Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-21 / 143. szám
ÍOLNA MEGYEI NEPÜ.ISAO 4 1963. június 21. Épp en akkor a zöld fény gyűli ki... Az őszhajú asszony mereven egy pontra szegezi tekintetét, a szégyentől meggörnyedve áll munkatársai előtt. Vallomásra szólítják, sokáig nem hallani azonban mást, mint fel-feltörő zokogását. Nem néz akkor sem az •emberek szemébe, amikor végre megszólal. — Nem tudom, miért tettem, ■igazán nem voltam rászorulva. Talán az bátorított, hogy amikor Mentem ki a gyárkapun, rendszerint zöld fény gyűlt ki a lámpán. Nem estem motozás alá, akkor sem. amikor az első csomag mosóport vittem ki... — Lopta — szól valaki a széksorok közül. Az idős asszony megrezzen a szóra, még összébb görnyed. Szemébe mondták az igazságot, ami talán nem is fájt volna annyira, ha ezt a bíróság rideg falai között hallja. De most körülötte mind a jól ismert arcokat tudja, a közvetlen munkatársat, a jóbarátot, az elvtársat, akikkel már több, mint tíz éve dolgozik együtt. Közülük ült össze a társadalmi bíróság, hogy tettéért felelősségre vonják, hogy ítéletet mondjanak felette. A kérdések zápora fájdalmasan hasít agyába, húsába. Miért? Miért? — Lüktet a gondolat benne.- A mosodában, ahol dolgozott, megbecsülték, tisztelték, megbíztál: benne. Visszaélt ezzel a bizalommal, tízdekányi mosóporral kezdte, aztán a szappan és a pelenka is táskájának mélyébe vándorolt. Pár száz forintot érő az eltulajdonított holmik értéke, háztartása nem gazdagodott vele, a közösség azonban károsodott. És az eltűnt holmik miatt mások is gyanúba keveredtek. Rá, az idős asszonyra nem gondoltak. — Két éve van vissza a nyugdíjig. Nem gondolt arra, hogy mennyi kedvezményt elveszíthet, ha lopás miatt elbocsátják? Megérte az a néhány darab szappan, vagy pelenka? Hangzanak a kérdések, a lelkiismeretet ébresztő vádolások és vélemények a Paksi Konzervgyárban, az első ízben megtartott társadalmi bírósági ülésen. Nem volt még előttük példa, hogyan kell egy ilyen bírósági ülést levezetni. 1Nem is a formaságokat, szabályokat tartották ők fontosnak. Egyszerű szavaikkal is megtalálták a módját, hogy örökre az emlékezetekbe vésődjön, a becsület mindennél fontosabb, s hogy a társadalmi tulajdon védelme tartozéka a becsületnek. És ítélt ez a társadalmi bíróság, a vádlott alacsonyabb mun-. Icakörbe helyezését kérték és a kár megtérítését követelték. Ezzel az ítéletükkel a lehetőséget is biztosították, hogy még a nyugdíjazás előtt jóvá tegye hibáit az idős munkásasszony. R. L. Ülést- tart a megyei tanács vb Pénteken délelőtt ülést tart a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. Szabópál Antal vb-el- nök jelentést terjeszt elő a feladatkörben tett intézkedésekről és a lejárt határidejű határozatok teljesítéséről. Ezt ‘követően megvitatják Mándi Gyula művelődési osztályvezető beszámolóját az általános és középiskolai munkaoktatás helyzetéről, majd a megye iparfejlesztési irányelveiről tárgyalnak dr. Gvugyi János i vb-elnökhelyettes előterjesztése I alapján. Külön napirendi pont keretében foglalkoznak a zöldség- és gyümölcsfelvásárlás és értékesítés helyzetével. Ennek a napirendi pontnak Szendi Pál, MESZÖV-elnök lesz az előadója. A bejelentések című napirendi pontban egyebek közt költségvetési előirányzat átcsoportosításáról. a megyei kórház új konyhájának üzembehelyezéséről, s más folyamatban lévő ügyekről tárgyalnak. KISZ-lakásépítési közösség alakult Szekszárdim Szerdán délután megalakult Szekszárdon 26 taggal a KISZ-la- kásépítési közösség, amelynek vezetője Szabó József, az Állami Biztosító dolgozója lett. A közösség nagyobbrészt azokból tevődik össze, akik eredetileg a Béri Balogh Ádám utca fölötti részre szervezett építési akcióban is részt kívántak venni. Ez a közösség a Parásztai részen kap megfelelő házhelyet, s körülbelül két hét múlva megkezdődik az építkezés. Ha az időjárás engedi, a következő vasárnap hozzálátnak a tereprendezéshez. Körülbelül 110 000 forintos építési költséggel számolnak a két és félszobás lakásoknál. A költséget az csökkenti ilyen nagy mértékben, hogy a fiatalok sok társadalmi munkát végeznek. A közvetlenül érdekelt családok mellett a KlSZ-szerve- zetek is hozzájárulnak az építkezéshez társadalmi munkájukkal. Mivel egy területen sok lakás épül fel, a ktsz költségei is alacsonyabbak lesznek. A kivitelezést egyébként a szekszárdi Építőipari Ktsz vállalta. 88. Gyorsan haladt a berakodás, hamarosan arra a kocsira is sor került, amelyben Aszker ült. Ekkor azonban ö már nem volt abban a teherautóban. A szovjet felderítók néhány megrakott kocsival teljesen elállták az utat egy másik, szintén ládák. ALEKSZANDR NASZIBOVs EJTEKHELY a<z&Lbán Fordította: Szathmári Gábor kai telt Diesel körül. Ebben a körülbástyázott kocsiban ült Ászkor. Percev itt is állandóan mellette volt, egy pillanatig sem hagyta magára társát. Korzsov és két másik felderítő pedig Torpot tartotta szemmel. Az örökké szaglászó, karrierről ál. modozó kopó nem is sejtette, hogy az az ember, aití annyi nyugtalan percet »kozott neki, akire olyan hosszú ideié vadászik, ott van a közvetlen közelében. Torp kezdetben éberen figyelte a felszínre kerülő ládákat. nem vizsgálgatja-e őket valaki a kelleténél hosszabb ideig, de később — miután meggyőződött róla. hogy minden renben halad — beült a terepjáróba és szundított egyet. Éjjel kettőre járt az idő. amikor befejezték a rakodás:. Az utolsó ládák után a szállí ókas felszínre hozta azt a húsz főnyi Sí-legénységet 's, akik unt e mélyben dolgoztak, a súlyos ládákat cipelték a tárolóhelytől a szállítókasig. Valamennyien egy. egy teherautóba ültek — a gépkocsivezetők mellé. Valaki megérintette Torp vállát. A Sturmführer — álomból ébredve — ijedten :apta fel a fejét. s álmosan nézett az előtte álló férfire. Upitz Gr jppent'ührei t és Ribint látta maga előtt. — Befejeztük Torp. Indulunk — mondta Upitz. — En előre megyek. A sofőr mellett minden kocsiban ül egy emberünk. Hátul a raktéren pedig két-három tiszt az őrnagy stábjából. - í.’pitz Ribinre mutatott. — Szóval azl hiszem, elegen vagyunk, bármi történik is. Maga zárja le a gépkocsison az autójával. A terepjáróban van elegendő rakéta, s egy rakétapisztolyt is talál itt Ha valarnelyik teherautó lemarad, vagy ha bármi egyék miatt meg kell állnia a karavánnak. lőjjön fel egy zöldszínű rakétát. Világos? — Igenis. Gruppenführer úr. — Figyelmeztetem, Torp: egyet, len teherautónak sem szabad maga mögött mennie! — Értem. — És jól nyissa ki a fülét, A2 imént kaptunk egy közleményt hogy Berlin körzetének légi terében az. ellenség több bombázóegységét észlelték. — Amerikaiak? — Oroszok. Torp. oroszok! Hiszen éppen erről van szó! — Értem. — Akkor mi megyünk. Torn — Upitz Ribinhez fordult. — És az ön helye hol lesz? Ribin zavartnak látszott. — A vezérkocsiban ül a helyettesem. Ezért én valahol itt, a géokocsisor végén szeretnék tartózkodni. Nem fogadna be társnak. Torp úr? — Üljön be őhozzá — szólt Upitz Torpra mutatva. A Gruppenführer elment. Torp is ki akart szállni valami miatt, de Ribin egy laposüveget húzott elő a zsebéből, lecsavarta a kupakját s a Sturmführer orra alá tartotta a flaskát, miközben kacsintott egyet Az i Tatáról ítél re kitűnő likőr lehelet, az üvegben. — A cigarettája Törökországból való — mondta válás ul Torp. — És a likőr melyik tájról származik? — Valódi benediktiner! Több esztendős. Maga Fourger küldte a pincészetéből. — Fouger? — Igen. Bizonyosan ismeri azt a híres francia céget. Fourger ma Franciaország legnagyobb borkereskedője. — Igen... hogyne, hogyne... — válaszolt bizonytalanul Torp. aki nem akarta elárulni tájékozatlanságát. — Hallottam már Four-- gerről. Ribin teletöltötte a lapos üveg rumospohárszerűen kiképzett menetes tetejét, s átnyújtotta Torp- nak. Utána maga is ivott. Az itóka után rágyújtottak egy török cigarettára. Ribin erről-ar- ról kérdezgette Torpot. A beszélgetésben észre sem vették az idő múlását. Dudálás hallatszott, s Upitz kocsija húzott el mellettük. A Gruppenführer mellett Aszker ült. Óvatos volt: úgy helyezkedett el hogy Torp ne láthassa az arcát.* * Ribin ezredes, miközben Torp kocsijában ült, éberen figyelte a veszedelmes kopó minden mozdulatát. Ugyanezt tette az Upitz mellett ülő Kerimov is. A helyzet úgy hozta tehát, hogy mind a két felderítő elszakadt társaitól. Az akció lebonyolításának vezetése ezért Percev őrnagyra és Korzsov főhadnagyra hárult. Ók mind a ketten a vezérkocsiban utaztak. Amint kiért az autósor az országúira, Percev bekapcsolta a hordozható rádióleadóját, s Likov tábornok állomását hívta. Li- kovék hamarosan jelentkeztek is. — A jegyeket megvettük, a csomagokat bepakoltuk, már négy perce úton vagyunk — mondta Percev a készülékbe németül. — Minden rendben van, türelmetlenül várjuk a barátainkkal való találkozást. — Értjük — hangzott a válasz, s Percev felismerte benne Likov tábornok hangját. — Már várják magukat. Feltétlenül találkoznak. Percev kikapcsolta a készüléket. s átadta Korzsovnak a tábornok szavalt. A főhadnagy felnézett az égre. — Korán van még '— jegyezte meg Percev. — Igen, azt hiszem, egy kicsit korán. Gondolom, öt—hat 1 perc múlva lesznek itt, mi? — Körülbelül. — Bár már jönnének! — Mi az. csak nem izgulsz, fiú? — nevette el magát Percev. — Hiába, az ember mégsincs fából — tárta szét a karját Korzsov. A Hold már magasan járt. Kibújt a felhők mögül, s bágyadt, gyér fényt árasztott a környékre. Korzsov, aki elmélázva nézte a gépkocsisor végét, hirtelen arra lett figyelmes, hogy az idáig a teherautók után guruló kis fekete pont előzni kezdte a teherautókat. Rögtön szólt is Percevnek, aki elővette a távcsövét, s a szeméhez emelte. — A terepjáró. — Hová rohan az előre? — Lehetséges, hogy a főnökséggel akar valamit beszélni... — Nem, ez nem valószínű. Magam hallottam: Upitz megparancsolta neki, hogy semmi szín alatt sem hagyhatja el a helyét. Az ő kocsijának minden körülmények között a sor végén kell haladnia... Nézze csak. hogy törtet előre. Mi történhetett? — Megálljunk csak! — Percev karonragadta Korzsovot. — Csak nem rádió adó-vevő van Torp kocsijában? Percev gyanúja igaznak bizonyult. Egy olyan véletlen eset történt, amely a legtöbb esetben alaposan megváltoztatja a helyzetet. s komoly bonyodalom forrása lehet. Torp is éppen akkor kapcsolta be adó-vevőjét, amikor Percev a Likov tábornokkal való beszélgetés végett üzembe helyezte a hordozható adóját. Upitz még Kars- lusteban, a gépkocsioszlop haladási rendjének kidolgozásakor utasította Torpot, hogy értesítse rádión az Abwehrt a rakomány útnak indításáról, s utána tartson állandó rádiókapcsolatot az Ab- wehrrel. így hallotta meg Torp Percev és Likov rádióbeszélgetését. Lehetséges, hogy ügyet sem vetett volna az egész dialógusra, ha nem üti meg a fülét Percev egy mo.-datrésze: „...már négy perce úton vagyunk.” Amint ezt meghallotta Torp, gépiesen, szinte önkéntelenül az órájára nézett. Két óra négy percet mutatott. A gépkocsisor pedig — ezt még meg is jegyezte — pontosan két órakor indult el. S ebben a pillanatban Torp előtt megvilágosodott azoknak a szavaknak az igazi értelme, hogy „a csomagokat bepakoltuk... Türelmetlenül várjuk a találkozást.” (Folytatjuk) CS. HORVÁTH TIBOR—ZÓKÁD ERNŐ: A C APU AI FENEVAD | Előzmények: Az időszámításunk előtti ?5. esztendőben egy római gálya halad Itália partjai felé. Mnogo. a néger gályarab megöli a» egyik hajcsárt. Amikor ■, hajó horgonyt vet Thuroi kikötőjében, kitör és a tengerbe veti magát.
