Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-30 / 151. szám

•roLräs sugteí NßpüJSÄö 1963. .június 3 Roham előtt a főhadiszálláson Valami feszül a levegőben. Nem izga­lom, de mégis mintha vizsga előtt álló hallgatók között lenne az ember. Az szinte megnyugvásként hat rá, hogy az úton azt hallotta: mi­lyen méltóságos . ütemben duru­zsolnak a kombájnok, s mint óriási, falánk darazsak falják a repcét, az árpát. Itt azonban, bár hűvösek a fa­lak, mégis úgy érzi mindenki: kibírhatatlan a forróság. Pálinkás József az üzemgazdász most tette le a telefont. Türelmetlen hangon ' faggatták a dombóvári járási ta­nács mezőgazdasági osztályától: miért állt ki a kombájn a dal­műn di termelőszövetkezet repcé­jéből. — Nem állt ki kérem, sőt Ko- csoláról még másik rendfelszedőt is hoztunk, hogy el ne repüljön a repce... Megtörli a homlokát, kicsit szótlanságba merül. Mire gondol mire sem. azt nehéz lenne meg­állapítani. Az arcán azonban ott üi a gond, a kezdés gondja, baja; Ezekben az órákban ugyanis min­den az ő nyakába szakadt a Dal- mandi Gépállomáson; Tompa Gyula főagronómus néhány perce érkezett meg Gyulaj környékéről, Horváth Lajos igazgató a naki részt járja, a főmérnök pedig az új B—62-es kombájnok összesze­relését irányítja, Pintér György anyagbeszerző pedig hivatásának megfelelően anyag után futkos. Aztán nyílik az ajtó. Rövid, szűkszavú köszöntés, éles telefon­berregés. Pintér György szomjú­ságtól száraz hangja tölti meg a Szobát. — Nagyon kellenének azok a köpenyek. Tessék csak belegon­dolni: szállítanánk a magot, le keli azonban állnunk néhány géppel, gumi nélkül egyik sem mehet. Hiába azonban minden: külső gumi nem kerül a tolnai AGRO- KER-boltba. Csak annyit, monda­nak; előjegyzésbe veszik, s aztán majd meglátják. Mintha futárok érkezné­______________nek egy f őhadiszállásra, úgy jönnek most egymás után fáradtan, porosán a főagronómus és az igazgató. Kissé izgatott, rövid, jelentésszerű be­számolók végén szól Horváth Lajos, miközben a homlokát tö- rölgeti: — Csak nyugalom. Ez most a legfontosabb. A kezdetnél tar­tunk, kezdődik a munka dandár­ja, s nem lenne jó, ha a legki­sebb idegesség is átragadna a gé­peken dolgozó emberekre ... Híven szavaihoz, kérdéseinkre nyugodt, kerek válaszok követ­keznek. Váraljai Béla. a dombó­vári brigád vezetője is nyugod­tan referál: — Nyolcvanhárom hold repcét szedtünk fel, s holnap reggel hét gép áll már az árpának ... Nem lesz fennakadás, haj csak valami váratlan dolog közbe nem jön... Rendben van tehát minden? Korántsem lehetne ezt mondani. A beszélgetésekből ugyanis ilyen szavakat kapok el: — Ha nem lesz ékszíj, bajba kerülünk a szovjet kombájnokkal. — Csak 42 kettős műszakot tudunk szervezni... — A gyakorlat majd levizsgáz­tatja a Balaton kombájnokat... gondolniuk: végezni kell a nyári mélyszántást, tarlóhántást s ha arra alkalom nyílik a másodve­téseket is. Ismét türelmetlenül berreg a telefon. Nak környékéről szól a híradás: beállítottak a borsós ár pába egy Balaton kombájnt. A sűrű növényzet felcsavarodott egy alkatrészre, eltört, javítani kell... — Ezzel még mindig küszkö­dünk — sóhajtanak majdnem egyszerre az emberek. — Mert ez már értetlenség, a szakmai utasí­tások áthágása ... A határozat pillanatok műve, s mire végiggondoljuk a tulajdon­képpeni tennivalókat, a szerelő motorkerékpárja már a poros or­szágúton pöfög... — Csak emberrel és alkatrész- szél győzzük, akkor nem lesz baj — állapítják meg a szakemberek. S ezzel tulajdonképpen elérkez­tünk az aratás egyik legnagyobb gondjához. A kombájnok száma megszaporodott Más gépekről kellett elvenni embereket, s a gépállomás személyzete egyéb­ként is kevesebb, mint volt. Ta­valy 48 univerzálisan képzett traktoros ment át a termelőszö­vetkezetekbe. Most. ha majd a munka dandárjában lesznek, is­mét az iparhoz kell fordulni se­gítségért. RekkenS a hőség Keverednek a gondok A tennivalók sokasága közepette nem is meglepő ez. A feladat jó­kora: a Dalmandi Gépállomásnak körülbelül 11 ezer hold kalászost kell betakarítani a tavalyinál jó­val rövidebb idő alatt. S ehhez ve­gyük hozzá: néhány kánikulai nap, szinte összehozta az éréseket. Fel­borította a nagyjából megszokott rendet. Ugyanakkor amíg nappal aratnak, éjjel már előre is kell Hiába hűvö­sek a falak, az érett gabonatáb­lák forrósága elől nem lehet ki­térni. Igaz. nem is akar senki. A földeken a traktorosok, a kom- bájnosok segítséget várnak és tanácsokat. S a vezetőknek köte­lességük, hogy ott legyenek, ahol éppen várnak rájuk. A főhadi­szállás ismét kiürül. Autó és mo­torkerékpár indul, ki a földekre, ahol megkezdődött a roham, az idei termés betakarítása ... SZ. E jelentjük e kánikuláról — Naponta 14 ezer fagylalt — Ahol örülnek a melegnek — 1000 köbméterrel több víz — Félévi zárás előtt a vállalat, amelynek tervét a divat „diktálja” — Hát igen, ez az igazság, a mi tervelőirányzatunkat a divat, a közszükséglet befolyásolja — mondják a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat szek­szárdi telepének vezetői. És, hogy a divat gyakran változik? Hát mit tehetnének ilyenkor, a legrövidebb időn belül ■’ bonyolítják le az átál­lást, amely megannyi kellemetlen­séggel jár. Az új megbízatás új feladatokat von maga után, míg az új cikk gyártása közben megfele­lő gyakorlatra szert tesznek a dol­gozók, egy-két nap eltelik, még a legügyesebbeknél, a „törzsgárda” tagjainál is. Szekszárdi viszonylat­ban alig három éves múltra te­kinthet vissza a vállalat legtapasz­taltabb dolgozója, hisz alig három éve jött létre ez az üzem. És most újabb igényt nyújtott be a divat, méghozzá a külföldi. A második félévben több mint tíz­millió forint értékű táskát — kü­lönböző minőségűt és formájút — kérnek a főként nőkből álló telep­hely dolgozóitól. Persze emellett a hazai szükségleteknek is eleget kell tenniük, ami szintén jelentős termelési értéket tesz ki. A har­madik negyedévi tervelőirányza­tuk meghaladja a 19 millió forin­tot. Vállalkozhatnak-e az újabb fel-' adatra, s a sikeres végrehajtáshoz megvan-e az alapjuk? — kerestük a választ ottjártunkkor. Az első féléves terv befejezésé­hez már csak néhány műszak ter­melése hiányzik. Nincs kapkodás, nincs hajrá, az előirányzott terv- szerűséggel folyik a munka. A tás­ka-üzemrész kivételével, mert ott a napi feladatok végzése közben a régebbi dolgozók az új munkások oktatását is magukra vállalták. Júniusban hatvannal nőtt a dol­gozók létszáma, s még ennyivel nő a jövő hónapban is. Az új munká­sok többsége először jár gyárka­pun belül, s bizony nemcsak a munka, az üzem belső élete, meg­honosodott törvénye is szokatlan számára. A táska-üzemrész dolgo­zói sikeresen tesznek eleget a ket­tős feladatnak, az új munkások betanítása közben is eleget tettek a termelési követelményeknek. Bár csak néhány tizeddel, de túl­teljesítették esedékes tervüket. A második negyedévben — a közszükségleti igényeknek megfe­lelően — kilencszer állták át újabb cikkek gyártására, a félévi mérleg mégis azt jelzi, hogy nem marad­nak adósak, a sokszínű, és fazonú táska, a kerékpár-nyergek és a munkásvédelmi felszerelések idő­ben és a kívánt mennyiségben, mi­nőségben kerülnek a rendeltetési helyükre. A félév során 38 millió forint értékű árut juttattak a ke­reskedelemnek. ebből több mint 5 millió forint értékben exportra. Az erőpróba tehát megtörtént az újabb feladatok sikeres megol­dásához. A divat hódolói elégedet­tek lehetnek majd a második fél­évben is a „bőrdíszmű” dolgozói­nak munkájával. R. M. Június végét mutat a naptár, s fáradtan, fásultan, tikkadtan törölgetjük a homlokunkat. Enyhelyet. hűvöst keresünk — de hol találunk? A máskor hű­vös park is most fullasztó, fá­radságot fokozó hőséget áraszt. Minden ablak nyitva. De a Szekszárdi Nyomda szedőtermé­ben 40 fokot mutat a hőmérő higanyszála. A gépteremben pe­dig, ahol az ólomkazán ontja a meleget, a hőmérséklet 50 és 60 fok között ingadozik. A vendéglátónál, a vendég­lőkben, cukrászdákban bekö­szöntött a szüret. Óriási stra­pába kerül a kiszolgáló személy­zetnek, hogy kielégítse a ren­deléseket. Sör, fagyi, hűsítő — ezek most a slágercikkek. S mégha kissé hihetetlennek is látszik, de igaz: ugrásszerűen emelkedett a gyümölcslevek fogyasztása. Csak hideg legyen, ez a fő! — Megbirkózunk a hőséggel — ezzel nyugtat bennünket a Vendéglátóipari Vállalat köz­pontjában Petries Ferenc. A homlokát persze ő is törli. A „birkózásról” néhány szót. A szekszárdi vendéglátóipari egységeknél, amióta ránk- köszöntött a júniusi kánikula, naponta 14 ezer adag fagylalt, 15 hektó sör talál szomjas, hű- sölni vágyó gazdára. Teljes az igény a jégre is. A jéggyár ugyan egy kicsit „gyengélke­dik", de a vállalat pincéiben még több száz kocsi jég várja a felhasználást. — Van olyan hely — tessék elhinni —, ahol örülnek a hő­ségnek. Fontos szempont, hog. legyen. mert a tervteljesíté függ tőle. Ez a cég a szekszárd Szesz- és Üdítőitalipari Vália lat. A gépek teljes üzembei dolgoznak, s naponta mintegx 40—45 hektoliter szódavizet é: 7—8 ezer palack üdítő itall készítenek. A mennyiség szek­szárdi méretekben óriási! összehasonlításul érdemes el­mondani, hogy 20 fok alatti hőmérsékletnél — ó, de jó is lenne — a napi fogyasztás szódavízből 15—20 hektó, üdí­tőből pedig 2—3 ezer palack... Panaszkodnak a város maga­sabban fekvő utcáiban: kevés a víz. Kovács Lajost, a Viz­es csatornaművek igazgatóját kérdezzük erről: — Jogos a panasz — vála­szol. — Mostani 500 köbméte­res medencénkből nehezen tud­juk fedezni a fokozódó víz­igényt. Hamarosan azonban be­kapcsol ódik a tárolásba egy új, ugyancsak 500 köbméteres me­dence, s akkor már ki tudjuk védeni a meleg támadásait... Persze, azért nem túl rózsás a helyzet. Tavaly június utolsó napjaiban 3500 köbméter voltj az a mennyiség amit a város elfogyasztott. Az idén viszontj ugyancsak ezekben az utolsó júniusi napokban közel 4 és félezer köbméter a napi fo­gyasztás. Indokolt tehát az a kérés, hogy amíg a meleg tart, ne nagyon locsoljanak a város­beliek a vízvezetékekből. Egye­lőre inni és tisztálkodni keU a víz! Nyugdíjasokat búcsúztattak a vasutas-körben A dombóvári fűtőházi vasutas szakszervezeti bizottság szomba­ton este bensőséges ünnepséget rendezett idős, nyugdíjba vonuló dolgozói tiszteletére. Az ünnep­ségen több évtizedes vasúti mun tizennyolc társuknak adták át a kedves ajándékot, a nyugdíja­sok feleségeinek pedig virágcso­korral kedveskedtek. Az ünnep­ség közös, baráti vacsorával, szó-, ka után nyugállományba vonuló rakozással fejeződött be. Tájékoztató a szőlő- és gyümölcstelepítésről Szombaton délelőtt 10 órai kez­dettel rendezte meg a Hazafias Népfront megyei szervezete a bel­városi alapszervezet termében tá­jékoztatóját. Horváth József, me­gyei főkertész közel kétórás beszá­molóját a Népfront megyei elnök­ségének tagjai hallgatták meg. A-------------------------- ----------------------- O OUii. UiCg. ___—— ...... ... R akodásra készítik elő az 559-es uszályt. A Siót mind gyakrabban használják vízi szállításra. Most már az sem tartozik a ritka esetek közé, amikor a MHRT motoros uszályai viszonylag alacsony víz­állásnál bejönnek a Sióba, hogy a rakodást megkezdjék. Amíg az uszályokat rakják, addig ugyanis várható rendszerint nagyobb víz érkezése, így a rakott uszályt már nagy víznél tudják elvontatni. Ér­dekes, hogy az idén már egész Szekszárdig jönnek az alacsony vízállásnál is közlekedő uszályok. Kár, hogy a nagytömegű építő­anyagok; mint a sóder, kő, beton­elem, stb, nem vízi úton érkezik Szekszárdra. Pedig a Budapestről érkező betonelem, a sóder átrakás nélkül — ha kis uszályba, dereg­lyébe raknák — alkalrrjas vízállás* nál egész Szekszárdig lehetne szál: lítani, itt pedig alkalomszerűen egy-egy autódarut kirakási fel­adatra lehetne beállítani. Bízunk abban, hogy a mostani kedvező ta­pasztalatok csak bevezetői annak, hogy a Siót a jövőben rendszere­sebben használják majd ví^i szál­lítás lebonyolítására. 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom