Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-08 / 132. szám

2

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1963. június £

Ülve, egymaga megrakja a pótkocsit YppSCil^és cl gyerekekért..,---- — —— -7-7-7”— """ W

k

omposzttrágyával Papp Gyula, a tolnai Aranykalász Tsz zetoro- sa, tán tíz perc alatt — a traktorára szerelt markolóval. A szövetkezetben így két ember végezheti a trágyahordást, mert a kiszórást elvégzi a pótkocsira szerelt trágyaszóró.

IS tavalyihoz viszonyítva 105 vagon zöldséggel többet vásárolt fel a MÉH,

40 százalékkal alacsonyabbak a fogyasztói árak

A késői kitavaszodás okozta 1105 vagonnal többet, mint az elmunkakieséseket a termelőszövetkezeti kertészetekben március végéig pótolták. Az áprilisi és májusi jó idő pedig kedvező hatással volt a növények fejlődésére. E két tényező azt eredményezte, hogy zöldségből és gyümölcsből korábban volt primőr áru, mint tavaly, s lényegesen jobb a termés is. A magasabb termésből a szövetkezetek többet adtak át az államnak, mint amennyire a népgazdaság számított. A MÉK megyei központjánál ugyanis arról szereztünk tudomást, hogy június 1-ig zöldségből és gyümölcsből összesen 156 vagonnal vásárolt fel a vállalat megyénkben,

múlt év hasonló időszakában. Különösen zöldborsóból, salátából, zöldhagymából és cseresznyéből alakult kedvezően a felvásárlás.

A felvásárlás kedvező alakulása hozta magával, hogy a zöldségfélék és a gyümölcs szabadpiaci ára mintegy 40 százalékkal alacsonyabb, mint az elmúlt év azonos időszakában. A zöldborsót két forint húsz fillérrel, a cseresznyét két forint ötven fillérA GYEREKEKRŐL CSEVEG- nére is erős alkatúnak, széles ebédre készül az apai nagyapja

TÜNK néhányan. Valaki meg- csontú érdekes arca is önuralom- hoz. Kérdem tőle, jól érzi-e ma

jegyezte: — A gyereknél nincs ról beszélt. gát, vagy jobban szeretne az édes

hálátlanabb valaki. Mert mi a Később elmesélte, hogy évekkel anyjánál élni? De azt mondja szülő szerepe? Felneveli, tanítat- ezelőtt elvált a férjétől. Két gyér- jó nekik itt. Inkább itt maradnak ja, aztán mikor öregségében mekük, a kilenc éves Laci, és a A BÍRÓSÁGI IRATOK KO szüksége volna szülöttjére, az 10 éves Márta az apjuknál ma- ZÖTT próbálok tájékozódni, a b- már a maga életét éli. Az apa, radt. Az asszony hiába adott már járásbíróság elnökhelyettesével anya csak törekszik értük, aggó- be két ízben is fellebbezést a bí- Kollégájáról, aki az említet diik, ha betegek, akkor is, ha sí- rósághoz, hiába kéri magának a ügyet tárgyalta, elmondja, hogj kerük van, lemondanak egy rész gyerekeket, nem ítélik neki. megyéjük legjobb hímek örvend<

életről a javukra, és a gyerek — Az apjuk egész nap nincs bírája, akinek felsőbb fórumot egyre inkább távolodik tőlünk... otthon, villanyszerélő, házakhoz is csak a legritkább esetben vál Szóval a leghálátlanabb a eve- já*- A gyerekek egy asszony fel- toztatják meg döntéseit. Az ira- rek, és a szülő csak valamiféle ügyeleté alatt voltak, aki hol ^^T'a kőeszközül szolgál emberré válá- ment, hol nem. Most éppen nem í^e^döntő^r

sukhoz vigyáz rajuk senki. Ha hazamé- , 32 aonioer

Valamelyik nan eav tanítónőt gyek az iskolából, én vagyok ve- befolyásolta az a tény, hogy a hallottam sírni ^ tanítónőt lüfc Tegnap 1S náluk voltam Äte fiatalasszony négy eves házasság naaiottam sirm. kilencig akkor zártam ráiuk az után elhagyta férjét, és két, ak- f teszem a lelkem az degen k mentem ^Az apjuk k°r még kicsi ^erel<ét- Nem

“TÍS* eZgy5tte. S mS nem voU otthon «k indokoltnak, hogy most amin ■ , , .... . Tanulok velük, foglalkozom velük, kor mar ügy gondolja, hogy el' trh°!y uey. én veszem a ruhájukat is, csak áthatja maga is gyerekeit, —

beloíe a sírás. Kiegyensúlyozott- é nem a2 enyémek 4 azt kiszakítsák őket megszokott kornak látszott, karcsú termete eile- mondja> a,kármit tesz, a bírósag nyezetükből, kényelmes otthonuknem változtatja meg döntését. ból. Anyjuk mehet hozzájuk,

gondozhatja őket, de az apa, — KÖZBESZÓL AZ ISKOLA- megfelelően gondoskodik róluk. IGAZGATÓ IS, azt mondja, nem Tanulásukat külön korrepetitor érti az ítéletet. Munkatársa vigyázza, anyja halála óta bejáró- mostanában kapott kitüntető ok- n<5 felügyel rájuk levelet a világnézeti nevelés te- A döntés már két éves. Pilla- rén kifejtett munkájáért, jó pe- natnyilag valóban nincs mellet- dagogusnak, rendes embernek is- tűk napközben senki, merik, s úgy vélik jó helye lenne Viszont az iratokból, a vallo- nála a gyerekeknek. A gyerekek másokból kiderül, hogy az apa érdekének is inkább megfelelne, éppúgy verseng Laciért, meg ha az édesanyjuk nevelhetné Mártáért, mint az anyjuk őket. Igaz, hogy vidékre jár dől- És a gyerekek közben’ nőnek gozni b-i lakhelyükről, de ez cseperednek, elfogadják az any- olyan kis kényelmetlenséggel jár, juk gondoskodását is, az apjuk hogy nem veszélyeztetné a gyér- kenyerét is, és néha biztosan fúr- m^'keik croekét. csánaik találják: az egész herceHát szóval, a bíróság nem bí- hurcát, hogy korrepetitorhoz kell zik benne, tálán mert neki csak járniuk, ebédre a nagyapához egyszoba-konyhás lakása van, a két-három naponkint jön anyu’ volt férjnek pedik két szobás. és néha kocsival járó emberek És hogyan viselkedik az apa? megkérdezik tőlük, hogy hol sze- Nem találom otthon, csak a kis- retnének inkább élni... fiát, egyedül van a házban, éppen Bencze Klára

A vidám gyermeksereg

A dunaföldvári kendergyár kultúrterme csiviteléstől volt hangos a minap. A lázas előkészület sejtette, hogy a tarka gyermeksereg kellemesen érzi majd magát a nőtanács vendégeként. Bőséges volt az uzsonna, a sütemény, a fagylalt, a málna, meg a ropogós cseresznye.

A több mint másfél száz földvári gyerek tiszteletére a gimnázium tanulói, az I. számú általános iskola tanulói, valamint a kis óvodások adtak szórakoztató műsort. Utána a leány vári katonák tánczenéje szórakoztatta első „báljukon” a gyerekeket.

Köszönet a nőtanács aktíváinak, a kedves pedagógusoknak és

rel, az új burgonyát pedig hat [ szülőknek, az üzemi konyha dol- forinttal alacsonyabban árusítót- gozóinak, hogy ilyen kedves,

ták tegnap az üzletekben és a piacokon az állami kereskedelmi szervek, mint tavaly június 6-án.

R. É.

örömteli napot rendeztek a gyerekeknek.

f Tóth Imre-"•.»-none)' tudósító

rr>

78.

— Igen, vezető elvtárs, pontosan így van.

— Állapodjunk meg a következőkben : rendes munkakörét adja át ideiglenesen valamelyik helyettesének, maga pedig csak ennek az akciónak az előkészítésével és lebonyolításával foglalkozzék. Ne csináljon egyebet, erre fordítsa minden figyelmét.

— Már éppen kérni is akartam ezt.

— Akkor annál jobb. Legokosabb Jenne, ha el is utazna, s valahol az akció színhelyéhez közelebb eső helyen ütne tanyát.

— Ez az én kívánságom is.

— És vigye magával Ribint is.

— Igen, ő is jön.

— És még valamit. Reggel lépjen összeköttetésbe a távolsági légibombázó egységek parancsnokával, tisztázzon velük mindent. Konzultálja meg a problematikus dolgokat, s lassan^ módjával el is kezdhetik az akciót. Maga pedig foglalkozzék közben az embereivel. Személyesen válogassa ki őket. Ügyeljen, hogy a kiválasztott ejtőernyősöknek legalább a fele tudjon gépkocsit vezetni. Ismétlem: személyesen ellenőrizzen mindent.

— Minden rendben lesz.

— Remélni szeretném, hogy szerencsésen fejeződik be az ak• ció. — Az állambiztonsági hivatal vezetője hátra tolta a széket, amelyen ült, s felállt. Odament Likovhoz és barátian megölelte. — Nehéz munka áll előttünk. Hiszen ilyen hatalmas méretű feladatra egyikünknek sem kellett eddig még vállalkoznia, igaz?

— Most más idők járnak. Jobbak a körülmények. A technika egész tárháza áll a rendelkezőALEKSZANDR NASZIBOV:

EJTEKHELY

a<z xíibán

Fordította: Szathmári Gábor

sünkre, s van bőven tartalékunk is.

— Igen, nem negyvenegyet írunk. Kinőttünk a gyerekcipőből, a kezdetlegességből. Kinőttünk és megerősödtünk.

*

Egy hét múlva tíz szovjet bombázó jelent meg Karlsluste felett. Az egyik raj, — különválva a többi géptől — a vasúti csomópont és a nyugati irányból Karl- slusteba vezető autósztráda ellen, intézett támadást. A többi' repülőgép a város észak-keleti perifériájára szórt repeszbombákat. Arra a környékre, ahol a legnagyobb autógarázsok helyezkedtek el. A bombasorozat romokba döntötte ezeket a garázsokat. A gépkocsik legtöbbje megsérült, kigyulladt, használhatatlanná vált.

Pontosan huszonnégy óra múlva megismétlődött a szovjet repülők bombatámadása. Ezúttal az ugyancsak az észak-keleti városi-észben elhelyzett olajtárolókat, benzinraktárakat érte a szőnyegbombázás.

Az olajciszternák szétrombolá- sa után újabb repeszbomba-szériát szórtak az autógarázsokra, majd tíz bombát szórtak egy lakatlan részre, — a város Elba- parti erdő közötti pusztaságra, a

híd és az útelágazás környékére.

Reggel — közvetlenül az első bombatámadás után — Aszker a Berliner Platz 15. számú ház ajtaján csöngetett.

A szovjet felderítők egész héten figyelték az épületet. Megtudták a ház tulajdonosának a nevét, sőt azt is kiderítették, hogy magányosan egyedül él az illető. Meggyőződtek arról is, hogy Upitz és Seifert elutazott Karlslusteból.

A csengetésre egy háziköntöse viselő férfi nyitott ajtót. Porcellán pipát rágott a foga között.

— Kari Aupel urat keresem — szólalt meg Aszker.

— Én vagyok az, — felelte az illető.

— Seifert tábornok megbízottja vagyok.

Aupel utat engedett. Aszker belépett az ajtón.

— A jeltárgy? — kérdezte tőle.

Aupel kinyitotta a páncélszekrényt, s az egyik fiókjából elő vette a kettétört fésű felét. Amikor visszalépett vendégéhez, Aszker a gyufazsébében keresgélt valamit, majd egy . másodpercre abbahagyta a matatást, s cigarettát tett a szájába.

(Folytatjuk)

Mestersége: asztalos —

megbízatása: könyvtáros

Csütörtök délután hat óra. Tóth János leteszi a fűrészt, a kis műhelyben eltakarítja a gyaluforgá- csot, aztán készülődni kezd. Tisztálkodik, átöltözik, s mindezt sietve, mert egy óra múlva már várják őt az emberek és a polcokon sorakozó könyvek.

Hét órakor már minden készen áll, megkezdődik a könyvkölcsönzés a sióagárdi könyvtárban. 1600 kötet között válogathatnak az olvasók, de a könyvek sokaságában nincsenek magukra utalva, mert Tóth János szívesen segít az érdeklődőknek. Könyveket ajánl, pár szóval ismerteti azokat, hogy miről szólnak, miért érdemes kézbe venni az egyik, vagy másik regényt, útleírást. Az olvasók pedig hallgatnak János bácsi tanácsaira, mert tapasztalatból tudják, hogy amit ő ajánl, az biztos érdekes, hasznos olvasmány.

Tóth János, az asztalosmester meglepő biztonsággal igazodik el a könyvek sokaságában és ez csak akkor tűnik természetesnek, amikor megtudjuk róla, hogy idestova húsz éve él nap, mint nap a könyvek birodalmában.

— Még a polgári olvasókörben kaptam először könyvtárosi megbízatást — emlékszik vissza —, mert már akkoriban nagyon bújtam a regényeket. Akkor is szívesen csináltam, mert így a könyvek közelében lehettem, mint ahogy most is a legkedvesebb szórakozásom az olvasás.

— Persze, a szórakozás egy kicsit kötelesség is lett. Akkoriban nem sok munkám volt, hiszen a könyvtáros dolga annyiból állott, hogy a számozott gerincű könyvet leemelte a polcról, és beírta egy füzetbe. Négyszázötven kötet gazdája voltam akkor, most meg ezerhatszázé. És a munka ma már nem olyan egyszerű. Ajánlani kell tudni, és ehhez sokat, nagyon sokat kell olvasni. Lépést tartani a könyvállomány növekedésével sem könnyű feladat. Nálunk évente 5000 forintot fordítanak a bővítésre és ez körülbelül azt jelenti, hogy havonta 20—25 kötettel gyarapodunk.

— A szakmai ismereteket sem lehet elhanyagolni, hiszen a jó könyvtáros munkájához ez is hozzátartozik, ötvennégy éves vagyok, de nemrégiben készültem fel az alapfokú könyvtárosvizsga letételére. Sikerült.

A beszélgetés elkalandozik, katona fiáról beszél, aki egyébként gépésztechnikus, és akire nagyon büszke János bácsi, meg arról, hogy közeledik a nyugdíj-korhatár.

Reméljük, Tóth János bácsi a harmincéves könyvtárosságot is jó egészségben ünnepli majd.

M. M.

r