosabb feladat­nak tekintette a párton belü­li és a szocialista demokrácia fejlesztését, a népi kezdemé­nyezés kibontakoztatásához szükséges feltételek létreho­zását, amikor Iljics egyáltalában nem tűrte el a törvénytelenségeket és a kultusz ideológiájából fakadó önkény egyéb jelenségeit”. A levél hangoztatja, hogy a né­zeteltérések legfőképpen a hábo­rú és béke, a világforradalom kérdésére vonatkoznak. A kínai elvtársak azt állítják, hogy a bé­keharc akadályozza a forrdalom fejlődését. „Vlagyimir Iljics Le­nin és a bolsevik Dárt pedig fá­radhatatlanul küzdöttek a bóké­ért és távolról sem véletlen az, levelekre eddig még nem érke­zett válasz. , A NATO és a varsói szerződés tagállamai közötti megnemtáma­dási szerződést illető kérdésre lord Home azt válaszolta, hogy ez nagymértékben függ a szövet­ségesek álláspontjától. A brit külügyminiszter végül azt a véleményét fejezte ki, hogy a moszkvai megállapodás egyik jelentős eredménye a Szovjetunió­val való tárgyalások folytatása lesz.. PÁRIZS Harold King, a Reuter tudósí­tója egy párizsi keltezésű cikké­ben azt írja. De Gaulle meglepte barátait és zavarba ejtette kri­tikusait azzal, hogy az atom- csend-megállapodással kapcsolat­ban hangsúlyozottan mérsékelt hangon nyilatkozott. Elutasította hogy a szovjet hatalom első dek­rétuma a békedekrétum volt.” A Kínai Kommunista Párt ve­zetői a „forradalmi háború,, mel­lett törnek lándzsát. Ez a tézis nem új. Negyvenöt évvel ezelőtt az SZKP-nek a breszti békéért folytatott küzdelme idején, ilyen háború szükségessége mellett kar­doskodtak Trockij, Buharin és a „baloldali kommunisták”. A KKP-beli elvtársak azonban el­hallgatják, hogyan bélyegezte meg Lenin ezeket az álbaloldalia­kat. „Mi nem féltünk az áldozatok­tól — hangoztatja a levél. — Tudtuk, hogy a forradalom győ­zelméért feláldozott boldog éle­tek ezrei milliók számára hozzák el a boldogulást. A kínai vezetők azonban százmilliók életét akar­ják feláldozni, hogy ezerszerte magasabb fokú civilizációt építse­nek a hamuvá vált földön.” Az áldozathozatalnak ez az értelme­zése „a forradalom nevében” tá­vol áll a forradalmi rettenthetet­lenség marxista—leninista fogal­mától. A jövő a kommunizmusé, de ez nem azt jelenti, hogy a kommunizmust „tűzzel és vassal”, vagy éppen hidro­génbombával kell meghonosí­tani. Levelünk befejező részében a szovjet párt veteránjai kifejezik azt a reményüket, hogy a KKP vezetői elmondják a kínai nép­nek az igazságot arról, hogy mi a szovjet emberek véleménye a pro­letárforradalom sarkalatos kér­déseiben általuk képviselt hibás nézetekről. „Reméljük — írják, — hogy ezt a levelet is közzé­teszik a kínai sajtóban’” „Azt kell gondolnunk, hogy a saját népünkkel és a nemzetközi kommunista mozgalommal szem­beni felelősségérzet mégis felül­kerekedik a kínai elvtársakban. Hiszen közös, hatalmas cél­jaink vannak és meg va­gyunk győződve róla, hogy akárcsak eddig, hatalmas lesz a barátság is testvéri né­peink között, bárhogyan is próbáljanak a KKP vezetői összeveszíteni bennünket”. Moszkva (TASZSZ). Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára és Jurij Andropov, a Központi Bi­zottság titkára kedden fogadta a központi bizottságban V. Vlaho- vicoot és Gy. Pucart, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Köz­ugyan Franciaország csatlakozá­sát a megállapodáshoz, de külön atomleszerelési értekezletet java­solt a három atomhatalom és Franciaország között. Párizsi dip­lomáciai körökben ezt kedvező jelnek tekintik, amely azt mu­tatja, hogy De Gaulle azt sze­retné, ha Franciaország pozitív szerepet töltene be a Kelet és a Nyugat békés együttélésében. Dip lomáciai körökben kiemelik, De Gaulle nem mondta ki egyenesen, hogy Franciaország nem írja alá a megállapodást és megjegyzései a leszerelés helyzetéről „feltéte­les nem”-nek feléltek meg. WASHINGTON Hivatalos amerikai körökben egyelőre nem kommentálják De Gaulle kijelentéseit, de a hírügy­nökségi jelentések vizsgálatából következtetni lehet a többi között arra is, hogy Franciaország állás­pontja az atomfegyverkísérlete­ket illetően nem keltett meglepe­tést. Annál váratlanabb volt De Gaulle felhívása az atomhatal­makhoz, hogy Franciaországgal együtt tanulmányozzák „a lesze­relés fontos problémáját”. Wa­shingtonban emlékeztetnek rá, hogy Franciaország még 1962 március 5-én azt jelentette be, hogy nem küldi el képviselőjét a genfi leszerelési értekezletre, amivel az ENSZ leszerelési tár­gyalásainak teljes bojkottját do­kumentálta. Harriman újságíróknak kijelen­tette, hogy nem volt számára meglepetés De Gaulle magatartá­sa, s feltételezi, hogy a Szovjet­unió is tudta, még mielőtt kezde­ményezte volna a részleges atom- csend-megéllapodást Nagy-Bri- tanniával és az Egyesült Álla­mokkal, hogy Franciaország foly­tatni akarja nukleáris program­ját. Amerikai lapok De Gaulle saj­tóértekezlete kapcsán ismét felve­tik azt a kérdést, vajon az Egye­sült Államoknak nem kellene-e megosztania atomtitkait Francia- országgal. De Gaulle kijelentéseit a New York Times is úgy értékeli, hogy azok mögött talán az az érdeklő­dés rejlik, vajon az Egyesült Ál­lamok hajlandó-e megfizetni az árat azért, hogy Franciaország is csatlakozzék a szerződéshez. Ez az ár az lenne, hogy megadja Franciaországnak ugyanazt a nukleáris tájékoztatást, amit Nagy-Britanniának. A New York Herald Tribune szerint De Gaulle sajtóértekezle­te rávilágított politikájának logi­kátlanságára. A lap e megállapí­tását négy példával bizonyítja: 1. De Gaulle úgy beszélt a NATO-ról, mint elementáris szükségszerűségről, pedig a gya­korlatban állandóan gyengíti az atlanti szövetséget. 2. Kijelentette, hogy az európai egység az angolszáz—szovjet kap­csolat folytán szükségszerűvé vált, de azt mondotta, hogy ennek az egységnek a megteremtéséhez a legjobb mód az olyan laza meg­állapodás, mint a francia,—nyu­gatnémet szerződés. 3. Általános leszerelést köve­telt, miközben szkeptikusan ítélte meg annak lehetőségeit. 4. Elismerte, hogy az atom- csend-megállapodás jó kiinduló­pont a feszültség csökkentésére, mégis elutasította, hogy Francia- ország is csatlakozzék hozzá. ponti Bizottsága végrehajtó bi­zottságának tagjait, valamint V. Zekoviesot és Sz. Stefanovicsot, a JKSZ Központi Bizottságának tagjait, akik jelenleg a Szovjet­unióban üdülnek. A beszélgetés baráti légkörben telt el. , Az SZKP veteránjainak levele a munkásmozgalmi nézeteltérésekről Jugoszláv pártvezetők az SZKP Központi Bizottságánál Manolisz Glezosz hazánkról, a görög politikai foglyokról Moszkva (MTI). Manolisz Gle­zosz Nemzetközi Lenin-békedí- jas, a görög nép nemzeti hőse Moszkvában találkozott a külföl­di tudósítók egy csoportjával. Az MTI tudósítójának kérdésé­re elmondotta, hogy a magyaror­szági fejlődés, különösen az idén tavasszal meghirdetett széles körű amnesztia hatalmas fegyvert adott az amnesztiáért küzdő gö­rög demokrata harcosok kezébe. Glezosz idézte Kádár János sza­vait: azelőtt a külföldön folyó vi­tákban ellenségeink mondották: beszéljünk Magyarországról. Most mi fegyvert adtunk barátaink ke­zébe, és a mi barátaink a béke, a haladás hívei kiálthatják oda: be­széljünk Magyarországról. A ma­gyar kormány — folytatta Gle­zosz — igen jó érvet adott külföl­di barátainak nagylelkű, humánus közkegyelmi intézkedésével. Úgy látszik, a görög kormány nem akar ilyen érvet adni 'saját kül­földi barátainak. — Gondolataim most is a görög börtönökben járnak, ahol 1100 ember ma is, 17 esztendővel a há­ború befejezése után politikai fo­golyként sínylődik. Azzal vádol­ják őket, hogy hazaárulást, gyil­kosságot követtek el, együttmű­ködtek a fasizmussal. De hiszen az egész világ tudja, hogy a gö­rögországi politikai foglyok a fa­sizmus elleni harc hősei közül ke­rültek ki. Glezosz több konkrét esetet ismertetett, s meggyőzően kimutatta, hogy az ellenállási mozgalom harcosait képtelen és tarthatatlan vádak ürügyén ve­tették börtönbe. — Ma Görögországban egyet­len háborús bűnös sincs börtön­ben — jelentette ki Glezosz. — Számukra régen külön amnesz­tia-törvényt adtak ki. Ugyanak­kor a demokratikus mozgalmak harcosait a legembertelenebb kö­rülmények között tartják fogva. Napi ellátásukra fejenkint 5,5 drahmát, azaz egy csomag olcsó cigaretta árát költik a hatóságok, ezért nem meglepő, hogy sokan meghaltak, nyomorékká lettek és megőrültek a börtönökben. Manolisz Glezosz Moszkvában A képen: Manolisz Glezosz a feleségével és kisfiával a Vörös téren. (MTI Külföldi Képszolgálat.) Folytatódnak a letartóztatások Szíriában Kuvait (MEN) Szíriában folyta­tódnak a letartóztatások. Letar­tóztatták Atasszit, a szíriai for­radalmi parancsnokság nemzeti tanácsának a napokban lemon­dott elnökét is. A damaszkuszi egyetem épüle­tében ezer diákot tartanak őrizet­ben. Beiruti jelentések szerint a szí­riai katonai rendőrség letartóz­tatta a katonai kémelhárító szol­gálat 35 tagját is, mert azok Nasszerrel rokonszenveztek. Szíriából Kairóba érkező uta­sok elmondották, hogy Damasz- kuszban és az országban fokozód­I tak az ellenőrző intézkedések. A járókelőket katonák tartóztatják fel, kikérdezik és átkutatják őket. A Reuter hírügynökség damasz kuszi jelentésében viszont Atasszi letartóztatását cáfoló hírt közöl. Hafez vezérőrnagy, Atasszi utóda hétfőn kijelentette, valótlanok azok a hírek, amelyek szerint Atasszi az utóbbi időben végre­hajtott kivégzések elleni tiltako­zásul mondott le. Állítása szerint elődje kizárólag egészségügyi okokból hagyta ott tisztségét. Hozzáfűzte, hogy Atasszi tá­bornok továbbra is támogatja a jelenlegi szíriai ’rezsimet. Előzetes megbeszélések Genf ben Genf, (MTI). Mint ismeretes, a 17 hatalmi leszerelési értekezlet június 27-e óta tartott több hetes szünet után kedden, magyar idő szerint délután három órakor folytatta munkáját. Az AFP jelentése szerint több I küldöttség képviselői hétfőn dél- 1 után már előzetes megbeszélése- I két folytattak. Elsőnek az Égye- | sült Államok, Olaszország. Nagy- í Britannia és Kanada nagykövetei I ültek össze. Az amerikai szóvivő I kijelentette, hogy „munkaértekez- | létről” volt szó. A második, hétfő i délutáni tanácskozást a 17 hatal­mi értekezlet két társelnöke, Stelle amerikai és Carapkin szov­jet nagykövet tartotta. Ez a negy­ven perces tanácskozás — az amerikai szóvivő szerint — az értekezlettel kapcsolatos ügyrendi kérdésekről folyt. Mint az AFP közli, Thomas angol küldött hétfőn Genfbe ér­kezése alkalmával adott nyilatko­zatában többek között ezeket mondta: „Igen boldogok leszünk, ha Franciaország csatlakozik a nukleáris fegyverkísérletek meg­szüntetésére vonatkozó egyezmé­nyünkhöz”. U Thant ENSZ-főtitkár AP- tudósítás szerint bejelentette, hogy Dragoszlav Proticsot, a po­litikai ügyekkel foglalkozó főtit­kárhelyettest nevezte ki képvise­lőjévé a genfi leszerelési érte­kezletre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom