Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-19 / 167. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1083. július 19. Az üze tanácsokról A bban a szerencsés hely- zetben voltam, hogy a napokban végighallgattam a Dal- mandi Állami Gazdaság üzemi tanácsának eddigi működéséről szóló beszámolót a dombóvári járási pártbizottságon. A beszámoló bátran, őszintén beszélt azokról a nézetekről, melyek torlaszt jelentettek a múltban az üzemi tanács egészséges fejlődésének útjában, s amelyektől feltétlenül meg kell szabadulni, ha azt akarjuk, hogy a közeljövőben megválasztásra kerülő új üzemi tanács jobb munkát végezhessen. Mivel a káros nézetek, melyekről hallottam, más területekről is eljutottak már. többé-kevésbé hasonló „csomagolásban” fülünkhöz, úgy gondolom nem árt reagálni velük kapcsolatosan. Miről van szó? A káros múltú „munkás”-taná- csok megszüntetése utáni időszakban hoztuk létre az üzemi tanácsokat. Egyesek „balos” nézőpontból ítélve meg a helyzetet, az üzemi tanácsokat a „munkás”- tanácsok valamiféle örökösének, úgynevezett szükséges rossznak, azok burkolt formában történő újjáéledésének tekintették. s ahelyett, hogy támogatást adtak volna neki, inkább elsorvasztani igyekeztek. Szükséges leszögeznünk, hogy az üzemi tanácsoknak tartalmilag semmi közük az ellenforradalom által létrehozott „munkás”-tanácsokhoz. Az üzemi tanácsok pártunk javaslatára alakultak, a rosszhírű „munkás”- tanácsok leküzdésének segítői és az üzemi demokrácia szélesítésének eszközeiként láttak napvilágot. Dabi József, a dalmandi ME- DOSZ titkára elmondta, hogy egy-két gazdasági vezető, nem értve az üzemi tanács létrehozásának lényegét, jelentőségét, a következőképpen nyilatkozott: „Megint egy szerv, amelyiknek be kell Számolnunk, amely beleszól a gazdasági munkába, amely újabb teher a nyakunkon”. "feltétlenül tisztázni kell! Teher, vagy segítség az üzemi tanács. Bölcsebb, alaposabb, tökéletesebb lesz-e a vezetés. ha szélesedik kapcsolata a dolgozókkal, ha javaslatokat kap, ha sok ember eszét, szívét jóakaratát segítségül hívja az üzemi tanácson keresztül? Javul-e a dolgozók viszonya a munkahelyhez, ha tudják, hogy van szerv, melyen keresztül befolyást gyakorolhatnak a dolgok menetére? A kérdésekre csak igennel lehet válaszolni. A beszámolás és ellenőrzés csak annak kényelmetlen. aki attól tart, hogy a hibák is felszínre kerülnek, a több szem többet lát elv alapján. De félhet-e egy szocialista típusú ember a hibák felszínre hozatalától, még akkor is, ha történetesen saját hibájáról van szó? Miért félne? A hibákra való utalás jóindulatból kell, hogy történjen. Aki őszintén beszél hibáimról, annak csak köszönetét mondhatok. Egynéhányan, mint a beszámoló utáni vitából is kitűnt, úgy képzelték, hogy az üzemi tanácsok éppen úgy megszűnnek idővel, mint ahogyan a „munkás”- tanácsok megszűntek, hogy a politikai megerősödés, a fejlődés felszámolja őket, mint káros, „más néven futó” maradványait a „munkás”-tanácsoknak. Alapjaiban téves nézet ez. Fentebb már utaltam az üzemi tanácsok és a „munkás”-tanácsok közötti elvi, tartalmi különbségre. Csak még annyit! Az üzemi tanácsok a társadalmi önigazgatás csírái, óriási jövőjük van, nem sorvadjak el, hanem terebélyesednek, kivirágzanak, tért hódítanak, feladatkörük a fejlődéssel párhuzamosan egyre bővül. Seres elvtárs, a gazdaság párttitkára utalt arra, hogy két ízben azért nem tudtak üzmi tanács-értekezletet tartani, mert a gazdaság nem biztosított a szétszórtan élő és dolgozó üzemű tanácstagok részére járművet, melyen a megbeszélés helyére eljuthattak volna. Jó lenne, ha a jövőben „technikai akadály” nem gátolná a szerv működését. Pártunk és államunk hiába biztosítja a jogokat az üzemi tanácstag részére, ha a gyakorlatban ezt a jogot nem tudja realizálni. Említették, hogy néha a beszámolókkal is baj van. Nem egy esetben sok a szám, ömlesztve adják a statisztikát, s ugyanakkor az elemzés, az összefüggések feltárása, a munka jó és rossz oldala tanulságainak levonása hiányzik. A számok özönével elárasztott és elkábított üzemi tanács, melynek jelentős része fizikai dolgozó, ilyen esetekben tehetetlen, béna gyülekezetté válik. Fontosak a számok, ez kétségtelen, de egymagukban, vagy vérszegény kommentárral, néhány szavas utalással, amit legfeljebb csak a számokkal foglalkozó néhány specialista, vagy közgazdász ért. nem ébreszthetünk gondolatokat, s nem számíthatunk alkotó vita kibontakozására. Közérthető beszámolókra van szükség. T|abi elvtárs, a MEDOSZ- titkár legfontosabb feladatként említette, hogy a jövőben: „A vezetőkkel meg kell értetni az üzemi tanács jelentőségét”. Szó szerint idéztem, szándékosan. Hogyan? Hát ezek szerint a vezetőknél van a legnagyobb értetlenség az üzemi tanáccsal szemben? Miért? Ott a járási pártbizottság osztályértekezletén kérdéseket tettem fel a gazdaság párttitkárának és MEDOSZ-titkárának. Szerettem volna megtudni, hogy konkréten, név szerint kikről van szó. Ök tapintatosak voltak. Nem említettek neveket. Talán igazuk volt! Mi nem személyek, hanem a személyeken belül lappangó ferde nézetek ellen vívunk sokoldalú offenzívát. Tudjuk azt is, hogy a dalmandi vezetőket differenciáltan kell nézni ezzel a kérdéssel kapcsolatosan. Az általánosítás nem helyénvaló. Ott, a gazdaságon belül akad nem egy gazdasági vezető, aki mar kezdettől fogva helyesen értékelte az üzemi tanácsot, és támogatta munkáját. Csak egy valami hiányzott! Az üzemi tanácshoz való viszony nem volt kellőképpen összehangolva. A rossz nézetek és az ezekből fakadó káros cselekedetek nem kerültek egyetlen esetben sem alaposan terítékre. Pedig erre nagy szükség lett volna. Nem elégedhet meg senki azzal, hogy ő jól viszonyul valamihez mindaddig, amíg el nem éri, hogy a körülötte lévő helytelen viszonyokat fel nem számolja. M inden remény megvan arra, hogy a fordulat bekövetkezhessen, hogy akinek van arra oka, az leszűrje a kellő tanulságokat őszintén, a szocialista erkölcsi felfogásnak megfelelően. Bízunk benne, hogy az elkövetkező hetekben a legrátermettebbek kerülnek az üzemi tanácsba, hogy sikerül a jövőben jobban összehangolni a párt. a szakszervezet. az üzemi tanács és a gazdasági vezetés munkáját. HAYPÁL TIBOR Egy járási tanácskozás és hat nap A Népújság tanácskozó brigádja megvizsgálta A második ötéves terv teljesítése, a mezőgazdasági nagyüzemek dolgozóitól és vezetőitől pontos, szakszerű, felelősségteljes munkát kíván. A jövő évi termésátlagok majdani alakulását nem lehet a véletlenre bízni. A gabona-probléma megoldására már most fel kell készülni, és valamennyi tsz-ben megfelelő intézkedéseket tenni. A tamási járás kommunista vezetői erről tanácskoztak. Hat nap múlva Somorjai Sándor megyei főagro- nómussal megnéztük mi történt a gyönki Vörös Csillag Tsz- ben a tanácskozás után. JOBB IS, HOGY Balassa Tibor főagronómus félig komolyan, félig tréfásan kimondta azt, ami évről évre legnagyobb fékezője a gabonaprobléma megoldásának. Négyszáz hold kenyérgabona elvetését tervezik ez év őszén. Nincs azonban kizárva, hogy 430 hold esik a gazdaságra. — A harminc holdat le szeretnénk sírni. — Nehéz lesz — állapította meg a megyei főagronómus. — Indokolni viszont tudom — mondta a tsz-agronómus. Ebben a nem titkolt és jóformán elfogadott szemléletben úgyszólván benne van minden gondunk. Számtalan termelőszövetkezetben most derült ki, hogy a vetésterveket nem teljesítették. Vannak elfogadható okok, de legtöbbször elfogadhatatlanok az indokok. A tervek készítéséhez főleg a kenyérgabona-termőterület megállapításához ugyanis évről évre hozzátartozik a „lesírás”. Rengeteget beszélünk a második ötéves tervről, a termésátlagok szükségszerű növeléséről, de hovatovább, amikor a kenyérgabonáról van szó, az számít „belevaló” tsz-szakvezetőnek, aki jól tud „lesírni” néhány holdat. Amikor a Vörös Csillag központjából határjárásra indultunk, Hoff Adám párttitkár ezzel búcsúzott tőlünk: a járási tanácskozás anyagát az elnökkel és az ag- ronómussal megbeszéltem. Egyetértenek a tanácskozáson elhangzottakkal. Nyomban munkához is láttak. A főagronómus ezt bizonyítandó, egész köteg papírt hoz magával, a nyers előterveket. Ezek már azt is tartalmazzák, hová, melyik táblába kerül a kenyérgabona, milyen vetőmagot használnak, mit tesznek, hogy optimális időben, jó magágyba kerüljön a mag. Az elnök elvtárs pedig határjárás közben többször megjegyezte: — Mindent elkövetünk. A mindenbe azért az is beletartozna, hogy ha egyszer 430 hold jut a Vörös Csillag Tsz-re, akkor a 30 holdat ne akarják lesírni, még viccesen sem. A KÖZELI SIMONTORNYÁN a bőven termő búzafajtákból tavaly egy holdra mindössze 90 kiló vetőmag jutott. Az ilyenfajta takarékoskodás szintén rákfenéje a 13 mázsás megyei átlagtermés elérésének. Ezen az alapon képtelenség a tervet teljesíteni, önámítás lenne elhinni, mindezek ismeretében, hogy a tsz-ekben felesleges a meggyőzés. Dehogy felesleges, nagyon is szükséges. Most jött el annak az ideje, hogy velejéig feltárják az illetékes szervek a hibákat, mert kizárólag ezek ismeretében lehet olyan közösségi szemléletet kialakítani, amely birtokában- a szövetkezeti gazdák egyértelműen elítélik a különféle kibúvók keresését, a felelőtlen és gyakran tervszerű felkészületlenséget, vagy a vetőmaggal való oktalan spórolást. Hol tanulta az a szakvezető a gazdálkodást, aki azt sem tudja, hogy egy holdra 90 kilogramm vetőmag még bánkútiból is kevés. Mindezekről a Vörös Csillag vezetőivei is beszélgettünk, megnyugtató volt hallani, hogy náluk ilyen bajok nem lesznek. A Vörös Csillag Tsz határában hat nappal a járási tanácskozás után a gondos és tervszerű felkészülés számtalan jelét láttuk. Az igazsághoz tartozik ez is. Somorjai elvtárs meg is állapította: jó lenne, ha itt tartana valamennyi tsz. Szekszárdtól Hőgyészig, Diós- berénytől Gyönkig hatalmas learatott földtáblákat láttunk. Legtöbb helyen valósággal ég a tarló, és szárad a talaj. Megyeszerte sóhajtozunk, ránk jött ez a kegyetlen aszály, és lám, milyen kevés gond fordíttatik a talajnedvesség megőrzésére. Zomba alatt, a de- csi-völgyben a tarlóhántást nem követte a henger. Félmunka! Hő- gyész alatt, Diósberény felé hatalmas tábla tarló. Még egy karcolás sincs rajta. A diósberényi tsz területén hasonló látvány fogad. A megyei főagronómus cipője orrával lyukat vág: a felső talajréteg 8—10 centiméter mélyen teljesen ki van száradva. Vagy a gép kevés, vagy a munkaszervezés rossz. A Vörös Csillag Tsz- ben az aratógépeket, a kombájnt megfelelő ütemben követik a talajművelő gépek, s a szalmalehúzással sincs különösebb baj. GOND AZÉRT VAN JÓCSKÁN. A munkák jobban is mehetnének, méginkább szakszerűbben.. A tsz főagronómusa a nyári mélyszántást tartja legfontosabbnak. A megyei főagronómus vitatkozott vele: a nyári mélyszántás fontos, csakhogy a nyári mélyszántás előtt tárcsázni kellene, mert különben még augusztus második felére is marad szántatlan tarló. Kőkeménnyé szárad. Igaz, a tarlóhántás plusz költségnek látszik, de nem az. A kiszáradt, augusztus végén szántott tarlón ugyanis sok a kiegészítő munka. Ezt gyors tárcsázással el lehet kerülni. A tsz-agronómus az égre néz. — Bízunk, hogy lesz eső. Negyvenhárom nap óta még felhő sem látta a község határát. Újból az agronómus szól. — Csak lenné gép, tudnám én is. Gép persze van, de nincs két műszak. Ismét a szakember- hiány! Végre pontot kellene tenni már erre is... A talajművelés hozza szóba a disztillert: úgy hiányzik, mint a falat kenyér. Az elnök sóhajt: — Jó lenne. — Nincs, a gépállomásnak sincs. Mit tegyek én ehhez hozzá? HAT NAP TELT EL a járási tanácskozás óta. A gyönki Vörös Csillag Tsz-ben kézzelfogható és szembetűnő módon azon fáradoznak, hogy a második ötéves terv rájuk eső részét gabonából' jövőre teljesítsék. A szövetkezet gazdáival is megtanácskozzák a részleteket. Vannak azonban olyan jelek, amelyek aggasztóak. És amelyek általánosak. Főleg a lesírás. Emellett újból jelentkezik a traktoroshiány, a két műszak hiánya. Néhány hét múlva emiatt bajok lehetnek. Valahol, valakinek valamit tennie kell, mert Tolna megyében az idei aratás tapasztalatai szükségszerűen előtérbe helyezték a gabonaprobléma megoldását. E kérdés napirendre került, s a második ötéves terv ránk eső részének teljesítéséig napirenden is marad. Szekulity Péter Közel kétezer tanulója volt a dolgozók iskolájának Az elmúlt tanévben a rendes korú tanulókon kívül 1920 felnőtt iratkozott be az általános és középiskolák esti vagy levelező tagozatára. Tolna megyében, s ez országosan is elismerést érdemel, — önálló szakfelügyelete van a felnőttoktatásnak. A most készült felmérés azonban azt mutatja, hogy sok a hiányosság még a dolgozók esti iskoláján, az oktatás módszerében, a tankönyvekben, a szervezésben. Népművelési folyóiratokban, országos vitákon napirenden szerepel a felnőttoktatás rendje. Az országos problémák nálunk a megyében is tények. Sok a panasz a tananyag összevonására, — amely például a történelem tárgynál azt eredményezte, hogy nehéz felleim a lényeges összefüggéseket. Azután sok helyen ugyanúgy adják le az anyagot, mint a délelőtti órákon, a gyerekeknek. A tankönyvek sem veszik figyelembe a felnőttek életkori sajátosságait, nem építenek tapasztalataikra, fejlettebb szemléletükre, az életben szerzett ismereteikre. Megvilágítja ezt éppen egy pozitív tapasztalat: a fizikában azok tudtak jó eredményt elérni, akik szakmai ismereteikből ismerték a tárgy egy-egy témakörét. Ezzel összefügg az is, hogy irodalomból jobbára az írók életrajzát ismerik, tanulják meg, műveikből keveset olvasnak. Mivel az óraszám csekély, a pedagógusoknak arra kell törekedniök, hogy az órákon az összefüggéseket tárják fel, a tárgyi ismereteket pedig tanulják meg szabad idejükben a felnőtt-diákok. Ez a módszer a gon- dolkodtatás célját is szolgálja, hasznos a készségfejlesztés szempontjából. Bajok voltak a megyében az osztályozással. Egy-egy jó jegy a kiállító iskola szerint váltakozó tartalmú. A követelményszint nem egységes. Több helyen a vizsgára való felkészítés jegyében „fontosabb” és „kevésbé fontos” tételekre osztják az anyagot, és aszerint tárgyalják. Ez a módszer nem ad éppen alapos tudást. A pedagógiai problémák megoldásához el kell érni, hogy az osztályok ne csupán formális közösségek legyenek. így a most még 30—40 százalékos lemorzsolódás csökkenne. A nevelés a felnőttoktatásnak is kelléke, s ezt éppen az osztályközösségek aktív munkája segítheti elő. Eredményt hozott a pedagógia fejlesztésében a bemutató órák megtartása, valamint a nevelői, igazgatói értekezletek, amelyeken a felnőttoktatással foglalkoztak. Van egy másik problémája is a felnőttoktatásnak, amely nem a képzés rendjét illeti. Vannak „fehér foltok”. Ott, ahol az üzemek, nagyobb állami gazdaságok, termelőszövetkezetek vezetői nem fordítanak kellő figyelmet a dolgozók művelésére ott nincs kinek megrendezni a tanfolyamokat. A negatív példák ritkák. Érdemesebb idézni a Tolnai Selyemgyár módszerét, ahol új dolgozót csak VIII. osztályos végzettséggel vesznek fel, a régieket pedig segítik, bíztatják a tanulásban. A következő tanévben a művelődési osztály a felnőttoktatás új, bevált módszereit alkalmazva a ..fehér foltokon” — Bonyhádon, Simon- tornyán is megindítja az üzemi, vagy termelőszövetkezeti Kihelyezett osztályokat. B. K.
