Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-12 / 109. szám
TOLNÁ MEGYEI NEPtfJSÁÖ líi8ib/;raá>5 Iá. Mozgalmi portré Fiatal szívvel Négyszer választották meg a tamásiak tanácselnöknek. A fa- \luban született. Minden embert ismer. A haja inkább fehér, mint fekete. Beszédéből nyugodtság, kiegyensúlyozottság árad. Mozdulataiból hiányzik a mesterkélt- seg, a beállítottság, a póz. Szerény ember. Hosszú ismeretségünk óta valahányszor kérdeztem, mindig másokról beszélt, s az eredményekben, melyeknek születéséért ö is küzdött, mindig mások érdemeit helyezte előtérbe. Nem kapkod. Alaposan megfontol mindent. Rugalmasan, emberségesen intézi az ügyeket. Ismeri a paragrafusokat, de nem vált paragrafus-emberré. Arca zárkózottság helyett barátságot mutat. Külsején letörölhetetlenül kiütköztek az öregedés jelei és ezt mégis sikerül ellensúlyoznia: a szíve fiatal. Nem zárkózik el az apró ügyek elől. Néhány hónappal ezelőtt jelen voltam éppen, amikor felkereste egy fiatalasszony. Panaszkodott a férjére, aki jól kereső traktoros, de keveset van otthon. Az italbolt és az iszákos társaság, amelybe keveredett, elviszi a keresetet. Otthon goromba. Munkahelyéről is gyakran késik, és ha így megy tovább, teljesen elzüllik. Figyeltem az elnököt. Kiváncsi voltam válaszára. Arcáról láttam, hogy töpreng. Nikotintól sárga ujjal között jelparázslott a cigaretta. Mélyet szippantott, majd odaállt az asszony elé, és megkérdezte. | — Szoktál a vacsora mellé bort j vinni a férjednek, ha este haza* vártad? — Nem. — Próbáld meg. Vigyél neki esténként egy üveggel. Akkor talán nem kóborol el. Elszokik a rossz társaságtól és nem szórja el a pénzt. A napokban találkoztam a menyecskével. Alig ismert meg. Emlékeztettem a beszélgetésre, melynek fültanúja voltam. Elnevette magát. — Bevált Kardos elvtárs receptje. Mióta a vacsora mellett ott a bor az asztalunkon, a férjem nem jár italboltba. Nem szórja a pénzt! Munkahelyén is jobban helytáll. Többet törődik a ■ családdal... Amit a vacsorához megiszik, megérdemli. Nehéz munkát végez. Gyakran gondolkodtam azóta a dolgon. Megvallom, ott a tanácsirodán azokban a percekben túlságosan egyszerűnek tartottam Kardos elvtárs javaslatát. Miután a menyecskével beszéltem, rádöbbentem, hogy az egyszerűség mögött nagy élettapasztalat lappangott. Szokványos megnyugtatás, frázisos, semmitmondó együttérzés, vágy ígérgetés helyett ebben az esetben az idősebb tapasztaltsága. életismerete volt a legfőbb segítség. Ha asztalnál ül, mindig vár valakit. Ahogy mondja: ha néhány percre egyedül van. akkor is tudja, hogy valaki útban van szobája felé. Tamási nagy község. Sok az ügyes-bajos probléma, sokan bíznak benne. H. T. Állandóan ébren tartott felelősséggel [\ehéz elfelejteni a szemre-j mint a megyei mezőgazdasági hányást. A télen egy gyen- osztályvezető, akinek kevesebb a Megvallattuk a vendégkönyvet Tíz nap alatt ezer látogató a múzeumban Az ötletet Szabadi Mihály, a Népművelési Tanácsadó vezetője adta, s az apropó körülbelül eZ volt: nézzük meg, milyen az érdeklődés a népművelési hagyományokban gazdag Tolna megyében a Tolna megye mai népművészete című kiállítás iránt. Vallattuk a vendégkönyvet, vizsgáztattuk az érdeklődést és a rendezőket. Benyomásainkat a következőkben összegeztük: mind a rendezők, mind pedig az érdeklődés jelesre vizsgázott. Már az első napon, május elsején 385 látogató gyönyörködött megyénk népművészeinek és népi iparművészeinek szigorúan zsűrizett munkáiban. Tíz nap alatt pedig több mint ezer ember fordult meg a kiállítóteremben. Tárlat még kevésszer váltott ki. különösen a fiatalok között ilyenfokú érdeklődést,, de talán a látogatók: skálája sem vált ilyen .széles: termelőszövetkezeti tagtól egyetemi tanárig, szinte minden foglalkozásbeli bejegyezte nevét a vendégkönyvbe. Természetesen az iskolások a szorgalmasabb látogatók. Tizenhét iskolás csoport tartózkodott több órát a népművészet kiállított kis remekei között. A szekszárdi III-as .és a felsővárosi iskolásokon kívül eljöttek az alsónánai, németkéri és egy tatabányai általános iskola tanulói is. Nem szerepel még a könyvben, de vasárnap már belekerül annak a 30 fővárosi pedagógusnak a neve is, akik Budapestről hozzánk érkezve tekintik meg a szép sikerrel dicsekedhető, népművészeti kiállítást. sz. i. Egy panaszoslevél nyomában: Bekukkantottunk a Beloiannisz utcába „A mi utcánkban minden megtalálható, ami az egészségre ártalmas. Szóvá tettük ezt már a tanácsnál is, intézkedés azonban nem történt. Szinte olybá tűnik az egész, mintha kárhozatra volna ítélve városunknak ez a része. Kukkantsanak be hozzánk, s nézzenek körül” — írja levelében Váczi István szekszárdi lakos. Körülnéztünk, s egyetértünk a panaszos levél írójával, s egyet mindazokkal, akik a Beoliannisz utca felső végén laknak. Az egészségre ártalmas, s megannyi baleseti veszélyt rejteget környezetük. Vegyük mindjárt az első kellemetlenséget, amely zárt ajtók és ablakok mögé kényszeríti az ott lakókat. Bűzös pára csapja meg az ember orrát reggel, délben, este, de még éjszaka is. Nem^is telik sok fáradozásba, hogy ennek forrására bukkanjunk, az utcabeli árokból árad az orrt fintorító illat. Talán a lakók ön- tik oda szennyvizüket? Nem! A szennyvíz láthatatlan utakon a Vasipari Vállalattól tör utat magának, s ha nem is nagy mennyiségben, de megfeneklik az árokban. Ahhoz éppen elegendő, hogy a bűzös, poshadt szag elárassza a környéket, s keserítse az embereket. Panaszkodnak az Építőipari Ktsz-re is, és tegyük hozzá, minden okuk megvan erre is. Hatalmas rönkfák, betonelemek, drót, és szaghulladékok zárják el a szabad közlekedést. Egyedül a gyerekek azok, akik nem bosz- szankodnak emiatt. Számukra kitűnő búvóhelyül szolgál a nagy rendetlenség. Hogy veszélyes ez a játék? — Vigyázzanak a szülők jobban csemetéikre! — vélekednék a ktsz „rendfelelőseiVagy zárják be a szobába. hisz ez a bűzös levegő miatt amúgyis indokolt. Az ott lakó családokkal együtt feltesszük mi is a kérdést: miért nem talál a Vasipari Vállalat alkalmasabb helyet a szennyvíz elvezetésére? S hónapok óta miért nem rendezi portáját az Építőipari Ktsz? És várják a választ a városi tanácstól is, ahova szintén elküldték panaszukat, ge termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlése utón vágták a szemem közé; „valamikor a magam szegénye voltam, az uraktól, a régi rendszertől nem vártam, de nem is kértem, hogy sorsomat jobbra fordítsák. Maguktól elvárnám hogy ne csak az autókban feszítsenek. ne csak bóbiskoljanak az íróasztalok mellett, hanem ha már egyszer funkcióba tettül; magukat, akkor segítsenek. Tudom, hogy mindegyik vezető velem élt valamikor egysorsban és látja ezért vagyok mérges, hogy van olyan, aki nem akarja magát beleélni az ilyen ember helyzetébe, mint amilyen én is vagyok. Dolgozunk és a csoport mégis rossz. Én pedig elnézem, hogy jönnek-mennek a kiküldöttek, de a csoport csak rossz. Nem bánom, ha feljelent, de megmondom. Én most a járás és a megye szegénye vagyok". Először bizonygatni akartam, hogy túlzás amiket mond. Aztán rájöttem, ilyen helyzétben a bi- zonygatásnak nem lenne semmi értelme. Eltúlozta azt. amit mondott, mert egy kalap alá vette a vele együttérző, a sorsa jobbra fordulásán fáradozó vezetőket azokkal akik valóban nem érzik át, hogy küldetést és fontos párt- megbizatást kellene teljesíteniük, de sután hangzott volna, ha kiselőadást tartok neki arról, hogy a kiküldöttek kategóriája alatt ne nézzen mindenkit, a tsz sorsáért aggódó funkcionáriusnak, hiszen akad a kiküldöttek között szép szómmal olyan ember is, akinek nincs beleszólása a dolgokba. Bírálhattam volna saját tehetetlenségüket is, de kizárólag annyit mondtam, hogy ami a lényeget illeti abban neki nagyon igaza van. J oggal- -várja el ő is- és a többi, a még gyenge tsz gazdája is, hogy akik tehetnek valamit, azoknak fájjon a gyenge tsz-ek létezése, azok érezzék át az ilyen gazdaságokban dolgozó emberek helyzetét és amíg létezik rossz tsz, addig ne legyenek nyugodtak. Olyan pártmegbizatás ez, amely a felelős funkciókban lévő pártonkívüliekre is kötelező. És a megszilárdítás szempontjából felelős funkciót visel a vállalatok körzeti megbízottja is, a járási tanácsok mezőgazdasági osztályán dolgozó minden egyes előadó is. Sőt némelyik „alacsonyabb" beosztásban lévő, de ' lelkiismeretes járási előadó a maga területén hatásosabban segíthet, ha ésszel és szívvel dolgozik, lehetősége a konkrét közbeavatkozásra, mert nem juthat el mindenhova. Márpedig ez annyit jelent, hogy a járási ember a maga posztján úgy dolgozzon és intézkedjen, mint a megye egyik fele lős vezetője. A népgazdaság szempontjából is hátrányos, hogy a megye tsz- művelésbe vont földterületének majdnem egynegyedén működtek tavaly még gyenge tsz-ek. Érthető tehát, hogy ezen állapot megszüntetése amellett, hogy a sző vetkezeti gazdák elsőrendű érdeke, egyúttal központi kérdés is. Méltán került tehát a megszilárdítása munka megyénkben is a politikai és a gazdasági irányítás homlokterébe és marad egészen a helyzet normalizálódásáig. Ahhoz nem fér semmi kétség, hogy a gyengeség előidéző okait felszámoljuk. Megyei szinten a párt irányításával mái- kialakult egy rendkívül sokrétű, tenniakaró, fegyelmezett együttműködés a szervek, intézmények és vállalatok között. Ennek a célja egyértelmű. A keresztintézkedéseket megszüntetni és egy nyelven beszélni akkor, amikor a megszilárdító munkáról van szó. A gyakorlatban ez úgy néz ki. hogy a Terményforgalmi és a Malomipari Vállalat igazgatója például intézkedéseit úgy hozza meg, hogy szem előtt tartja a gyenge tsz-ek helyzetét, körülményeit. Ez vonatkozik a MÉK-re, a Tejipari Vállalatra és a többi vállalatokra. Kialakult egy olyan légkör, amelyben — továbbra is a példáknál maradva — az Állatfol’- galmi Vállalat igazgatója akkor érzi teljes értékűnek a vállalat munkáját, ha be tud számolni arról is, hogy rnff tesznek a gyenge tsz-ek helyzetének javítása érdekében. Az így állandósult és ébren tartott felelősség mellett nem mellékes, sőt nagyon döntő, hogy az arra illetékes megyei szervek vezető beosztású dolgozói gondoskodnak a szakember- ellátottságról, s ehhez nagy segítséget nyújt a Tolna megyei Állami Gazdaságok Igazgatósága, tárgyalnak miniszterekkel, hogy amit a népgazdaság adni tud. amivel segíteni tud, azt idejében megkapjuk, stb. Szűcs Lajos elvtárs, a Megyei Tanács mezőgazdasági osztályának vezetője erről a gyenge tsz-ek vezetőinek legutóbbi tanácskozásán beszámolt. Amiről azonban beszámolt, azt tudatni- kellene a szövetkezetek gazdáival, hogy a tagok lássák, kevés ember bóbiskol ma már az íróasztalok mellett és az autókban segíteni akaró emberek ülnek. Másrészt lássák, hogy a tagoknak kötelességük hozzátenni termelőszövetkezetük megszilárdításához saját erejüket is, mert adni végtelenségig nem lehet és adni csak oda érdemes, ahol igyekszenek és nem a sültgalambot várják. A járási székhelyeken kezd kialakulni a közös felelősségvállalás légköre. A kommunisták ezt úgy erősítsék, hogy alakuljon ki az a közfelfogás, amely nemcsak a tanácselnöktől vagy a járási párttitkártól várja el, hogy fájjon neki a gyenge tsz-ek létezése, hanem elvárja más járási szinten dolgozó vezetőtől és dolgozótól is. Az a tsz- tag, aki a kesernyés szemrehányást tette azt mondta azoknak a szegénye, akik oda lettek állítva, hogy intézkedjenek, de mivel nekik mindenük megvan, velünk nem törődnek. A járási pártbizottság és a járási tanács mellett megtalálhatja saját tennivalóját valamennyi intézmény: tömegszervezet, tömegmozgalom, hivatal és vállalat. Példa erre a Szekszárdi Járási Hazafias Népfront tevékenysége. Az erősebb segíti a gyengébbet, mozgalom keretében a népfront megszervezte, hogy egy-egy jó. tsz vezetője speciális segítséget nyújtson a szomszédos gyengének. Ott működnek közre — például sertéstenyésztés — ahol a tsz legjobban igényli a támogatást. Más járásokban ugyanezt miért ne lehetne megtenni? Vagy. A növényápolást rendszerint asszonyok végzik. Hálás feladatot vállalna magára a nőtanács, ha kézbe venné a helyes tőszám-kialakítás programját. Ha ezt a nagyon fontos részfeladatot siker koronázza, akkor az már nem más, mint megszilárdítás. A megye tsz-eiben bizakodó a hangulat. Az emberek, ha időnként ki is fakadnak, a,zt azért tudják, a hajóikat meg lehet és meg is kell szüntetni. Ismerik a párt és a kormány erre irányuló erőfeszítéseit. Azt is tudják, hogy könnyebb valamit elrontani, mint helyrehozni, hiú ábránd lenne tehát kikiáltani, hogy ebben az évben minden megváltozik. Lesz olyan gyenge tsz, ahol már az idén rendbejönnek a dolgok, másutt legfeljebb enyhülnék. Hogy hol meddig jutnak el, az elsősorban a tagokon, a termelőszövetkezeti vezetők okosságán, era- berszeretstén múlik. Erről elég sok szó esik. De ne feledjük el az irányítók, a vezetők, ahogy a tsz-tagok mondanák a kiküldöttek felelősségét sem. Szekuíity Péter * W DE MÉGSEM EGYEDÜL BÄNICZKI MAGDI ÁRVA- LÁNY. Édesanyját születésekor vesztette el, sohasem ismerhette annak simogató kezét, a sora úgy hozta, hogy apjától is hamarosan búcsút kellett vennie. Tizenkét éves korában került nagyapjához akihez csak annyiban fűzték rokoni szálak, hogy a nagyanyja második férje volt. Boldog volt mégis nagyon, hogy otthonra lelt, hogy volt akihez tartozott, akihez ragaszkodhatott. Két évvel ezelőtt azonban nagyapját is elkísérte utolsó útjára. Egyedül állt a nagyvilágban, rokonságát hiába kutatta. Teljesen árván maradt, de mégsem egyedül Bániczki Magdi gyámságát az állam vállalta. Magdi immár felnőtt hölgy, s most készül élete első nagy „ütközetére”, az érettségire. A jövőjéről beszélgetünk a Garay Gimnázium leánykollégiumának udvarán, s terveket sző, mint a hozzá hasonló sok-sok fiatal lány. Róla úgy vélekednek a többiek, -hogy a negyedik hé egyik kiválósága. — Komoly, néha egy kicsit magába zárkózott, de nagyon határozott teremtés — mondják kollégista társai. Ilyennek ismerjük meg mi is őt, beszélgetés közben. A pályaválasztás kerül szóba. — Nem a legkedvezőbben vélekedtek a lányok, mikor bejelentettem, hogy állatorvos akarok lenni. Érveltek mindennel, s köztük legnyomatékosabban azzal, hogy nem nőnek való pálya. Nem tudtak megingatni elhatározásomban — mondja az utóbbit nagy határozottsággal. «— Nem vonjuk kétségbe, mégis kiváncsiak vagyunk, mi érlelte meg benne az elhatározást? — Apám állatorvos volt. Nem, nem ez befolyásolta elhatározásomat. Gyakran elkísértem gyógyító kőrútjára, az ott szerzett élmények örökké megmaradtak bennem A gimnáziumban eltöltött négy év egyre nagyobb értéket adott ezeknek az emlékeknek, s rádöbbentem, hogy ott a helyem nekem is, azt kell folytatnom, andi apára abbahagyott,«, HOGY AZ EMLÉKEK mégis befolyásolták a fiatal lány döntését ez nem kétséges. Nagy határozottsága azonban biztosíték arra, hogy élethivatásnak választotta az állatorvosi pályát. így érezték ezt tanárai is, amikor javaslatukat ráírták az egyetemi felvételi kérelméhez. S hogy sikerül-e majd valóra váltani, erre —- ahogy a fiatal lány mondja — csak egyetlen biztosíték van: áz eddigi tanulmányi eredménye. Jelesrendű volt mindvégig, jeles bizonyítványt csatolhat felvételi kérelméhez is. Magdi nagyon bizakodik, hisz „gyámapja”, az állam rendelkezett úgy, hogv az egyetemi felvételeknél az eddigi tanulmányi eredmény a döntő, Árva, és mégsincs egyedül, terveinek valóra váltását egy egész társadalom segíti. Ő úgy fogadja, hasznára akar lenni ennek az államnak, amely felkarolta és vállalta a gondot, neveltetéséért, tanulmányainak befejezéséért. B. M,
