Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-02 / 152. szám
2 TOLNA MEGYEI NtPUJSAŐ 1963. július & Lebontják a munkáskolóniát Nagy fejű, búsuló szamár rágja És az idén tavasszal, amikor az udvaron nőtt kórót. Ezernyi olyan szerencsétlen körülmények légy dongja körül. A házak ab- között az egész tolnanémedi lakai vakon merednek a káni- határt elöntötte a Sió és kulába. Az áztatómedencékből a Kapos vize, térdig érő, szennyes bűzt hajt a szél. Üres a volt áradatból mentették bútorukat„ nyomortelep. Rövidesen bontású- cókmókjukat a kolónia lakói... hoz kezdenek. Gyári kocsikon költöztek a falu1923-ban, amikor az első alap- ba, ideiglenes szállásra. Roko- követ a tolnanémedi kendergyár nokhoz, ismerősökhöz, azokhoz a munkáskolóniáján lerakták, nem régi barátokhoz, akik évtizedekig gondolták lakói, hogy a második a kolónián laktak, de már épí- évben már V aléria-telepi szegénység lopódzik közéjük, hogy a megélhetés olyan nehézzé is tud válni... Hiába dolgoztak látástól ™sza a . nyomor telepre, vakulásig, hordták a nehéz, vizes ab~ kenderkévét, szívták a kender- "' " port a feldolgozó-üzemben — a pénz, amit munkájukért kaptak, „ . kevés volt, jóformán semmi ah- Szilagyi Aladar, Major Mihoz képest, amennyi kellett vol- ho?V k^i}d?e ™lelobb a na‘ Könnyűipari Minisztérium az Negyven év után, most a kóló- épületek kiselejtezésére az enge- nián már senki nem lakik... Az f*1*’ akko* ™aT, a >árási tanacs elköltözést már évekkel ezelőtt * W0™»" tudna intézni az epu- megkezdték. Akkor körülbelül, letek lebontására szóló engede- amikor a gyárat korszerűsíteni tyek megadását... S akkor, e kezdték. Amikor már jobban fu- munkaskolonia épületeinek anya- totta a munkásoknak, nemcsak a sát elszállítják innen, el a falunapi szükségletek kielégítésére, ba, a villasorba, ahol lakást esi- hanem házépítésre is. Mert las- nos otthont épit san, egymást segítve, a gyár pat- . , , . ronálásával, állami kölcsönnel, tizenhárom kendergyan munkás, mind többen fogtak házépítéshez az utolsók, az 1923-ban épült a faluban. nyomortanya lakói közül. tettek maguknak házat. Az árvíz óta nem is költözött vissza senki a nyomortelepre lakaik, a tetőzet cserepei is — lebontásra vár a telep. S várják a volt lakók — mint Csehák JဠIKKEINKRE VÁLASZOLTAK Lesz-e korlát az állomásokon A Tolna megyei Népújság május 29-i számában „Legyen minden állomáson peronzár” cím alatt közöltük írásunkat arról, hogy a vasútállomásokon, a vonatok érkezésekor, indulásakor nagy tömeg zsúfolódik össze, s életveszélyes a vonatokra való fel és leszállás. Javasolttik, ha már az utasok nem vigyáznak magukra, a MÁV építsen utasvédő peronzáró korlátokat. írásunkra a MÁV Pécsi Igazgatóság vezetője Tóth János a követkeltőket válaszolta: „A cikkíró javasolja, hogy minden állomáson legyen peronzár. Itt elsősorban Szekszárd, Tolna-Mözs és Bátaszék állomásokat említi meg. Fentiekkel kapcsolatban közlöm, hogy a korszerű ujjonan épülő felvételi épületeknél peronkorlát nem épül. (Az új felvételi épületeket már a korszerű követelmények szerint építik, tehát úgy, hogy nem járhatnak át az utasok egyik sínpárról a másikra, aluljáróval, stb.-vel oldják meg. A szerk.) A peronkorlátok felállítására az említett állomásokon nincs anyagi lehetőség. Amennyiben ilyen hitelt kapunk, a javasolt peronkorlátokat felépítjük. Fentiektől függetlenül elsőrendű feladatnak tartjuk az utazóközönségről történő fokozott gondoskodást, testi épségük megvédését. Az állomások az utastájékoztató hangosbemondón keresztül figyelmeztetik a közönséget, a baleseti veszélyre.” Megszoktuk már, s örülünk *nnak, hogy a MÁV Pécsi Igazgatósága ilyen figyelemmel kíséri szerkesztőségünk vasútfej- lesztő javaslatait — elég csak a legutóbbi állomási daru kérésére gondolni — bízunk abban, a jövőben is hasonló figyelemmel kísérik írásainkat, reálisan értékelik javaslatainkat. xMűszakok gondja” Június 5-én jelent meg lapunk hasábjain a „Műszakok gondja” című cikk. Molnár Márton tudósítónk beszélt a tamási ' járási tanács egészségügyi csoport vezetőjével a cikkben említett simon- tornyai bölcsőde-problémáról. Erről a következőket írja: „A csoport vezetője megvizsgálta hogyan lehetne kö-^gi erőből bölcsődét létesíteni Simontornyán. Sajnos ebben az évben már nincsen erre lehetőség. Nincs alkalmas és igénybevehető épület, nincsen költségvetési fedezet rá Ez azonban nem jelentheti azt, hogy levegyük a napirendről a simontornyai kismamák nagyon - is indokolt kívánságának teljesítését. Ha összefognak a bőrgyár és a község vezetői, ha az idén nem is, de jövőre megvalósulhat a bölcsőde Simontornyán.” Évek óta felszínen van a községben a bölcsőde-kérdés. Ismerik a dolgozók jogos kívánságát a község és a bőrgyár vezetői is. Kielégítőbb válasz lett volna, ha ezek után már határozott időpontról, és a konkrét tervekről számolhattak volna be. A második „félidő” sikeréért Elérkezett az ötéves terv első „félidejének’ befejezése. Erre az időre esik a nagy történelmi győzelem a szocializmus alapjainak lerakása hazánkban. A következő két és fél évben újabb feladatok állnak előttünk. A nemzetközi együttműködés előnyei Az ötéves terv messzemenően figyelembe veszi a nemzetközi helyzet alakulását, a béke megvédéséből ránk háruló feladatokat. Teljesítése során építünk azokra a lehetőségekre, amelyek a szocialista országok gazdasági együttműködéséből fakadnak, ugyanakkor teljesítjük a szocialista országok iránti kötelezettségeinket. A tapasztalat szerint jelentős azoknak a száma, akik nem ismerik eléggé a KGST munkáját, szerepét, jelentőségét, a nemzetközi munkamegosztásból származó előnyöket, ezért találkozunk számos helytelen nézettel. Hogyan oszlanak el ezek a helytelen nézetek? Úgy, ha ismertté válnak a nemzetközi munkamegosztásból származó előnyök, amelyek népünk érdekeit, előrehaladásunk ügyét szolgálják. Ha mind több olyan terméket készítünk, amelyet nagy szériában lehet gyártani és amelyekhez kedvezőek a feltételeink (nyersanyagkészlet, gyártási technika, káderhelyzet, stb.) így biztosítható a magas termelékenység, a versenyképesség a világpiacon. A sokoldalú testvéri együttműködés — a termelés szakosítása, a műszaki dokumentációk stb. — hazánk és népünk nemzeti érdeke, s egyben az egész szocialista világrendszer haszna. A Barátság-olajvezeték megépítése például felbecsülhetetlen jelentőségű iparfejlesztésünk szempontjából, mivel az olaj korszerű fűtőanyag, s jóval olcsóbb a szénnél. A KGST-ben részt vevő országok az áruforgalmi kapcsolat mellett mindinkább realizálják a tervegyeztetésből származó előnyöket, különös tekintettel a termelés szalegi ötéves tervek egyeztetéséről van szó, hanem a távlatiakról is, Ennek megfelelően épül ki például az egységes energiahálózat. Számunkra igen jelentős ez, hiszen hazánk energiában viszonylag szegény, most is kapunk Csehszlovákiától elektromos energiát. Szinte alig esik szó arról, hogy a szocialista országokkal folyó széles körű gazdasági együttműködésen kívül az ötéves terv időszaka alatt erőnkhöz mérten segítjük azokat az országokat, amelyek lerázták a gyarmati igát és az önálló nemzeti fejlődés útjára léptek, küzdenek a haladásért, a békéért, az imperializmus ellen. Ez a segítség nem lebecsülendő, furcsa módon, mégis kevés szó esik gazdasági kapcsolatainkról a gyengén fejlett országokkal. Azt látjuk, hogy helyenként érthetetlenül kerülgetik ezt a kérdést. Egyesek aggályoskodnak — mondván — „megértik-e a dolgozók, hogy hitelt, kölcsönöket adunk más országoknak, amikor a mi életszínvonalunk sem emelkedik ugrásszerűen”. Az ilyen „óvatos” álláspont nem más, mint a dolgozók politikai öntudatának lebecsülése. Elenyészően kevés azoknak a száma, akik szót emelnek amiatt, hogy segítjük a volt gyarmati országok népeit. Ellenkezőleg: büszkék arra, hogy mi is hozzájárulunk e népek felemelkedéséhez. A gyengén fejlett országok megsegítésében úgy veszünk részt, hogy erőműveket, hidakat, üzemeket építünk, gépeket, berendezéseket szállítunk előnyös feltételekkel. Mindezek eredményeképpen a volt gyarmati országokban — éppen az önzetlen baráti segítség révén — ismerik fel mind többen, hogy ki az igazi barátjuk, s válik egyre gyűlöletesebbé rabszolgamúltjuk okozója, az imperializmus. Külpolitikánk fő vonala a békés egymás mellett élés politikája. Ennek megfelelően ötéves tervünk időszakában továbbra is törekszünk a kapitalista országokkal folytatott kereskedelem javítására, a fennálló gazdasági kapcsolatok kosítására. S itt nemcsak a jelen- megőrzésére és erősítésére. KölA NÖKONGRESSZUS UTÁN... Vélemények a nők világkongresszusáról Véget ért Moszkvában minden idők legnagyobb, legszélesebb nőkongresszusa. S az egyhetes tanácskozás nemcsak a delegátusokat, hanem az őket küldő milliókat is mérhetetlenül megerősítette, felvértezte az újabb harcra. E hatásról beszélgettünk, legutóbb asszonyokkal a földeken, az irodákban és az üzletekben. A néhány véleményben, mintegy csepp vízben az egész tenger, tükröződik a mi asszonyaink határtalan békevágya is. Ax irodában Potyondi Jánosné, a mözsi tanács adóügyi előadója beszél megelégedéssel a tanácskozásról. — örömmel hallottuk a nap mint nap érkező híreket — mondotta. — S az a véleményem, hogy ilyen nagy megmozdulás nem maradhat méltó eredmény nélkül. Boldogság tudni, hogy ilyen nagyra, erősre fejlődött a nőmozgalom. — Nekem személyesen, különösen az ifjúsággal kapcsolatos viták, s a határozat ragadta meg a figyelmemet. A felhívás ki is mondja: „Lankadatlanul fogunk harcolni a népek és fajták közötti ellenségeskedés és gyűlölet minden formája ellen,’ harcba szállun v a reakció és a háború erőivel, hogy azok ne tudják elködösíteni fiataljaink gondolkodását, s megmérgezni zsenge lelkűket!” — Két gyermekem van nekem is — folytatja —, s ez mindjárt kapcsolódik a békéhez is. Nem akarom a háborúnak nevelni őket — mondja szenvedélyesen. Ax üzletben Takács Istvánná, a mözsi Uj Élet Tsz zöldségesboltjának vezetője mondja. — Nem is tudok szebb célt elképzelni az asszonyok, az anyák számára, mint a lankadatlan küzdelmet, a tartós béke, a leszerelés megvalósítását. Ez legközvetlenebbül az anyákat érinti, hiszen fiaik, lányaik, férjeik forognak veszélyben. „Ha erősen akarjuk — az élet győzedelmeskedni fog!” — ez cseng vissza fülembe a tanácskozás után. Különösen azért, mert a mi családunk is szenvedő részese volt a háborúnak. Végigéltük Budapesten az ostrom minden kínját, veszedelmét. Kivettük részünket az inflációból is. Ezt megnehezítette még, hogy a férjem is oda volt négy esztendeig. Ezért csatlakozunk azokhoz, akik harcba indulnak a békés életért, a boldogságért. A földeken dolgozó asszonyok véleményét mondta el Bácsmegi Gáborné, a mözsi Uj Élet Tsz tagja. Éppen a kútnál a verejték és por nyomait mosta le, kapálásból jött. — Szívvel, lélekkel dolgozom itt — mondja. — Sokszor alig tudom megérteni, miért vannak olyanok, akik a népek szenvedéseire spekulálnak. De ha vannak — teszi hozzá —, akkor úgy érzem, nekünk itt még jobban helyt kell állni. Meg is teszünk mindent, mert látjuk, hogy a tsz vezetősége sem kíméli erejét. — Az a fontos — ismétli még- egyszer —, hogy béke legyen. Az utódainknak ne legyenek olyan szomorú emlékeik, mint nekünk. Milyen jó érzés — folytatja, s már könnybelábad a szeme — a szülőfalura gondolni? Nekem erről is csak a háború jut eszembe, amely oly nagyon tönkretette. Néhány vélemény, de benne tükröződik a mi népünk békeakarata, Vágya is. A világ asz- szonyaihoz szóló felhívásban ezek a szavak, fogadalmak is benne zengenek, hogy a következő kongresszus még nagyobb sikereket tudjon felmutatni. (SZ—E) csönös előnyök alapján. Ezt egyesek félremagyarázzák, úgy „értelmezik”, hogy nem szükséges a két világrendszer közötti ideológiai harc, mert mint mondják: ez a nemzetközi helyzetet élezi, s eltántorítja a kapitalista országokat a gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok javításától. Ez a nézet hibás. Más az ideológiai harc, és megint más a gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok kérdése. S egyébként is: a mi országunk számára csak az a kereskedelmi, gazdasági kapcsolat lehet hasznos, gyümölcsöző, amely nem követel politikai-ideológiai engedményt. A termelékenység emelése: kulcskérdés ötéves tervünk szerint a termelés-felfutás 70 százalékát a munkatermelékenység emelésével kell elérni. Ezt az arányt ezideig csak megközelítettük. Hogyan érhetjük el? A termelékenység rendszeres növelésének legfontosabb — de nem egyedüli — feltétele: a modern technika széles körű alkalmazása. A párt és a kormány szakadatlan erőfeszítéseket tesz, hogy az üzemeket modern gépekkel és berendezésekkel lássák el. Anyagi erőink azonban korlátozottak. Ez teszi különösen időszerűvé, hogy a helyi üzemi tartalékokat a lehető legnagyobb mértékben feltárjuk. Erre nagyok a lehetőségeink, de kihasználásukat számos helytelen nézet akadályozza. így például az. hogy a termelékenységet csak beruházások révén lehet emelni, hogy többet csak úgy lehet termelni, ha több a gép, a berendezés, ha felduzzasztják a létszámot. Tarthatatlan ez az álláspont, mert figyelmen kívül hagyja, hogy állandóan képződnek újabb tartalékok a dolgozók alkotó kezdeményezésével, az újítások, a fejlett munkamódszerek bevezetésével és elterjesztésével, az üzemi műszaki és szervezési problémák folyamatos megoldásával. Óriási tartalékokat rejt magában az üzemek belső szervezési problémáinak megoldása. A vállalatok jelentős része nem ismeri megfelelően termelő erői kihasználtságát. Sokhelyütt nincs kimutatás a gépkapacitás fokáról, s ha van is, ez gyakran nem tükrözi a valóságos helyzetet. Ipari üzemeink egy részében hiányzik vagy elhanyagolt a gyártási össz- ídő-szükséglet kimutatása. Pedig enélkül a munkaerő-tervezés inkább szubjektív megítélésekre épül, mintsem műszaki számításokra és sem megalapozott munkaerő-gazdálkodást, sem pontos önköltségszámítást nem tesz lehetővé. Nagyon időszerű lenne meggyorsítani az üzemek veszteségidejének felmérését is, az anyagmozgatás helyes megszervezését, s mielőbb csökkenteni azt az időt, amelyet a munkásnak anyagra, szerszámra való várakozással kell el- töltenie. Az újítások, a fejlettebb munkamódszerek bevezetése nagyot lendíthet egy-egy műhely, vagy üzemrész termelésén, s értéke megsokszorozódik, ha közkinccsé, más üzemek számára is hozzáférhetővé tesszük. Ezért különösen időszerű, hogy hatékonyabbá tegyük a műszaki propagandát, bővítsük a tapasztalatcseréket. Második ötéves tervünk sikeres teljesítésének elengedhetetlen feltétele az exporttervek teljesítése, túlteljesítése. Nemzetközi fizetési mérlegünk javítása érdekében az export — benne a tőkés export — növelése mellett nagy figyelmet kell fordítani az importanyagokkal való takarékosságra, s arra, hogy már 1963-tól csökkentsük a mezőgazdasági termékek importját. S mindez nem egyszerűen a vezetők feladata: megvalósítása igényli minden dolgozó fokozott erőfeszítését a maga munkaterületén. Tóth József
