Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-11 / 134. szám
4 1963. 5únius 11. imrav?i m r.u n.t iVFTTTJSAG Négy megye tizenkét énekkara a szekszárdi dalostaiálkozón Négy megyéből, csaknem hatszáz dalossal 12 énekkar szerepelt a szekszárdi Liszt Ferenc dalostaiálkozón, mely nemcsak a kórusok kölcsönös tapasztalatcseréje szempontjából volt hasz-, nos, hanem kórus-kultúránk magas színvonalát is bizonyította. Az ilyen nagyszerű zenei ese- rnény, amilyenre évek óta nem volt példa Szekszárdon. egyben azt,is mutatja, hogy a kórusmozgalomban bőven van még tennivaló. Az egyik legfontosabb tanulság: Szekszárdot csak a gimnázium énekkara képviselte, pedig Gerse József kamagyi képességei feltétlenül megérdemelnének egy nagyobb, állandó együttest. Hiányolnunk kell, hogy az 12üü szekszárdi ipari tanulóból nem hoztak össze egy énekkart, holott épp ők lennének leghiva- tottabb folytatói a munkás-dalárdák nemes hagyományának. A vasárnapi dalosverseny sikere, színvonala mindenekelőtt erre figyelmeztetett. A kórusok között nehéz lenne sorrendet megállapítani: vállalt feladatának mindegyik nagyon szépen megfelelt. Külön öröm volt számunkra a példamutató cikói úttörő-kórus, mely Gálos Csaba vezetésével valószínűleg a legtöbbet adta, amit egy falusi iskolai énekkartól várni lehet. A felnőtt kórusok között elsősorban a bonyhádi művelődési ház vegyeskarát illeti dicséret: hanganyag, kulturáltság, választékos műsor, de még megjelenésük is kórusaink legjobbjai között jelöli ki helyüket. Fetzer Ferenc karnagy kitűnően bánik ezzel a hanganyaggal, s a Certon, vagy a Haydn kórusmű humorát épp úgy meg tudja szólaltatni, mint Kodály Esti dalának tiszta líráját. L jyanennyi jót kell mondanunk a Fejér megyei művelődési ház együtteséről is, amely dr. Szemere Gyula vezetésével elsősorban két Kodály-kórussal remekelt. A kecskeméti közalkalmazottak énekkara, Nemesszeghy Lajos vezetésével. rendkívül igényes műsort állított össze, de egyformán szépen szólt a Palestrina, a Ja- nequin. vagy a Gastoldi kórusmű, épp úgy, mint Bárdos—Tiszai dallamai. legfeljebb a tenort éreztük a szükségesnél kicsit gyengébbnek. A komlói munkáskórus. Zsongor Kálmán vezénylésével Liszt: A munka himnuszával aratott nagy sikert, amelynek szólóját Szabó Gyula énekelte. A székesfehérvári televíziógyár vegyeskara, Kneifel Ferenc vezetésével elsősorban a Bárdos-műben mutatta meg igazi képességeit. Megyénk kórusai közül a duna- földvári Cipész Ktsz énekesei (karnagy dr. Ványi Gábor) a munkás-kóruskultúra egyetlen folytatói Tolnában, s nyilván többre képesek, mint vasárnapi rövid műsoruk. A mözsiek Fertőszögi Béláné vezénylésével Brahms és Bárdos, a faddi énekesek Kiss Istvánná vezénylésével. Friderici kórusával hívták fel a figyelmet magukra, s dicséret illeti a hőgyéázieket is, akiknek erejéből két kórusra is futotta: a nevelőotthon együttese Koszter József, a művelődési ház kórusa Mezei Mihály vezetésével bizonyította képességeit. Ismételjük: a szekszárdi dalostalálkozót igényesség, magas színvonal jellemezte mindvégig. A műsornak egyetlen szépséghibáját azonban mégsem hagyhatjuk szó nélkül: nyilván a véletlen hozta így, de egyetlen Bartók-mű sem szerepelt. A rossz idő a művelődési házba zsúfolta a hangverseny résztvevőit, és közönségét, amit azért is sajnálnunk kell, mert ez a szép hangverseny, amelyet Hunyadi Károly országgyűlési képviselő nyitott meg, ennél jóval nagyobb nyilvánosságot érdemelt volna. A találkozó után így is joggal reméljük, hogy kórusmozgalmunk további fejlődésének állomása volt a szekszárdi ünnepség. Cs. L. •• Ötvenöt éves pálya — harminckilenc képben Szabó Dezső szekszárdi festőművész kiállítása Vasárnap nyílt meg a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumban Szabó Dezső szekszárdi festőművész kiállítása, amely a 75 éves művész több mint félévszázados munkásságát igyekszik összefoglalni a teljesség igénye nélkül. Nem beszélhetünk teljességről, hiszen a kiállított munkák — számszerinl 39 kép — az életműnek csak részét jelentik, nem szerepelhetnek a tárlaton a világ más részeibe elszármazott alkotások és a képeknek az a sokasága, amely az ország más pontjain magántulajdonban van. A tárlat mégis törekszik a főbb állomásokat magába, süríteni, képviselve az indulás első eredményeit, az érlelődés különböző szakaszait, egészen a tegnap megfestett képekig. A terembe lépőt sokféle hatás csábítja, színes, kisebb és nagyobb méretű festmények, az ismerkedést azonban érdemes annál a hat kis pasztell-képnél kezdeni, amelyek szerényen bújnak meg az ajtóval szemközti oldalon. Ezek adnak ugyanis magyarázatot Szabó Dezső stílusára, a később is követett pasztellos finomságú és színgazdagságú kidolgozásmódra. Valahonnan innen ered a művész kifejezésmódjának sima egyenletessége, amelyet hivalkodás nélkül mindig áttör a belső lényeg, a mondandó, az alkotó fantáziáját foglalkoztató probléma. Ha időrendi sorrendet tartanánk, a képzőművészeti főiskola idejéből származó képeket azoknak a festményeknek kellene követni, amelyek a müncheni képzőművészeti akadémián készültek. Ezt a korszakot méltóképpen képviseli a Nyugalom című, különös hangulatú kompozíció, amely már Münchenben is kitüntetést kapott. Tájképeinek derűs hangulata, megelevenítő ereje szigorú szerkesztési elvekről, alapos átgondolásról tanúskodnak. Ezek teszik a Gemenci erdőrészlet, a Siklósi táj. a Sióparti részlet, a Folyópart, a Sió áradása és a Dombos vidék című kompozíciókat emlékezetessé. Ezek közé sorolható a Tatabányai erdőrészlet című kép és talán mindenekelőtt a mandula és őszibarack virágbontását ábrázoló Tavaszi virágzás című festmény. Szabó Dezső portréfestésben is a legnagyobb otthonossággal mozog, amelynek bizonyítékai az 1939-ből származó önarckép, az öregasszony portré, az Arckép. Szüleim portréja és Feleségem fiatalkori képe. A fényjátékok rögzítése Szabó Dezső képeinek szinte örökös kísérője, izgató problémája. A tört és tiszta fényhatások vászonra vetítése különösen jól sikerült az 1948-ban megfestett Folyosó részletben. a Présházban című festményen és talán legérdekesebben megfestve a Varrók című kompozícióban. Ez a nagyméretű kép Szabó Dezső munkásságának egyik csúcsa, klasszikus háromszög szerkesztésével az erősen megvilágított részek élességét és a homályba vesző tárgyak puhaságát a kitapinthatóság érzékle- tességével adva. Minderről megemlékezni, kevés a hely, a többiről beszéljen a p kiállítás maga, a festmények, . 'lók, a vázlatok Móuostori Mlktós 80. — Vegye számításba, tábornok, hogy az idő sürget — felelte Aszker. — A főnök figyelmeztetett. hogy mindent félretesz, s idejön, ha mi, mármint ön és én pipogyák leszünk és nem gondoskodunk időben az archívanyagok megfelelő védelméről. De akkor magának nagyon kellemetlen lesz a viszontlátás ... ALEKSZANDR NASZIBOV: EJTEKHELY a<z xíibán Fordította: Szathmári Gábor — Rendben, rendben van, — szakította félbe ijedten a tábornok. — Ez az egész ügy senki mást nem aggaszt úgy. mint engem. A járdaszéléhez kanyarodott a kocsival, s várakozásteljesen nézett utitársára. Aszker kiszállt. * Este pontosan a megbeszélt időben ért Seifert a találkahelyre. A kocsiban rajta kívül volt még egy férfi. — Ismerkedjenek meg, — mondta a tábornok. — Bemutatom Upitz Gruppenführert. ű irányítja majd az archívumok átszállítását az új rejtekhelyre. Aszker egy pillanatig tágranyi- totta a szemét. Vigyázott, nehogy észrevegyék rajta az izgalmat. Jól tudta: csaknem hétszáz kilométerre innen, a front túlsó felén, egy Varsó melletti kis városkában, ahonnan nem sokkal ezelőtt verték ki a fasisztákat, most teljes erővel dolgoznak az ő egész akciója befejező szakaszának előkészületein. A kis városkába egymás után érkeznek az akció lebonyolításának résztvevői, a közelben lévő repülőtérre különleges rendeltetésű repülőgépek szállnak le. Az emberek gondosan átvizsgálják a ^fegyvereiket, ellenőrzik a műszereket, gyakorlatoznak. Ugyanott vannak Aszker felettesei, vezetői is: Likov tábornok és Ribin ezredes. Mindannyian készülnek, hogy a Karlslusteban dolgozó felderítők segítségére siethessenek majd. ha elérkezett az ideje. Mindenki igyekszik tudása, képessége legjavát nyújtani, teljes szívvel dolgozni, hogy sikerrel fejezhessék be, amit maguk elé tűztek a szovjet felderítők. A haza nem fukarkodik az erővel, az eszközökkel, amelyeket rendelkezésére bocsát a feladat megoldásához. De minden felesleges lesz, Likov tábornok csoportjából egyetlen repülőgép sem emelkedik a magasba egyetlen ember sem mozdul a helyéről, ha Aszker és társai nem érik el a legfontosabbat, ha nem tudják kicsikarni a fasisztákból, hogy a karlslustei rejtekhely kiürítése mellett döntsenek. A karlslustei objektumok bombázása. a Berliner Platz 15. szám alatti akció, Aszker berlini utazása és Seifert tábornokkal való találkozása, mind-mind ugyanabból a célból történt: meggyőzni a fasisztákat arról, hogy a karlslustei rejtekhelyét elkerülhetetlen megsemmisítés fenyegeti, s az archíviratokat ki kell hozni onnan és át kell szállítani egy másik, biztonságosabb rejtekhelyre. S ezt, úgy látszik, sikerült elérni. — Uj rejtekhelyre? — kérdezte vissza Aszker, miközben az autóba ült. — Az önnel való találkozás után nekem is ez a gondolat jutott az eszembe. Azt hiszem, ezzel a főnök is elégedett lesz. Csak félek, hogy az orosz felderítők . .. Attól tartok, az orosz kémek megzavarhatják majd a munkánkat. Aszker igyekezett nyugodtan beszélni, de most mégis alig ismert rá a saját hangjára. — Karlsluste bombázásában is az orosz felderítők keze van. — Seifert gázt adott, s a kocsi elindult. — Nem tudom megmagyarázni magamnak, mi céljuk ,van ezzel az oroszoknak! — Aszker vállat rántott. — Ahogy én sejtem, nekik iratok kellenek és nem hamuvá égett papírhalmaz. — így van, — mosolyodott el Upitz. — De ha egyszer nem tudják megszerezni az archívumokat akkor előnyösebb megsemmisíteni az egészet, mint hagyni, hogy az ellenség kezére jusson. — Itt van a kutya eltemetve, — felelte Aszker. — Mikor tud érintkezésbe lépni Tedderrel? — kérdezte Seifert. — Holnap hajnalban. — Átadhatja neki: Upitz késedelem nélkül Karlslusteba megy. Odarendeltük a gépkocsikat is, amelyek a rejtekhelyen lévő iratokat elszállítják majd. — Mikorra lesz ott Upitz úr? — Holnap délután már ott vagyok — válaszolta a Gruppenführer. — És a gépkocsik? — Azok később jönnek, az éjszaka folyamán. — Teherautók lesznek? — Igen. A vasútról le kell mondanunk. Az oroszok bombái teljesen használhatatlanná tették a Karlslusteból nyugatra vezető vasútvonalat, felrobbantottak két hidat, úgyhogy nincs más választásunk. mint a teherautón való szállítás. — Karlslusteban két nagy garázs van. És mind a kettőt porig rombolták az oroszok. Legalábbis így itták az újságok. Honnan veszik a kocsikat? ... — önök túlságosan kíváncsi természetűek, Aupel úr, nem gondolja? — Seifert mogorván nézett végig Aszkeren. — Mit tehet az ember, ■— Aszker mélyet sóhajtott. — Ez a szakma már ilyen. A rejtekhelyért pedig a fejemmel felelek. I envi'zzák rólam a bőrt. ha a maguk teherautóit megelőzik az oroszok repülőgépei. — Nyugodjék meg. — felelte Upitz. — Hamburgból rendeltük a gépkocsikat. (Folytatjuk) A gépházból kihallatszó monoton zúgás zavarta a beszélgetést. A négyzetalakú kis gépháznak fontos rendeltetése van: felszívni és eljuttatni a vize; a hálózaton keresztül a község üzemeibe, u te-melőszö- V».:kezetekbe és a porti kr a. Végh Gyula, a tamási vízmű gépkezelőjének vállán nem kis felelősség nyugszik. Gondoskodnia kell, hogy a gépház folyamatosan üzemeljen, s ezért naponta többször megfordul a gépházban, ellenőrzi a gép működését. A nyári időszakban ugyanis nagyobb a vízfogyasztás. Ennek következtében nagyobb a gép terhelése is. Tamási vízellátásának gondjairól beszélgettünk Végh Gyulával és Noé Imre körzetvezetövel. — Amióta Tamásiban megépült a vízmű, csökkent a golyva, és az egyéb megbetegedések száma. Vizünk vegyi összetétele kimondottan gyógyhatású. Tamásiról is el lehet mondani azt, amit a Tiszáról mondanak, azzal a módosítással, ki Tamási vizét isz- sza. vágyik annak szíve vissza — mondja tréfásan. — A vízzel ezek szerint nincs baj Tamásiban? — Azt nem mondhn4 juk. Helyesebben, a víz zei valóban nincs baj, inkább azzal, lassan annyira megnőnek a vízfogyasztási igények, hogy nem tudjuk kielégíteni. Előre bocsátom, nem a kutakkal van baj. Tamásiban nincs vízhiány, a kutak bőségesen adják a vizet. A víztároló medencét kinőjük. Lassan azok bizonyulnak kicsinek. Emiatt a hosszantartó szárazság idején — szerencsére, hogy nem gyakran — előfordul, hogy a vízzel való takarékosságra kell felhívni a lakosság figyelmét. — Hány portára van bevezetve a víz Tamásiban? A gépház környéki lakosokkal beszélve jónéhányan panaszkodtak, szeretnék a vizet bevezettetni a lakásba. Ahogy elmondták. bővítették a lakást, fürdőszobát építettek, de nincs lehetőség a víz bevezetésére. — Ez valóban így van. Egyelőre nem tudjuk vállalni a víz lakásokba való juttatását. pedig i'oqy kétszáz jel?ntk?zö- n°k van ilyen igénye. Az utcai közkút‘•k. üzemek, kőzületek és a termelőszövetkezeteken kívül 142 házba vezették be a vizet. A medence ezt az igényt ki tudja elégíteni, ha nem jön közbe zavaró körülmény. De addig, amíg medencebővítés nem lesz, nem sokat ígérhetünk. Nem is ígérünk, mert nem tudnánk teljesíteni — mondotta a gépkezelő. — Tamásiban, amikor a vízmű építéséhez fogtak. a lakosság egy része nem túlságosan lelkesedett, mert anyagi áldozatot kellett hozni. A vízmű építésére összejött pénzzel gazdálkodhattak. Addig nyújtózkodtak, ameddig a takaró ért. A lakosság részére kényelmet jelent a víz közelsége. Időközben elszokott attól, hogy három—négy kilométerre járjon ivóvízért, sőt érthetően. akinek csak egy kis lehetősége van. arra törekszik, hogy a házába is bevezettesse a vizet. A jelenlegi víztárolónk 14.6 köbméteres. Tamási további fejlődését tekintve legalább 80—100 köbméteres vízmedencére lenne szükség. A jövőben létesítésre kerülő vízművek építésénél már nagyobb gondot fordítunk arra, hogy akkora vízmedencék épüljenek, amelyek a növekvő igényeket is elbírják — kapcsolódon a beszélgetésbe Noé Imre, a Víz- és Csatornamű Vállalat pincehelyi körzetvezetöje. A beszélgetés során arról is szó esett, hogy a pincehelyi üzemvezetőség körzetéhez 17 község tartozik. A 17 községből öt helyen építettek vízmüvet, két községben. Pincehelyen és Gyönkön rövidesen befejezik az építést. Néhány községben foglalkoznak a vízhálózat bővítésével. Ozorán Tóthi- pusztára vezetik ki a vizet. A munkát már elkezdték és lefektették az 1200 méter hosszúságú csőhálózatot. Az óvoda és a szolgálati lakások közművesítéséről is szó van Ozorán. Az idén a Víz- és Csatornamű Vállalat pincehelyi üzemvezetőségének körzetében hét községben lesz egészséges, jó ivóvíz. A nyolcadik község a tervek szerint lregszemcse lesz, ahol a szükséges talajtani vizsgálatok után rövidesen megkezdik az artézi kút fúrását, amelyre ugyancsak vízmüvet építenek. Évről- évre szaporodik a közművesített falvak száma Tolna megyében. Pozsonyi ígnácné Víztől vizesekkel
