Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-12 / 135. szám

4 fOUfÄ (HEGYÉI NEPŰJSAQ 1963. június 12. ALEKSZANDR NASZIBOV: EJTEKHELY az xUbán Fordította: Szathmári Gábor 81. Légtüneménytan Az előbb még úgy sütött a nap. ahogy ilyenkor júniusban elvárjuk tőle. most meg már borús az ég. és juj a szél. Hát mi ez, ha nem 'légtünemény? És egyáltalán, az utóbbi időben az időjárás olyan leleményesen leplezi az évszako­kat, hogy a meteorológiának sem lehet megfelelőbb magyar kifeje­zése a légtünemény tannál. Bizonyos Berde nevezetű ma­gyar tudós még a múlt században ezen a címen írta meg időjárási fejtegetéseit. s megörültem a még sohasem hallott szónak, amely annyira telibe találja te­lünket, tavaszunkat, nyarunkat. Tünemény volt a hosszú tél. a ta- vasztalanság, a szeszélyes nyárelő, tünemény, amely a levegőben ját­szódott. ott folyik, csak azt nem tudom, hogyan lehet tüneményt tanulmányozni. Úgy látszik, nem is nagyon hagyja magát, hiszen a meteorológia mindig ezzel a fi­gyelmeztetéssel közli jelentéseit: előreláthatólag... (b. k.) CIKKEINKRE VÁLASZOLNAK Május 24-i számunkban jelent meg az állami gazdaságokban mű­ködő mozikról bíráló cikk. Az ál­lami gazdaságok igazgatója, Nagy János elvtárs válaszolt lapunk­nak. írásunkban kifogásoltuk a mozihelyiségek elhanyagoltságát, á berendezés állapotát. Nagy elv­társ levelében közli, hogy írt a Szekszárdi Állami Gazdaság ve­zetőjének: „ezzel kapcsolatban felhívom az igazgató elvtárs fi­gyelmét, fordítson komoly gondot a gazdaság kezelésében lévő mo- ziiiciyiségek állandó és megfelelő tisztántartására, az ülőhelyek jó karbantartására, hogy ezzel is hozzájáruljon a gazdasági dolgo­zók kulturált szórakozásához”: ’ ' * Sajnos. Nagy János elvtárs vá­lasza nem teljesen kielégítő. Mert hiszen nemcsak a kajmádi és pör- bölyi — a Szekszárdi Állami Gaz­daság üzemegységei — mozihelyi­ségében tapasztalható az elhanya­goltság. hanem a megye más te­rületén is, azokban az üzemegy­ségekben. amelyek a központoktól távolabb esnek. Cikkünkkel azt szerettük volna elérni, hogy a megye egész területén, a mun­kásszállásokon és üzemegységek­ben a követelményeknek megfe­lelően gondozzák a kultúrhelyisé- geket. A háziasszonyok, vásárlók mun­kájának megkönnyítését szolgálja a Tolna megyei Népbolt Vállalat most meginduló házhoz szállítási akciója. Régi kívánságnak tesz ezzel eleget a vállalat, hiszen Budapest ós a nagyobb városok után, most már Szekszárdon is megoldódik a korábban sok gon­dot jelentő nagyobb árucikkek házhoz szállítása. Az új szolgáltatás elsősorban a megyeszékhely lakóinaik jelent komoly segítséget, de lehetőség van arra is, hogy a nagyobb ipar­cikkeket megvásárlás után vidék­re is házhoz szállítsák. A fuvaro­zásokat a vállalat saját gépkocsi­jaival illetve motoros targoncái­val- végzi, csupán a bútorszállí­tás marad továbbra is az AKÖV feladatkörében, a megfelelő szál­lítás-kapacitás hiánya miatt. Kibővül a gáz házhoz szállítása is. így Bátaszék, Sárpilis, Decs. Ötfsény. Várdomb, Mözs i6 be­kapcsolódik az akcióba. A házhoz szállítás elsősorban a — Ez a világos beszéd. — Ász­kor megtörölte a homlokát. — Most már fel lehet hívni a főnö­köt. — Adja át neki, hogy holnap­után hajnalra már biztonságos helyen Lesznek a karlslustei rej­tekhely archívanyagai. — Jól van. Nem vinnének el engem az állomásig? Seifert bólintott. Néhány perc múlva az állomás előtti téren fé­kezett a kocsi. Aszker fürgén szállt ki az autóból. — Minden jót, uraim, — mondta. Aztán Upitz felé fordul­va még hozzátette: — Holnap esetleg fölkeresném magát Karls- lusteban. Hol találhatom meg? — Az Abwehr ügyeleteséhez telefonáljon. Ö feltétlenül tud majd rólam. * A gépkocsi tovább indult. Két órával ezután, hogy Asz­ker találkozott Seiferttel és Upitzzal. táviratot kézbesítettek Tamara Stirevának... A szöveg a lehető legszokványosabb volt, de Ljulkó századost mégis izga­lom fogta el. összeállított egy rö­vid rejtjeles szöveget, amelyet a Moszkvával előre megbeszélt idő­ben Tamara leadott a rádión. Ljulkó ezután kabátot vett és el­ment. Néhány óra múlva, késő éjjel a Varsó melletti repülőtérről há­rom nehéz szállító-repülőgép emelkedett a magasba. A szállí­tógépekhez bombázórepülők csat­lakoztak a levegőben. A gépek nyugati irányba tartottak. A bom­bázók raja széthúzódott egy ki­csit, s a teherszállító gépek kö­zépre húztak. A találkozás nem nem volt véletlen. Előre kidolgo­zott program szerint történt. Lassan telt az idő. A navigá­ciós tisztek pontosan jegyezték az útvonalat, amely felett elhalad­tak a gépek: Kutno . .. Konin . .. Poznan ... Warta ... Még húsz kilométer van hátra és Berlin fölé érnek. A vezérgép parancs­nokának jelzésére a gépcsoport észak felé fordult elkerülte Ber­lint. Néhány perc múlva mélyen alattuk gyér fények látszottak. A vezérgép navigációs tisztje meg­állapította: az Eberswald-Witten- berg közötti országúton gépkocsi­oszlop halad. A bombázók azon­ban ügyet sem vetettek a „cse­megére" — hagyták, hogy tovább vonuljon a gépkocsisor. Aztán a felhők foszlányai között egy nagyobb árucikkeket íorgalomba- hozó üzletekhez kötődik. így Szekszárdon a 35 számú rádió- villamossági bolthoz, a 71. szá­mú műszaki bolthoz, illetve a 24. számú vasbolthoz. Tehát a kály­hák, televíziók, rádiók, mosó- és hűtőgépek házhoz szállítása nyer megoldást. A házhoz szállítás a Belkeres­kedelmi Minisztérium által meg­határozott tarifák szerint törté­nik, amelyek a boltokban kifüg­gesztve megtalálhatók. A szállí­tásra vonatkozóan ugyancsak itt adnak bővebb felvilágosításokat is. A vidéki házhoz szállításokat a vállalat úgy szervezi meg, hogy hetenként két alkalommal a szállító eszközöket vidéki körútra indítja, amikor is a már előzőleg megvásárolt árucikket a megadott címre továbbítja. Remélhetőleg az új szolgáltatást a vásárló kö­zönség bizalommal fogadja, meg­könnyítve ezzel saját munkáját és időt takarítva meg magának. halvány. kanyargós csík tűnt fel. Az Elba. A repülők kissé még északabbra fordultak, s a folyó fölött folytatták útjukat. Hamarosan Ostburg fölé értek. De nem ereszkedtek lejjebb, — mentek egyenesen tovább. Az útvonal következő nagyobb lakott helye Karlsluste volt. Oda tartot­tak a gépek. Nem sokkal hajnal előtt repült rá a célra a bombázó raj. Az első támadást a 'légelhárító tüzérség állásai ellen intézték. A gépeknek pontos adataik voltak a légvédel­mi tüzérség ágyúinak elhelyezke­déseiről, s már az első rárepülés- sel megsemmisítették az ágyúzó- kat, ártalmatlanná tettek több nagyerejű fényszórót, szétrombol­tak két küzérségi rádiólokációs­berendezést. Ezután a Karlslusteból észak­nyugatra fekvő repülőtér ellen intéztek támadást. A szovjet gé­pek zavartalanul teljesítették a parancsot, nem találkoztak ko­moly ellenállással. Csak a repülőtér védelmét el­látó ütegek ágyúi tüzeltek és né­hány gépfegyverből lőtték a szov­jet bombázókat. Német vadászgé­pek nem voltak a levegőben. A háború utolsó előtti esztendejé­nek őszén, amikor szünet nélkül zúgtak Németország felett a szö­vetségesek bombázó-egységei, a német vadászrepülőknek már nem volt olyan erejük, mint a háború elején. Több tízezer Mes­serschmidt és Heinkel lelte pusz­tulását a keleti fronton a szovjet MIG-ek és a légvédelmi tüzérek lövedékeitől, s szépszámú német vadászgépet megsemmisítettek az amerikaiak és az angolok is. Az utóbbi időben ezért fordult elő egyre gyakrabban, hogy a mélyen Németország belsejében lévő ob­jektumok elleni légitámadás so­rán egyetlen vadászgép sem emelkedett a magasba a bombá­zók támadására. Ezúttal is ez történt Karlslus­te légi terében. A szovjet bombá­zók kört képeztek a repülőtér felett, s vakító fénnyel világí­tották be az egész környé­ket. Bombát dobtak a repü­lőtér főépületére, amelyben a szolgálati helyiségek voltak, meg­semmisítették a két hangárt és a meteorológia jelzőállomását. Az egyik bomba a földalatti benzin­tárolóra esett. A robbanás helyén óriási lángnyelv csapott a magas­ba. pillanatok alatt hatalmas füstgomolyag keletkezett. Néhány szovjet gépnek az volt a felada­ta, hogy a repülőtér légvédelmi tüzelőállásait támadja meg. A bombázás ideiére a három szállítógép különvált a bombá­zóktól. s csökkentett sebességgel a repülőtértől néhány kilométer­re húzódó, sűrű erdővel benőtt szakadék felé tartott. A völgyből rendszeresen ismétlődő fényjele­ket észleltek a pilóták. Ljulkó százados adta a jeleket a zseb­lámpájával. Amint a jelzőfény fölé értek a gépek, kinyíltak az ajtók, s ejtőernyősök csoportja ugrott a mélybe. * Az adjutáns reggel jelentette Upitz tábornoknak, hogy az illető akit kért, megérkezett Ostburgból és itt vár. — Eressze be, — rendelkezett Upitz. Adolf Torp Sturmführer lépett Upitz szobájába. A tábornok hellyel kínálta, s rögtön a tárgy­ra tért. — Fontos ügyben hivattam. — kezdte. — Arról. bizonyosan tud. ugye. hogy bombázzák Karlslus- tet. — Igen. tudok. — Nos, azt is tudnia kell: az oroszok bombázzák. — Nem a jenkik? — csodálko­zott el Torp. — Nem. az oroszok, — ismétel­te nyomatékosan Upitz. — Éppen ez a baj. Az utóbbi négy nap alatt négy légitámadás volt. A várost nyugton hagyják, csak a környékét, a perifériát, különö­sen az északnyugati és az észak­keleti részt bombázzák. — Upitz itt egy kis szünetet tartott. — Nem ok nélkül ilyen energikusak. Most már világosan lehet látni, hogy korai volt az önbizalmunk. S Upitz felfedte Torp előtt a titkos rejtekhely ügyét. — Igen. úgy látszik kiszagoltak valamit a rejtekhelyről — mond­ta a Sturmführer, amikor a tá­bornok befejezte, — Csak szagot vettek, de nem tudták pontosan hogy hol van. Vagy teljesen re­ménytelennek látják, hogy hozzá­férkőzhessenek. S most tapogatóz­nak, hogy rátaláljanak. Nem vé­letlen. hogy bombázták a nyugat felé vezető országutakat is. Igye­keztek tönkretenni valamennyi útvonalat, hogy megakadályozzák a rejtekhely evakuálását. A há­rom országúiból kettőt szétbom- bombáztak. I gyekeznek ... Upitz hallgatott. — Talán nem lehetetlen, hogy éppen Karlsiusteba tette át a működési helyét az oroszoknak az a felderítője. — jegyezte meg bátortalanul Torp. — Krause—Gube? — Igen. Hiszen, ha másért nem, hát azért is átköltözhetett oda. Gruppenführer úr, hogy meggyő­ződjék: a légitámadások elérték-e céljukat, megsemmisültek-e az archívumok. — Valóban megtehette ezt is. — felelte Upitz. — Annál is in­kább, mert Oetburgban nem ma­radhatott tovább. Igen jól ítéli meg a helyzetet Torp. S én ép­penséggel ebben az ügyben hi­vattam magát. Induljon nyom­ban Karlsiusteba. Komoly munka vár ott magára. Én egyelőre nem tudok menni, túlságosan zaklatott vagyak . .. Induljon azonnal, s alaposan nézzen körül a városban. — De én ezt a Knauset csak egyetlen egyszer láttam, s akkor is háttal állt felém. — Khümetz és a többiek elég részletesen leírták a külsejét. S ez a személyleírás ott van magá­nál. — A személy Leírás csak akkor ér valamit, ha az illetőnek kü­lönös ismertetője van. Az a le­írás viszont, amellyel én rendel­kezem. semmiféle megfogható kiindulási alapot nem ad. — Mindegy, Torp. Induljon. Én is Karlsiusteba megyek majd, de valamivel később. Maga azonban induljon mielőbb. Most azonnal. Torp. Intézkedem, hogy adjanak magának gépkocsit. — Nem szükséges az autó, Gruppenführer úr. Jó erŐ6 motor­kerékpárom van. — Az is jó. Karlsluste nincs olyan messze. — Az én motorbiciklimmel há­rom óra. — Induljon azonnal. — Upitz felállt. Estére én is ott leszek. Je­lentkezzék majd nálam. * A berlini gyors hajnalban ért Karlsiusteba. amikor a város el­leni újabb szovjet légitámadás már befejeződött. Ezzel a vonattal jött vissza Aszker. Az állomás előtti téren egy pillanatra megállt. Rozsda­színű füstfoszlányok gomolyog­tak a levegőben. A járdán, bár­sonyos, zsíros korom pelyheket so­dort tova a szél. Valahol a távol­ban, a horizont alján tűznyelvek viliództak az égen. Csend volt. Égett szag terjengett az egész környéken. Miután Kari Aupel szerepét játszotta, Aszkernek kerülnie kel­lett a társaival való találkozást, nem mutatkozhatott Stireva házá­nak környékén. Igaz, a logika, a józan ész azt diktálta: kizárt do­log. hogy figyelné valaki. Seifert és Upitz már a saját biztonságuk veszélyeztetése miatt sem vállal­koznak erre. Karlslustera bombák hullanak, ha csak nem szüksé­ges. nem viszik vásárra a bőrü­ket. Ám Aszkemak a legkisebb kockázatra sem volt joga. Hiszen most minden azon múlik, hogy hiba nélkül tudja-e játszani Kari Aupel szerepét. (Folytatjuk) <, Reflektorfényben: 4 mi színészeink örsi Ferenc Láthatatlan szere­lem című színművét megyénkben nagy sikerrel mutatja be az Ál­lami Déryné Színház együttesei amelynek most újabb három tag­ját mutatjuk be olvasóinknak. Czéh Gitta Gzéh Gitta Jászai-díjas színmű­vésznőnk az Állami Déryné Szín­ház egyik alapító tagja. Tizenkét- éves országjáró színészi munká­jának számos eredményére emlé­kezhetünk. Játszott a Tartuffe- ben, a Háry János-ban, A kar­rier-ben, a Tamás bátya kunyhó- já-ban. Fenyvessy Balázs Fenyvessy Balázs ugyancsak Jászai-díjas színművészünk a Láthatatlan szerelem című darab egyik kulcsszerepét oldja meg sikeresen. Több régi szerepe kö­zül csak kettőt említünk, a Csók próbája Apaffy fejedelmét és a Bánk Bán Peturját, de ezek is jelenlegi alakításával együtt jól bizonyítják széles skáláját. Siménfalvy Lajos Siménfalvy Lajos a fiatal szí­nészgeneráció egyik reménysége. Találkoztunk már vele az Ár­mány és szerelem-ben. a Kő­szívű ember fiai-ban és jelenlegi alakítása is igazolja a hozzáfűzött reményeket. Fehér T,—Berger I. A vásárlók érdekében... Indul a házhoz szállítási akció — Vidéki fordulók: hetenként kétszer

Next

/
Oldalképek
Tartalom