Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-30 / 151. szám

TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG 1963. június 3Í rR ALEKSZANDE NASZIBOVj EJTEKHELY a<z xíLbán Fordította: Szathmári Gábor a műszergyár 94. A katonák leugráltak a teher­autókról, s odaszaladtak az út- szélén veszteglő két személykocsi­hoz. A tank tornyának felcsapó­dott a teteje, s egy tiszt emel­kedett ki rajta. — Mi az ott? — kérdezte. A Gefreiter végignézte Torp összes zsebét, aztán felállt. — Civil. — Él? — Már nem. — Kutassák át a zsebeit. A Gefreiter végignézte Torp összes zsebét, aztán felállt. — Hé, kinél van egy zseblám­pa? Odament hozzá egy katona. A zseblámpa fénye először a Gefrei­ter mellén táncolt, majd megálla­podott a kis igazolványon, ame­lyet a tiszthelyettes a kezében tartott. — Abwehr-igazolvány, — szólt oda a tankban álló tisztnek a Gefreiter. — Adolf Torp Sturm- führer. — Ezek ők lesznek! — A tiszt in­tett a katonáknak. — Gyorsan kocsira! — Nem kellene itt körülnézni? — kérdezte bátortalanul a Gefrei­ter. — Azt hiszed, hogy ölhetett kézzel várnak itt téged, mi? — fakadt ki a tiszt. — De mi legyen a holttesttel? — Vigyétek le az úttestről, fektessétek le oda a földre. Ha visszafelé jövünk, majd feltesszük a kocsira. A tank tornyának teteje lecsa­pódott. A katonák az út mellé helyezték a hullát, aztán gyorsan felugráltak a két teherautóra. Felbúgtak a motorok. A tank megmozdult, a zörögve indult to­vább, nagy ívben elkerülve Upitz és Torp kocsiját. A két teherautó követte. Jónéhány perc telt el, míg Aszker megmoccant, s felemelte a fejét A tank zörgése már csak messziről hallatszott, s hamaro­san ismét csend ült a tájon. Abból az irányból, amerre a tank és a két teherautó ment, nemsokára távoli robbanások, tompa lövések hallatszottak. Két felvillanó fénycsóva világította meg a horizont alját egy pilla­natra. Utána néhány lövés hal­latszott még, aztán elült a harc zaja. Aszker mozdulatlanul feküdt Rágondolni se mert, mi történ­hetett ott a repülőtérnél, ahová a tank és a két teherautó igyeke­zett Aztán megmozdult, felemel­te a fejét. Hajnalpir festette vö­rösre az ég alját. S miközben el­gondolkozva nézett a távolba, messze az úton egy kis mozgó pontot vett észre. Aszker az összesározott marko- latú pisztolyához kapott, s nyug­talanul köhintett egyet. A mozgó pont mind nagyobb lett. A kör­vonalai szerint, ahogy Aszker ki­vette, nem lehet sem személygép­kocsi, sem teherkocsi. De akkor mi? Könnyű szellő kezdett lenge­dezni. Közelebb hozta a motor zaját. Aszker most már azonnal rájött: motorbicikli közeledik Motorbicikli!... Aszker össze­szedte minden erejét s közelebb kúszott az úttesthez. A talaj egy mélyedésébe húzódott le. Most már tisztán kivehető volt a motor hangja. Aszker rögtön felismerte: négyütemű, egyhenge- res motor, minden valószínűség szerint tehát csak BMW lehet. Upitz és Torp gépkocsija mel­lett megállt a motorkerékpár. A férfi, aki vezette, gyorsan leug­rott a nyeregből, az úttestre dön­tötte a motort, s egyenesen Torp holttestéhez ment. Aszker fel­emelte a pisztolyát. A keze már nehezen engedelmeskedett, ide- oda táncolt a holttest fölé hajló motorbiciklista hátán a célgömb. A férfi kiegyenesedett, s meg­fordult. Aszker felnyögött, s ki­ejtette kezéből a pisztolyt. Pereev észrevette, s odarohant. Leborult mellé a földre, s elérzé- kenyülten csókolta Aszker vérrel és sárral összemázolt arcát. — Beszélj, — suttogta Aszker. — Elszállítottuk! — És Ribin? — ö már nincs.;. Elesett. Aszker feljajdult. — Torp? — ö a tettes. De te leszámoltál vele! — És... Upitz? — Elinalt... Mintha a föld nyelte volna el az átkozottat! — Elmulasztottam! — Aszker ismét felnyögött. —- A tankot... ti lőttétek ki? — Az ejtőernyősök. Megadták neki a magáét. A repülőtér mel­lett még három másik is ég. Más irányból jöttek. — Pereev kis szünetet tartott. — Sokat elvesz­tettünk a mieink közül is. Gép­puskáztak bennünket a Messer- schmidtek. Két repülőgépünket is lelőttek az átkozottak... És itt vagy te... Mögém tudsz ülni a motoron? Aszker bólintott. Pereev megfordította a motort, és felállította. Aztán odaszaladt Aszkerhez, karjába vette, s a motorhoz vitte. — Azt hittem, lejárom a lá­bamat, mire megtaláltalak, — Szerdán délután ünnepség volt a Szekszárdi Építők rékavári tú- ristaházánál. Ekkor avatták fel, a több hetes munka után elkészült impozáns, szép fekvésű völgyben lévő turistaházat. Az avató ünnep­ségen a vállalat vezetői is részt vettek, ott volt az ünnepségen Me- cseknádasd község tanácselnöke, s a Baranya megyei turisztikai szak­emberek mondta hadarva Pereev, miköz* ben a hátsó nyeregre ültette Asz- kert. — Már arra gondoltam, hogy itt maradunk Stirevával.., — Tamara!... — jutott eszébe Aszkernek. — Mi van vele? — Keletre utazik, a csehekhez, Onnan jön haza. No, induljunk. — Hová? — Vár 4 repülőgép. — Itt tartottad? — Likov tábornok utasítására. Pereev is felült. A motorbicikli előre lendült, s mind nagyobb se­bességgel, egyenletes búgással ha­ladt. Aszker igyekezett tartani ma­gát Pereev válla mögött.- S köz­ben ezer gondolat járt a fejében* Ribin ezredes!... Nincs többé Ribin ..: Az ejtőernyősök közül is hány adta életét ezért a vállal­kozásért! ... Egymás után jelent meg Asz­ker előtt Schubert, Krieger és Stalecker arca. Vajon hol van­nak? Mi lehet velük? ... Aztán Stireva nagy, mindig tágra nyílt kék szemét látta maga előtt. Szinte látta, amint egyedül, ma­gányosan, útitáskával a kezében megy Tamara az idegen, ellen­séges városok utcáin. Egyszerű orosz lány. Életének minden órá­ja, minden perce önmagában hős­tett itt, a vicsorgó fasiszta fene­vad barlangjában. Aztán elvonult gondolatban Aszker előtt Upitz Gruppenfüh­rer is. Torp megkapta a magáét* Torp, Wiesbach, Becker, Bohlm elnyerte a méltó jutalmát. De Upitz egérutat talált. Upitz, Sei­fert és a többi hasonszőrűek él­nek, s nem tétlenek. Igen, a harc még nem fejező­dött be!... Aszkert mindjobban elhagyta ereje. Két karjával átölelte Per­cevet, s teljes súlyával Pereev széles, meleg hátára dőlt. Aszker megkönnyebbült, amikor a repü­lőgép felszállt a magasba. Mélyet sóhajtott, s lecsukta a szemét, elaludt..« Az építők turistaházában jelen­leg tizennégy ágyat helyeztek el — három szobában, de van lehető­ség, hogy emeletes ágyakat is be­állítsanak, akkor huszonnégy sze­mély részére nyújt kényelmes ott­hont. Jövőre azonban — az épület bővítésével — negyven fő befo­gadására teszik alkalmassá a tu­ristaházat. Alig több, mint egy éve kezdték meg a Komlói Állami Épitő- ipari Vállalat dolgozói a munkát a második ötéves terv legna­gyobb Tolna megyei beruházása, a szekszárdi mérőműszergyár építkezésén. Ma már állnak az épületek« Kép az üzemcsarnok belsejéből. A csatornahálózat és a földben futó egyéb vezetékek elkészültek a csapadékvizet már a csator­nák vezetik el. Az üzemépületben most folyik a fűtőberendezések felszerelése — mennyezetre szerelt hősugárzókkal fűtik majd az üzemet — és az aljazatbetonozáshoz végzik az előkészítő munkát. Gépi vakolás az irodaépületben, amely nemrég került tető alá Fritz János és Ritterwald Ádám kőművesek a „habarcságyuval”. f CS. HORVÁTH TIBOR—ZÖKÁD ERNŐ: A CAPUAI FENE VAD | Előzmények: Az időszámításunk előtti 74. esztendőben egy hatalmas termetű néger gladiátor szerez hírnevet magának Itáliá­ban: Mnogo a „capuai fenevad” \ fekete óriás, az egyik össze­csapás során a küzdelem hevében ledöfi sebesült, fegyvertelen ellenfelét. 1 VÉGE. Felavatták az Építők rékavári turistaházát 12

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom