Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-23 / 145. szám
4 ÍÖLNÁ MEGYEI VEPÜJSAŐ 1963. június 23. Ezrek — száz forintért — Doktor Úr, legyen szíves te.t'anusz-oltást adni a lovamnak. Itt van az udvaron.- *, — Mi történt vele? — Tegnap a fiam fáért volt. A ^rakomány előre csúszott, egy karó felhasította a combját. Dr, Holló Sándor a szekrényből -elővesz’ a fecskendőt, a megfelelő tűt, és megy a gazda után. A szur- ke nyugodtan áll a jellegzetes -Székely kocsi előtt, nyugodtan tűri az injekciót, és azt is, hogy az ápoló ellássa, kenőccsel bekenje a combján a sebet. — Tudja, doktor úr, jobb az elővigyázatosság — mondja a "gazda, Kajtár Antal az állatorvosnak, miközben kifizeti a "gyógyszerért és a kezelésért járó összeget. — Inkább kifizeti az ember a pár forintot, mint hogy nagyobb baja legyen esetleg a jószágnak. Délután elmehetek vele ekézni? — El. Itt a recept, ezt a kenőcsöt mindenesetre váltsa ki, és naponta kétszer kenje be a sebet. — Néhány évvel ezelőtt olyan elgondolás volt, hogy meg kell szüntetni az állatorvosi rendelőket. Pedig .éppen a gyakorlat igazolja, hogy szükség van rájuk. -Mert nem mindegy az embereknek, hogy elhullik-e a jószáguk, vagy sem. És a körzeti állatorvosok nem mindig tudják megadni azt a kezelést, ami szükséges lenne — jegyzi meg dr. Holló Sándor, a bonyhádi állatorvosi rendelő vezetője, miután a gazda eltávozott. — A rendelőintézetnek nyilván kevesebb „pácienssel” kell foglalkozni, mint egy körzeti állatorvosnak? — Készben. Mert nekem két termelőszövetkezetem van az itteni munka mellett; a bonyhádi Fetőfi és a majosi Aranykalász. A rendelőnek az az előnye, hogy -lehetősége van komolyabb, műté- ,tj beavatkozásra, az alaposabb kezelésre. És módunk van — megfelelő felszerelés birtokában — ..laboratóriumi vizsgálatokra is. De itt vannak a kimutatások. ■Márciusban 49 bejáró beteg jószág volt, 51 kezeléssel és 19 kór- -házi beteg, 181 ápolási nappal. Nyolc nagy műtétet végeztek, és 21 laboratóriumi vizsgálatot. Áprilisban 46 bejáró, ugyanannyi kezelés, 23 kórházi ellátás 255 ápoLamm János németkéri nevelő kéréssel fordult szerkesztőségünkhöz: A paksi Népboltban a gázpalack-cserét délután 15 órától 19 óráig lehet csak lebonyolítani. Ez a vidékiek részére szinte lehetetlenné tette a cserét, mivel ilyenkor nem kapnak járművet Paksra. Panaszával felkerestük Tóth’ Károlyt a Népbolt Központ igazgatóját, aki megvizsgálta _ a panaszt és jogosnak találta. Ezért június 24-től reggel 8 órától, délután 17-óráig lehet a gázcserét lebonyolítani Pakson. lási nappal, 11 sebészeti, fogásza ti műtét, 23 laboratóriumi vizs gálát. Májusban 57 bejáró beteg, 18 kórházi, 225 ápolási nappal, öt nagy műtét és 28 laboratóriumi vizsgálat. Jelenleg is több beteg állatot ápolnak a rendelőben. A fertőző részben hét süldő fekszik egymás mellett. | — Tüdővizenyővel hozták be őket az egyik szövetkezetből — mutatja őket a ren delő vezetője. — Most már szépen javulnak a kezelés hatására. Az istállóban tehenek, növendékek sorakoznak. — Ezt a tehenet sugárgombá val — fültőmirigy megbetegedéssel — hozták be. Mondják süly- nek, gugának is. Műtéttel, vagy szublimát-injekciókkal lehet gyógyítani. Ez esetben nem volt szükség műtéti beavatkozásra, használt a gyógyszeres kezelés. — Ennek a borjúnak nyelv-su- gárgombája volt, nem tudta mozgatni a nyelvét, olyan volt az, mint a deszka, nem tudott enni. Három heti kezelés után már a vastag szálú lucemaszénát is elfogyasztja. Emitt, ez a tehén diétázik. Csak só, és dara van előtte. Régebben nyelt szöget, és így, diétával helyrejön. Egyébként nagyon sok tehén kerül hozzánk hasonló bajjal. Egész kis gyűjteményem van már a kioperált idegen testekből — vagy két tucat üvegcsét mutat. A termelőszövetkezeteknek mindenképpen előnyös, ha a beteg állatokat az állatorvosi rendelőben gyógyíttatják. Az Állami Biztosító ugyanis a költségek felét megtéríti, tehát kis költségek árán ezreket menthetnek meg. — Az Ezüstkalász Termelőszövetkezetnek tizenhét napig volt nálunk egy sertése. A tartás- és a gyógyszerköltség 124 forintba került, a szövetkezetnek lényegében hatvankét forintjába. A nagymányoki szövetkezet lovát 25 napon keresztül ápoltuk; a tsz 154 forintjáért. A mőcsényi Mező Imre Tsz lova 15 napon keresztül volt a betegünk; a szövetkezetnek csak 122 forintjába került, a költség másik felét megtérítette a biztosító. Azonkívül megtéríti a beszállítás költségeit .is — sorolja Holló doktor. — Csak egy gond van még — teszi hozzá —, a beszállítás. Nagyon sokszor csak egy, vagy két nap elteltével kerül be hozzánk a beteg állat, amikor azonnali műtéti beavatkozásra lenne szükség. Ha a rendelőnek volna megfelelő szállítóeszköze, nem lenne ez a gondunk. A jövő évben reméljük, ez is megoldódik. | — Bár még lassan de egyre több esetben fordulnak a termelőszövetkezetek a bonyhádi állatorvosi rendelőhöz. Miért is ne, amikor ötven, vagy száz forint ellenében több ezer forintokat nyernek, mert meggyógyul, lábra áll a máskor elhullásra került jószág. BI. 89. Torp óvatosan, anélkül, hogy a fejét arra fordította volna — a szeme sarkából végigmérte útitársát. Két és fél órával ezelőtt, amikor ott az országúton találkozott ezzel az emberrel, megjegyezte, hogy alig észrevehető akcentussal beszél az őrnagy. Kissé furcsán elnyújtja a magánhangzókat. Torp azonban tudta, hogy a Rajna-vidékén például, vagy Kelet-Poroszországban táj szólásban beszélnek a németek. Ezért aztán akkor nem is tulajdonított semmi komolyabbat a dolognak. Most azonban már egészen másban látta az őrnagy akcentusának magyarázatát. Ezek szerint tehát egy orosz kém ül mellette a kocsiban? De ha ez így van, akkor a többi kocsin is az őrnagy embereinek kell lenniök. Harminc—negyven fő, ha nem több! Honnan kerültek ezek ide? A feltételezés annyira hihetetlennek tűnt, hogy Torp maga is kételkedett benne. Ennek ellenére azonban úgy döntött, hogy mégis haladéktalanul jelentést tesz Upitznak a történtekről, utána pedig összeköttetésbe lép az Abwehrrel. De hogyan hajtsa mindezt végre, amikor az ellenséges felderítő, akiről számot akar adni, éppen ott ül a kocsijában, s minden szót hall? Ezenkívül, ha utoléri Upitz kocsiját, rneg kell állítania, hogy beszélhessen a főnökkel. Akkor pedig megáll az egész gépkocsisor. Ez gyanúsnak tűnhet az oroszok szemében, s nincs kizárva, hogy azonnal akcióba lépnek. De még ha feltételezzük is. hogy senki semmit nem vesz észre, akkor is hogyan beszéljen a dolog érdemi részéről az őrnagy, meg az Upitz kocsijában ülő másik ismeretlen személy előtt? Hiszen könnyen lehet, hogy a Gruppenführer utasa nem az, mint akinek kiadja magát!... Torp a szélvédő üvegre erősített visszapillantó tükörbe nézett. Halványan látszottak benne az őrnagy arcának körvonásai. Úgy tűnt, szunyókál a „gépkocsisor parancsnok ura” — szemét félig lehunyta, teste ernyedten oldalt dőlt az ülésen. • Hallja őrnagy — szólalt meg a torkát köszörülve Torp. Adjon még egy cigarettát. Ribin kiegyenesedett, s előhúzta a zsebéből a cigarettatárcáját. Parancsoljon — mondta. — Látom, megnyerte a tetszését. — Köszönöm — Torp kivett egy cigarettát, a szájába tette, s a már előre meggyújtott gyufához hajolt vele. — Valóban nagyon jó ízű cigaretta. — Örülök, hogy ezt hallom. Ha megadja a címét, küldök néhány dobozzal, van egy kis tartalék még odahaza. Torp feszülten figyelte útitársának minden szavát, minden egyes hangját. Könnyedén, folyamatosan beszélt az őrnagy. De kis akcentussal, amelyet Torp most sokkal jobban megjegyzett magának, mint akkor, az első találkozásnál. ALEKSZANDR NASZIBOVj EJTEK HELY a<z '(Hibán Fordította: Szathmári Gábor Ribin figyelmét nem kerülte el Torp hangulatának változása. Óvatosan előrehajolt, készenlétbe helyezkedett, hogy könnyebben előránthassa a pisztolyt, ha szükség lenne rá. Pisztolytáskájára tette a kezét. S ez nagy hiba volt. Torp észrevette a mozdulatot. A terepjáró sebessége csökkent, egyre messzebb maradt el a teherautók mögött. — Mi történt? — kérdezte Ribin. — A motorral van valami... Ribin tapasztalt autós volt. Látta, hogy a motor kifogástalanul, teljesen szabályosan működik, csak Torp egyszerűen gyengébben nyomja a gázpedált. Ribin aggodalma egyre nőtt. Miközben egymást kergették agyában a gondolatok, szórakozott, közömbös külsőt mímelve a kocsi sebességmérőjét, kilométerszámlálóját, meg a többi ezek mellett lévő mechanizmust nézegette, s a rádió-adóvevő berendezés gombjain állapodott meg a tekintete. Emlékezett rá: nem sokkal ezelőtt Torp bekapcsolta a készüléket, egy ideig forgatta a kereső skáláját, aztán néhány percig fülhallgatóján figyelte az éterből jövő hangokat. Úgy látszik, elkapott valamilyen kellemetlen hírt adó sugárzást. De mi lehet az? A terepjáró egyre lassabban ment. — Meg akarja állítani a kocsit? — kérdezte Ribin. Torp mogorván bólintott. — Miért? — Már mondtam: elromlott a motor. Ribin vállat vont. — Akkor jelezni kell, hogy várjanak meg bennünket. Hiszen tudja, hogy ... Nem fejezhette be. A terepjáró megállt. Torp egy hirtelen mozdulatot tett, s máris pisztoly fénylett a kezében. Ribinnek még volt annyi ideje, hogy elkapja, s felfelé fordítsa a Sturmführer kinyújtott karját, amelyben a fegyvert tartotta. Torp azonban a másik kezével a szovjet felderítő arcába sújtott. Ribin megingott, s a fasiszta ezt kihasználta: újabb ökölcsapásokat mért a fejére. Ribin elvesztette az eszméletét. Torp nem akarta agyonlőni. Elhatározta: élve viszi be az Ab- wehrhez. Elvette a fegyverét, utána összekötözte a kezét és a lábát. Aztán visszaült a kormánykerékhez, s teljes gázra kapcsolva a gépkocsioszlop után iramodott. Közben bekapcsolta a rádió adó-vevőt, s fülére tette a fejhallgatót. A feladat első részét tehát elvégezte, — gondolta magában. Most akkor fel kell hívni az Abwehrt, utána pedig Upitzcal beszél majd, hogy cselekedjenek amíg nem késő!... Halk sercegés jelezte á fülhallgatóban, hogy a lámpák bemelegedtek, a leadó működésre kész. Ribin közben lassan, fokozatosan magához tért. A szemét elborító fátyol ritkulni kezdet^ már meg tudta különböztetni maga előtt a tárgyakat. A feje nem zúgott már olyan kegyetlenül, mint az első percekben érezte. Csak valami tompa, lüktető fájdalom járta át az egész testét. Aztán Torp izgatott, akadozó hangját hallotta, s arra fordította a fejét. A Sturmführer egyik kezével a kormánykereket fogta, a másikkal pedig egy mikrofont emelt a szájához. Ribin meglendítette magát. Teljes súlyával Torpra esett, aztán elkapta a fogával a mikrofon vezetékét, s megpróbálta kiszakítani a drótot a helyéből. Torp, akinek mind a két keze foglalt volt, a könyökével igyekezett távolabb tolni Ribint. — Gyorsan... — kiabálta Torp rekedten a mikrofonba. — Orosz kémek! . .. Ribinnek bármi áron, az élete kockáztatásával is meg kellett akadályoznia, hogy Torp összefüggő helyzetleírást adjon az Ab- wehrnek. Nem tétovázott tehát. Éppen előtte volt a leadó alumínium kapcsolótáblája, közepén a készülék világító skálaüvegével Ribin hátradőlt, lendületet vett* s teljes erőből beleütötte a koponyáját. Szinte belefúródott a feje a készülékbe. Tompa csattanás, üvegcsörömpölés hallatszott, s Ribin ismét eszméletlenül, vérző halántékkal zuhant a kocsi aljára. Torp kővémeredten nézte a szétroncsolt leadót, amely természetesen abban a pillanatban felmondta a szolgálatot. Azonnal megértette, milyen veszedelmes helyzetbe került ezzel. Tehetetlen dühében féktelenül káromkodott. Aztán eldobta a mikrofont, amelyet még mindig a kezében tartott, elővette pisztolyát és belelőtt Ribin mozdulatlan, meggörnyedt testébe. Torp maximális sebességre kapcsolt. A terepjáró hirtelen megugrott. Néhány pillanat múlva már utolérte a leghátsó teherautót. Torp ekkor határozott mozdulattal balra fordította a kormánykereket. Előzött. Percev és Korzsov egyre növekvő balsejtelemmel figyelték a mind több kocsit megelőző terepjáró vad száguldását. Nyilvánvaló volt: Upitzhoz igyekszik Torp. Upitz kocsijában viszont ott ül Kerimov. Nem szabad találkoznak! (Folytatjuk) r CS. HORVÁTH TIBOR—ZOllÁD ERNŐ: A CAPUAI FENEVAD | Előzmények: A* időszámításunk előtti 75. esztendőben egy római gálya horgonyt vet Thuori kikötőjében. Mnogo, a néger gá- lyarab szökést kísérel meg. de elfogják. Lentulus Batiatus capuai üzletember megvásárolja a hatalmas termetű rabszolgát.
