Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-12 / 109. szám
A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Irodalmi melléklete Európát hordta szivébe«... Batsányi születésének 200. évfordulóján a gyerekkorból lép elém, fenségesen és titokzatosan mégis valami emberi közelségből, mint meghitt családtagjaim. Naponta mentem el szülőháza előtt, melyet akkor még nem építettek át, álldogáltam utcatáblája előtt mert nevünk hasonlósága valósággal bűvöletbe ejtett, s ott voltam, amikor hazahozták hamvait, hogy feleségével együtt közösen nyughassanak a hazai földben, mely száműzetéssel fizetett neki. Ö volt az első magyar író. aki Európát hordta szívében, s számára Európa egyet jelentett a szabadsággal, az egyenlőség, a testvériség eszméivel. Ez már nem XI. József korának divatos aufklärizmusa volt, s magatartása következetességében több, mint Martinovics ingatag torra- dalmisága, mert a tapolcai foltozó varga fiának lépésről lépésre kellett meghódítania a világot. Nehezen érvényesült, a feudális korlátok állandóan útját állták, majd a vezéri szerepre törő Kazinczy került vele szembe. Kazinczy szerint ..Batsányi nem tűr ellentmondást", s megjegyzi, hogy nem szerette Batsányit, s az sem őt. Más anyagból voltak, s ma már világosan látjuk, hogy Batsányi messzebbre nézett, s a felvilágosodás ügyét, mely számára egyet jelentett a forradalommal, soha nern hagyta cserben. Nevéhez fűződik első folyóiratunk, a Magyar Museum alapítása, s a kortársak joggal látták benne az irodalmi megújulás első állomását, sőt Guzmics ettől számítja irodalmunk kezdetét. A szerkesztői elv valóban ilyesmit tűzött ki célul, s minden irányzat- egyformán otthont talált a Mú- seum lapjain. Egy váratlan esemény azoban megakasztotta azt a munkát, ami a Magyar Múseum keretében folyt. 1793-ban Péchy József sárosi nemes három lázító verse miatt feljelentette Batsányit. A három vers, a Virág Benedekhez intézett episztola, az Abaúj vármegye örömünnepére írt óda és a híres franciaországi változások pontos képét . adják Batsányi politikummal átitatott irodalmi szemléletének. Itt nyög a hazafi most is fájdalmában. Nem vehetvén reményt árva mivoltában S nem találván hazát önnön hazájában. «— írja Virághoz, s ugyanez a gondolat tér vissza az Abaúj megyének írt költeményben is: H a hozzávesszük ehhez a franciaországi változásokra írt nyolc sort, mely a legszebb magyar forradalmi versek egyike, előttünk áll a felvilágosult, biztos ítéletű, tudatos forradalmár, aki a francia változásokban a nálunk is elérhető szabadságot és haladást köszönti. Batsányinak el kellett hagynia Kassát, s ezzel négy esztendő múltán megszűnt a Magyar Mü- seum. Pestre megy, itt ismerkedik meg Martinoviccsal, s itt fogják el 1794. szeptember 11. éjszakáján. Mint feljegyezték, kihallgatása során i® „kár- hozatos elveket” hangoztatott. sza, mint egyik epigrammája bizonyítja. Az így kialakult Batsányi-kép. amely későbbi irodalomtörténet- írásunk kiindulópontja lett, eleve hamis, hisz Kazinczy több esetben közönséges császári besúgónak nevezte Batsányit, s az egymást követő ellenforradalmi rendszerek szívesen vették a hamis érveket, melyek épp forradalmi múltjától fosztották meg az emigráns költőt. Sajátos jelenség: a kortársi Dunántúl változatlan tisztelettel nézett a száműzött felé, s nem véletlen, hogy első könyvkiadói vállalkozásunk, a Magyar Minerva is Batsányi nevével indult. Különösen megható a felvilágosult Batsányi és a nemesi Kisfaludy kapcsolata: a sümegi katona-költőt és a száműzöttet nemcsak kölcsönös megbecsülés, hanem mely barátság fűzte össze. „Alig remélhetem, hogy ezen a világon láthassalak többé — írja Batsányi édes, jó földijének — de amíg élek, tisztelni, becsülni, szeretni foglak, mint hazámnak igaz, jó fiát, nemzetemnek egyik fö díszét, halhatatlan poétáját." D e a kortársak sem felejtették el, s tekintélyét a távoliét sem csorbíthatta. Kisfaludy ugyan nem mert vele levelezni, mert „felsőbb helyről intették erre”, de a többiek sűrűn beszámollak neki a magyarországi helyzetről. Gyerekkori barátja, Juranics László, aki betéve tudta valamennyi versét, pénzzel is támogatta, Thaisz András, a Tudományos Gyűjtemény szerkesztője pedig ezt írta neki: „Nagyobb vagy, mint a te időd!” Tekintélyére, szavának súlyára jellemző, hogy Toldv. amikor 1827-ben Handbuchja megjelent, így ír Kazinczynak: „A Handbuch költségei meghaladják a 2000 forintot; praenumeránsaim száma említést sem érdemel; ha Batsányi munkámnak veszett hírét költi, szegénnyé tesz." Ekkor már régen rendőri felügyelet alatt élt Linzben, egyre jobban elzárva az itthoni irodalomtól, de úgy látszik, tekintélye nem csorbult. De ő is érezhette a növekvő idő súlyát, mert midőn az Akadémia tagjai sorába választotta, nem is felelt levelükre. Itthon halála idejét sem tudták. Mikor Toldv 1847-ben tisztelegni akart előtte Linzben, akkor tudta meg, hogy Batsányi már két éve halott. „Ö, Utókor, te megvesztegethetetlen bíró, kit annyiszor tisztelhettelek, amint lelkem előtt megjelentél, teneked adom át magamat ítéletre... Folytasd, amit én akartam” — olvassuk a Mar- tinovics-perben szerkesztett védőiratában. S az utókor, ha megkésve is. de elégtételt, igazságot szolgáltatott neki. Emléke tisztán, makulátlanul ragyog. CSÁNYI LÁSZLÓ Válaszadási kötelezettségem van. Tamásiban vetettek fel egy problémát, s ennek kapcsán azt mondották, hogy a helybeli ma- radékboltban valóságos feketeüzlet folyik. A bolt vezetője kedve szerint ad különböző textíliákat, ahogy éppen a hangulata, vagy a helyzet kínálja. Sok emberi foglalkoztatott már ez a probléma, s engem is alaposan elgondolkoztatott, mert első pillantásra úgy látszik, mintha csak egy ember kedvteléséről, jogtalan haszonszex- zéséről lenne szó. Alaposabban utánanéztem a problémának, s a tapasztalatok birtokában megközelítően pontos választ tudok adni T. Istvánnak, aki elsőként fordult hozzánk panasszal. Arra is felelni tudok, pártolják-e különösképpen a maradékbolt vezetőjét, segítik-e összeköttetései abban, hogy a vásárlók rovására azt tehessen, amit akar. Kezdjük az elején a dolgokat. A leériékeltáru-boltok igen hasznos szervei kereskedelmünknek. Nemcsal: maradékokat, hanem olyan árukat is árusítanak, amelyek más boltokban is elkelnének, azonban a típus, a divat, vagy éppen más ok folytán ide kerültek, mert kedvezőbb árak inellett szerezhetik be a vásárlók; Tamásiban talán éppen ebből származott a probléma, A helyzet ez volt: szemre, színre egyforma áru volt a polcokon. Viszont minőségét tekintve különböző osztályokba sorolták. Na- mármost. délelőtt olcsóbban, délután pedig drágábban került eladásra a szemreugyanazazáru. Itt következett az összeütközés. A minőségi ellenőrzést végző szákszervek azt válaszolták a panaszra, amit a fentiekben említettünk. Vagyis: a hasonló színű, és kevés különbséget magában rejlő anyag több féle minőségben került forgalomba'. Idáig hál rendben lenne a dolog. T. István ezzel a válasz- szal megelégedhetne. Ha azonban a problémákat egy kicsit mélyebben nézzük, a panasz, kapcsán felmerül bizonyos aggály is. így például az, miért fontos, hogy az első osztályú minőség a leértékelt áru boltba kerüljön, amikor azt még talán maradékként is lehetne értékesíteni azokban a boltokban, amelyek kitűnő minőségű árukat hoznak forgalomba. Ha valamiféle nagyobb igényű válogatás lenne, akkor egy csomó fáradtságtól és kellemetlenségtől kímélhetnénk meg magunkat. Az írásunkban említett esetben a következők szenvedtek kisebb, nagyobb kellemetlenséget: T. István, aki becsapva érezte magát, a bolt vezetője, akit csalással vádoltak meg, két ellenőr, akik a bejelentés alápján egy napig vizsgálódtak, a földmüvesszö- vetkezet vezetői, akik tekintettel arra, hogy semmi panaszt nem hagyhatnak válaszolatla- nul, maguk is ellenőrzést hajtottak végre, a minőséget ellenőrző nagykereskedelmi vállalat, ahol szintén embereket kötött le a panasz ügyének tisztázása. Felvetődik ugyanakkor egy másik dolog is. Éspedig: ha életre hívtuk ezeket a boltokat, akkor miért nem csak a profiljuknak megfelelő árukat hoznak forgalomba? így ugyanis tapasztalataink szerint igen sok keveredésre adódik alkalom. Klein István, a tamási földművesszövetkezet ügyvezető elnöke o presszókávéhoz hasonlította a maradékboltokat. Másik szavában viszont azt említette, hogy olyan ez a dolog, miszerint ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes. Nem kell ugyanis más, csak az, hogy a felelőtlen, vagy a jogtalan haszonszerzésre törekvő ember leszakítsa azt a bizonyos árcédulát, s így a különböző osztályozású árut úgy hozhatja forgalomba, ahogyan neki tetszik. Persze — félreértés ne essék — bizalom kérdése is egy kicsit ez az egész probléma. Mert könnyen elöf or dúlhat, hogy semmi nem történik, csak éppen elképzeli valaki a történést, s mindjárt megvan a baj. Nem mondom, hogy ez így történt Tamásiban. Lehetséges a hiba előfordulása, de könnyelműség azt mondani egyből, hogy előfordult, s valakit becsaptak. Nagy összegről inem téhei szó epekben a boltokban, 10—20 forintért pedig senki sem veti el a becsületét, és .senki sem vállalja ezért a megbélyegzést. Nehéz elképzelni bárkiről olyan tettet, amelyik T. István, vagy mások becsapására irányulna. Ennek ellenére azonban érdemes lenne azon gondolkodni, miként lehetne az említett üzletek profilját világosabbá, közérthetőbbé tenni. így több panaszt elkerülhetnénk, kevesebb időt töltenénk el vizsgálatokkal. s ami így megmaradna. azt az energiát a vásárlók igényeinek jobb, tökéletesebb kielégítésére fordíthatnánk. SZOLNOKI ISTVÁN Fogsága után Becsbe telepszik le, s osak néhányszor látogat haza, egyszer Debrecenbe megy, hogy találkozzék Csokonaival, 1800-ban pedig Balatonfüreden tölt néhány napot. De itthon nincs maradása mint Széchenyi Ferencnek írja, „a hazának nagy részéből proscribáltatván” azt reméli Becsben menekülhet azoknak üldözésétől akik, megátalkodva keresik vesztét. A bankóhiva- talban sovány álláshoz jut, s ami ezután következik, néhány mondatban összefoglalható: részvétel a napóleoni proklamáció megszövegezésében, párizsi emigráció, újabb börtön, majd halálig tartó száműzetés Linzben. Ezeknek súlyát csak a bécsi költőnő, Baumberg Gabriella szerelme s a boldog házasság enyhíthette. Kapcsolata az itthoniakkal nem szűnt meg. de egyre gyérült, az újabb irodalmat mind kevésbé tudta nyomon követni. Kazinczy nem tudott felejteni, s minden alkalmat felhasznált, hogy koholmányokat, sötét legendákat terjesszen az örök ellenfélről. Ahol szerét ejthette, nem tudta megállni, hogy gúnyos megjegyzést ne tegyen, ellenséges, a közvéleményt félrevezető híreket terjesszen Batsányiról, aki vagy nem is tudott ezekről, vagy nem tartotta méltónak, hogy reflektáljon cájuk. Kazinczy még durva ízléstelenségektől sem riadt visz. «llllltlllMltlIllU* . -llllliHlíltfHltltfi 'JHIIlUPUUtli1. •'III1IIIIH1IIIII1H» ; ' "tttHIIIIHIIIIHII»* UlWUtltttlrtHHi. 4MNMHMIH . •lIHIIHIÜÜtHtt!:' •Illílllltllllllllllli Hlllllíllllílllllill-. ÄfllHHIIIII!' Ulli-, llllllllllllllllÜlt' .' •rafilllllllllilHIt! Vibrálnak a túlsó part fényei a vízen. Egy uszály kibújik a Szabadságiad alól, ferde csíkokat húz a sötét folyón, s nyomában a part mentén végigfut a halk locskolás. A fiam elmerülten figyeli a hullámok lomha fodrozását. — Apu, ezt a nagy gödröt mikor ásták a Dunának? Hatéves a fiam, első osztályos. Most kezd neki igazán a világ fölfedezésének, s — mint a legtöbb nyiladozó értelmű kortársa — meglepő szóbotlásokkal (vagy szóalkotásokkal?) szórakoztatja a családot. Hall valami előadást a rádióban a hajápolásról, s utána a hajpaprikáról magyaráz: nem szereti a kesztyűt, inkább mezit- kézzel megy iskolába, stb. Hanem ez a buta kérdés felbosszant. Mennyit emlegették még a szomszédaink is azt a városi gyereket, aki a falunkban nyaralt, s azt kérdezte az apámtól: mikor hordja tele a kutat vízzel? Hát szépen állok a fiammal én is. Magyarázom neki a folyók keletkezését. De nincs rendben valami, mert hallgat. Ha értené, akkor már kérdezne végnélkül, de hallgat. Én is elhallgatok. Mintha csak ezt várta volna: — Apu, a víz ugye nehezebb, mint a házak? — Dehogyis nehezebb. A ház kőből van, meg téglából, TudSéta a hatod, hogy a kő nehezebb a víznél. — A Duna se nehezebb? — A Duna sem. Persze az egész Duna... — Az egész Duna, mind az egész. Ugye nehezebb? Nel>ezebb, mint egy ház? — Nehezebb — mondom gyanakodva. — Tudom én, mert a Duna lenyomta a betont, a házak meg nem nyomták le. Valami félreértés lehet köztünk. — Várjál csak, te. Hogyhogy lenyomta a Duna a betont? — Hát lenyomta. — mutatja a kezével is. — így ni. Lenyomta. — Ohó, kiskomám, a Duna feneke nem betonos. Csak a partja, hogy ki ne mossa a víz. Újabb magyarázat szükséges: régen, nagyon régen, így meg így keletkezett, s utat tört magának a folyó, kivájta lassan a medrét, amikor még város sem volt itt... — Házak se voltak? — kérdi izgatottan. — Persze, hogy nem. Se ház, se villamos, se autóbusz. — De hidak se voltak? — Hidak .sem, _ — De akkor hogy mentek át az emberek? — Csónakon mentek át az emberek. Kicsit töpreng. — De a kocsik hogy mentek át? Tehát újabb visszapillantás a történelembe. Látom, nem figyel rám, megragadtak valahol a gondolatai, hát abbahagyom. — Mééég.'... — kezdi rögtön, s tétován néz körül — még villany- oszlopok sem voltak? — Villanyoszlopok sem voltak. Hallgat, gondolkozik. — Ugye az emberek csinálták? — kérdi azután. — Az emberek csinálták. — Ugye a házakat is, meg mindent? — Igen, a házakat is. A hidakat is, a villamost is, az autót is, mindent. — De ugye az urak nem csinálták? — Nem, az urak nézték — mondom. Mit magyarázkodjak még az urakról is dialektikusán. Egyszerűbb ez: átkötni a hézagot egy kis életteli sematizmussal. Halkan pocsog a víz az alsó lépcsőfokon. A fiam belebámul a túlparti sötétségbe. Jo idő múlva megszólal ismét. — Apu, ugye a betont is az emberek csinálták?... Bólintok rá, és csak most értem meg, milyen gondolatokkal küszködik voltaképpen a fiam. A belváros szülötte: készen kapta ezt a világot. Az ő szemében kezdetben volt a beton meg az aszfalt (és csupán azért nincs mindenütt burkolat, mert idők folyamán felvágták az emberek, imitt-amottL hogy kinőhessen a fa, a fű, a virág). Az ő világképében a Múzeum' épülete még ugyanúgy a természethez tartozik, mint körülötte a fák, a Sza- badság-híd éppúgy, mint az alatta fodrozó víz és szemernyit sem csodálkoznék, ha a Gellért-hegy oldalán az orgonabokrok társaságában villanyoszlopok nőnének. Duruzsol egy motorcsónak, könnyedén siklik a csillámló vízen. Állunk, hallgatunk. A fiam minden lehető alkalommal megbámulja a motorcsónakot, de most észre sem veszi, annyira belemerült a töprengésbe. Valahol ott, az agynak azokban a sejtjeiben csírázik ki a szép emberi hivatástudat, ahol most a fiam gondolatai tovább-tovább gyűrűznek, mint a vízen a fodrok. Fekete Gyula
