Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-03 / 153. szám
S363, július 3. fOINS MFGTFt VTPGJSÍÖ Szennyes bűnügy nyomasztó légköre a fűtöházon Hónapok óta foglalkoztatja a dombóvári fűtőház 850 dolgozóját az üzemi konyha volt vezetőjének, Gyarmati Jánosné főirodakezelőnek ügye. A dolgozók küldöttsége kereste fel szerkesztőségünket, s kérték, menjünk ki a fűtőházba, hallgassuk meg véleményüket, s írjunk az ügy tanulságairól. Időközben a vasutasszakszervezet megyei bizottságától megkaptuk az ügy vizsgálati jegyzőkönyvét, így a MÁV Pécsi Igazgatóság pénzügyi osztálya részéről végzett rovancsolás alapja cikkünk tárgyi részének, a további következtetések levonására pedig maga az ügy és kintjár- tunkkor meghallgatott, mintegy harminc dolgozó véleménye biztosítja a tárgyilagosságot. 1958-ban alkalmazták Gyarmatinét, a fűtőházi konyha vezetésére. Ilyen nagy konyhán, ahol több száz dolgozó részére főznek rendszeresen, nagy jelentősége van annak, hogyan vezeti a konyhát az azzal megbízott személy, miként jár el, hogy az étel minősége állandóan javuljon. Egyébként is ezt várja a társadalmi morál, hogy mindenki munkahelyén tudása legjavát adja. Gyarmatiné azonban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Működése elején is sok panasz érkezett, s a panaszok csak szaporodtak az évek során. Különösen akkor, s azáltal, hogy elrendelték az első vizsgálatot, később hoztak határozatot a szakszervezeti bizottságban, a konyhában tapasztaltak megszüntetésére, de a határozatot nem hajtották végre, végrehajtását nem ellenőrizték. A rengeteg panasz végül is a pécsi igazgatóságot arra késztette. hogy meglepetésszerűen vizsgálatot rendeljen el, s hallgassa meg az ügyben a dolgozókat. A bizottság munkáját három napig folytatta — március 14- én 15-én és 16-án. E helyütt nem szükséges a bizottság által készített jegyzőkönyv teljes ismertetése — a bizottság tagjainak megállapításaihoz nem férhet kétség Várható volt a rengeteg panasz után, hogy a meglepetésszerű rovancsolás hiányokat állapít meg. S ez így is volt. 15 kiló főzésre váró hús helyett csak 9,7 kilót találtak. pénzhiány, pénztöbblet volt, amely mindegyik szabálytalan. A konyha részére vásárolt húsból Gyarmatiné bolti áron adott el a dolgozóknak. Az viszont nem bizonyított, hogy a vezetők is vettek ebből a húsból. A szóbeszéd vádolja a fűtőház vezetőit, helyes volna, ha kiállnának, s megmondanák, nem keveredtek a Gyarma- tiné-féle ügybe. Kiderült az is, hogy évek hosszú során gyakorlattá tette a konyha volt vezetője, hogy a tanfolyam hallgatóinak járó kenyér egy részét nem adta ki, hanem ezt a fűtőház dolgozóinak harminc filléres szeletenként áron eladta, saját hasznára fordította az ebből származó „jövedelmet”, csakúgy a húsért kapott pénzt. A szembesítések során olyan dolgokra is fény derült, hogy például a rendszeresített rovancsolá- sok idején nagymennyiségű, különböző étel-nyersanyagot dugott el — a rovancsolásról mindig előre tudott. Bizonyították többek között, hogy előző napról maradt ételt adtak a tanfolyam hallgatóinak vacsorára. A kenyérfelhasználásról érdemes a bizottság jegyzőkönyvét idézni: ..Terhelt 14 625 kiló kenyeret helyezett kiadásba. Ebből levonni kell 324 kilót, a rovancsolás idején jelenlévőt. Feltételezve, hogyha az így fennmaradó kenyérnek csupán 25 százalékát nem szolgáltatta ki a tanfolyam hallgatóinak, hanem a konyhán étkező dolgozóknak értékesítette, akkor 3570.75 kiló kenyérrel 10 712,25 forint értékben károsította meg a tanfolyam-hallgatókat, s jutott jogtalan haszonhoz.” A húsügyletről így szól a tanúkkal erősített jegyzőkönyvi tényállás: „Feltételezve, ha csak három éven keresztül, évenként csak harminc héten át és hetenként csak öt kiló húst adott el, 450 kiló hússal, 13 500 forinttal károsította meg a dolgozókat”. És idézzünk a leltározásokkor elrejtett árukkal kapcsolatos megállapításból: ,,A leltározások elől elrejtett többi áru értékét még hozzávetőlegesen sem lehet megállapítani, mert itt konkrét mennyiségek nem mutathatók ki. Jellemzésül erre: a paprikafelhasználás tekintetében is tűrhetetlen a helyzet. (Paprikát is dugdosott leltározások elől a konyha vezetője). Míg ugyanis a pécsi üzemi konyhánál 1963. I. negyedévében a kiszolgáltatott 57 180 ételadaghoz 26,5 kiló volt a paprikafelhasználás, a dombóvári üzemi konyhánál 27 279 adaghoz 35,7 kiló paprikát használtak fel ugyanaz idő alatt.” Azt hisszük, ehhez kommentár sem kell. És nézzünk meg még egy megállapítását a bizottságnak, mely igen lényeges: „A vizsgáló bizottságnak az az álláspontja, hogy a terhelt ellen felhozott terhelő adatokat bizonyítottnak kell tekinteni. A kihallgatott tanúk szavahihetőségéhez kétség nem fér. Egyöntetű vallomásuk azt igazolja, hogy azokat a súlyos visszaéléseket, szabálytalanságokat. melyeket állítanak, terhelt elkövette...” — majd másutt ezt olvassuk: „Mindezek után tényként veszi a vizsgáló bizottság. hogy terhelt a társadalmi tulajdont károsító sikkasztás. és hűtlen kezelés bűntettét követte el”. Mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy a fűtőházban a dolgozók haragját váltotta ki Gyarmati Jánosné tette. Azonban az is az igazsághoz t.ario- zik, hogy a dolgozókat senki nem tájékoztatta arról, hogy mi történt, tulajdonképpen, miért váltották le a konyha vezetőjét, miért bocsátották el. miért helyezték leváltása után még egy alkalommal, ha csak fél délelőttre is vissza a konyha élére. Sőt, olyan hangok vannak a fűtőházban, hogy a járási pártbizottság menti Gyarmatinét. Tisztázzuk mindjárt e téves hiedelmet, úgy is mondhatjuk, rémhírt: A járási pártbizottságon kijelentették: a pártbizottság nem áll Gyarmatiné mellett, hisz bűnt követett el, visszahívták összes társadalmi funkciójából és a járási pártbizottság az ügyben a pártfegyelmit is megindította, sőt már a rendőrségi, ügyészségi eljárást is megindították... Igaz, mindez eléggé későn történt. Hisz március közepe óta volt idő bőven arra. hogy az ügyet lezárják. tisztázzák és cáfolják azokat a rémhíreket, melyek most a fűtöház vezetőit körülveszik. És mindenekelőtt: elmulasztotta a pártalapszervezet. hogy vezetőségi, vagy taggyűlésen az ügy tanulságait levonja, őszinte légkör megteremtését maga segítse elő Erről beszéltek egyébként a meghallgatott dolgozók is. Idézzünk egy-egv mondatot néhány dolgozótól, szakszervezeti bizalmitól, pártvezetőségi tagtól, alapszervi titkártól, akik szavahihetőségéhez ugyancsak nem fér kétség. Magyar Sándor kazánkovács: — Ismerem az ügyet, nagyon helyes, hogy az újság is foglalkozik vele, legalább tanulságait levonják mások is. A bajok oka, hogy nem tettünk semmit, amikor az első jelzést kaptuk a konyha vezetőjének viselkedéséről. Ezzel kapcsolatban saját határozatainkat sem hajtottuk végre. (Magyar elvtárs a vasutas-szakszervezet megyei bizottságának tagja is.) Várhegyi János, megyei pártbizottsági tag: — Sok gondot okoz nekünk. párttagoknak ezzel az üggyel kapcsolatban a pártmunka. Mert olygn hangok járnak a fűtőházban, hogy mentjük Gyarmatinét, pedig ez nem így van. Elmulasztottuk, hogy tájékoztassuk az igazságnak megfelelően a dolgozókat az ügyről, ez a sok szóbeszéd és rémhír alapja. Sokat mulasztott alapszervezetünk. Jogosan zúgolódnak a munkások, hogy még most sem fejeződött be az ügy. Bogos Gergely, mozdony fűtő: — Kérem, engem ne keverjenek bele, én dolgozni akarok, én nem beszélek, mert még sokáig itt akarok maradni. G. Kiss János, mozdonyvezető: — Fél füllel hallottam az ügyről, mindenki másként mondja, azt nem értem meg, hogy ilyen emberek, mint akiket itt vádolnak maguk között a munkások, nem állnak ki a porondra, hogy tisztázzák szerepüket az ügyben. Ez kommunista módszer volna! A beírószobában tizenkét fűtő. mozdonyvezető: — Mi nem vagyunk kapcsolatban a konyhával, bennünket az ügy nem érdekel. Elég szégyen az. hogy a vasúton ilyen eset megtörténhet. Horváth István művezető, pártbizottsági tag: — Van az ügyről külön, saját véleményem, de ezt nem mondom el. Mint pártvezetőségi tagot erről engem még senki hivatalosan nem tájékoztatott, hogy tudjam akkor az igazságot mondani az embereknek? Különben én sem beszélek az ügyről. Egy párttag, aki kérte, hogy nevét ne közöljük: — Szégyellem, hogy nem foglal állást alapsfcer- vezetünk ebben az ügyben, és az emberek össze-vissza beszélnek, talán becsületes embereket mocskolnak be. Nem igazság így egy ügyet elhúzni! Különben meg is értem, hogy nem beszélnek az emberek, mert Gyarmatiné. mikor leváltották, még akkor is azt mondta: Ha ö megy. akkor megy az egész vezetőség. És békében akarok dolgozni, hagyjanak engem. Takács János alapszervi párttitkár’: —- Tehetetlenélc vagyunk, nem ismerjük az ügyet, csak mi is találgatunk. Nem hinném, hogy a pártbizottság, mint ahogy — Gyarmatiné terjesztette — menti a konyha volt vezetőjét, hisz bűnt követett el. A lehető legnagyobbat ! Munkatársait, a dolgozókat, végeredményben az államot rövidítette meg. Gajda István lakatos és a műhely tíz dolgozója: — ha nem félnek. írják meg. ha félnek, hogy bántódásuk lesz, hallgassanak. Gyarmatiné keze hosszú... Gyimesi Rudolf, munkás: — Kisebb bűnért már magunkfajta embert rég elintéztek volna. Jakab Lajos, kazánkovács: — Jogosan félnek, mert ha előbb nem, utóbb megérzik, akik az ügyet feszegetik, az igazságot követelik. Pánovics Vendelné: — Sokat tudok, de én hallgatok. Rádi László csoportvezető: — Nem félek, de mégis félek, hisz csak néhány év van vissza nyugdíjazásomig. És sajnos, ezt mondják még nagyon sokan. Nagyon sok az olyan dolgozó, aki elmondja véleményét erről az ügyről, elítéli a dolgozókat megkárosító konyhavezető tettét, de mindegyik attól tart, hogy bántódása esik, rosszabb beosztásba kerül, ha nem is azonnal, de néhány hónap múltán... Úgy járnak talán mint Illés Mária, aki a konyhavezető ellen vallott, és most már nem dolgozik a konyhán... Ki tudja? Ki tudja, milyen ítéletet hoz majd a bíróság? Ki tudja, meddig tart még ez a rettegés, ami a fűtőházban van. Ki ad a munkásoknak feleletet ezernyi kérdésre, ki mondja meg, hogy az a sok szóbeszéd, az mind rémhír? Mit akarnak a munkások? Mit akarunk mi ezzel az írásunkkal? Igazságot! És szeretnénk, ha mielőbb sor kerülne erre. És szeretnénk, ha a fűtőházban nyugodt lenne a légkör és az alkotás gondjai nehezednének a munkásokra, nem az ilyen szennyes bűnügy nyomasztó légköre... Több mint egymillió forint, — újságra A szigorú és pontos havi mérleg bizonyítja, hogy a megye lakossága. májusban, például egy milliónál 115 ezer forinttal többet költött újságokra. Vásárolnak mindennap az ötvenegy féle divatlapból, külföldi napi- és hetilapból, országos lapjainkból, a kétszázegynéhány féle egyéb címszó alá tartozó magyar újságokból. A több mint egymillió forintos forgalom egyik biztosítéka, hogy havonta 370—380 ezer újság fogy el előfizetésben. A Népszabadságnak 13 700 előfizetője van, de emellett több mint kétezer példány elfogy a napi árusforgalomban. Mellette legnagyobb érdeklődés a ..Szabad Föld"-nek jut, amelynek közel 12 ezer előfizetője van a megyében. A megyei újság előfizetői tábora is közel ennyi. Majd a Népsport következik a listán. A képesújságokra. mint a Nők Lapja. Film, Színház. Muzsika. Lobogó, stb. 47 400 Tolna megyei fizet elő. Az az általános gyakorlat, hogy a forgalomba kerülő lapok nálunk nagyobbrészt előfizetésben fogynak el. Kisebb az érdeklődés a művészeti, irodalmi lapok iránt. Élet és Irodalomból májusban 528 példány, Kortársból 16, Jelenkorból 27, Uj írásból 32, Magyar Zenéből kettő talált gazdára a megyében. Mindez a három év előtti adatokhoz viszonyítva mutat emelkedést. 1960. májusában 845 900 forint forgalmat bonyolítottak le újságból a megyében. A megyeszékhely, Szekszárd „olvasói mutatója” arról beszél, hogy minden egyes lakos kilenc újságot olvas havonta. A megyei átlag csak 5.12. (Jj ságvásárlás - ban kiemelkedő aránnyal dicsekedhet olyan kisközség, mint Murga, vagy Máza, Dombóvár, Nagymányok közelíti meg a szekszárdi olvasottságot még. De lemarad az olyan fejlettebb község, mint Dunaföldvár. A fejlődő hírlapterjesztés, a jó szekszárdi eredmények indokolják. hogy létesüljön a megye- székhelyen önálló hírlaobolt, ahol főként a folyóiratok, külföldi lapok és divatlapok bő választéka fogadná az érdeklődőket. (ez) Nyári művésztelep nyílt Dunaföldvárott A Tolna megyei Tanács művelődési osztálya már negyedik éve alkotóhelyet ad minden júliusban a megye festőinek, a képzőművészeti szakkörök vezetőinek és a legtehetségesebb körtagoknak Dunaföldváron. A művészeknek a gimnázium tornatermében és egyik szobájában rendeztek be szállást, s némi étkezési költség-kiegészítést is juttatnak- részükre. A művészek szálláshelyükről a szabadba járnak ki festeni a szép Duna-partot. az ártéri erdőt, a síksággal váltakozó dombos tájat, a falusi tarka házakat, vázlatokat készítenek a helyi üzemekről. az emberekről, s alkalmuk nyílik egymásközti vélemény- és eszmecserére. Az idei júliusban 15—.20 festőművész tölt rövidebb-hosszabb időt Dunaföldváron. Meglátogatja a kis kolóniát Bencze Gyula, a. Magyar. Képzőművészek Országos Szövetségének titkára is. A megye képzőművészei a telepen készülnek fel az őszi hagyományos kiállításukra. Cigánykórus Tamásiban Tamásiban gazdasági és kulturális felemelkedés útjára lépett a cigányság. A Rácvölgyben lakó cigánycsaládok közül mintegy százan dolgoznak naponként a tamási Vörös Szikra Tsz-ben. Senki sem lepődik meg a faluban. ha például kombinált bútort vásárolnak a cigányok. Cigány tanácstagot is választottak a községben. s már alig látni mezítlábas cigánygyerekeket. A rácvölgyi általános iskola nagyobbrészt cigánytanulóinak egy előképző osztályt indítottak, hogy a négy—hatéves korú cigánygyerekeket megtanítsák a helyes magyar beszédre, s így elősegítsék tanulásukat. Az új tanévben — azzal párhuzamosán is megrendezik az előkészítő tanfolyamot, s abból lépnek majd az általános iskola első osztályába a magyarul még nem jól értő és beszélő cigánygyerekek. A rácvölgyi iskolában Király Lászlóné énektanár vezetésével megalakították a megye első ifjúsági cigánykórusát is. Az út- törő-cigánykórus a tavaszi szemléken mutatkozott be sikeresen, a járási versenyen második helyezést elérve ezüstérmet nyert úttörő- és cigánydalainak előadásával. A cigánykórus már készül az augusztus 20-i ünnepségre is. Legszorgalmasabb tagjait most kirándulással jutalmazzák, s júliusban 5 napos országjáró útra viszik el a Mátrába és a Bükkbe, Egerbe, Gyöngyösre és Miskolcra. Mert nincs konhurrencia? Több vásárló jött már hozzánk, állított meg újságírókat, hogy elmondja véleményét a szekszárdi OFOTÉRT dolgozóinak udvariasságnak nem éppen nevezhető magatartásáról. Több napon át rendszeres látogatója voltam az OFOTÉRT- üzletnek. Délelőtt, délután jártam ott, csúcsforgalomban és akkor is) amikor egyedül voltam az üzletben. S meggyőződtem róla. igaz a sok panasz. A kiszolgálást az OFOTÉRT-boltban nem lehet udvariasnak mondani... Pedig a közelben van példa, jó, sőt igen jó példa. A Népbolt készruha-boltjá- ban kifogástalan modorú, szakmához értő, kedves, a vásárlóval bánni tudó kereskedőkkel találkozhatunk. Tehát nem is kellene messze menni tapasztalat- cserére... Mindezeket elmondtuk a készruha-boltban és ezután a bolt egyik dolgozója átment, figyelmeztetni az OFOTÉRT eladóit: „Újságírók jönnek!”. Ismételt látogatásunkkor már szinte kínosan udvariasak voltak az OFOTÉRT eladói, igaz tudták, hogy újságírók vagyunk, vagy legalább is sejtették... Nem akarjuk, hogy mindenkiben újságírót lássanak, s csak akkor, s így javuljon a kiszolgálás. Szekszárdon ugyanis alig húsz ember ír újságot, a bolt forgalma meg ennek legalább tízszerese. A bolt dolgozói a vásárlót, az embert lássák abban, aki szemüveget akar venni — s ne csak akkor, amikor erre figyelmeztetik... S ne tegye mentséggé viselkedésüket, hogy a városban nines konkurrencia! Ez tény, de ne éljünk vele vissza.
