Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-02 / 127. szám

2 Tolna wecyft nepüjsag tm. június % Szabálytalan válasz egy levélre Kedves Zrínyi utcai laiche! Elnézést kérünk, hogy a címzett helyett válaszolunk, bár álta­lános gyakorlat az, hogy a névtelen leveleket olvasatlanul dobják a papírkosárba. De mivel levelük „közérdekű”, mégis foglalkozunk vele, a címzettel egyetértésben. Rendkívül örülünk annak, hogy tisztasági versenyre hívják ki a Város összes utcáját, két hét határidővel. (Mondván, azért, mert olyan agilis ellenőrük van, aki éjjel-nappal igyekszik.önöket meg­győzni az utca tisztántartásának fontosságáról, az általa képviselt hatalommal, meggyőzéssel, súlyos bírsággal.>Egyébkónlaz önök által az igazgatási osztály beosztottjának vélt ellenőr egészségügyi el­lenőr, akinek nemcsak joga, hanem kötelessége is az ellenőrzés. Levelükből az tűnik ki, hogy ismerik a városi tanács köztiszta­sági rendeletét, legalábbis addig, amíg más utcákra vonatkozik. Mert említik a szomszédos Árpád, Csaba, Petőfi utcákat, a Rákó­czi, a Mészáros Lázár utcát, „vezető rétegeink szép utcáját”, ahol nincs ellenőr!? önök szerint ugyanis ezek az utcák a Zrínyi utcá­nál elhanyagoltabbak, gazosabbak. Ugyanakkor az önök utcája fő­útvonal, amelyben nem érvényesek a tanács rendelkezései. Érde­kes, erről a főútvonalról nem tud a városi, a megyei tanács, és a közúti igazgatóság sem. Kocsi sem kellett, elég volt végigjárni gyalogszerrel is az önök által említett utcákat. Nos, lehet, hogy meglepődnek. „Vezető rétegeink szép utcája” — ahogy levelükben nevezik, —a Mészáros Lázár utca semmivel sem gazosabb, elhanyagoltafob, mint a Zrínyi utca. Ugyanúgy a Csaba, az Árpád, a Petőfi utca és a Rákóczi utca sem. Ami az önök utcája és a többi között a kü­lönbség: a Zrínyi utcában két éve betonjárda épült, míg a szom­szédos három utca lakóinak még a régi téglajárdán kell közleked­niük. Ezekben az utcákban minden ház előtt virágágy van, mag a Zrínyi utcában keresni kell egy házat is, ahol néhány szál virág egyáltalán díszeleg. Tán mert ezekben az utcákban nem tudják, hogy van egy városi köztisztasági szabályrendelet!? Talán ez utcák lakóitól, mint önöktől, éjjel-nappali zaklatással követelték meg a virágoskertet, az árkok, az útpadka kitisztítását!? Mindenesetre, sző szerint idézem a tanács rendeletét, amelyre hivatkoznak. ..Az ingatlan tulajdonosa köteles az ingatlan előtt elhúzódó jár­dákon kívül a járda előtti út-terület fele részét, az út közepéig s szükséghez mérten, de legalább hetenként kétszer megtisztítani. Ez a kötelezettség a bekerített:, vagy a be nem kerített, üresen, illető­leg használaton kívüli ingatlanokra is vonatkozik. Köteles a tulaj­donos az úttest és a járda közt lévő vizesárkot állandóan tisztán tartani és a gaztól mentesíteni.” „Jelen tanácsrendeletben foglalt rendelkezések megtartásának ellenőrzéséről általános feladatkörből kifolyólag a rendőrség és ha­tósági szervek útján az egészségügyi és' köztisztasági hatóságok gondoskodnak, Ezen szervek és magánszemélyek feljelentést tehet­nek a szabálysértőkkel szemben a Városi Tanács VB. Igazgatási Osztályánál.” Tehétf az Önök által meghirdetett „tisztasági versenyben” egyenlő eséllyel indulhatnak a többi utcák is, mert egyformán kö­telességük az árkok és az útpadkák tisztántartása — és el is vé­gezték ezt a munkát. Bizonyára elfogadják áz ..alkalmilag ittjárt firkászoktól” az értesülést, nem lesz szükség a Népszabadságra, ahol jóllehet, olvasatlanul dobják a névtelen levelet a papírko­sárba. „Na, de tovább ne személyeskedjünk”. Ám, pipálják le „a szekszárdi kubikos társaságot, hisz az 5 munkájuk, illetve hivatá­suk már nem a kubikos munkában merül ki.” Igazuk van. Mert nagyon sok hajdani kubikos nem restellt minden szabad idejét feláldozva éjszakákon. féléjszakákon ke­resztül tanulni és esetleg egyetemi végzettséget is szerezni. Bi­zony, az ő hivatásuk már nem a kubikos — és nem a kubikus, mert mellesleg, a magyar helyesírást is megtanulták — munkába merül ki, hanem a megye, a város életének irányításában, és ezt a tényt vegyék ugyanolyan jószándékkal tudomásul, mint ami­lyen jószándékkal a levelet írták. Azt, hogy „őszintén” kihagy­juk. mert máskülönben aláírták volna a levelet. Amennyiben a levél csak egy-két személy által, a Zrínyi utcai lakóháztulajdono­sok többségének tudta nélkül, hozzájárulása nélkül íródott, akkor a válaszért ennek a többségnek elnézését mégegyszer kéri: Bognár István A nti tanárunk OZORA VALL A minap a Béla-téren sétálgat­tam. Egy csapat gimnazista lány jött. Menzára igyekeztek. Tőlük nem messze szemüveges ember ment át az úttesten. A diákok tisztelettudóan köszöntek neki. Egy héttel később barátnőmmel igyekeztünk hazafelé. Útközben ismét találkoztunk ismeretlen is­merősömmel. Barátnőm tisztelet­tudóan köszöntötte. — Ki ez az ember? — kérdez­tem. — Ugyan, ne viccelj már! Te komolyan nem ismered? Kaszás Imre, gimnáziumunk matemati­ka-. fizikaszakos tanára és or­szággyűlési képviselő — mondja vidám arccal. Majd dicsekedve hozzáteszi: — A mi osztályunk­ban ő tanítja a matematikát és a fizikát. Nagyon szeretjük öt, pe­dig szigorúan megköveteli az anyagot. Néha, amikor már na­gyon sok a lecke, arra várunk, hogy minél előbb „törjön" már ki az országgyűlés. — Mit csináljon az országgyű­lés? — kérdeztem ismét. — Jól értetted, törjön ki, azaz üljön össze. Mi az osztályunkban már csak így hívjuk. Majd lel­kesen mesélni kezdett az órákról. cetliírásokról, és a jókedélyű ta­náráról. Eddig nem, tudtam el­képzelni, hogyan lehet komoly anyagot tanítani, miközben tré­fásan folyik az óra. Úgy látszik. Kaszás tanár úrnak ezt is sike­rült megcsinálni. Már otthon voltunk, de még mindig ez a téma volt napiren­den. Barátnőm meséli: — Tudod, nálunk gyakorlati al­kalmazása a fizikának nehezen megv Ilyenkor a tanár úr min­dig megkérdezi: „Hányadik szá­zadban élünk gyerekek?” Erre az osztály kórusban válaszol: — .4 huszadik században, tanár úr! — Már aki! — szól közbe. — Mert ti még az időszámítás előtti 3000-ig sem jutottatok el. Ugyan­is. akkor már ismerték a kocsit. Sok szó esett már arról, hogy a pedagógus munkája a leghálátla­nabb. A gyerekek nem tisztelik tanáraikat, az utcán, ha talál­koznak, inkább átmennek az út másik felére, csakhogy ne kelljen köszönni. Ebben az esetben min­den megfordítva min. Mindenki szereti és tiszteli. Azt hiszem, ez a legnagyobb ajándék, amit egy pedagógus kaphat életében.-sz -a j Ozorán megöltek ^ s"' 1-----------------------—-----------bért. Há­r om gyermek maradt árván és a feleség, aki másállapotos — öz­vegyen. A gyilkosság után Ozo- rára utaztam. Nem azért mentem, hogy sietős türelmetlenséggel azt mondjam ki, amit majd a bíróság fog kimondani, másért mentem. A jóvátehetetlen és brutális em­berölést valami előidézte. De mi? Személyes bosszú, tudatlanság, kapzsiság? megannyi kérdőjel. A falu népe — úgy láttam — a tragikus végű esemény fölött már napirendre tért: a kocsmá­ban részeg gajdol, a szakács a marhahúst szidja, az agronómu- sok a határt járják, a szövetkeze­ti ház pénztárából a bevitt fel­szerelések és jószágok árát fize­tik, hat ember megint nem haj­landó odamenni, ahová szólítják. Minden megyen a megszokott ke­rékvágásban, mintha nem történt volna semmi. A gyilkost letartóz­tatták. A pincéből, a hordó mel­lől vitték el, mert oda menekült, s utána bamba és részeg konok- sággal hallgatott két napig. Az áldozatot eltemették; Ozorán csend van. Süket nagy csend, és szégyenlős hallgatás, pedig saját lelkiismerete elől nem térhet ki senki, mert a lucemaföldön ki­oltott emberélet vádol, és figyel­meztet. A hangoskodó lapulókat, a fele­lőtlen. szószátyár embereket vá­dolja, azokat, akik nem kerülnek talán a törvény elé — bár ott lenne a helyük, ök azok. akik azon vannak, hogy ami a közös­séget boldogítaná, az lehetőleg ne sikerüljön, ideges, nyugtalan lég­kört teremtenek, olyat, amelyben csak egy szikra kell és máris fel­lángol a legaljasabb emberi ösz­tön, a gyilkolási vágy. Ozorán tavaly a termelőszövet­kezetek gyengén fizettek. Alig- alig. éppen csak valamit osztot­tak. Ebben az esztendőben a kő­zete gazdaságodé egyesültek és megkezdődött a* falu sorsát érintő, a családok szempontjából oly fon­tos és nélkülözhetetlen rendcsi­nálás. Ehhez meg kellett találni azokat az ösztönző formákat is, amelyek jobb munkára serkentik a gazdákat. Néhány ember ettől vérszemet kapva, újabbnál újabb, s olyan követelésekkel áll elő, amelyeket teljesíteni nem le­het, mert károsodik a közös. Ami­kor például a közgyűlés a háztáji árutermelés fellendítése érdeké­ben meghatalmazta a vezetőséget, hogy intézkedjék, akkor a követ­kező, a közösség és az egyéni ér­dekeket egyaránt szem előtt tartó határozat született: a lucerna egynegyedét a szénát kaszáló ta­gok kapják, de csak az a gazda kaszálhat, aki május 1-ig legalább 40 munkaegységet teljesített. Aki a közösből akar megélni, az má­jus 1-ig a negyven munkaegysé­get megszerezhette, mert dolog van, és volt bőven. A munkafe­gyelem szempontjából is hasznos határozatot néhányan nyomban meg akarták szegni, sőt olyan hangulatot igyekeztek kelteni, hogy maga a vezetőség módosítsa azt. Ha ezt sikerül elérniük, ak­kor ismét bekövetkezik, ami más években volt, s ami a szegénység legfőbb előidézője, az, hogy az egyik nap meghozott határozatot a másik nap felrúgják, aminek egyenes következménye a fegyel­mezetlenség, a bizonytalanság és a kilátástalanság. IA lucernakaszálás !-------------------------------------dese előtt néhány ember feltüzelte a töb­bieket. Ha negyedes a széna, ak­kor ki kellene erőszakolni, hogy harmados legyen. Olyan pozíció­ból beszéltek, mintha a széna há­romnegyed része idegen kézbe ke­rülne. holott végső soron a kö­zösből más úton. de mégiscsak a tagokhoz kerül vissza. A döb- röntei területről három ember bement a faluba megkeresni az elnököt, hogy változtassa meg a határozatot és legyen a lucerna harmados. A felbiztatott tagok pedig vártak. Érezték, hogy nem i vezet jóra az effajta mesterkedés, dehát senkinek sem volt bátor­sága a nagyhangúakkal szembe­szállni. Az emberekben feszült- ;ség, nyugtalanság keletkezett. A vezetőség a határozatot éppen a közösség érdekeit szem előtt tart­va, nem engedte megváltoztatni. Eltelt néhány nap. Wágner Kálmán kerületvezető végül a következő hét elején, a tragikus nap reggelén, ügy lát­szott, mégiscsak szót tud érteni a tagok többségével, Néhányan azonban még mindig szították a nyugtalanságot, miközben megje­lent Gulyás György, és szintén részt követelt. A kerületvezető kötelességét teljesítette, amikor közölte, hogy Gulyás nem kaszálhat, mert nincs meg a kötelező 40 munkaegysége. S erre Gulyás Wágner Kálmán elvtársba belevágta a kaszát. Né­hány ember a közeli erdőbe fu­tott, mások a bajbajutott segítsé­gére siettek, de sajnos már nem lehetett megmenteni, elvérzett. Rövid idő múlva megjelentek a helyszínen a tsz vezetői, s az ott dolgozó emberek kaszát letéve mentek a vezetők elé, mintegy ez­zel is kifejezve, hogy nem azono­sítják magukat a gyilkossal. A kerület vezető kötelességtelje­sítés közben halt meg. Hős és mártír, a maradiság áldozata. Halála figyelmeztet is. Ne csak a földdel törődjünk. Az emberi tu­dat formálása fontosabb száz új agrotechnikai módszernél. Okos, értelmes népek lakják Ozorát, de felfogásuk, gondolkodásuk még a régi és még alig változott. Emiatt nagyon nehéz a közösségi élet kö­telező törvényeit alkalmazni, ér­vényesíteni. Sokan egyszerűen képtelenek felfogni, megérteni, hogy önmaguk ellenségeivé válnak, amikor a nagy­szájú álhősökre hallgatnak, vagy valami oktalan rátartisággal utá­nozzák az álhősöket. Jellemző tör­ténet. Csendes, • dolgos ember T. V. Mégis vele is megesett, hogy reggeli munkakezdéskor, amikor az örök elégedetlenkedők közül néhányan kiabálni kezdtek T. V. hozzájuk csatlakozott és torkas zakadtából ordítozott. Az agronómus félóra múlva megkér­dezte tőle: — Maga egy pontos, dolgos em­ber. miért kiabál? — Ne haragudjon agronómus elvtárs, vicceltem és ha mások kiabálnak, akkor éppen én hall­gassak? A gondolkodásmádban meglévő kettősségre jellemző, hogy egy ízben a határban az el­nök találkozik az egyik gazdával. A gazda megállítja. — Elnök úr! Viszek haza egy kocsi szalmát. Bejelentem; — Nem lehet elvtárs, úgy lehet, ha bemegy az irodára és kér papírt — En nem kérek papírt, 5 szomszéddal megbeszéltem, lopn. nem akarok, látja, hiszen bejelen­tettem. Sehogyan sem értette meg, hogy csak úgy vihet szalmát, ha bemegy az irodára és szabályosan jár el. Megmosolyogni való histó­ria lenne, ha nem lenne nagyon is húsba vágó ez a fajta, néha tettetett, néha őszinte politikai és gazdasági primitívség, amely Iáim hová vezet. Szélsőséges esetben odáig vezetett, hogy egy embert eltemettek, Wágner Kálmánt, aki Ozorán őszinte szívvel szolgálta a falut, az ottani gazdák boldo­gulásán fáradozott. Édesapja igazgató-tanító, harminc eszten­deje tanít egyhelyben, egy Fejér megyei községben, ott temették el Wágner elvtársat. Ozoráról szá­zan mentek elkísérni utolsó útjá­ra. S e nagyszívű, a család fáj­dalmával együttérző emberek közül néhányan úgy mondják, a tragédia a sors rendeltetése volt. Pedig nem! Megfizethetetlenül magas ára van a maradi gondol­kodásnak, s ebből okuljanak a gazdák tó, az ottani vezetők is, mert nem a sors rendelte az em­berhalált, hanem a maradi köz­felfogás, amely szinte előkészí­tette ezt az amúgyis romlott gyil­kost arra, hogv öljön, I Ozora vallottarrólis ***& ‘--------------------------------egyes embe­rek kétségbe vonják a .ottani gaz­dák rendszerhez való hűségét. Ilyet feltételezni sértő. „Ha hol­nap felosztanánk a tsz-t, öt em­ber sem maradna”, — ilyen kije­lentést'vezető ember szájából hal­lottam. És ha ez a fajta felfogás megcsontosodik, akkor a vezetést képviselő emberekben könnyen kialakulhat egy olyan hamis né­zet, hogy Ozorán kizárólag pa­rancsszóra ' épülhet a szocializmus* Márpedig ez így nem igaz. Sőt az a baj, hogy az utóbbi években ez a felfogás kezdett eluralkodni, s a tsz-tagok nem érthették meg» hogy nemcsak velük, de nekik épül a szocialista rend, ebben az esetben tehát nekik érdekük úgy dolgozni, hogy gazdag legyen a tsz. Erre rádöbbennek talán. És nem fordul elő olyan, hogy ami­kor lakodalom van a községben; akkor a határban bármilyen sür­gős a munka, asszonyok egész csapata ácsorog a falu közepén —> s másnap sirdogáínak. hogy ke­vés a pénz, Miből legyen? . . A gyilkos nem érdemel sem szánalmat, sem irgalmat, de a falu igen. A falunak adni kell, sok-sok világosságot Ozorának. Ez a legfőbb tenivalónk, mert egyetlen nagy mezőgazdasági üzem a határ, de az emberek eszét még kisparcellás felfogás és életérzés uralja. Szekulity Péter IIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIfIHIIIIIIHIHHIIIIIHIIllINfllllllllllUlllllllllllllllllllllllllH) A Paksi Háziipari Szövetkezet négy éve működteti szolgáltató részlegét a közönség megelégedésére, ahol a megrendelők legké­nyesebb igényeit is kielégítik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom