Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-30 / 151. szám
I 1963. június 30. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A globális rakéla A Szovjetunió következetes a békés egymás mellett élés politikájában, ám Nyugaton még mindig vannak olyanok, akik világuralomra törnek és a fegyverek erejével szeretnék bebizonyítani, hogy a kapitalista rendszer oldalán van a fölény. A Szovjetunió ezért kénytelen szüntelenül fejleszteni, tökéletesíteni gazdasági és katonai potenciáját. Hruscsov miniszterelnök, esztendeje a Kalinyin választó- körzet lakosságához szólva egyebek között beszélt az új globális rakétákról is. Azt mondotta: „Az Egyesült Államok katonai körei valamiféle falat szeretnének emelni a Szovjetunió visszacsapása ellen. E végett egész radarhálózatot építettek ki, közben arra számítottak, hogy a hálózat segítségével már röptűkben ártalmatlanná tehetik a rakétákat, amelyek nagyjából az Északi-sarkon át, tehát a legrövidebb úton érkeznek amerikai terület fölé. Nos, az új globális rakéták képesek arra, hogy bármely irányból körülrepüljék a Földet, s bármely célpontot megsemmisítsenek. A globális rakéta léte megfosztja jelentőségétől az előzetes riasztóberendezések hálózatát”. A szovjet kormányfő nyilatkozata hideg zuhanyként érte az amerikai katonai köröket. A Pentagon vezetői ugyanis már régóta nagy propagandát csináltak az Alaszkán, Grönlandon, és Angliában létesített három rakétaelhárító riasztó-állomásnak. Ezeknek az lett volna a feladatuk, hogy még idejekorán felfedezzék azokat a rakétákat, amelyek az Északi-sark irányából közelednek az Egyesült Államok felé. E megfigyelő- és riasztóállomások felszerelésére, noha a munkával még korántsem készültek el, máris több milliárd dollárt fordítottak, amelyről most kiderült, hogy kidobott pénz, hiszen a globális rakétával szemben ezek az állomások tehetetlenek. De lássuk, mi a különbség a globális rakéta és a közönséges interkontinentális rakéta között? Az új rakéta a Glóbusz szóból kapta a nevét, mivel valóban ké- pe's arra, hogy csaknem az egész földgolyót megkerülve mérjen csapást a célpontra. Ezzel szemben a ma ismeretes interkontinentális rakéták hatósugara 8000 kilométer körül van. Az interkontinentális rakéta röppályája egy olyan ellipszis ívének felel meg, amelynek egyik középpontja a Föld középpontjával egyezik meg. A földfelszín bármely két pontján át végtelenül sok ellipszispályát lehet kialakítani. Az interkontinentális rakétákat ezek közül csupán néhány ellipszispályára bocsátják fel, mert olyan röppályákat választanak ki, amelyek kevesebb energia-, tehát üzemanyagfelhasználást követelnek. Ha tehát mondjuk az adott célpont az interkontinentális rakéta kilövőhelyétől északra esik, úgy a rakétát már eleve északi irányban bocsátják fel, s így az ellenfél, amely ugyancsak ebből az irányból számít a rakétaveszélyre, ott megfigyelő- és riasztóállomásokat szerel fel. A globális rakéta azonban egészen más helyzetet teremt, mert ugyanannak a példánkban szereplő célpontnak a megsemmisítéséhez egyáltalán nem feltétlenül szükséges, hogy a globális rakétát éppen északi irányban lőjék Bitumenből kiváló padozat A mezőgazdaság szocialista átalakulásával kapcsolatosan egyre nagyobb fontossághoz jut az állattenyésztés. Állatok veszteség nélküli, vagy minimális veszteséggel járó felneveléséhez olyan egészségügyi követelmények lépnek fel, amelyekkel a tudományos köröknek is számolniok kell. így megállapították, hogy az állatok tartózkodási helyei, az ólak, nagy szerepet játszanak az állatok felnevelése terén. Tisztáknak, szellősöknek kell lenniök, ha nem fűthetők, úgy hőtartó anyagokból kell felépülniük és mindemellett olyanoknak kell lenniök, hogy állandóan tisztántarthatók legyenek. Különösen az ólak padlózata okozott sok gondot. Sem a deszka, sem a téglapadlózat nem felel meg, mert a deszka gyorsan korhad, a tégla pedig beszívja a nedvességet és ezért hideg tapintású, ami az állatokat hajlamossá teszi a megbetegedésre. Nem vált be a beton és cement padló sem, hidegek és nem eléggé időt- állóak. A különböző anyagokkal való próbálkozás után rájöttek, hogy igen alkalmas és minden feltételnek megfelel a bitumenes padló. A bitumen a kőolaj lepárlásának végső maradéka, túlnyomóan telített, semleges kémhatá- sú szénhidrogénekből áll és teljesen ártalmatlan. A bitumenes padlót az öntött aszfalt útburkolatok mintájára készítik! Előnye ennek az új padlózatnak, hogy talajnedvességet nem enged át, könnyen tisztítható, tehát higiénikus, a nedvességek gyorsan elpárolognak róla és így nem fertőzhetik a légteret. A bitumen padlózatot a Mező- gazdasági Kiállításon kipróbálták és a legjobb tapasztalatokat szerezték. Egyetlen nehézsége alkalmazásának, hogy a bitumen és a többi kötőanyag masszává való felfőzése csak a 10—12 tonna súlyú Keiser-gépekkel lehetséges, amelyek kisebb falvakban és a tanyákra a földutakon nem igen szállíthatók el. Most kutatják a módját, hogy hideg úton vagy kisebb gépekkel miként lehetné az öntöttaszfalthoz hasonló padozat anyagát elkészíteni. Nádor Jenő ki. A globális rakétát ebben az esetben is kilőhetik a homlok- egyenest ellenkező, tehát déli irányba, s így a rakéta csaknem az egész Földet megkerülve, ugyancsak délről, tehát olyan irányból mér csapást az agresz- szor területére, amerről ez a csapás előzetes megfigyelő-állomások híján készületlenül éri. Persze délről is ki lehet építeni a megfigyelő- és riasztóhálózatot, ami azohban egyrészt újabb milliár- dokba kerül, másrészt egyáltalán nem nyújt biztosítékot arra nézve, hogy mire ezek az új állomások elkészülnek, nem fedeznek-e fel olyan újabb rakéta-típusokat, amelyek ezeket az állomásokat is teljesen haszontalanokká teszik. , Természetesen a globális rakéták irányító rendszerének sokkal pontosabbnak kell lennie, mint az interkontinentális rakétáknál. A röppálya hosszának növekedésével ugyanis megnövekszik a repülés .ideje és így az esetleges számítási hibákból eredő legapróbb eltérések is megsokszorozva éreztetnék hatásukat. A szovjet rakétairányító berendezések működésének pontosságát jól szemlélteti a szovjet Vosztok- űrhajók útja. S hogy fogalmat alkothassunk magunknak arról, milyen bonyolult feladatokat kellett megoldani a globális rakéta megszerkesztésekor, érdemes megemlíteni, hogy a globális rakéta csak a szputnyikok felbocsátása után született meg. A szovjet globális rakéta léte meglepetésszerűen érte az imperialistákat. Amint azt maga Robert McNamara amerikai hadügyminiszter elismerte, a globális rakéták megjelenésével az Egyesült Államok területe déli, keleti és nyugati irányból teljesen védhe- tetlenné vált, mert ott lehetetlen megfelelő megfigyelő- és riasztóállomásokat felállítani. Az Egyesült Államok légiereje pályázatot hirdetett az amerikai globális rakéta megszerkesztésére. Az érdekelt cégeknek tavaly novemberig kellett benyújtaniok a pályamunkákat. Nyilván még jó időbe telik, amíg a tervrajzok nyomán megszületik az első amerikai globális rakéta mintapéldánya, ami újabb bizonyítéka annak, hogy mennyire elmaradt az Egyesült Államok a Szovjetuniótól a rakétaépítésben. Roman Viktorov, az APN tudományos szemleírója TÖBB JÓ VIZET ES LEVEGŐT! FIGYELEM! FIGYELEM! Július 1-én Hőgyész, Kossuth tér 553 sz. alatt megnyitjuk méretes DIVATSZALONUNKAT Női, férfi- és gyermekruhákat hozott anyagból (alakítást is) vállal a Sirnon- tornyai Vegyesipari Vállalat hőgyészi telephelye- Telefon: 9. (Iroda: 23). ,113) Földünkön oxigén-alapon fejlődött ki az élet. Az oxigén természetes állapotban gáznemű elem, a levegő és a víz legfontosabb alkatrésze. Napjainkban érdekes, kísérletileg bizonyított elméletek láttak napvilágot arról, hogy más égitesteken, más hőmérsékleti és egyéb körülmények között nitrogén-bázisú élet is elképzelhető. De maradjunk ezúttal a mi bolygónkon. Itt víz és leyegő nélkül semmilyen élőlény nem maradhat fenn. Mit szóljunk tehát, ha azt halljuk, hogy ez a, két létfontosságú anyag kezd „hiánycikké” válni? Igyenformá- ban ez túlzás, másrészt világszerte mind nagyobb figyelmet szentelnek bizonyos tényeknek. Ezek szoros összefüggésben állnak azzal, hogy néhány évtized alatt kétszeresére emelkedett a földlakók száma, s ezzel együtt rohamosan emelkedik az ipari termelés. A LEGNAGYOBB FOGYASZTÓ: , AZ IPAR Helyes, ha soha egyetlen villanyégőt sem hagyunk fölöslegesen bekapcsolva lakásunkban, munkahelyünkön. Takarékoskodjunk a drágán (szénből) előállított árammal akkor is, ha tudjuk hogy világításra az ipari fogyasztásnak csak 1—2 százalékát használjuk fel. Ugyanígy a háztartási vizet se pazaroljuk, különösen tartósan száraz, aszályos időben, bár a lakosságnál mérhetetlenül többet fogyaszt az ipar. Ugyan mire? — kérdezik talán sokan. Nyersanyagok — bőrök, gyapjú, textil-alapanyagok — mosására, erőművek üzemeltetésére, atomenergiát előállító gépek hűtésére — hogy csak néhány példát említsünk. Ezek együtt, ha az egész világot tekintjük, percenként sok millió köbkilométer vizet igényelnek. De hiszen ez a hatalmas meny- nyiség nem válik semmivé! Ez igaz. Csak szennyeződik. S ebben rejlik a földi édesvizek „elfogyásának” a veszélye. A szennyezett víz ugyanis vagy felhasználatlanul az óceánokba ömlik, vagy elszivárog a föld alatt. Az elszivárgóit szennyvíz földalatti forrásokba, vízművek kútjaiba kerül. Felhasználás előtt, nagy költséggel, tisztítani, fertőtleníteni kell. Ugyanez a helyzet a nagy folyamok, folyók vízével, a nagy ipartelepek sűrűn lakott vidékein. A Rajna egyes szakaszain naponta nyolcszor cserélik, tisztítják a vizet. Ha nem tennék ezt, az alsóbb szakaszok is szennyeződnének, s lehetetlenné válna a fogyasztásra alkalmas „külszíni fejtés”. Elpusztulnának továbbá a halak és vízi növények, az élőlények láncolatának fontos tagjai. Szinte észrevétlenül alakult fenyegetővé a helyzet, de még idejében közbeléptek a szakemberek. A szocialista országokban a KGST keretében könnyebb megoldani a problémát, mint a kapitalizmusban, ahol a magántulajdon „szent sége” akadályozza az intézkedések egybehangolását. A legfontosabb tennivaló: gátat vetni az édesvizek további szennyeződésének. Ez elérhető azzal, hogy ipari célokra nem úgynevezett elsőrendű ivóvizet használnak, hanem az üzemek saját kútjaiból nyert, nyersanyagok tisztítására alkalmas vizet. Továbbá: a szennyeződött vizeket csak előzetes tisztítás után engedik a folyókba. Számítások szerint egy-két évszázad múlva, az emberiség szaporodása és az ipari termelés szédületes fejlődése miatt, így is kevés lesz az édesvíz Földünkön. Ennek elhárítására is felkészült a tudomány. Először a Szovjetunióban próbáltak ki sikerrel olyan „ioncserélő” készülékeket, amelyek a tengervízből emberi fogyasztásra alkalmas vizet állítanak elő. Bolygónk vízkészlete pedig nem fogyhat el; szünet nélkül újratermelődik a párolgás és csapadékképződés nagy körforgásában. ÓVJUK A LEVEGŐT IS! Rövidebben említhetjük a levegő szennyeződését, mert ez a kérdés az utóbbi időben gyakran kerül napirendre. S előrebocsát- hatjuk: ez a létfontosságú anyag sem fogyhat el; elsősorban a növényi élet biztosítja folyamatos új ra termelődését. A nagyvárosokban és a kiterjedt ipartelepek közül azonban kétségtelenül aggasztó méreteket ölt a levegő szennyeződése. A por, a füst, a korom, a közlekedési eszközök gáztermékei ártalmas anyagokkal telítik a levegőt. Az ipari centrumok övezetében évente jelentős területeken pusztulnak ki a növények. Senki nem gondol arra, hogy emiatt fékezni kellene az ipar fejlődését. Mindenütt a következő módokon hárítják el a fenyegető veszélyt: decentralizálják az ipart; jobb( hatásfokon égetik el a szenet, amelynek jelentős része egyelőre füst- és koromként kerül a levegőbe; villamosítják a vasutakat; az új városokat, városrészeket távfűtéssel tervezik; kiterjedt zöldövezeteket létesítenek a nagyvárosokban és körülöttük. Mindez nem valósítható meg egyik napról a másikra. Óriási méretű átszervezés, milliárdos beruházás, évekig, évtizedekig tartó munka szükséges minden terv megvalósításához. Itt is. előnyben vannak a szocialista országok, á maguk központosított, nemzetközileg összehangolt, tervszerű intézkedéseivel. Londonban a XIII. század óta probléma a levegő szennyeződése; máig sem tudták megoldani, mert évekig vitatkoznak a magántulajdonban gyökerező részletkérdéseken. Fogytán a szén, az olaj — minden „hagyományos” energia- forrás. De ime, már kezünkben a kimeríthetetlen atomenergia. Ugyanez a helyzet a gondokat okozó vízzel és levegővel. A tudomány segítségével megoldja az emberiség ezt a problémát is. Gyenes István A Várdombi Gépállomásra 1963. júl. 5-én reggel 8 órakor Szekszárd, Széchenyi u. 23. sz. alatti iparitanuló-in- tézetnél áz alábbi szakmákra Veszünk fel tanulókat autómotor-szerelő mezőgazdasági gépszerelő esztergályos elektroműszerész. Az. ÉM. Komlói Állami Építőipari Vállalat szekszárdi és bonyhádi munkahelyire azonnali belépésre keres: kőműves, ács, bádogos, víz- fűtésszerelő, villanyszerelő, épületburkoló szakm n ásókat és férfi segédmunkásokai. Jelentkezni lehet: Szekszárd, Zrínyi u. 62. (182) *