Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-23 / 170. szám
4 weh* mem wptwvá 1963. július *?, W Tapasztalatcserén Feltűnő volt, hogy ■a géptermiek 10 órakor nem tartották meg a szokásos tíz perces szünetet. — Mi üthetett beléjük? — tanakodtak a könyvkötészet dolgozói, s a választ tíz perccel a munkaidő befejezése előtt kapták meg. A Szekszárdi Nyomdában a gépterem dolgozói is beneveztek a Szocialista brigád cím elnyeréséért indított mozgcJomba. A Hámán Kató nevet vették fel, és bugád fizetőjüknek Nőve Istvánnét válasz- tolták meg. A tolnai látogatás gondolata úgy merült fel, hogy tudomásukra jutott, a Tolnai Selyemfonóban van egy névrokonuk, a Hámán Kató brigád. A 10 perces szünetet azért nem tartották meg. hogy munk'iidó- kiesés nélkül elérhessék a délutáni 2 órakor induló vo'ia- tot. A brigádból Sziklai Béláné, Schuszter Mihály né. Szegedi Cy- rgyné. Tóth Lajos ne és Nővé !ff- vánné utaztak Tolnára. Velük tartott Lengyel Istvánná, a járási pártbizottság munkatársa. Ket-tin- ger Károlynál,m nyomda pártszervezetének titkára. Haraszti Fe- renc üb-titkár és vendégként Varga Katalin, a könyvkötők Gagarin-brigád- jából. A tolnai vendéglátók kedves fogadtatásban részesítették a Szekszárdi Nyomda dolgozóit. 4 vendégek találkoztak ugyan névrokonukkal, a Hámán Kató brináddal, de nem velük cserélték ki a tapasztalatukat. hanem a selyemszoba József Attila brigádiával, amely már elérte a Szocialista brigád címet. A „tapasztalatcse- réző” szekszárdiak nem jöttek haza u; es tarsollyal Tolnáról 1 József Attila brigádtól sokat tanullak. Nem hiába viseli a Szocialista brigád rj. n.et. Erről a vt idegek személyesen QIC- ződhettek meg. A b'igádtagok i*g!.tlk egymást a mi,tikéban, a tanulásban. Olyan együvé tartozás kovácsolódott ki közöttük, mint a ?ó családban a testvérek között. A néhány órás tapasztalatcsere hasznossága és tanulsága mellett azért is jó volt, mert barátság szövődött a két üzem dolgozói között. Már beszélgettek arról, hogy rövidesen sor kerül egy viszont- látogatásra. P. M. Á kilencedik története Tízest tizes, százast százas mellé rakosgattad éveken át. A nagy célt Játtáik. Makacsul ragaszkodtak hozzá. Családi ház! Sok mindenről le kell mondani az embernek, ha ilyen nagy célt akar elérni, de a példák ezrei bizonyítják. — érdemes! Farkas József, a 11. sz. AKÖV bonyhádi főnökségének gépkocsi- vezetője is így gondolkodott. És gyűlt a pénz a bonyhádi OTP- fiőknál váltott takarékbetétkönyvükben. Izgalommal várták azt a pillanatot, amikor végre eléri a betét a költségvetés megfelelő, hányadát, s elkezdődhet a nagy pillanat — a fészekrakás. Ünnep ez a kis fecskék életében is — liát még egy két gyermekes családban! Januárban együtt volt a 35 ezer! Bement az OTP-be megbeszélni a részleteket. Ekkor a fiók egyik dolgozójával barátságos beszélgetésbe keveredett, mélynek eredményeként Farkas József beleegyezett, hogy szerencsét próbál és gépkocsdnyeremény-betétkönyveket vált. Odahaza az asszonyka, aki a Bonyhádi Zománcgyár táblaosztályán dolgozik, bizony kicsit zsörtölődött az elmaradó kamatok miatt, de a végén megegyeztek. Az élet ment tovább. A legutóbbi gépkocsinyeremény-betét- könyvek sorsolása is megtörtént. Másnap újjongva rohant Farkas József a takarékpénztárba, mert megtudta, hogy egy Moszkvics gépkocsit nyert. Eddig csak takarékoskodtak, különösebb probléma nélkül. Most tele vannak „gondokkal”, hogy mit is kezdjenek a kocsival. Egyelőre az a tervük, hogy eladják, mert első a családi ház. Ismeretlenül is üdvözletét küldi Tamásiba Végh Istvánnak, aki vele egy időben ugyancsak egy Moszkvics gépkocsit nyert a májusi sorsoláson! Ezzel az eddig nyert gépkocsik száma a megyében kilencre szaporodott. Várjuk a folytatást! Sz. K. Múzeumbarátok köre alakult PAKSON A paksi járási Hazafias Népfront elnöksége ülésén megalakult a múzeumbarátok köre. A paksi járásban élő amatőr régészek már évekkel ezelőtt felhívták magukra a különböző múzeumok szakembereinek figyelmét. Az évek során szinte felmérhetetlen értékű régészeti kincseket gyűjtöttek össze tudományos szenvedélyességgel. A magánjellegű leletanyag sajnos nem válhatott közkinccsé. Most ezeket az amatőr erőket fogja össze a múzeumbarátok köre. Végcél természetesen egy járási tájmúzeum felállítása. Ezt a gondolatot a járási tanács vezetősége lelkesen támogatja. i Czeidli István 9. Ismét elhallgattak, mindegyik a maga gondolataival volt elfoglalva. Queltch családos ember volt: felesége és két lánya. Hogyan élnek majd nélküle?... A professzor egyedül élt. Felesége rég meghalt, gyermekeik pedig nem voltak. De neki sem volt könnyű búcsút mondani az élettől. Most sokkal világosabban látta, mint bármikor azelőtt, hova taszíthatja hazáját az atomhisztéria, hacsak a nemzet józan esze nem kerekedik a téboly fölé. És népének ebbe a józan eszébe vetett hitét még most, halálraítélten sem veszítette el. Ezt a hitét olyan emberek erősítették meg benne, mint Queltch. Jól tudta, hogy ők vannak többen és hogy éppen ők. nem pedig a Hazardok képviselik népük igazi érdekeit. HAZARD TÖBBÉ NEM FÉL A sugArbetegségtől Az éhes emberek, akiket a szomorú gondolatok agyonkínoztak, agyongyötörtek, végre álomba merültek. Csak egyedül Queltch nem aludt. Sehogyan sem tudott meg- békülni tehetetlenségével. Ha kifogástalanul működne az adóvevőkészülék, megpróbálna beszámolni az embereknek a „Big Joe” bűnös kipróbálásáról. Igaz, egyet, s mást már elárult az orosz tudományos kutatóhajó rádiósának, de akkor még óvatos volt, és csupán saját nyomorúságos helyzetéről számolt be. Most kipakolna mindent: azt is, amit eddig is tudott, és azt is, amit Medows professzortól tudott meg. Mi lenne, ha mégis megpróbálná bekapcsolni a készüléket? Hátha megmaradt az antennának egy kis darabkája? Óvatosan, nehogy megreccsenjen alatta az asztal és fel ne ébressze a professzort, leereszkedett a földalatti óvóhely betonpadlójára. Kis ideig állt. hallgatta a tábornok és Old hadnagy nyugtalan lélegzését. Eddynek álmában mozgott a szája és valami értelmetlenséget dörmögött. Hazard orrán át lélegzett. Szélesre tárva orrlyukait, halkan horkolt. Csupán Medows feküdt csendesen, mintha egyáltalán nem is aludna, hanem még mindig gondolkodna valamin. Queltch nesztelenül bekapcsolta a rádiót, felöltötte a fülhallgatókat, maximálisra állította a hangerősséget és sorjában végighallgatta az összes hullámsávok állomásait. A fülhallgatókban csupán a készülék zúgása hallatszott, amit a csövekben lévő áramerősség ingadozásai okoztak. Ha a készülék fogott is holmi gyenge jelzéseket, azok nyilvánvalóan saját zúgásánál gyengébbek voltak. És minél jobban fokozta Queltch a hangerősséget, annál jobban erősödtek ezek a zajok is... Amikor pedig a rádiótechnikus feladott minden reményt és már éppen ki akarta kapcsolni a készüléket, a rövidhullámon hirtelen beszédet hallott. Queltch tudta, milyen nyelven beszél az illető, de neki az a tény volt fontos. hogy a készülékkel fogni lelt. TOMAN:lilHIIIIIHi>IIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIimiHllllllllllltlllHIIHI!lllIllill* A »BIG JOE« FOŰLVA! Kisregény Fordította: Sárközi Gyula llllllllllllllllimillilllllllllllllllHIIIIIHHiiimilHlllillllllllllllllllililllliilllH hét. Ha pedig már fogott valamit, akkor bizony adni is lehet rajta. Még ha gyenge is ez az adás, a hatalmas erejű rádiállo- mások venni tudják. Tehát ki kell használni ezt a lehetőséget. Gyorsan átállt adásra. Ám alig nyúlt hozzá a távírógép billentyűjéhez, felemelkedett Hazard tábornok nyikorgó foteljeiből: — Mi az, Queltch. maga még nündig igyekszik érintkezésbe lépni valakivel? — szólalt meg álmos hangon, szemét dörzsölget- ve. — Igyekszem, sir — felelte Queltch, s egymás után küldte az éterbe a segítséget kérő jelzéseket, amelyek. szerinte leghamarabb vonják magukra a figyelmet. — Próbálkozzék csak. hátha sikerül... A tábornok azonban szinte alig hitt már a sikerben. Mit változtat az rajtuk, ha sikerül is érintkezésbe lépni valakivel? Hát segíthet rajtuk valaki? Ennek ellenére mégis egy kis homályos remény vert fészket Hazard tudatában. Ki tudja, talán mégis csak találnak egy olyan módszert, amely révén megmenekülhetnek a „Big Joe” halálos öleléséből! Ismét megpróbált elaludni, de régóta kínzó szomjúsága új erővel kezdett jelentkezni. Sóváran nézte a földalatti börtön sarkában lévő radioaktív tócsát és nagyot sóhajtva elfordította a fejét. Ám ekkor tekintete a konyakos üvegre esett. És ha inna egy kor- tyocskát? Megnedvesítené kiszáradt torkát... Leeresztette lábát a fotelekből, s átkozva zajtcsapó rúgóit, körülnézett, ügy látszik, a professzor még mindig alszik. Eddy Old sem mocorgott. Queltch háttal ült feléje, s annyira belemerült a munkájába, hogy aligha veszi észre, mire készül Hazard. Enyhén remegő kezével ajkához emelte a konyakosüveget, s először csak egy keveset kortyolt belőle, majd még két hosszabbat. Nyomban kellemes forróság áramlott végig egész testén. Úgy rémlett neki, hogy sikerült a szomját is eloltania. Visszatette az üveget az előbbi helyére, s újra befeküdt a fotelekbe, de néhány perc múlva karja ismét kinyúlt az üveg után. Queltch pedig csak kopogtatta a rádiótávírógép billentyűjét, fáradhatatlanul küldözgetve az éterbe a kétségbeesést és reménységet rejtegető három betűt. Kitartását végre siker koronázta: valaki válaszolt neki és megkérte, adja meg a koordinátáit. A rádiótechnikus nem akart hinni saját fülének, s megkérte az illetőt, igazolja jelzésének vételét, s közölje nevét. Kiderült, hogy egy norvég hajó. amely Norvégia fővárosának ősi nevét viselte: „Kristiania”, Queltch megkérte a rádióst, hívjon be a fülkéjébe olyasvalakit, aki angolul beszél. Kiderült, hogy a rádiós is beszél angolul, de azért mindenesetre behívta még a kapitány helyettesét is. Queltch most már lázas sietséggel kopogta le mindazt, amit halála előtt el szeretett volna mondani az embereknek... — Érintkezésbe lépett már valakivel, Queltch? — kérdezte Hazard kissé keményebb hangon. — Igen — felelte Queltch hanyagul. — Akkor hát miért nem jelenti nekem, vinné el magát az ördög! Azonnal jelentést kérek! Queltch nem felelt, hanem tovább kopogtatta a rádiótávírógép billentyűjét. — Á, szóval így! — ordított fel Hazard dühösen és teljes erőből a földhöz csapta a már kiürült üveget. — Megtagadod az engedelmességet. gazember? Medows professzor és Old hadnagy ijedten ugrottak fel helyükről. Hazard tábornok pedig kikapta pisztolyát és vadul forgatva szemgolyóit, tovább ordítozott: — Azonnal mondd meg. kivel léptél érintkezésbe? Nem válaszolsz? Hát akkor nesze!... És lőtt, nem is célozva. Queltch pedig még csak feléje sem fordult. — Mit csinál, tábornok úr?! — kiáltott fel Medows professzor ijedten és Hazardhoz ugrott. — Vissza! — üvöltötte a már teljesen lérészegedett tábornok. — Mars helyre! Mert én most, liberális urak, keresztül lőlek benneteket ! — Igaza van, sir! — adta a lovat Hazard alá a féleleifftől reszkető, de szolgalelkűen mosolygó Eddy Old. — Úgy kell neki. ennek a vörös csőcseléknek, ezeknek a kommunista ügynököknek! — Ó, hát te is itt vagy?! — fordult feléje a megtébolyult Hazard. — Rühös besúgó! Rólam is jegyezgettél valamit a füzetedbe?, Meg akarsz fúrni? Bokámba akarsz harapni? Kuss az utamból, gazember!... Hazard pisztolyával fenyegetően hadonászva odakiáltotta Me- dowsnak és Queltchnek: Ne merjen senki se követni! Elsőnek megyek ki ebből az egérfogóból a szabadba! Ti pedig csak maradjatok itt, és rothadjatok el elevenen!. .. És bizonytalan léptekkel elindult az ajtó felé. amely kivezetett a földalatti óvóhelyről a szabadba. Az első fémfüggönyt minden nehézség nélkül nyitotta fel s tántorogva felfelé caplatott a lépcsőkön. A második ajtóval már vesződnie kellett, de végül ez is kinyílott. Az utolsót egy rúgással tárta ki... (Folytatjuk) r CS. HORVÁTH TIBOR—ZŐRAD ERNŐ: A. CAPUAI FENEVAD | Előzmények: Az időszámításunk előtti '4. esztendőben, Spartacus vezetésével fellázadnak és a Monte Vezuviusra vonulnak a capuai gladiátorok. Egy éjszaka római katonaság száll.in meg a hegyről lefelé vezető, egyetlen járható út torkolatát. Mnogot, a fekete óriást a légionáriusok elfogják és kínvallatásnak vetik alá. Aznap éjszaka... 1 Claudius praetort ecyszer csak ISZONYÚ HANáORKÓh RIASZTJA PEL. éS HASONLÓ SORSRA JUTNAK KATONAI IS. A RABSZOLGA-HARCOSOK NEM KÍMÉLIK KÍNZÓIKAT. Szitkozódva rohan ki a saTRjSbol.de NEM JUT MESSZIRE • J" ÓLMÁBÓL,
