Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-19 / 167. szám
4 •fÖLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1963. július 19. Falusi „ ban BANK. Az idősebb nemzedék tagjainak egy részében még keserves emlékeket idéz a szó: adósság, kiszolgáltatottság, félelmetes kamat,’ s a minden órában bekövetkezhető teljes nincstelenség. Egykor ilyen bankokat ismert a kisember. Napjainkban új rendeltetésű, új tartalmú bankszervezetekkel tárt kapcsolatot a termelőszövetkezetek parasztsága: a falvak bankjaival. Amíg régen mint kiszolgáltatott adós került a bankkal kapcsolatba a falusi ember, — ma gazdaként, tulajdonosként. Amíg régen a betétekkel a legnagyobb részvényes csaknem kizárólagosan ..gazdálkodott”, — ma a dolgozó emberek tíz- és százezrei maguk rendelkeznek betéteikkel. üt évvel ezelőtt alakultak hazánkban az első falusi bankok. Számuk, s a betétállomány is évről évre nő. A falusi bankok betétállománya ma meghaladja a több milliárd forintot. Sok mindent elmond ez a mai falusi ember életéről, biztonságérzetéről. s politikai állásfoglalásáról is. Tíz- és százezrek terveznek, takarékoskodnak, mert értelmét látják, mert szilárd meggyőződésük, hogy terveik, jó céljaik megvalósulhatnak. De jelent a mind több falusi bank mást is. Jelenti, hogy van az embereknek miből takarékoskodni. Régen a falusi ember csak adósa lehetett a banknak, ma nagyértékű betétkönyvek tulajdonosa. És beszélni kell arról, hogy a leggazdagabb falusi bankok azokban a községekben működnek, ahol a legkimagaslóbb eredményeket érik el a szövetkezetek. Nem ritka ma az olyan község az országban, ahol minden családnak van takarék- könyve, s 5000—6000 forint egy- egy betétkönyv átlagos értéke. De ezrével akad az egyes megyékben olyan sző vetkezeti család is, amelyik 50—60 ezer torint megtakarított pénzzel rendelkezik. Más a takarékosság módja, s célja is. a falvakban. A mind igényesebb öltözködésen, szórakozáson felüli összegek kerülnek a községek bankjaiba, egvetlen családnál sem követi szükség a takarékbeié'eke:. Nerft követi, mert annyit tartalékolnak az emberek, amennyire erejük futja. Örvendetes ez a sajátos falusi mozg lom célja miatt is: Nem a múltra oly jellemző önzésből, kapzsiságból takarékoskodnak az emberek, hanem új, fürdőszobás otthonokért, modern bútorokén, könyvekért, televízióért, gépkocsiért, az ország, s a világ megismerését biztosító utazásokért, a mindennapi élet megszépítéséért. Ezért felejti el hazánkban egyre több falu:.: ember a bank szó régi jelen+ését. A. L. Javaslatok a megvalósulás útján Mórágy község lakossága a tanácsválasztási megelőzően tartott jelölő gyűléseken.' sok érté“ kés javaslatot mondott el, ami ékes bizonyítéka annak, hogy az emberek bíztak a megválasztott tanácstagságban és nagy reményeket fűztek a végrehajtó bizottsághoz is. A tanács vezetői gondosan mérlegre tették a választók javaslatait, aminek figyelembe vétele nagyban elősegíti a kapcsolat szélesítését, s a jogos észrevételek megvalósítása növeli a bizalmat a tanács munkája iránt. Mit kértek a választók? ■ Dr. Csanádi György körzeti orvos javasolta, hogy nagyobb gondot fordítsanak a vízlevezető árkok gyakoribb tisztítására hogy ezáltal is megakadályozzák a község szennyeződését. Többen kérték a villanyhálózat bővítését, betonjárda építését, kút} ivitásokat, stb. A kismórágyi lakosok művelődési házat a kuz- ségrész villamosítását — mint régi álmukat kérték az új tanácstól. A javaslatok nagyobb része reális, megvalósítható, van azonban olyan dolog is, aminek létrehozása nagyobb anyagi beruházást igényel S a feladat itjl nehezebb, hiszen meg kell értetni az emberekkel azt. hogy a megvalósításra várni kell. Éop ezért határozott úgy a végrehajtó bizottság, minden javaslattevővel megbeszélni, hogy milyen formában valósulhat meg kérése. Ez úgy érezteti hatását, hogy az emberek nagyobb önbizalmat nyernek azáltal, hogy felkarolják kezdeményezésüket, s a soron- következő megvalósításba■ magukat is és társaikat is nagyobb aktivitással vonják be. Amit már elintéztek: Közel 2,5 km. szakaszon megtisztítottuk a vízlevezető árkokat. Kismórágy megkapta a művelődési otthont. Közkutakat. középületeket javíttatott meg a tanács. A szülők kérésének eleget téve, elintéződött, hogy vasárnaponként a községben lehet fagylaltot kapni. Az Alkotmány utcaiak kérésének eleget téve, a harmadik negyedévben egy kilométer oéton- járda épül meg. Még ez évben villamosításra kerül a Rákóczi Tsz kismórágyi üzemegysége, valamint e községrész is. Társadalmi munkában készül a Kossuth hajós utcai vizesárok betoncsövezésének tervezése, amihez nagy segítséget nyújtott a Hazafias Népfront járási elnöksége. A jövő évben megkezdjük a község parkosítását is. L. A. i. — Bocsásson meg professzor úr — avatkozott a beszélgetésbe Queltch. — Jól értettem önt? Tehát valóban fel lehet ismerni bármely magrobbanást, bárhogy is álcázzák? — Természetesen, mister Queltch. — A felrobbantott bomba vegyi összetételét is észlelni lehet? Medows Queltch-nek erre a kérdésére is felelt, jóllehet, tudta, hogy a tábornoknak nem nagyon vannak ínyére az ő magyarázatai. De a professzor most már annyira torkig volt Hazarddal és Dixon tengernaggyal, akik eltitkolták előle, s láthatóan a többi tudós elől is a ,,Big Joe" vegyi összetételét, hogy kész volt bárki előtt leleplezni őket. — A légköri kutatások — folytatta magyarázatát —, amelyeket manapság csaknem minden országban négy—tizenkét kilométeres magasságban végeznek, elárulják a legfontosabb adatokat a végrehajtott atom- és termonukleáris robbantásokról. Ehhez elegendő csupán laboratóriumi vizsgálat alá venni a mintavevők tartalmát. Ha szűrőjükben plútó- nium, vagy urán porszemcséket találnak, akkor atomrobbanás történt. Ha a lúgos felszívókban radioaktív szenet fedeznek fel, fagyasztott állapotban pedig tritiu- mot, semmi kétség nem fér hozzá. hogy termonukleáris robbanás zajlott le. — Tehát maga szerint túl keveset tudtak a macedóniurríról ahhoz, hogy kísérleteket végezzenek vele? — kérdezte Hazard komoran. — Mivel mással magyarázhatná meg ezt a nyomorúságos helyzetet, amelybe kerültünk? — felelt a professzor kérdéssel a kérdésre. — Mindenfajta kalandor- ság a tudományban, vagy a politikában. előbb-utóbb katasztrófához vezet — fejezte be meggyőződéssel. Eddy Old, aki eddig némán hallgatta a beszélgetést, hirtelen jegyezgetni kezdett valamit. Queltch figyelmét is felkeltette a fiatal hadnagynak ebben a helyzetben oly szokatlannak ható elfoglaltsága. Gyanakodó pillantást vetett a hadnagy felé és komoran felhúzta szemöldökét. De ebben a pillanatban felvijjogtak a Morse- jelek és Queltch a készülékhez ugrott. A többiek is nyomban követték. QUELTCH LEÜTI EDDYT Queltch a következő szöveget olvasta fel, miután megfejtette Dixon tengernagy újabb rejtjeles rádiogrammját: „Kategorikusan megtiltom, hogy külön engedély nélkül használják az adójukat.” — Ennyi az egész? — csodálkozott Hazard. — Mit akarna még? — nevetett fel Queltch. — Mit közölhetnének még? Hozzá, még — ha jól hallom — a „Fowen” torpedóromboló most sokkal messzebb tartózkodik a Szent Patrick szigettől, mint reggel. Úgy látszik, a tengernagy N. TOMAN: IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMlUillllllllllllllllllllllllUIIil A »BIG JOE« Kisregény Fordította: Sárközi Gyula iiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiimiiiimmi!iiiiiiiiii kissé fél a dzsinntől, amelyet ő maga eresztett ki az új transz- urán elemből. Megengedi, sir, hogy kikapcsoljam az adót? Takarékoskodni kell az árammal. — Nem engedem! Vinné el az ördög! — villant Hazard szeme fenyegetően. — Ne kapcsolja ki! Azonnal közölje velük, hogy radioaktív víz fenyeget minket. Mit mutatnak a műszerei, professzor? — Még mindig ugyanazt. Sőt talán egy kicsivel többet is — felelte Medows, műszereit vizsgál - gatva. — No. közölje csak velük! — kiáltott Hazard Queltch-re. — Rejtjelzés nélkül is adhatja. Queltch sietve lekopogta Hazard üzenetét és átállt vételre, de a hangszóró hallgatott. Csupán a légköri elektromosság kisüléseinek hangos csattogásai hallatszot-' tak. — Ismételje meg mégegyszer! — krákogta Hazard. — És addig ismételje, míg nem válaszolnak. És hogy az akkumulátorok ne merüljenek ki. kapcsolja ki a világítást. Áthatolhatatlan sötétség borult az óvóhelyre. Úgy tűnt. mintha csak a sarokban, lévő rádioaktív tócsa világítana hideg, zöldes fénnyel, Ismét felmásztak asztalaikra. Még Hazard tábornok is maga alá húzta lábait és úgy ült ,,he- verőjén”, mint egy muzulmán. — namazánkor. Csupán Queltch maradt továbbra is állva a cementpadlón, s kopogtatta rendületlenül a rádiótávíró billentyűjét. Lassacskán ez a kopogás kezdett Hazardnak a már amúgy is felzaklatott idegeire menni, és már éppen parancsot akart adni. hogy Queltch hagyja abba az egészet, amikor váratlanul nagyot, dörrent valami odafent, valószínűleg a szikla felszínén. Az óvóhelyen azonnyomban megremegtek a falak... — Pontosan olyan, mint a bombázás — jegyezte meg Queltch. — Próbálljon átállni vételre, mister Queltch — szólalt meg Medows aggodalmas hangon és gyorsan leugrott az asztalról. — Azt hiszi, hogy „Omár” megmagyarázza nekünk a dolgot? — kérdezte Queltch gúnyosan, amikor a professzor melléje telepedett, az akkumulátor-ládára. — Azt éppenséggel nem hiszem — felelte Medows. — Láthatóan a legkisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy magyarázattal szolgáljanak nekünk. Ellenőrizze le, hogy készüléke tud-e egyáltalán fogni valamit. Queltch kipróbálta egymás után az összes hullámsávokat, amelyeken készüléke dolgozott, de egyiken sem tudott egyetlen hangot sem fogni, ha csak nem számítjuk ide adóállomása generátorának zúgását. — Maga szerint, mit jelent ez? — kérdezte a professzortól. — Büntetés a parancs megszegéséért — mosolyodott el sötéten Medows. — Egyszóval szétbombázták az antennánkat? — képed! el Queltch. Senki nem válaszolt neki. Még Hazard tábornok is hallgatott. Ellenben Eddy Old váratlanul hisztérikusan fel üvöltött: — Nem lehet igaz... Nem létezik! Ezt soha nem tennék velünk!... — Fogd be a szád. te tejfölös- szájú! — kiáltott rá Queltch. — Éneikül is émelyeg a gyomrom. Készülj inkább a halálra, te gyáva féreg! — Maga meg mit parancsolgat? — gurult dühbe Hazard. — Ne vitézkedjen és ne rendelkezzen itt! — Tábornok úr! Én már néztem farkasszemet a halállal — felelte Queltch nyugodtan, önérzetesen — nem először búcsúzom az életemtől... — Nem hiszem el magának!... — Eddy Old csaknem vonított már. — Nem hiszem, hogy nem fél! A készüléket pedig bizonyára maga rontotta el... — Ne higgyél — mondta Queltch jóindulatúan — csak ne fecsegjél annyit feleslegesen. Néhány percig csend honolt az óvóhelyen. Csak a fotelrugók nyikorogtak Hazard tábornok súlyos teste alatt. Queltch egy kis ideig nyugodtan feküdt, aztán hirtelen felugrott és meggyújtotta zseblámpáját. Sárgás, fényében mindnyája^, látták, amint Eddy Old a rádiótechnikus asztala alá erősít valamit. — Mit csinálsz, te gazember? — kiáltott rá Queltch és elkapta a hadnagynak azt a kezét, amelyben görcsösen szorongatott egy sötét tárgyat. — Mi van nálad? Magnó? Rádiótechnikus vagyok, és jól ismerem az efféle holmikat. Biztos vagyok benne, hogy a hazafiasellenes tevékenységet kivizsgáló ' bizottság pecsétje van rajta. Szóval nekik dolgozol? Politikai megbízhatóságunkat ellenőrződ? Ütés hallatszott, majd Old tompán felnyögött és a padlóra zuhant. — Kotródj tőlem, te barom! — hangzott fel ismét Queltch hangja és belevágta a hadnagyba a magnót, amit az előbb szedett el tőle. — Ezt pedig meghagyhatod magadnak. Majd lejátszód *a másvilágon, valaki olyannak, aki ott az újonnan érkezett káderek ügyével foglalkozik. Talán még nem ismerik a politikai megbízhatóság kivizsgálásának ezt a módszerét. De a pisztolyodat mindenesetre elveszem tőled. (Folytatjuk) CS. HORVÁTH TIBOR—ZÖKÄD ERNŐ: A CAPUAI FENEVAD | Előzmények: Az időszámításunk előtti 74. esztendőben, Spartacus vezetésével fellázadnak és a Mente Vezuviusra vonulnak a capuai gladiátorok. Egy éjszaka római katonaság száll U meg a hegyről lefelé vezető, egyetlen járható út torkolatát. Mnogot, a fekete óriást a légionáriusok elfogják. / 28
