Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-25 / 172. szám

1963. július 25.

fÖLNA MEGYEI VÉPŰJSAG

3

A Pravda vezércikke a magyar—szovjet barátságról

Moszkva (TASZSZ). A Pravda szerdán vezércikket közölt a magyar küldöttség látogatásáról. A szovjet emberek Magyarország népében hű elvtársukat látják abban a közös harcban, amely a békéért, a szocializmusért és kommunizmusért folyik. A ma- r t párt- és kormányküldöttség atása újabb erőt adott ennek l arcnak.

A Pravda vezércikkében megállapítja: országaink barátsága a proletár nemzetköziség lenini elvein alapszik, majd így folytatja:

A lap keddi számában megjelent a szovjet—magyar közös nyilatkozat. Ez a fontos okmány bebizonyította az egész világnak országaink összeforrottságát, marxi —lenini pártjaink teljes nézet- azonosságát.

Azok a történelmi sikerek, amelyekre a Szovjetunió és a testvéri Magyarország népei egyaránt büszkék, ékesszólóan bizonyítják, hogy milyen nagy és felbecsülhetetlen szerepet töltött be országaink és marxi—lenini pártjaink életében a személyi

kultusz következményeinek megfontolt és határozott leküzdése, a lenini szabályok teljes helyre- állítása.

A Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt között testvéri, egyenjogú viszony áll fenn. Ez a viszony, amely azon alápszik, hogy mind a két párt tántorít- hatatlanul követi a marxi- lenini tanítást, a szocialista nemzetköziség forradalmi elvei gyakorlati megvalósításának nagyszerű példája.

A magyar párt- és kormány- küldöttség szovjetunióbeli látogatásának eredményeivel teljes mértékben egyetértenek és rendkívül elégedettek a szovjet emberek. Ez a látogatás kétségtelenül előmozdítja a szovjet <'s a magyar nép megbonthatatlan testvéri barátságának további erősödését, a szocialista közö;ség országai egységének szilárdulá- sát, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom még nagyobb összeforrottságát — írja többek között a Pravda.

Üf a leszereléshez

2. sen nincs szüksége háborúra, sőt

Ami a múlt század derekán érdeke, hogy végetvessen a fegy- jámbor óhaj volt, korunkban va- verkezésnek, amely az anyagi jólósággá vált. Közvetlenül a má- lét gyorsabb ütemű növelésének sodik világháború befejezése után akadálya.

az első békemozgalmakat még az A fiatal szovjet államnak ezért újabb háborútól való rettegés volt első ténykedése, hogy békére hozta létre, s amikor 1948. au- szólítsa fel a világot, s már 1922- gusztusában Wroclawban még ben, a genovai konferencián ja- csak a kulturális élet legjobbjai vasolta a fegyverzet általános vettek részt, 1949. áprilisában csökkentését. E javaslatokból egyidejűleg Párizsban és Prágá- nem lett valóság, az imperialista ban már a Béke-világkongresz- hatalmak visszautasították őket. szust tarthatták meg. A hideg- Ugyanez lett a sorsa a Népszö- háborús politikára jellemző, vétség genfi konferenciáján hogy a prágai kongresszus mel- (1932—35) előterjesztett szovjet lett Párizsban is kellett rendezni javaslatoknak is, amelyek az álkongresszust, mert a küldöttek talános leszerelésre, vagy lega- jelentős része nem kapott beuta- lább a fegyverzet csökkentésére zási engedélyt. Ekkor fogalmaz- irányultak. A genfi értekezlet ták meg a világ népeihez szóló határozathozatal nélkül felosz- kiáltványt, a mozgalom elnökévé lőtt: a nyugati hatalmak ekkor pedig a Nobel-díjas francia tu- már nem az európai béke meg- dóst, F. Joliot-Curiet választót- szilárdításának lehetőségét, ha- ták. nem az új világháború eshetősé1950. márciusában Stockholm- geit mérlegelték.

ban az atomfegyver eltiltását követelő felhívást tették közzé, 1951. februári berlini ülésén pedig a Béke-világtanács már az öt nagyhatalomhoz fordult felhívással, hogy kössön békeegyezményt. A felhívást a világ minden részében 600 millió békeharcos írta alá.

A békemozgalmak történelmi érdeme, hogy valóban soha nem látott tömegeket állított a béke szolgálatába, azonban a háború megakadályozásának követelésével csak az első lépést tette meg. Mert az emberiséget nemcsak a háború réme fenyegeti, hanem sújtja a fegyverkezési hajsza is, amely évről évre nagyobb összegeket von el az egyes országok lakosságától . Ma már évi 120 milliárd dollárt költ a világ új és új fegyverekre, s a technikai haladás a fegyverzet tökéletesítését is jelenti. A béke biztosítása, az emberiség fejlődése egyaránt az alapvető probléma megoldását követeli, a leszerelést. Van-e remény a leszerelésre, megoldható-e a fegyver- mentes világ?

Igaz, a történelem erre nem szolgáltat példát. Már Platon az Államban azt fejtegeti, hogy képzett őrökre van szükség, akik meg tudják akadályozni az ellenség betörését. Az elmúlt korok társadalmi rendszerei ugyanis magukban hordották a háború szükségességét, amit kizárólag a szocialista világrendszer kialakulása oldott fel. A történelemben most először jelentkezett egy olyan erőközpont, amely nem idegen földek meghódításával, más népek leigázásával akarja hatalmát biztosítani, hanem azzal, hogy szabadságot, jogokat és jólétet ad állampolgárainak. Egy ilyen társadalmi rendszernek természete(Folytatjuk)

Afrika népei számíthatnak a Szovjetunió támogatására

Hruscsov üzenete afrikai állam- és kormányfőkhöz

Moszkva, (TASZSZ). szovjet miniszterelnök üzenetet intézett az Addisz Abeba-i értekezleten részt vett afrikai országok állam- és kormányfőihez. Üzenetében hangsúlyozta, hogy hisz Afrika nagy jövőjében, az afrikai népek haladásában és felvirágzásában.

A szovjet miniszterelnök rámutat, „Az Addisz Abeba-i értekezlet határozatai ismét megerősítették, hogy számos olyan kérdésben, amely ma az egész emberiséget érdekli, a Szovjetunió és az afrikai országok álláspontja vagy egészen vagy pedig sokban megegyezik”.

Az értekezlet felhívással fordult a Szovjetunióhoz, az Egyesült Államokhoz és a többi nagyhatalomhoz: vessenek véget a fegyverkezési versenynek és egyezzenek meg a szigorú és hatékony nemzetközi ellenőrzéssel megvalósítandó általános és teljes leszerelésben. Ezzel kapcsolatban Hruscsov hangsúlyozta:

„A szovjet kormány minden

erőfeszítése éppen erre irányul”.

A szovjet kormányfő emlékeztet a Szovjetunió legutóbbi lépéseire, amelyele a leszerelés kérdésének megoldását szolgálják, majd rámutat: „Továbbra is mindent megteszünk a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a béke megszilárdításáért, a békés együttélés elveinek megvalósítása alapján”.

Hruscsov véleménye szerint már most lehetne jelentős fordulatot tenni a nemzetközi légkör megjavítása irányában, s meg lehetne egyezni a légköri, a világűrbeli és a víz alatti nukleáris robbantások megszüntetésében és megnemtámadási szerződést lehetne aláírni a NATO- országok és a varsói szerződésben részt vevő államok között.

Hruscsov kijelenti, a szovjet kormány teljesen egyetért az értekezletnek azzal a felhívásával, hogy tekintsék atommentes övezetnek Afrikát.

Ha az afrikai államok megegyeznek abban, hogy Afrikát

Hruscsov i atommentes övezetnek kell elismerni — írja a szovjet miniszterelnök — akkor a Szovjetunió kész megadni a szükséges biztosítékokat arra, hogy bármilyen katonai bonyodalom esetén Afrikát a nukleáris fegyver alkalmazási körén kívül első földrésznek fogja tekinteni, ha természetesen egyidejűleg az Egyesült Államok és a többi nukleáris hatalom ugyanilyen biztosítékokat ad.

A szovjet kormány — írja Hruscsov — támogatja az értekezletnek azt a határozatát, hogy véget kell vetni Afrika katonai megszállásának és fel kell számolni a területén lévő idegen katonai támaszpontokat.

— Afrika népei kétkedés nélkül számítanak a szovjet nép és a szovjet kormány támogatására és a nemzeti függetlenség harcosainak nyújtott gyakorlati segítségére, a gyarmati rendszer mielőbbi felszámolásában. Hruscsov, a továbbiakban aláhúzta, hogy az apartheid és a faji megkülönböztetés óriási bajt jelent Afrika népei számára és súlyos veszélyt más népiek számára. Bejelenti, a Szovjetunió ENSZ-képviselői utasítást kaptak arra, hogy adjanak meg minden szükséges támogatást az afrikai

államok külügyminisztereiből álló küldöttségnek, amely a Biztonsági Tanács elé viszi a portugál gyarmatok és Dél-Afrika kérdését.

Hruscsov kijelenti, hogy a Szovjetunióban nagy rokonszenv- vel és tisztelettel figyelik az afrikai államok és népiek erőfeszítéseit, amelyek a gyarmati rendszer következményeinek felszámolására és saját nemzetgazdaságuk alapjainak lerakására irányulnak. „A Szovjetunió a jövőben is fejleszti az egyenjogú, kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködést az afrikai államokkal” — írja.

Befejezésül Hruscsov kijelenti, hogy a Szovjetunió kormánya az értekezlet kiemelkedő eredményeként értékeli azt a megállapodást, amelynek értelmében létrehozzák az afrikai egység szervezetét és egyértelműen jóváhagyták e szervezet alapiokmányát. Az alapiokmányban kitűzött nagy és nemes célok — hangsúlyozza Hruscsov — teljes támogatásra találnak a Szovjetunióban.

— Szilárdan hiszem — írja Hruscsov —, hogy az egyesült Afrika az imperialistaellenes és gyarmatellenes világfront valamennyi erejével vállvetve hamarosan és visszavonhatatlanul megtisztítja ősi földjét a gyarmati uralomtól.

Eredménytelenül végződtek a nyugatnémet—angol tárgyalások

Bonn, (MTI). Boyd-Carpienter, a brit piénzügyminiszter-helyettes Bonnban nyugatnémet vezetőkkel tárgyalt és a tavalyi deviza- segély egyezmény ben vállalt nyugatnémet kötelezettség betartását sürgette.

A brit—nyugatnémet tárgyalásokról a bonni külügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy azok „igen jó légkörben folytak, s mindkét részről továbbra is törekszenek a még nyitvaálló kérdések megoldására”. A Frankfurter Allgemeine Zeitung azonban arról ír, hogy a tárgyalások nem vezettek semmiféle konkrét eredményre. A tavaly kötött egyezményben a nyugatnémet kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy két éven át évi 600 millió márka értékű megrendelést ad majd brit cégeknek és így járul hozzá azoknak a deviza-problémáknak az enyhítéséhez, amelyeket a nyugatnémet földön állomásozó angol csapatok fenntartása okozott a brit kormánynak.

A fecskék mindig visszatérnek

Ebben a faluban mindenkihez hozzáragasztottak valami találó, csúfondáros nevet. A kocsmárost matróznak hívják, a kocsmát csecsrángatónak. A pultnak támaszkodó idegent, ha marad, két nap múlva bivalyszeműnek keresztelik el. Egyelőre még nincs neve, csak iszik és magyaráz a kocsmárosnak, miután mindössze ketten vannak.

— Hallgasson ide. Eddig kizárólag a középparasztnak volt szabad ingadoznia. Igaz, vagy nem igaz?

Matróz, a kocsmáros úgy hallgat, mintha beszélne. Az idegen bíztatásnak veszi.

— Igazság szerint egy proletárdiktatúrában az ingadozáshoz elsősorban a proletárságnak lenne joga.

— Miért? — néz rá élénken a kocsmáros. Eközben arra gondol, hülyeség az egész. Bolondság, amit ez az idegen beszél, ámbátor mindegy, vállat von, a kocsmárosnak nyelnie kell. Any- nyit azért kijelent, hogy ő nem politizál. Neki megégette a kása a száját, s azóta pofa be.

— Miért? Azért kérem, mert én igazgató voltam és tudja mi vagyok most, ügynök. Pocsék foglalkozás. Minek mondjam, maga nagyon jól tudia, a gazember soha nem bukik le, csak az ügyetlen. Mindenesetre most itt próbálok elhelyezkedni agronó- musnak....

Matróz — a kocsmáros — á*- kacsáz az ivón, felcsavarja a

rádiót. Az álmos nyár hűvös ivójába frissen pattog bele, hogy: „Sárga a csikó, kerek a cipó...”. Az idegen az asztalhoz ül. közel a rádióhoz. Hallgatja a nótát. Később megjött az elnök. Többedmagával érkezett. Mindössze fél éve él a faluban, de máris van neve: „Nilongatyás”, így hívják. Matróz felveszi a rendelést, a söntés mögé áll és erősen fülel. Minden szót hallani akar, mert úgy látja, megint van valami „zűr”. Az öreg Szelvény Ignác nagyon mondja:

— Tegyünk egy másik napot az égre. Olyat, elnök elvtárs, amely az emberiséget személyválogatás nélkül, tehetsége és munkája után melegíti. — Ezzel rákönyököl az asztalra.

Közöttük a legfiatalabb még áll, úgy látszik, nem akar leülni. Róla beszélhettek eddig is, arca vörös, mintha tűz égetné.

— Nekem forint kell, nem prédikáció — mondja.

Az elnök fáradtan rászól.

— Hányszor mondjam, a jövedelem rajtunk áll. Higgyen nekem, Kálmán. Várja ki legalább ezt az egy esztendőt. Ha nem találja meg a számítását, én fogom elküldeni.

Matróz izgul: no, itt még lesz valami. Kálmán, ha nagyon felpaprikázzák, rendszerint ódává" és nem nézi, hová üt. Szőve! menni akar. Az idegen bóbiskolt. Lenyomta a konvak. Kálmán az elnök felé fordul.

£n már törvényt,

— Adjon igazolást... nem hiszek. Ismerem a de olyan rendelet nincs, amelyik megtiltja az elmenetelt.

Az elnök hangja éles.

— Van!

— Volt, a jobbágyvilágban.

— Van új törvény.

— Kik írták?

Csend. Szelvény Ignác körülnéz, Kálmánra néz és utána az elnökre. Aztán úgy hullik a csendbe a szava, olyan koppaná- sokkal, mint üres tányérba a babszemek.

— Kik írták? A falu. Mi írjuk... A csoport mondja meg, hogy mit lehet és mit nem. Ez a ni törvényünk.

— Én mégis elmegyek.

Luca Márton eddig hallgatott, de egyszerre nagyon megjött a szava, odaállt Kálmán elé, bütykös ujját felemelte.

— Kálmán, a fecskék is elrepülnek, de tavasszal mindig visszaszállnak. A fészkét nem hagyja el a madár.

— Üres istállóba minek a fészek? Nálunk sincs, levertem.

Luca Márton körülnéz:

— A fecske hűséges madár, nem figyelted, Kálmán? Visszajöttek és a nagyistállóba raktak fészket.

Kálmán keserűen nevet.

— Semmiből várat építeni? - s ránéz az elnökre.

— Egy ember megbukhat, de háromszáz soha... Üljön le, Kőimán. Ha már itt tartunk, kér dezni szeretnék maguktól valamit: hisznek maguk ebben az új világban?

— Elfogadtuk. — mondta Szelvény Ignác.

— Hinni szeretnénk benne — jelentette ki Luca Márton.

— Csak pénz legyen — állapította meg Kálmán, s úgy ült az asztal sarkához, mintha menne is, meg maradna is. Szelvény Ignác bölcs ember. Ö folytatta:

— Nem minden a pénz, Kálmán. Sokan mondják, a parasztnak a föld után, a ló után fáj a szíve. Ez nem állja m"g a helyét, mert megvan a ló is, a föld is. Az öröm hiányzik, a munka öröme.

— Hogyan gondolja? - kérdezte az elnök.

— Tudjam, hogy mit miért csinálok. Ha tudom, akkor hajt a büszkeség és bírok örülni. De akivel nem tudatnak semmit, annak öröm helyett fárasztó kötelesség a munka. Ilyen munkában nincs köszönet. Meglátja, elnök elvtárs, maga mindent el fog itt érni, ha ezt tartja és ha így néz minket embernek.

Szelvény Ignác elhallgatott. Hallgattak a többiek is. Az idegen szinte lábujjhegyen osont ki az ajtón. Matróz minden szót hallott, mégis úgy érzi, nem ért az egészből semmit. Luca Márton még annyit akar szólni, hogy olyanformán van jelenleg ez a csoport, mint a dőlt búza. Hason fekszik, de sokérő. Kevés sajnálkozni rajta. Kaszát kell fogni és segíteni. Az az igazi. Hunyorgott és elhatározta: Kálmánnak, d" csak neki. hazafelé menet ezt még elmondja.

SZEKULITY PÉTER