Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-04 / 154. szám
\ tOLNA MEGYEI NEPÜJRAd 1963. július 4. r Érdemes epidemiológus Az idegen szó dr. Zsirkó László járványügyi főorvos foglalkozását jelöli, megyénk legújabb Érdemes orvosa. Tartok attól, hogy nem is találom munkahelyén, a KÖJÁLÉ szekszárdi hivatalában, mert hiszen a kitüntetéssel formaságok is járnak, és nem feltételezem, hogy az Érdemes orvos másnap éppúgy megjelenik irodájában. De a főorvos ott ül íróasztalánál előtte a sokszorosított jegyzet, azt tanulmányozza. — Csak nem a kitüntetésem miatt keresett fel? Mert nem dl esek ed hetem se felfedezésekkel, se más, nagy horderejű munkákkal. Dolgoztunk, dolgozunk becsületesen. Jól esik az elismerés, de azt hiszem sok hozzám hasonló orvos is megérdemelte volna. Akik ismerik a megye járványügyi helyzetét, tudják mit jelent, milyen eredményt hozott dr. Zsirkó László működése. De a beszélgetésből is kiderül ez. — Milyen járványos megbetegedés ellen küzdenek most, mi a fő feladatuk? Babonás szokás szerint lekopogja az asztalon, mielőtt mondaná: — Nincsen járványos megbetegedés. S ez eredmény. Tolna megyében, mint mezőgazdasági jellegű vidéken nyáron sok tífu- szos megbetegedés fordult elő. Sikerült megszüntetni. Azelőtt egy évben 30—40 diftériás betegről szólt a statisztika. Már két éve, hogy egyetlenegyről sem tudnak. A félelmetes gyermekbénulás sem pusztít. — Az általános kultúrúlódás megnyilvánulása ez, — mondja a főorvos, — a mi érdemünk csak annyiban, hogy a védőoltásokról intézkedtünk, szem előtt tartottuk a betegség-megelőzést. De épp ebből a jegyzetből látóm, hogy más megyében is hasonló eredményekről adnak számot. Dr. Zsirkó László olyan területen dolgozik, ahol a munkának akkor van látszata, ha nem történik semmi, ha nincsen járvány. Több mint tíz esztendő kitartó, szívós, irányító munkájával érte el ezt, és az Érdemes orvosi címet. (ez) Epizódok a „játékországból" — Fagylalt! Fagylaltot vegyenek! — kiabálja a fehér kötényes, cukrászsapkás Jancsi. A gyerekek — kisfiúk, kislányok — kö- riilállják a fagylaltoskocsit. Jancsi szakszerűen adagolja a „játszási” fagylaltot, ahogy azt a cukrászdában a felnőttektől látta. Józsika balatoni vitorlás-kirándulásra invitálja játszótársait. A kormánynál áll és felelőssége tudatában figyelmezteti Antit, a jegyellenőrt, hogy 15 utasnál többet ne engedjen fel a hajóra, mert becsap a víz és a hajó elsüllyed. A fűzfavesszőből font vitorlás ugyan egy helyben áll, de a kiscsoportosok az utazás izgalmával várják az ind.'ilást. A kislányok a babaházban sü- rögnek-forognak. Juliska harmadmagával főz. Sietnek, hogy mire a hajó kiköt és megérkeznek a vendégek, kész ebéddel várják az elfáradt utasokat. A nagycsoportos fiúk a konyhakertben kapálnak, s ha véletlenül elvágják egy-egy karalábé gyökerét, az óvó néni igazságosan elosztja a termést és a kertészet dolgozói közösen fogyasztják el. A várdombi községi óvodában önfeledten játszanak a gyerekek. Olyan az óvoda, mint egy játék- ország. ahol a gyermekek a napi életben tapasztaltakat, látottakat játsszák. Bitai Endréné vezető óvónő és munkatársai, Hajnal Gyuláné. Thész Lajosné sok szeretettel, ötlettel és leleményességgel foglalkoznak a gondjukra bízott gyermekekkel, Bitai Endre- né kifogyhatatlan az ötletekből, amelyeknek megvalósításában számíthat a tanács és az óvodai szülői munkaközösség segítségére. A babaház építésénél 1000 forint értékű társadalmi munkát végeztek a szülők. Vida István festő és mázoló ipari tanuló — az óvó néni egykori óvodása — végezte el a festő és mázoló munkát a babaházon. A Várdombi Gépállomás a tűzhely, a fagylaltoskocsi, a hinta és más játékok elkészítésével segítette az óvodát. — A várdombi szülők sok segítséget adnak munkánkhoz, és szívesen hoznak áldozatot, hogy gyermekük jól érezze magát az óvodában. Elsősorban a szülők érdeme az, hogy óvodánk ilyen jól fel van szerelve, mai nevelő módszerünknek megfelelően hasznos játékokkal. A szülőknek legtöbbször tetszik az ötlet és önzetlenül segítenek az elgondolások megvalósításában hárítja el magától az elismerést Bitai Endréné. Úgy gondoljuk azonban, nem árt az ügynek, ha a nyilvánosság előtt is hangot adunk elismerésünknek. Nem lebecsülendő az, amit az óvónő és munkatársai, valamint a szülői munkaközösség a várdombi óvo- ' dában szinte fillérekből létre- I hozott. Az ötlet és a kivitelezés egyesítésével olyan játékokkal szórakoznak a gyerekek, amelyek összefüggnek az élettel. De az sem lebecsülendő dolog, hogy az elmúlt évben gyermekenként 510 forint értékű társadalmi munkát végzett a szülői munkaközösség az óvoda szebbé tételére. POZSONYI 1CNÁCNÉ Az üzemi KISZ-szervezet előlegezi neki a bizalmat, mert rövidesen az alapszervezet szervező- titkára lesz. Sajnos komoly hibát követtek el, amikor múltját, családi viszonyait,; magánéletét nem vizsgálták meg. S az üzemben hogyan viselkedett? Közvetlen főnöke, az olaj- raktár vezetője így válaszol kérdésemre: — Tibi rendesen dolgozott, nem volt vele semmi baj. Sajnáltam családi helyzete miatt. Egyszer fel is kerestem az aoját. de az nagyon kelletlenül fogadott. A fiút ki akartam vonni az otthoni környe- •’•'tből, és szer^tt^m volna, ha a fiammal összejárnának, de... erre már nem kerülhetett sor. — S az nem tűnt fel maguknak, hogy a fiú augusztus 15-én minden előzetes bejelentés nélkül nem jelent meg a munkahelvén, s utána sem jelentkezett többé — kérdezem a részvéttől csöpögő főnököt. — Tízen, de mi nem gondoltunk semmi rosszra. — Érdeklődtek iránta? — Nem, de küldtünk neki eey írásbeli felszólítást, hogy vegye fel a munkát. — Személyesen nem mentek ki a lakosára? — Nem, A főnök tehát napokig — egészen addig, amíg ez eseményről az újságokból értesült —, nem gondolt semmi rosszra, sőt még a KISZ-szervezet sem. arhelynek pedig alapszervi szervező titkára volt. Ma sem tudom megérteni, miért nem hiányolták. Pedig hol járt már akkor Tibi? Ha tudták volna, hogy azokban a napokban már minden hidat felégetett maga mögött és búcsút mondott a munkáséletnek. Vajon n'-m lehetett vo'^-e ez illetékeseknek ezt a . hi'déget?"t” megakadályozni? Például a KTSZ-szer- vezet nem mozgósíthatott volna még kellő időben egy-két aktívát? Lehet, hogy már nem értek volna el eredményt, de mégis, miért n-»m kísérelték meg? Az üzemben egyetlen munkatársnak hiányzott csak: Marikának, a kis segédmunkásnőnek, akinek Tibi udvarolni kezdett, s időnként hazakísérte. Marika előtt a gáncsnélküli lova", a hős szerepében tetszelgett, Á'látszó hazugságokkal akart bizalmába férkőzni. Marikát is kihallgatom a tárgyaláson. — Soha nem gondoltam volna Tibiről semmi rosszat — mondja a lánv szemlesütés. — S maga mindent elhitt neki, amit mondott? Hiszen olyan nyilvánvaló hazugságokat tálalt fel magának, amiket ma már egy tizenhat éves kislány sem hihet el. — Néha ugyan gondoltam rá', hogy nem mond igazat, de olyan szépen tudott beszélni, és olyan jó volt hallgatni. Nekem a becsületessége tetszett legjobban. Soha nem akart tőlem semmit. Persze azt Marika nem tudta, ho°y Tibi már akkor hosszú ideje tartott fenn nemi kapcsolatot Györgyivel, egy másik lánnval. De ezt nem mondtam meg neki a tárgyaláson. nem akartam illúzióit szétrombolni. Ma is tűnődöm magamban, SZEKERES KÁROLY: EGY BÍRÓ NAPLÓJÁBÓL ahány hely, annyiféle arcot mutatott Varró Tibi, mindig az adott helyzet követelményeinek megfelelően. Mi kellett ’7olna ahhoz, hogy őszinte emberré váljon? Mindenesetre egy bizonyos: a családi élet ziláltsága, az apa erkölcstelensége, az any a i ieggyengesége jelentős mértekben befolyásolta az amúgy is gyónja jellemű, cinikus, hazudó, színészkedésre hajlamos fiút. S akkor már nem volt megállás. Most már rendszeresen találkozik Jóskával, aki csaknem ugyanazon a napon maradt ki a munkából. Kölcsönösen meggyőzik egymást, hogy nem érdemes dolgozni. Jóskának még van pénze, mert ő nemrégiben vette fel a járandóságát. Egyelőre szórakozni fognak, aztán majd csak kiötlenek valamit. Égy éjszaka öt szórakozóhelyet járnak végig. Mindenhová taxin mennek. Gyorsan nyakára hágnak Jóska pénzének. Sürget az idő, most már pénzt kell szerezni. De hogyan? A döntést későbbre halasztiák. mert időközben Györgyi meghívja őket egy jó „házibulira”. Györgvi szülei ugyanis ki «öccsével együtt a Balaton mellé utaztak nyaralni. A szülők a lányt bőséges élelemmel és pénzzel is ellátták erre az időre. A lánv azzal bújt ki a nyaralás elől. hogy az üzemből nem engedik el. Ennek valóságáról a lány szülei nem győződtek meg. Tev héf —-'--d volt a vásár. Egv ió házi1- u1” meCTszervezésének minden feltétele biztosítva v’ S a „kitűnően” sikerült „házibuli” hogyan folvt le? Evői Jóska és Tibi is csak igen szűkszavúan vallanak. így csupán találgatásokra vagyok utalva. Csak Györgyi unokaöccse kottyantotta el magát, amikor elmondta, hogy a buli után Tibi és Györgyi egy szobában aludtak. Talán a legjellemzőbb, amit erről a házibuliról Jóska mondott el a tárgyaláson: — Ez a házibuli igen jól sikerült. Jobban nem is sikerülhetett volna. — S meddig tartott? — kérdezem. — Három napig — vágja rá mosolyogva Jóska. Egyébként Jóska valóban nem hazudott: az aranjuezi szép napok valóban három napig tartottak, mindaddig, amíg a ..házikisasz- szonynak” a pénzéből és az élelmiszerből tellett. S vajon Jóska és Tibi a sok földi jót. szives vendéglátást mivel hálálták meg Györgyinek? Ezt is elmondom most, mert pz ügy tényállásához. hozzátartozik és rávilágít a két jóbarát gátlástalan magatartására. Már harmadnapon. amikor Györgyi a KÖZÉRT-be ment tejért. Tibi előállt tervével: meg kell szerezni a munkás pisztolyát. Ö tudja, hogy a fegyvert az íróasztalban hol tartja, sőt azt is kipuhatolta, hogy az íróasztal kulcsai egy zippzáras aktatáskában, az íróasztalon vannak. Jóskának viszont az öngyújtók és a golyóstollak kellenek, amelyeket Györgyi előző nap mutogatott neki. De miért kell Tibinek a pisztoly? Ezt még Jóska sem tudja. — Ne törődj vele. Most cselekedni kell — mondja Tibi rejtélyes mosollyal. Hozzálátnak a „munkához”. A terv azonban meghiúsul, mert Jóska jelzi az erkélyről, hogy Györgyi már jön vissza a KÖZÉRT-bő!. Mindent gyorsan visszaraknak az íróasztalba. Tibi azonban nem adja fel a tervet. Az íróasztal kulcsait zakójába helyezi, hogy később nyugodtan „dolgozni" tudjon. Még a délelőtt folyamán valamilyen ürüggyel elmennek, aztán Györgyit telefonon lecsalják a parkba. Most sikerül a tervet végrehajtani. Tibi kezében a pisztolyt tartalmazó zöld kazettával rohan a Körtér felé. Jóska alig tudja követni. A fontos, hogy meg van a zsákmány. A zöld dobozt felteszi-, tik, Tibi övébe dugja a pisztolyt, magához vesz néhány tárat, két tárat Jóskának is ad. Ott, a Körtéren megszületik a végleges terv is: erőszak árán gépkocsit szereznek, aztán Nyugatra disszidálnak. Jóskának rokona van Szombathelyen, az majd segít. S ha ellenállásra találnának, ott van kezükben a fegyver, keresztúllö- vik. aki ellenszegül. S most vessünk ismét egy pillantást a két fiú otthonára. A fiúk már napok óta távol vannak. Vajon nem hiányoznak otthon? A tárgyalás adatai alapján a következő kép alakul ki bennem': Tibi távollétét senki sem hiányolja. Anyja kórházban van. A mostohaapa pedig nőügyeit bonyolítja. Szinte jól jön neki, hogy Tibi nine* otthon. Majd csak előkerül. És ha nem?... Akkor sem történik nagy baj. legalább nem okoz több gondot. Az apa és a szomszédok tanúvallomása alapján ezt a következtetést vonom le. S Jóska szülei, akik pedig rendes emberek, nem hiányolják a fiukat? Az apa nem ér rá ezzel a „kérdéssel” foglalkozni, annyira leköti a munkája. Precíz ember, nála van bizonyos fontossági sorrend. Be nem ütemezett „problémákkal” nem tud foglalkozni. Az anya viszont egyfolytában aggódik, de sehová nem fordul. Már hozzászokott Jóska csavargásához. Igaz ugyan, hogy ilyen hosszú ideig még sosem maradt el hazulról. Viszont sok problémával küszködő férjét sem akarja az ilyesmivel zaklatni. Az anya végül is azzal nyugtatja meg magát, hogy Jóska élelmes gyerek, biztosan nem alszik az utcán. (Folytatjuk) ~L CS. HORVÁTH TIBOR—ZÓKÁD ERNŐ: A CAPUAI FENEVAD | Előzmények: Az időszámításunk előtti 74. esztendőben egy éjszaka, összeverekednek a rapuai gladiátorok. Az őrség beavatkozik, mire a verekedők dühe a katonák ellen fordul. Spartacus nagy vezéri rátermettséggel úgy irányítja a küzdelmet, hogy a lázadóknak végül sikerül kitörniök a gladiátor-laktanyából. 16 X