Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-23 / 170. szám

1963. július 23. fÖINA MEGYEI NEPÜJSÁ0 1 Ahol a képek születnek... Tárlat a padlón — Ki korán kel as: festő — Látogatás a dunaföldvári művésstelepen AZ ÖREG VÁRTORONY girbe­gurba utcákra tekint le a domb­oldalról. A napsütésben sárgán, fehéren, pirosán villannak a házfalak és tetők. A villódzástól nyugtalanított szem aztán meg­pihenhet. ha a másik irányba fordul, ahol a Duna kékes sza­lagja húzódik. A méltóságos fo­lyam fölött kecses híd ível. Me­redeken szakad a domb a folyó­partra, érdekes formákat kínálva. A kikötő mozgalmas, az utcákon színes a forgalom. Dunaföldvir. Úgyszólván minden megtalálható hát itt, ami csak festő ecsetjére kívánkozik. Három évvel ezelőtt fel is fe­dezték maguknak a Tolna me­gyei festők Dunaföldvárt. Fadd- ról idehelyezték át azóta nyári ..székhelyüket”, itt rendezik meg a megyei tanács művelődési osz­tályának segítségével minden év­ben a művésztelepet. A gimná­zium tornatermében az idén is felállították a fekvőhelyeket a hónap elején, és ez lesz a szál­lásuk a művésztelep bezárásáig, a hónap végéig. INNEN INDULNAK, sokszor hajnalonként festő és témakereső körútjukra a művésztelep lakói. A községben korán kelők már ismerik őket, hiszen festőállvánv- nyal. festékesdobozzal és mappá­val felszerelkezve, kora hajnal­ban mások nem járnak. Martinék Józseffel, a csoport vezetőjével az eddig végzett mun­káról beszélgetünk. — Már eddig is sok festmény és vázlat készült. Valamennyien szorgalmasan dolgozunk, igyek­szünk időnket mindjobban ki­használni. A hónap végére bizo­nyára még ennél is több alko­tás készül el, úgyhogy nem lesz nehéz közülük a novemberi tár­latunkra válogatni. Szavaira nem sokkal utána bi­zonyítékot is kapunk. Alkalmi „tárlatot” rögtönöznek a szobá­ban azok, akik éppen bent van­nak. Először Lázár Pál támasztja Je képeit az ágyak lábához. 0 most quase-sal dolgozik. Hamarosan a szemlélődő barátok zsűrivé ala­kulnak, sorra veszik egymás ké­peit, elmondják véleményüket. Eleven színekkel felvázolt ut­carészletek, vásári jelenetek, Dunapart-részletek bizonyítják a szorgalmas munkát. Most maga is bírálóként veszi szemügyre saját képeit és miközben vizs­gálódunk, már mondja is, hol és miért fog egy-egy képen vál­toztatni. átdolgozni. Martinék József olajfestmé­nyei is jelentős változásról be­szélnek. Még a tavalyi képeihez viszonyítva is sok mindennel szakított. Alkalmazott színeinek tárháza ugyancsak gazdagodott. Különös hangulatot áraszt a nap­lemente után horgászó fiú képe, a narancsos színekben tobzódó városkép, a partmenti öregfákról szóló kompozíció. STAUB FERENC valóságos is­kolának számítja az itt töltött időt, amely egyúttal remek fel­készülés arra az útra, amelyre a következő hónapban indul, a romániai kirándulásra, A beszélgetés aztán megint kanyarodik, a művésztelep jövő­jéről folyik a szó. — Lehetséges — mondja Mar­tinék József —, hogy a jövő év­ben valahol másutt ütjük fel a tanyánkat. Ennek csupán egyet­len oka az lesz, hogy új környe­zetet ismerjünk meg ecseteink számára. Fejlődésünkhöz ez azt hiszem szükséges. Dunaföldvárt persze akkor sem tudjuk elfelej­teni, hiszen három év emlékei fűződnek hozzá. Ezek természe­tesen még tervek, hiszen a ta­pasztalatok alapján még egy-két dolgon menet közben változtat­nunk kell. Ilyenek az ellátás kö­rüli gondok, amelyek azonban nem szabad, hogy akadályozói legyenek annak, hogy a művész­telepet évről évre létrehozzuk. Sokat tanulunk itt egymástól és a vidéken élő művészemberek számára ez szinte létszükséglet. Az ebéd utáni pihenőt köve­tően a társaság kis csoportokra oszolva újra felkerekedik. Ismét munkához látnak az ecsetek, a ceruzák, és az alóluk kikerülő munkákból bizonyára sokat lá­tunk viszont a novemberi tár­laton. MONOSTORI MIKLÓS Áz érem másik oldala Bájos hölgyismerősöm egy idő óta feltűnően ideges. Néha fél­órákat ül magábaroskadva, az­tán felugrik, s fel-alá rohangál a szobában, s gyakran figyeli a tükörben szép kék szemeit. Nem segít a trioxazin, hatástalan az andaxvn. Az idegesség nem szű­nik. Egyszer társaságban meséli bá­jos hölgyismerősöm férje: „Az én asszonykámat példaképül le­hetne állítani a többi nő elé. Képzeljétek, az esküvőnk után kijelentette, vakuljon meg, ha csak egyszer is megcsal engem. Bezzeg a mai fiatalasszonyok...!” A vasúti kocsiban valóban nagy a hőség, a nyitott ablakon időnként füstpamacsokat hajít be a huzat. Kellemesnek koránt­sem mondható az utazás, de tűr­jük ebben a kocsiban is legalább huszonötén. A szomszéd pádon beszélgetnek. Azt mondja az asz- szonyka: — Béla én nem tudok vonaton utazni. Autóbuszon sem. Annyi­ra megszoktam már a kocsit, hogy a vonaton mindig megfáj­dul a fejem. A kocsi... az egé­szen más. Robogni az úton, el­suhanni a gyalogosok, meg a bi­ciklisták mellett. Repülni, ro­bogni, az igen. De itt, annyi ember, zsúfoltság. Hiába, nem tudok vonaton utazni. Megfájdul a fejem. Itt elől — és a hom­lokához emeli mutatóujját. A férfi, enyhe mosollyal szája szögletében feléje fordul. Jobb­kezével zsebébe nyúl és ártatlan hangon megszólal: — Tessék, egy karil. * Péntek van, délelőtt háromne­gyed tizenegy. Valamennyien a rádió köré húzódunk, s várunk. Várjuk, mikor közlik a heti nyertes lottószámokat. Csak P. nem tart velünk. Sőt, nagy be­szédbe kezd. Ostoroz. Kifejti, hogy a lottózás végeredményben erkölcstelen nyerészkedés. Alan­tas, kapitalista ösztönöket éb­reszt az emberekben, akik, ahe­lyett, hogy arcuk • ’verejtékével akarnák gazdagságukat megala­pozni, ilyen nyerészkedő mani­pulációkra vetemednek. Ostoroz, mint egy próféta, átkait zengi felénk, mert a rózsaszín cédulá­kat gyűrögetjük. Végre. Izgatottan karikázzuk szelvényeinken a nyertes számo­kat. Valamennyien, csak P. nem. Később szétoszlunk. P. is kimegy a mosdóba. S ki tehet róla, hogy később a véletlenül nyitva ha- hogy ajtó előtt elhaladók azt hallották, amint P. dörmögte maga elé: huszonegy, ez nem jó, harminchat, ez se jó, negyven- három, ez jó... (csatáry) A bölcskei Petőfi Tsz 21 tagú cséplő munkacsapata az őszi árpát csépeli. A tsz-tagok gyorsan szeretnének végezni a gabona betakarításával Sora reggeltől késő estig dolgoznak. — Ülést tartott hétfőn a szek­szárdi járási tanács. Az ülésen Ballai János, tanácselnökhelyet­tes referátuma alapján a tavaszi kulturális szemle tapasztalatait vitatták meg. — Megjelent a korai szőlő a szekszárdi vásárcsarnokban és az üzletekben. Az ára egyelőre elég magas: kilónként 20 forint. — A palánki hajójavító üzem­ben befejezték a D—194-es szov­jet gyártmányú földnyesőgép ja­vítását. Ilyen gépből nincs több az országban, s generáljavítása több mint két hónapot vett igény­be. — Hidrofort szerelnek a simon- tornyai vízműre. A tekintélyes beruházást az teszi szükségessé, hogy a község különböző részein nem egyforma a víznyomás, s gyakran megtörténik, hogy nem mindegyik utcába jut víz. — Befejezték az aratást Apar- hanton, s a tarlónak is csaknem felét felszántották. Gyors ütem­ben halad az összehordás is. — A szekszárdi strandnak meg­nyitása óta több mint 20 000 láto­gatója volt. Legtöbben június 23- án keresték fel, amikor 1431 szekszárdi keresett enyhülést a strandon. — Fejlődnek termelőszövetke-1 zeteink építőbrigádjai, amelyek az idén 40 millió fon _ tékű beruházást valósítanak meg. — 28 brigád küzd a szocialista címért a Tolna megyei Malom­ipari és Terményforgalmi Válla­latnál. Ezek közül legutóbb 7 bri­gád nyerte el a megtisztelő cí­met. — A KISZ-tagok száma 3189 fővel szaporodott megyénkben az elmúlt félévben. A megye 363 alapszervezetének jelenleg több, mint 15 000 tagja van. — A Televízió műsora: 18,25: Hírek. 18,30: Műsor 10—14 éve­seknek. 18,50: A játékigazgató. (Magyarul beszélő szovjet kisfilm.) 19,10: A Duna felett. (Helyszíni közvetítés az épülő Erzsébet-híd- ról.) 19,30: Tv-híradó. 19,45: Szép álmokat, gyerekek! 19,55: Falujá­ró kamera. 20,15: Az áldozat köz­beszól II. (Magyarul beszélő NDK bűnügyi film. 14 éven felüliek­nek.) 21,15: Népdalok. 21,35: Be­utaló. Az „Üdülőknek—üdülőkről’’ című vidám műsor rejtvénye. 21,45: Az Irodalmi Klub nyeremé­nyeinek sorsolása. 21,55: Hírek. Tv-híradó (ism.) Meleg idő Várható időjárás ma estig: na­pos, meleg idő. Mérsékelt keleti I szél. Várható legmagasabb nappa­li hőmérséklet 31—34 fok között. Jöhet az iskolakezdés Hetvenezer füzet, 25 ezer ceruza, 1000 tolltartó várja a gyerekeket Még élvezik a gyerekek az aranyszabadságot, a vakáció még most közeledik félidejéhez, ki is gondol az iskolára. Vígan hancú- coznak, fürdenek, játszanak. Nos, vannak, akik már az el­jövendő iskolaévre gondolnak, sőt készülnek. Hogy hol? Például a Népbolt 23-as papírboltjában Szekszárdon. Amint kérdésünkre elmondot­ták, az általános iskolások füzetei már rendben vannak Becsomagol­va várja a gyerekeket mintegy 4 ezer csomag füzet. Minden cso­magban átlagosan 17 füzet van, így ez maga majdnem 70 ezer fü­zet, amit már meg lehet vásárol­ni. Mindehhez természetesen kap­csolódik sok-sok más egyéb, az iskolához, a tanuláshoz szükséges holmi. Ezek is bőségesen állnak rendelkezésre. A napokban érke­zett például 1000 tolltartó és 800 körző. A különböző ceruzákkal sem lesz baj, hiszen legalább 25 ezer áll rendelkezésre. És amibe ezeket rakják a gyerekek, az sem hiány­zik; 15 féle táska, mintegy 2—3 ezer várja a leendő boldog tulaj­donosokat. A középiskolások fü­zetcsomagjai most vannak össze­állítás alatt. Előreláthatóan a jö­vő hét végére lesz kész a több mint 1200 csomag — itt számítás­ba vették az esti levelező tagokat is — és amint mondották, jöhet I az iskolakezdés. Irodalmi színpadot szervez a decsi járási művelődési ház Az egész szekszárdi járás te­rületén nagy az érdeklődés az irodalmi esték iránt. A közönség megszerette ezt a műfajt és mind több községi művelődési otthon fordul műsorigénnyel a járási művelődési házhoz. A járási mű­velődési ház most hozzákezdett az irodalmi színpad megszervezé­séhez, amelynek tapasztalatait a járás közkincsévé teszik és az irodalmi színpad segítségével mű­soranyaggal látják el a követke­ző évadban a községi művelődési otthonokat. Az irodalmi színpad első ren­dezvénye — még augusztus hó­napban — egy Petőfi-est lesz, amelynek érdekessége, hogy be­mutatják A helység kalapácsa színpadra alkalmazott változatát. A szervezés teteje — Arról fogok önöknek előadást tartani, hogy lehet dolog­időben a munkaerőket a leggazdaságosabban kiha .r iálni!.., (Endrődi István rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom