Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-30 / 124. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAÖ 1963. május 30. MELYIKET VÁLASSZAM? Nyári szandál vásárlás a Tolna megyei Népbolt 38-as számú cipő- üzletében Pakson. Mind több embert vonz a marxizmus—leninizmus eszméje A SZEKSZÁRDI VÁROSI Já­rási Pártbizottság értékelte az 1962/63. évi pártoktatás eredmé­nyeit. Az oktatás megszervezésé­nél a Központi Bizottság határo­zata alapján az az elv érvénye­sült, hogy minél nagyobb töme­geket vonjanak be a politikai ok­tatásba. A határozat szellemében érvényesítették azt az elvet is, hogy az elméleti oktatásban mi­nőségi változást kell elérni. Olyan propagandistákat vontak be a pártoktatás vezetésébe, akik meg­felelő műveltséggel és politikai felkészültséggel rendelkeztek. Az értékelés szerint a szekszár­di járásban és a városban az 1962/63-as oktatási évben 129 tan­folyamon 4170 hallgató vett részt. Ez a szám amellett szól, hogy mind többen akarják megismerni és elsajátítani az ország fejlődé­sét szolgáló elmélet alapját, a marxizmust-leninizmust. A propagandisták felkészültsé­gében az elmúlt évhez viszonyít­va előrelépés történt. Ezt elősegí­tette a járási pártbizottság ágit. prop. osztálya, egyrészt a megfe­lelő propagandisták kiválasztásá­val, másrészt azzal, hogy minden egyes új anyagból konzultációt tartottak. A POLITIKAI OKTATÁSON szép számmal vettek részt pár- tonkívüliek, s különösen emelke­dett a nők aránya. Amíg az előző oktatási évben 777 nő hallgató I volt, addig az idén 1238 nő vett részt a politikai tanfolyamokon. Az oktatáson résztvevőket — a különböző témaköröktől függően — nagy vitakészség jellemezte. A kommunista erkölcs című téma­kör csaknem mindenütt élénk vitát váltott ki. Négy témakörben dolgozták fel a VIII. pártkong­resszus anyagát. A járási párt- bizottság értékelése szerint a legfontosabb elvi kérdések az anyag feldolgozásán keresztül kö­zelebb kerültek az élethez, a gya­korlathoz. A kongresszus anyagá­nak tanulmányozása segítette az emberek tudatának formálását, a párt politikájának megértését és gyakorlati alkalmazását. Az eredmények értékelése mel­lett a politikai oktatásban elő­forduló hiányosságokat is fel­tárták. Néhány tsz-pártszervezet megtervezte ugyan a politikai ok­tatást, de a terv végrehajtása már elmaradt. Az ilyen községek­ben a járási pártbizottság elő- adásos propaganda tartásával ol­dotta meg a politikai oktatást, örvendetes jelenség a párton- kívüliek érdeklődése a politikai kérdések iránt. Ugyanakkor nem kielégítő a párttagok aktivitása. A járásban és a városban a párt­tagság 62 százaléka vett részt po­litikai oktatáson. Az ezzel kap­csolatos vizsgálódásnál egyik-má­I sik pártszervezet azzal indokolta a lemaradást, hogy több az olyan idősebb párttagjuk, akik koruk­nál fogva nem tudnak bekapcso­lódni az oktatásba. Ez csak rész­ben elfogadható indok. A hiba gyökere abban keresendő, hogy a pártszervezet nem megfelelően mozgósította a tagságot. A PÄRTOKTATÄS MEGSZER­VEZÉSÉBEN és ellenőrzésében nagy segítséget adott az ágit. prop. osztály mellett működő ok­tatási bizottság. Valamennyi tag­ja lelkiismeretesen látta el fel­adatát. A járási pártbizottság az 1962/63- as oktatási év munkáját reáli­san értékelte, amikor megállapí­totta: Az emberek mindjobban vonzódnak a marxizmus—leniniz­mus eszméjéhez, amely az embe­ri haladás, a béke, a boldogabb élet megvalósulásához vezet. Ugyanakkor nem álltak meg az eredmények megállapításánál. Foglalkoztak az 1963/64-es párt­oktatási év előkészítésével. A tennivalókat, amelyeket meghatá­roztak így lehetne summázni. A párt politikájának gyakorlati meg­valósítása azt jelenti, hogy meg kell tanítani az embereket szocia­lista módon élni, dolgozni és gondolkodni. Ebben a munkában óriási szerep hárul a marxizmus— leninizmus eszméit terjesztő párt­oktatásra. „Vándor müvé&sttelep Tolna megyében A Tolna megyei Tanács mű­velődési osztálya már negyedik esztendeje. — mintegy tízezer fo­rint költséggel — minden év nya­rán alkotótelepet rendez be négy hétig a megye legszebb vidékén a festőművészeknek, .éyben. a Duna mentén, a faddi kollé­giumban adtak helyet a művé­szeknek, harmadik éve. pedig .,á dunaföldvári gimnáziumban ren­deznek be mintegy 25 festőmű­vésznek szállás- és munkatermet, s napi élelemellátásban is része­sülnek a művészek, hideg-meleg- vízű fürdőt használhatnak. A Képzőművészek Országos -Szövetsége megyéi csoportjának tagjain kívül a művelődési házak képzőművészeti szakköreinek leg­tehetségesebb festőit is „beutal­ják” jutalomként a művésztelep­re. Ott alkotják meg a megye festői az őszi, „hagyományos” no­vember hetediki kiállításuk anya­gának képeit, és vázlatait, s él­ményeket gyűjtenek, kicserélik véleményüket, tapasztalataikat. Az idei nyáron a megyebeli származású Sarkantyú Simon fes­tőművész, a Képzőművészeti Fő­iskola tanára vezeti majd az al­kotótelepet. A témák változatos­ságának gazdagítására a mostani folyam menti tájról, jövőre a me­gye egyik legfestőibb vidékére, a hét völgyben fekvő Kölesd ter­melőszövetkezeti község várába teszik át a művésztelepet. Hetenként ezren látogatják a Tolná megyei népművészeti kiállítást Szekszárdon igen nagy sikere van a Tolna megye — közte a Sárköz — mai népművészetét be­mutató kiállításnak a Béri Ba­logh Ádám Múzeumban. A szín- pompás kiállítást megnyitása óta, az eltelt három hétben három­ezernél többen nézték meg, más vidékiek is. Az érdeklődésre való tekintettel a kiállítást most meg­hosszabbították. Szóba került az is/ hogy a megye híres népművé­szeinek munkáiból bemutatott szőtteseket, hímzéseket, fafaragá­sokat, kerámiákat és más remek­műveket állandó kiállítás céljára megvásárolja készítőitől a Me­gyei Tanács művelődési osztálya és a múzeum. H°g\f is kezdődön ? János bácsi, a népszerű szek­szárdi postás, a szocialista bri­gád vezetője, kéthetes jutalom­üdülésről, a Kékesről jött haza. Otthagyta az üdülőt, a társakat, hogy részt vegyen a szocialista brigádvezetők tanácskozásán. Horváth János bácsival, mert így, — János bácsinak hívja öt mindenki, — könnyű interjút készíteni. Lássuk csak: — Hogy is kezdődött ez a brigádverseny? — Hát úgy. hogy egyszer azt mondja nekem a főnök elvtárs, a Jóska, hogy ide figyeljen, Já­nos bácsi. Kaptunk egy papírt, azt írják, nekünk is kell alakí­tani brigádot, mely majd szo­cialista lesz. Megcsinálja? — A kezdeményezés tehát „fentről” jött? Ember és gép próbatétele [ keze úgy jár Bozóky Lajos a fogantyúkon, ______________I mint a mű­v észé a zongora billentyűin. Jó­formán elvesz az ülésben, a lom­ha, nehéz gép mégis, játékszer­ként engedelmeskedik neki. A »láda« legurul az SZ—100-as mö­gött a Sió-part füzesei közé. fel­dübörög a százlóerős motor és a szkréper nekilódul a töltés mere­dek, laza oldalának. Farkas Fe­renc munkavezető és az éppen odaérkező vízhordólány izgatottan figyeli, sikerül-e felkapaszkodnia. A szkréperek, mint óriás, lom­ha állatok, másznak a töltésen, egyenletesen teregetik szét föld- terhüket. Uj helyen kell rámpát, feljárót kialakítani és a munka­vezető Bozókyt küldte gépével, csinálja meg az első nyomot. Le­jutni könnyű volt. de feljutni a frissen hordott töltés oldalán, már rendkívül nehéz. Nem sikerült az első neki­lendülés. A gép megcsúszott, a lánctalp belesüllyedt a földbe. A vezető óvatosan visszacsúsztatja a gépet a töltés aljára, hogy vasparipáját újból nekihajszolja az akadálynak. Mert Bozóky La­jos nem az az ember, aki vissza­riad az első akadálytól. Közben segítségére siet eev másik szkré­per. amely már az ő gépe csa­pósán ereszkedik le, és üríti ki ládáját a töltés alján. — Valamivel könnyebb lesz talán az út... — jegyzi meg a munka­vezető. töltés A szkréper ismét a oldalának ira­modik. Bozóky ismét boszorkányos gyorsasággal »zongorázik« a fogantyúkon, lá­bával ütközésig nyomja a gáz­pedált. A töltés koronájánál úgy mered néhány pillanatig a ma­gasba az SZ—100-as orra. mintha egyenesen az égre akarna törni. Aztán lassan a föld felé hajlik, még egyszer felbőg a motor, az­tán a hatalmas test már biztosan áll a töltés koronáján. Csikorog a lánctalp, surrog a ládát moz­gató acélsodrony, fordul a nehéz traktor, és máris ott halad a töltésen, újabb teherért. Bozóky Lajos arcán játszi mosoly, egy intéssel nyugtázza, hogy sikerült az embert, gépet egyaránt pró­bára tevő feljutás. A munka­vezető elismerően bólint feléje, majd megjegyzi: — Ilyen teljesítmény naponta, és nem is egyszer ismétlődik meg. Persze jó gép. és jó vezető kell hozzá. Mint ez a Bozóky. Huszonnyolc éves és hat év óta dolgozik a vállalatnál. De van még jónéhány másik, ügyes szkréneresünk is. A Sió-híd. a hatos út környéke gépek dübörgésétől bánros. csak nem fel Sióagárdiff. Tizenhat szkréper, ugyanannyi dömper, négy dózer építi, erősíti a töltést és két kotrógép marja, harapja a földet. A vízügyi építő vállalat munkásai évek óta folyó nagy munka, a Sió gátjának erősítésén dolgoznak, annak is a befejező részén. Elkezdődött a Sió torko­latánál és húzódott egvre feljebb, feljebb. Gépek százai, emberek ezrei — köztük a megye közép­iskolás fiataljai — millió köb­méternél több földet mozgattak meg. — Ezen az utolsó, hét kilo­méteres szakaszon 78 ezer köb­méter földet kell megforgatnunk — mondja Farkas munkavezető. — És reméljük,. ezzel a munká­val elejét vesszük az árvíz- veszélynek. Az 1956-os árvíz szintjénél nyolcvan-száz centivel lesz magasabb most a töltés és sokkalta szélesebb, erősebb. Az­tán, ha elvégeztük ezt a munkát, egy megyével tovább állunk. Mert mi vagyunk az "ismerd- meghazádat-vállalat«. Alig van az országnak olyan része ahol ne dolgoztunk volna. Nyáron töltéseket építünk, ősszel, télen rónázunk. szőlőtelepítések alá egyengetjük a talajt. kihallatszik a A városból déli harangszó. A szkréperesek. a dömperesek egy helyre sora­koznak gépeikkel, előszedik az elemózsiás batyukat, és a fűbe telepszenek falatozni, — Mi is olyanok vagyunk, mint a vándor, akinek hátán háza, kebelén kenyere... — tré­fálkozik az egyik. Mert csakugyan, tanyáznak lakókocsikban, sióagárdi paraszt­házaknál. Szekszárdon, ideiglenes szállásokon. Aki meg műszakban van, csak hideget ehet, mert másként nem tudják megoldani az ellátást. Pedig jó lenne ilyen­kor is a meleg étel, mert a munka alaposan kifárasztja a leg. keményebb embert is. Talán ezért is van. hogy jobbára fia­talokból áll a munkásgárda, akiknek még nem okoz olyan gondot a vándorélet. Hajdani ku­bikosok modern utódai... Lejárt az ebédidő, az emberek újra elfoglalják helyüket a ve­zetőfülkékben. ismét porfelhőt kavarnak a lomha gépek, az agyaggödrökből felmarkolják a földet és viszik a töltésre. Tompa dobbanással zuhannak a földre a nehéz vasládák, surrognak a vastag acélsodronyok, furcsán bukdácsolnak a hatalmas monst­rumok a hepehupás talajon. Na­ponta próbatételre kérlyszerül itt az ember és gép — együttes — ereje. Magasodik, erősödik a Sió töl­tése. Eszembe jut, hogyan állt víz alatt 1956-ban Sióagárd, Pa­link. Pogviszló. Ez a töltés már „■tra útját állja basnnló ór_ víznek. Bognár István — A jófene tudja, de hát ha azt mondák, hogy meg kell csi­nálni, akkor megcsinálom. Mert. olyan vagyok én kérem, amit elkezdek, azt nem hagyom ab­ba. Pláne, ha látom azt is, hogy jó. Hát ez jónak ígérkezett, pe­dig olyan bizonytalanságban voltunk ám! Hű,_ azt el sem lehet mondani. Azt sem tudtak, eszik-e, vagy isszák a mozgal­mat. Hát azután nekifeküdtem az újságoknak és olvastam,, hogy itt is, meg argott is, ezt, meg ezt teszik a szocialista cí­mért versenyző brigádok. Egyiktől, másiktól ellestünk va­lamit és azután dolgoztunk. Dolgoztunk. Úgy ám. Jobban, mint máskor. — Akkor nem is bánta meg, hogy a felettesek „kezdeménye­zésére” indították a versenyt? — Nem. Ezt nem bántam meg... Igazság azonban az is, hogy az országos konferenciáig csak tapogattunk, mint a va­kok. Most már látjuk az utat, tudjuk mit kell tennünk. — A kezdet döcögött, de a folytatás már jó, így van? — Az ördög tudja, mert ná­lunk mindig van valami újítás, úgy ám! Nem állhatunk meg ott, ahol elindultunk három éve! Brigádunk már a szocia­lista nevet viseli, nekünk na­gyobbak a kötelességeink! A könyvhét könyveiből Ivó Andric: A vezír elefántja. A Magvető Világkönyvtár soro­zatában jelentette 'meg a Nobel- díjas jugoszláv író elbeszéléseit. A kötet átfogó képet ad Andric egész pályájáról. Sean O’Casey: Zörgettem az aj­tón. A Világkönyvtár sorozat másik kötete a nagy ír kommunista író önéletrajzi regénye, mely hazá­jában több kiadást ért meg. A regény az önéletrajz első része, amelyből az olvasó nyomon kö­vetheti a Shaw-val rokon indulá- sú művész útját. Benedek Marcell: Könyv és színház. A Kossuth-díjas szerző új köte­te jórészt a francia irodalom mes­tereiről: Diderot, Balzac, Stend­hal, Zola. Romain Rolland mű­vészi törekvéseiről írott esszéket tartalmazza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom