Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-23 / 145. szám
6 A HABOK MINDENT ELTAKARNAK ÍZ' imerülten feküdt le: min- den csontja fájt. Az egész napi törődés, lelkiismeretfurdalás tagjait ernyedtté, fáradttá nyomorította. Lomhán lógott karja az ágyról, mintha nem is övé lenné. Haja kibomlott, s a fehér párnán elterülve nagy. fekete vérfoltnak látszott. Az álom meglepte, arra sem engedett neki időt, hogy rendezze gondolatait. A napközben felhalmozódott gondok egy tömbbé merevültek, s kínosán nyomták az agyát. De semmiről nem tudott, csak hevert «lomtalanul. Aztán váratlanul felriadt: alig hallhatóan kocogtattak az ablakon. A sötétben nehezen tudta kivenni az ablak rámájához szegeződő arc körvonalait. Inkább csak sejtette, hogy ugyanaz a széles állcsonté arc, ami tegnap, s a mélyen ülő szem is ugyanúgy parázslik, mint tegnap hajnalban. Riadtan kapta alsó karját a szeme elé, hogy ne is lássa a prédikátort. Egy nyöszörgő hang azonban átszűrődve a rosszul záródó keskeny ablak résein, hem hagyta nyugton. — No, nyisd már ki — esde- kelt ott kint az ácsorgó, bebocsátásra várva. — Igaz lelkemre mondom testvérem, a te üdvösségedért fárasztom magam... Elrepült, szeméből az álom, most már tisztán látta' az arcot. A fejében pedig egymást zavarva kavarogtak a gondolatok. Félelem és kétség váltogatták egymást. ösztönösen rettegett, az ablak előtt ácsorgó próféta — így hívták a gyülekezetben — intelmeire gondolt. Arra: milyen maróan ostorozták, a szavai, amikor meglátták azzal a fiúval. Pedig csak a kutyák miatt kísérte. Még most is fülében csengtek a prédikátor mondatai: — A bűn, a fertő útjára tévedtél lányom, lelkedet földi vágy marcangolja, s elfordítja az Üdvözítő orcájától... Nem látod a szeméből és sebeiből feléd áradó, óvó fényességet, s kiterjesztett karját sem látod, mert elvakított ä bűn óhajtása. Ó, Júlia, Üdvözítőnk nyájának bűnös báránya, térj meg tieid közé... A büntetés nagyon szigorú Volt. Meztelen felsőtesttel kellett hallgatnia a szemrehányó szavakat, elviselni az alázatosságot és önmegtartóztatást hazudó férfiszemek sanda pillantásait. Nagyon resteilte magát, igyekezett eltakarni kezével, amit lehetett, de hiába. Amikor az utolsó imádság után kivonultak mellette a férfiak, úgy mustrálgatták, mint egy eladó jószágot, az asszonyok pedig leköpködték. És este eljött hozzá a prédikátor. Fáradt volt, félálomban hallgatta zsongító beszédét. Talán el is alszik akkor, ha nem hallja a. szomszédból a felerősített rádió hangját. Most is emlékszik rá, arról beszélt a bűnösnek nyilvánított készülék, hogy valahol, túl a tengereken — nem tudta pontosan hol — olyan készüléket találtak fel, amelyikkel ki lehet tapintani az emberi szív lüktetésének ütemét, s pontosan követni vele a vér áramlásának útját. Figyelni akart a prédikátor szavaira, de mintha nagyon messziről jöttek volna, elnyomta őket a rádióban hallott hangok özöne. C | ajnalban ismét megjelent a prédikátor. Széles arcát az ablakhoz nyomta, s alig hallhatóan suttogott az üvegen keresztül. Ő pedig beengedte. Emlékezni sem nagyon akaródzik neki erre, szégyelli. És a prédikátor ismét eljött. Arca fekete az éjszaka sötétjétől, csak a szeme világít. Júlia pedig fél. Gondolatai zavarosak, tétovák, mintha meghibbant volna. Látomások és emlékek gyötrik. Látja a fölé hajló prédikátort, érzi leheletét, s azt is, hogy keze végigfut láztól forró combján... összerázkódott. Amint egy kicsit magához tért, ismét az ablak felé fordult, de a prédikátor még mindig ott állt. Türelmetlenül matatott az ablak közfájánál. — Ó, istenem — fohászkodott félhangosan — ne engedd, hogy kinyithassa. Bénítsd meg ujjait. De az ablak már nyílik, s Júlia riadtan húzza össze magát. A hideg fal egy kicsit felrázta. Felült. Két kezét védekezőén tette maga elé. Valahol a fejében azonban már tisztán állt előtte: most sem menekülhet. A fekete árnyék egyre nagyobb lett, mindjobban közeledett. Már látta a ráncokat, a csapzott hajat. Keze előre lendült, ütni akart, de a karja fáradtan lehanyatlott... Reggel, amint elindult ki a határba, mélyen a szemére húzta a kendőt. Nem nézet semerre, csak az utat figyelte maga előtt. Törten bandukolt, észre sem vette, hogy mások is jönnek utána, csak már kint, a répaföld végén eszmélt rá, hogy a magányosságot csak vélte, s amikor annyira szeretett volna egyedül lenni, tulajdonképpen már sokan vették körül. Olyan idejű lányok készültek mellette a munkához, mint ő. De hol volt őhozzá bármelyik? Szépségben, bájosságban egyik sem vetekedhetett vele, őt még az öregasszonyosan kötött kendő sem csúfította el. Délig hangtalanul, szó, és rezzenés nélkül kapált. Arra állt meg csupán e furcsa, szinte vezeklésnek szánt robotban, hogy az anyja szólította. Megfogta a kezét, s húzta maga után. Közben motyogott. — Apád azt mondta — suttogta — elvisz, megmutat a prédikátornak. Bántja a szomorúságod... összerezzent. Egy pillanatra arra gondolt: most mindjárt kirántja kezét az anyjáéból és elfut. De aztán meggondolta. Megadón tűrte, hogy vonszolja az asszony, s később még ő is hozzáigazította lépteit. Majdnem szaladtak már a falu alatt. Ekkorra már leszámolt magában mindennel. Bánta is ő, mi történik vele... jí/I ég akkor is az járt a fejéiTi ben, amikor apját előre engedve, beléptek a prédikátor házába. Egy pillantással felmérte az udvart, rengeteg baromfit látott, s egy nagy, lompos kutyát. Hirtelenében a prédikátorhoz kezdte hasonlítani a száját nyalogató ebet, s erre megint összerázkódott. Apja hangjára riadt fel. — Bűnös leányt hoztam hozzád, uram — mormogta lehajtott fejjel az apa. — Térítsd meg lelkét, add vissza testvéreinek... A prédikátor rávetette szúrós szemét, de mindjárt el is nézett fölötte. A levegőbe mondta áj- tatos arccal: — Testvérem lánya megtévedt. A földi hívség elfordította a szemét Üdvözítőnk orcájáról. Vétke súlyos, ám nem végzetes, mert a megbocsátó Üdvözítő újra keblébe fogadja... Júlia gyomrában felkavarodott valami. Az istenkedő prédikátor láttán eszébe jutott az a másik, aki ugyanez az ember,. de mégis más. Akkor is más volt, amikor bebocsátásért könyörgött, s akkor is, amikor saját ágyában lepte meg. Szégyene azonban nem engedte, hogy tovább vigye a gondolatsort. Csak egy kép maradt meg benne. De ez nem a prédikátor képe volt, hanem valami eltorzult emberi vonásokat viselő állaté. Az ítéletet már nem is hallotta. Csak akkor döbbent rá, mit csináltak vele, amikor az apja már kifordult a kapun, s a prédikátor megfogta a kezét. — Gyere testvérem, áldozzunk az Üdvözítőnek... Artikulátlan hang buggyant elő- a torkából, ki akarta rántani kezét a prédikátoréból, de nem bírta. Az ujjak eleven bilincsként szorították körül kézfejét, s érezte, hogy a körmök a tenyerébe mélyednek. Némán,, összeszorított szájjal küzdött, kínlódott, s minél jobban elfáradt, annál közelebb érezte magához a prédikátor leheletét. Már a bajuszának érintését is érezte. Aztán már nem érzett semmit, megadta magát. Az este még ott találta a ház előtt. Bénán, magatehetetlenül hevert a virágoskert szélén, s mellette a nagy, loboncos kutya őrködött. Nem mert megmozdulni. Később félve emelte fel az egyik kezét, s nyöszörögni kezdett. A kutya felállt, egy lépéssel mellette termett, s nyalogatni kezdte az arcát. A nedves nyelv érintése magához térítette. Félelme feloldódott, felült. Lesimította ruháját, megigazította kendőjét, s tétova mozdulattal talpra cihelő- dött Nem tudta, mit kezdjen. Azon gondolkozott: mire kárhoztatta az apja. De nem tudott haragudni rá. Lemondóan legyintett: — Nem tudhatott semmit... A kaput amikor zárva találta, s a kerítésnek indult, a kutya gyanakodva felmordult. Ijedten lépett vissza, megindult a ház felé. A prédikátort a konyhában találta. Egészséges szuszogással aludt, kezét széttárva, mintha most is ölelni akart volna. — Ö, az átkozott — rebegte magában, amint közelebb lépett. — Ne legyen nyugodalmad ebben az ágyban, s zaklatottság költözzék a lelkeöbe... Az alvó a hangra felriadt. Előbb nem tudta, ki beszél hozzá, aztán, ahogy rájött, kinyújtotta érte a karját. Júlia hátrább lépett, de a prédikátor félkönyék- re emelkedve csak elérte. — Báránykám, báránykám, kis gyenge húsú csibém — húzta magához, s szorította lefelé az ágyra. A lány azonban most erősnek érezte magát. Undorodott a prédikátortól, de félni már nem féít. Ereje végső megfeszítésével visszalökte az ágyra, hátraugrott. A kutya az ajtón kívül szűkülésbe kezdett. — Hallgass, rusnya férge — reccsent rá a prédikátor, s felkeléshez készülődött. Júlia tudta, mi vár rá. Teljes tanácstalanságában ismét borzasztó félelem uralkodott el rajta. De amint a prédikátor közeledett, a páni riadalom vakmerőséggé alakult át. Egészen a konyha sarkába húzódott, s ott várta a nagydarab embert. Amikor közelebb ért, már elhatározta, mit tesz. A kést a kemence szájánál látta meg, s egy ugrással megkaparintotta. Hegyét előreszegezve nem is ugrott, szinte repült a prédikátor felé... ...A konyhaajtóból még visszanézett. Dobott az asztalon talált kenyérből a kutyának, s kifordult a kapun. Nem bántotta már semmi, lelkiismeretfurdalást sem érzett. Csak arra gondolt: milyen jó lesz neki. A folyó már nem bántja, s a habok mindent eltakarnak. UNGI ISTVÁN PÁLOS ROZITA: Az új rakétához Lám a technika minden álma megvalósul. Ma már csodálhatod az embert, ki egyetlen napon többször látta felkelni a Napot. És nincs kimerítve még a bátrak és az értelem minden leleménye. Egyre magasabb számmal szorozzák a földi mértékeket. Egyre több fogalom hozza hozzánk az űr meg nem mérhető távolait. S a szédületes végeredmény alá a győzelem büszkén leírja alázatát: A kozmikus kaland kezdete most suhan át a Föld kapuján. PÁLYI LÁSZLÓ: Mindig magammal hordalak Mindig magammal hordalak, mint alkonyok az estét, mint fényüket á csillagok, mint szárnyukat a lepkék. Mindig magammal hordalak szükséges szép teherként — bárhová visz az én utam, csak rólad énekelnék. Mindig magammal hordalak drága kis messzi társam, éretted égek, tisztulok örök parazsú lázban. Mindig magammal hordalak, mint vágyait a lélek — jaj, úgy szeretlek, hogy egyszer — érzem — meghalok érted... LADÁNYI MIHÁLY: Vasárnap Vasárnap, ez a szép ficsur rózsát nyújt át az asszonyoknak, s ettől újra megjön a kedvük s az utca padjain csipognak. Hat nap. mint hat mosott ruha a hét fölé húzott kötélen: iomp.osan gőzölög a szélben, nincs piszka, csak szappanszaga. A hétfő a kapuban áll. alkoholtól büdös a szája, ,» a szorgalomról prédikál s a kapukulcsot zsebrevágja. CSÁNYI LÁSZLÓ: Búzavirág A telt kalászok lehajtják fejük, delel a nyár, lángoló kévék állnak mindenütt, a láthatár sárga és piros. Kéken és szerényen vár álmatag a búzavirág a tábla tövében s álmodja csak az időt, amely munka volt s kenyér lesz, olvan szelíd, mint aki nem él, nem lát, nem is érez, mert. csak virít. Érdekés előadások, tábortűz9 tanulmányi körséták a TIT Pécsi Nyári Szabadegyetem programjában A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Baranya megyei szervezete, a Pécsi Orvostudományi Egyetem, a Pécsi Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara és a Pécsi Tanárképző Főiskola védnöksége alatt szervezik meg az idén az 1963. évi Nyári Szabadegyetemet 14 napos időtartammal, július 28- töl augusztus 10-ig. A rendező szervek a kéthetes időtartamra gazdag, választékos programot állítottak össze azok számára, akik július 10-ig bejelentik részvételi szándékukat a TIT pécsi titkárságán. ■ Egyebek mellett a tervezett előadások során referátumok hangzanak el a Mecsek vidék földtörténeti kialakulásával. Pécs és Baranya történelmi múltjával, Baranya néprajzával, irodalmi életével, képzőművészetével, zenei életének múltjával és jelenével kapcsolatosan. A külföldi hallgatókkal külön előadásokban ismertetik Magyarország történelmi múltját, valamint a mai tudományos, szociális és gazdasági életét, hazánk kultúráját. A városismertető séták jelentősebb pontjai között szerepel a középkori, a török kori, a barokk és a modern Pécs. Múzeumlátogatás során felkeresik a Régészeti Múzeumot, az Uj Magyar Képtárt, a Zsolnai porcelántárt és a Néprajzi Múzeumot. A pécsi Mecsekben megtekintik a tettyei romokat, az Üdülő Szállót, Dömör- kaput, Misinatetőt és más, látnivalóként is érdekes létesítményeket és természeti szépségeket. Tanulmányi kirándulásokon keresik fel a nemzetközi idegenforgalom előtt is ismert történelmi helyeket. így például egésznapos autóbusz-kirándulást szerveznek Szigetvárra, ahol a vár, múzeum és más nevezetességek mellett ellátogatnak az abaligeti cseppkőbarlangba is. Ugyancsak egésznapos kirándulás során láthatják az érdeklődők Siklós várát és Harkány fürdőt. Nem marad ki a programból Komló sem. A városnézés után innen Sikonda fürdőre utazhatnak. Mohács is szerepel a kirándulások programjában, ahol a csatatéri legújabb ásatásokat tekinthetik meg az érdeklődők. Végül igen nagy érdeklődésre tart» hat számot a mecseki autóbuszkörséta. A tudományos jellegű program mellett gondoskodnak a rendező szervek az ismerkedés, barátkozás és szórakozás lehetőségeiről is. Az első szombaton a Tanárképző Főiskola parkjában tábortűz melletti családi estre kerül sor, a második hét péntekjén pedig szellemi olimpiai versenyt rendeznek. A Nyári Szabadegyetem részvételi díja 1100 forint. Ebben az összegben bennfoglalt a kétheti szállás, étkezés, az előadásom tiszteletdíja, az összes kirándulás utazási és étkezési költsége és Pécs várossétáin felmerülő költségek.
