Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-25 / 146. szám

2 TOI,NA MFGYF1 NtfPŰJSÁQ 19G3. június 35. Ankét a társadalmi bíróságok munkájáról Hétfőn ankétet rendezett Szek- szárdon a társadalmi bíróságok munkájáról a szakszervezet és az ügyészség. A tanácskozáson dr. Szilcz Ákos megyei főügyész tartott vitaindító előadást. Egye­bek között megállapította, hogy időszerű volt a társadalmi bíró­ságok tevékenységével kapcsola­tos rendelet meghozatala. A ren­delet végrehajtásának értelmében a megyében különféle intézkedé­seket tettek. Megalakították, illet­ve újjáalakították a társadalmi bíróságokat. Jelenleg már 60 ipa­ri üzemben, állami gazdaságban és más munkahelyen működik ilyen szervezet. Rövid működésük sok tanulsággal szolgált már ed­dig is. így mindenekelőtt beigazo­lódott, hogy a bűnüldözés új, a V7'' kongresszus szellemének i lő alapelvei szempontjár 1: ítos lépés volt a dolgozók bevonása a különféle fegyelmi és törvénysértő ügyek intézésé­be. Ugyanakkos megállapítható az is, hogy sok helyen lebecsülik, a társadalmi bíróságok munkájú. Ezt mutatja a többi között az is. hogy az adott időszakban 60 fe­gyelmi és kártérítési eljárást folytattak le, ezek közül körül­belül 20 lett volna alkalmas arra. hogy a társadalmi bíróság elé terjesszék, ezt azonban mind­össze öt esetben tették meg. Né­hány nagy üzemben, mint pél­dául a Bonyhádi Zománcgyár, a tamási földművesszövetkezet, s a Vendéglátóipari Vállalat, a tár­sadalmi bíróság egyáltalán nem tartott tárgyalást. Akad olyan tapasztalat is a megyében, hogy egyes vezetők saját hatáskörüket, pozíciójukat féltik, az ítélkezés­nek e demokratikus formájától. Nem veszik észre azt az erkölcsi, politikai támaszt, amelyet egy ilyen ügyben adhatna a kollektí­va. A tapasztalatok azt igazolják, hogy e téren a további előrehala­dás fő feltétele az, hogy a gazda­sági vezetők megváltoztassák ál­láspontjukat, s a törvényes elő­írásoknak megfelelően támasz­kodjanak a kollektíva segítségére a társadalmi bíróságokon keresztül Jubileumi ünnepség Mözsön Tizenöt esztendeje, hogy né­hány lelkes zenebarát megalakí­totta Mözsön a Bartók Béla ve­gyeskórust. A sikerekben gazdag másfél évtized eav-egy feledhe­tetlen eseményét elevenítették fel vasárnap a dalosok a jubi­leum alkalmából. Van mire öröm­mel visszagondolniok hiszen többször voltak rádiószereplésen, országos dalostalálkozókon vettek részt és felléptek csaknem min­den megyei és járási kulturális seregszemlén. A negyvenhat tagú kórust mindezért, fennállásának tizenötödik évfordulója alkalmá­ból dicsérő oklevéljel tüntette ki a művelődésügyi miniszter. A kitüntetést Mözsön, a kultúr- ház udvarán rendezett,,,dalos­találkozón dr. Gyugyi János, a megyei tanács elnökhelyettese adta át Fertőszögi Béláné kar­nagynak. Az alapító tagokat pe­dig Szendy Pál, a MÉSZÖV el­nöke díszoklevéllel tüntette ki és könyvjutalmat adott át a dal­kultúra terjesztésében kifejteti munkásságuk elismeréséért. A jubileum alkalmából a Tolna és Vidéke Körzeti Földműves­szövetkezet dalostalálkozót rende­zett Mözsön. A hőgyészi művelő, dési ház, a Dunaföldvári Cipész Ktsz, a szakályi földművesszövet­kezeti kórus és a mözsi dalosok színvonalas műsorral szórakoz­tatták a több száz főnyi közön­séget. A 15 év alatt a községben is sokszor szereplő mözsi dalo­sokat meleg ünneplésben része­sítette a község lakossága. R. £. Megkezdődtek a szakmunkás-vizsgák A szekszárdi MüM. 505. sz.| lök következnek hetvenen, illetv« »Ady Endre« Helyiipari Iskolá-, hatvanan, Ma délelőtt a cipész­ben az elmúlt hetekben közel tanulók teszik le a gyakorlati négyszázötven végzős ipari' tanuló. vizsgát a Szekszárdi Cipész Ktsz tette le eredményesen az osztály, műhelyében a kőművesek pedig vizsgát, ezzel »megváltotta a be-' az állatorvosi rendelőintézet mö- lépőjegyet« a szakmunkás-vizs-! götti építkezésen, gára. Az ipari tanulókon kívül | A szakmunkás-vizsgák a prog- mintegy hatvanan jelentkeztek ( ram szerint július’ közepén fe- olyanok, akik — hosszabb szak- ' íerődnek be. mai gyakorlat alapján — ipari­tanulóidő nélkül tehetnek szak­munkásvizsgát. Ezekben a na­pokban tehát több mint félezer fiatal ad számot arról, hogy el- j sajátította-e a szakmunkás „Az első gondunk és kötelességünk, hogy a fiatal nemzedéket megmentsük egy újabb háborútól!” Nagy sikerű békegyűlés volt vasárnap Tamásiban Az első nyári vasárnapon já­rási béketalálkozót rendeztek Ta­másiban. A Koppány-völgye és a járás falvainak küldöttei sereg­lettek a délelőtti békegyűlésre. Ebből az alkalomból Tamásiba látogatott dr. Ortutay Gyula akadé­mikus, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkára. A vendéget a járási tanácsházán fogadták szívélyesen a tamásiak. Az ismerkedő baráti beszélgeté­sen részt vett Hunyadi Károly or­szággyűlési képviselő, a Hazafias Népfront Tolna megyei bizottsá­gának titkára, Hornyák László, a járási pártbizottság agitációs pro­paganda osztályának vezetője, Vi- dóczi László, a járási tanács vb- elnöke, Szaiff István, a járási ta­nács vb-titkára, Sárdi István, a tamási községi tanács elnöke, Péti János országgyűlési képvi­selő, a tamási Vörös Szikra Tsz elnöke, Andirkó Sándor, a Haza­fias Népfront járási bizottságának titkára, dr. Patonay Iván, a já­rási népfront-bizottság elnöke, Győri József járási rendőrkapi­tány-helyettes, Kovács József, a Koppányvölgyi Vízgazdálkodási és Talajjavítási Társulat elnöke, Illés Dezső, a járási úttörőszövet­ség titkára, Tolnai István, a For- nádi Állami Gazdaság igazgatója, Péti József, a tamási Uj Élet Tsz elnöke, ott voltak a járás és köz­ségeinek képviselői, a megyei népfront-bizottság több tagja. A délelőtti gyűlésre ezernél többen gyűltek össze az erdőgaz­daság épületénél, a miklósvári szabadtéri színpadon. Sokan a lombok alatt árnyékban, sok szá­zan pedig a tűző napon is a pa­dokon ülve hallgatták meg a bé­kegyűlés ünnepi szónókát. A nagygyűlést Nagy Sándor, a Ha­zafias Népfront tamás1 községi bizottságának elnöke nyitotta meg. majd dr. Ortutay Gyula akadémikus, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára mondott beszédet. Bevezetőül megemlékezett a VI. magyar békekongresszusról, majd visszapillantott a két világháború történetére, amelyekben idegen érdekekért véreztették a magyar népet, áldozták fel az ifjúságot. — Az első gondunk és köteles­ségünk. hogy fiatal nemzedékün­ket megmentsük egy újabb hábo­rútól! — hangsúlyozta dr. Ortu­tay Gyula, s választ adott arra a kérdésre, hogy van-e háborús ve­szély? Elmondotta, hogy a moszk­vai békekiáltvány rámutatott ar­ra, milyen félelmes fegyverek ju­tottak a nagyhatalmak birtokába, s milyen döbbenetes tömegű hadi­anyagot halmoztak fel az impe­rialisták. Minden egyes emberre 80 tonna robbanóanyag jut fejen­ként. Ha kitörne a harmadik vi­lágháború, akkor minden meg­semmisülne a Földön, hatezer éven keresztül semmilyen szer­ves élet nem létezne, még a ta­lajbaktériumok, a szerves élet legminimálisabb formái is el­pusztulnának, amint a tudósok kiszámították. A moszkvai kiáltvány is hangsúlyozza, hogy nincs más mód, mint a békés egy­más mellett élés az emberiség és kultúrájának megmenté­sére. Sajnos, mégis kell beszélnünk a háborús veszélyről. A két Német­ország létezése, a nyugat-berlini és a távol-keleti háborús gócpon­tok az imperialista mesterkedé­sek folytán fellobbanó kis hábo­rúk fenyegetően veszélyessé vál­hatnak a békére nézve. Egy eset­leges világháború harcaira tuda­tosan készülnek a nyugat-német katonai szakírók is. Franz Kissel — magyarra fordítva — Páncé­loscsaták a pusztában című köny­vében például a második világ­háborúban Magyarországon le­zajlott német tankcsatákat állítja egy jövendő háború példaképé­nek. Hazánkról,. mint pusztáról szól. Mi csak katonai terep va­gyunk a képzeletükben. Habsburg Ottó arra törekszik, hogy vissza­térjen. — Mód van azonban arra, hogy az egész háborús gépezetet átál­lítsák a „béke iparára” — mon­dotta dr. Ortutay Gyula. — Ma már a nyugati világban is egyre határozottabbá válik a békemoz­galom. A Szovjetunióban támadt gondolat: — A béke gondolata minden ember közös ügye — el­terjedt az egész világban. S ez az emberiség ősi vágya. Most ért el először oda a világ, hogy egy nagyhatalom, melynek kezében vannak a megsemmisítő fegyve­rek, kész ekét kovácsolni a kar­dokból. A Szovjetunió, amely többszörös fölényben van a tu­dósok, a mérnökök és a műszaki szakemberek képzésében Ameri­kával szemben. Az a nagyhata­lom, amely a világűrben is a leg­nagyobb pontossággal lövi ki űr­hajóit, a Földön nincs olyan cél­pont, amelyet ne tudna eltalálni. Ez a hatalom hangoztatja, hogy ne fegyverrel, az ártatlanok le- gyilkolásáva1 harcoljunk, hanem a békés gazdasági és kultúrális versennyel. S éppen azért, mert a Szovjetunió erős, mi biztosak vagyunk abban, hogy nem lesz háború — jelentette ki a hallga­tóság helyeslésétől kísérten az előadó. A harminc fokosnál nagyobb hőségben is rendkívül figyelme­sen meghallgatott és nagy tet­széssel fogadott beszédet az ifjú­ság hangulatos műsora követte. A kedves műsorban Kosztend Adrienne, Korpádi Katalin úttö­rők és Kovács Zoltán gimnazista szavaltak, a Helikon versenyen aranyéremmel díjazott Patonay Adrienne zongorázott. Megtapsol­ták a nagykónyi általános iskola úttörőcsoportjának pusztafalusi bájos lánytáncát. Kiemelkedett a tamási gimnázium és járási mű­velődési ház lánytánccsoportjának népitánc-parádéja, valamint Né­meth László karnagy vezényle­tével a tamási általános iskola és Börcsök Márta tanárnő vezényle­tével a pári általános iskola úttörőzenekarának hangversenye. A béke-nap délutáni műsorá­ban a tamási Vörös Szikra Tsz és az Uj Élet Tsz hagyományos és tréfás labdarúgó-vetélkedője szó­rakoztatta a sportkedvelőket, este pedig a szekszárdi Soós Sándor városi művelődési ház színjátszó • csoportja Miljutyin: Szibériai rap­szódia című nagyoperettjét mu­tatta volna be a szabadtéri szín­padon. Sajnos, az előadás az esti ziva­tar miatt félbeszakadt. Mint érte­sültünk. az operett díszbemutató­ját június 30-án, Iregszemcsén tartják meg. Ballabás László sza­ismereteket, gya­mára szükséges korlatot. A szakmunkás-vizsgák szomba­ton kezdődtek, negyvenöt lakatos­tanuló írásbelijével. Hétfőtől kezdve azonban már »teljes gőz. zel« tevékenykednek a vizsga- bizottságok. Tegnap a negyvenöl lakatostanuló vizsgázott a mű­szergyári tanműhelyben, százan pedig — kőművesek, cipészek, autószerelők, kovácsok — az írás­beli vizsgadolgozatot készítették A vizsgázók legnépesebb csoport, ját teszik ki a lakatosok, akik több. mint százan vannak. Utá­nuk a kőművesek és villanyszere. „Semmit sem változtál Jubileumi ünnepély Dombóvárott n Az ÉM. Pécsi Cementáru- ipari Vállalat dombóvári te­lepe fizikai munkára keres férfi munkaerőt Felvételhez szükséges munka­könyv, mii-lap, egy hónapnál nem régebbi keletű tanács­igazolás, tüdőröntgen-lelet. személyi igazolvány és ka­tonakönyv. Munkásszállás és üzemi konyhai étkezés biz­tosítva van. (139) Daranyai Aurél bekopogtat Miklós Péter igazgató iro­dájába. Üdvözlik egymást, mint e gimnázium egykori öregdiákjai. Alig váltanak néhány szót, újabb öregdiák lép be. összeölelkeznek. A meghatottságtól hosszú időn keresztül nem is tudnak szólni. Egyikőjük végül kiböki: — Éppen olyan kamaszodnak tűnsz, mint akkor... Semmit sem változtál... Ezt hallja az ember a hallban is. A kedves bók „alátámasztásá­ra" olyan zsinatot csapnak, iránt egykor, amikor még az intézet jellegzetes sapkája volt a fejü­kön. s a kamaszkor kellős köze­pén voltak. Megismétlik ugyan­azokat a tréfákat, csipkelődése­ket, kiderül, hogy az akkori ,.be­cenevekről” sem feledkeztek meg. Hiába, jól esik egy kicsit megjkt- talodni. Mert hiszen akárhogyan is vesszük, az öregdiákok vagy része a szó teljes értelmében is megöregedett egy kicsit. Nem egé­szen találó a „semmit sem rái őr­től” bók sem. Csak egymás kö­zött tűnnek réginek, a valóságban pedig valamennyien nagy utat tet­tek meg az élet tekervényes ös- vényein. Baranyai Aurél neve szerepel elsőnek az erre áz alkalomra ki­adott évkönyvben a gimnázium érettségizői között. A gimnázium fél évszázados történetében 1921- ben került sor első ízben érettsé­gire. Baranyai Aurél egyik pil­lanatban a történelemtételeket forgatta agyában, a másikban pe­dig a jövőt fürkészte: hogyan si­kerül valóra váltani a nagyszerű elképzeléseket. Gyógyszerész lett, s ma már több évtizedes küzdel­mes munka van mögötte. U'gyütt érettségizett Kovács Vendellel. Ebből a félszeg diákból jogász lett. Ma a Legfőbb Ügyészség közlekedési csoportjá­nak vezetője. Az ünneplők közt van az 1922- ben érettségizett Lukovits István is. ö sem „változott” meg. csak éppen orvos, maid őszhajú dok­tor bácsi vált belőle. Itt vannak a fiatalabb öreg­diákok is. Dr. Kiss Tóth Tiha­mér, a Paksi Járásbíróság elnö­ke. Dr. Kovács Ferenc részben ünneplő öregdiákként, részben a Művelődési Minisztérium hivata­los képviselőjeként jött el. Mi­niszteri kitüntetéseket adott át a gimnázium nevelőinek. Hol van már a régi iskola is. Földi István bemutatja a jubi­leum alkalmából rendezett kiál­lításokat: a mai iskola fúrásra, faragásra, rádiószerelésre, ker­tészkedésre, és ki tudná megmon­dani, mennyi olyanra tanítja a fiatalokat, ami azelőtt ismeretlen volt. Az iskola falai ugyan még a régiek, de köztük új oktatási szel­lem honosodott meg. Valakinek hangos szava félbe­szakítja: — Kérem az ünneplőket, gyüle­kezzünk a bejáratnál. Itt Miklós Péter igazgató veszi át a szót: — Iskolánk egyik növendéke, Majoros János Munkácsy-díjas kerámikus művész lett. Íme, itt van előttünk egyik alkotása, ame­lyet intézetünknek adományozott e jubileum alkalmára. Uj vonalak, forma, nagyszerű mondanivaló. Igen, ez a ma mű­vészete. Vagy ezren találkoztak össze, so­kan évtizedek után. Kit erre, kit arra sodort az idők szele. De az iskola szelleme mindig összekötő kapocs volt: az itt szerzett em­berségből, tudásból táplálkoztak, s most egy nagy családként tisz­telegnek az ötvenéves intézetnek. f most mégis minden, min- denki a réginek tűnik: „Semmit sem változtál” — cseng vissza az imént hallott bók. Ész­revétlenül száguldtak az évek, minden mintha tegnap történt volna. Ahogy aztán egymásnak egymásról, hogy a látszat mögött könyvre való esemény van. — Emlékszel a Majoros Jancsi­ra? — Majoros... Majoros... Hátper- sze... Neki volt az az afférja a matematikatanárral. — Neves ember.„ A hivatalos program szerint szombaton délután ünnepi ülést tartott a községi tanács a jubileum alkalmából. Vasárnap Miklós Péter igazgató emlékbe­szédet mondott, dr. Kovács Fé­meséinek renc, a művelődésügyi miniszter, kiderül, Bárd Flórián, a megyei tanács vb. nevében adott át kitüntetést, illetve jutalmat. Dr. Bársony Ró- bertné, a megyei tanács végrehaj­tó bizottsága nevében mondott üdvözlő beszédet. Az ünnepélyt jólsikerült szórakoztató műsor tet­te színessé. iBodaj

Next

/
Oldalképek
Tartalom