Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-10 / 107. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. május 10. Békeestek, békebeszélgetések a leszerelési hónap városi programjában A májusi leszerelési hónap keretében számos békeestre, békebeszélgetésre kerül sor Szekszár- don a városi népfront-bizottság és a tömegszervezetek rendezésében. Május 9-én, a szőlőhegyen a Szabadság Tsz szőlőültetvényében a dolgozók ebédszünetben békebeszélgetést tartottak. 10-én este a Jóreménység Tsz József- pusztai üzemegységében lesz békeest. Ugyancsak a Jóreménység Tsz-ben ezúttal a kertészetben lesz május 14-én a déli munka- szünetben békebeszélgetés. A Béri Balogh Ádám Tsz-ben május 15-én, a szőlőhegyen május 16-án rendeznek békeestet. Május 20-án két jelentős eseményre is sor kerül. Délután a nyugdíjasok, este pedig a ktsz- tagok részére tart előadást Prant- ner József elvtárs, megyénk országgyűlési képviselője, az Állami Egyházügyi Hivatal vezetője. Dal man fii körkép Befejeződött az 1961. évi VI. tv. végréhajtása a földvédelemmel kapcsolatosan Dalmand köz- igazgatási területén. Mintegy 8500 hold földterületet kellett felülvizsgálni a bizottságnak, hogy azok a nyilvántartás szerint rendeltetésüknek megfelelően van- nak-e használva. A bizottság munkájának meg is volt az eredménye, hiszen mintegy 85 hold területet találtak, amely mindeddig nem szántóként szerepelt. A bizottság jelentését a községi tanács végrehajtó bizottsága megtárgyalta és javaslatával a járási tanács vb- hez továbbította. A dalmandi Béke Termelőszövetkezet legutóbbi igazgatósági ülésén nagy örömmel vette tudomásul a vezetőség, amikor a tsz elnöke bejelentette, hogy komoly nemzetközi kereskedelmi kapcsolatot létesített a termelőszövetkezet egy olasz céggel. Az olasz«cég 36 hízott marhát vásárolt meg a tsz állományából. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a tsz általában extrém és I. osztályú hízó marhákat nevel. A tavaszi munkák még soha nem mentek olyan szervezetten és gyorsan a dalmandi Béke Tsz- ben, mint az idén. Különösen jól dolgoznak azok a fiatalok, akiket a legutóbbi közgyűlésen vettek fel tagként. A meglévő munkaerő azt igazolja, hogy a tsz-nek kevés a földterülete, mert a szorgalmas termelőszövetkezeti tagok nagyobb terület megművelésére is képesek lennének. * Az egyesült földművesszövetkezet dombóvári igazgatósága még a hét folyamán megkezdi Dalmand községben a volt élelmiszer- és iparcikk-üzlet helyiségek átalakítását presszó-falatozóvá. Az átalakítás mintegy 70—80 000 forintba fog kerülni és ezzel Dalmand község lakóinak ezen a téren rég óhajtott igényei elégülnek ki. Schiffer József levelező Közérdekű kérdésekre válaszol az Állat forgalmi Vállalat igazgatója Lapunk munkatársa felkereste Tárnok Lajos elvtársat, az Állatforgalmi Vállalat igazgatóját, hogy tájékoztatást kérjen néhány olyan kérdésre, amely a termelőszövetkezeti gazdákat foglalkoztatja. Tárnok elvtárs válaszai őszinték és tárgyilagosak voltak, még- inkáhb hozzájárultak a vállalat, valamint a termelőszövetkezetek közötti kapcsolat elmélyítéséhez. Az első kérdés így hangzott: — Tárnok elvtárs, arra ké- a gyenge tsz-ek gondjait azért úgy rém, ha már sor került erre a enyhíteni, hogy év végén a beter- beszélgetésre, vágjunk a köze- ! vezett munkaegység értéke lehepébe. Hallok arról, hogy a vállalat időnként vonakodik a tsz- ekkel szerződést kötni hízó marhára. Mi ennek a magyarázata? — Elmondom. Az idén leszállítandó hízó marhákra még tavaly júniusban megkezdtük a szerződések kötését, a megye valameny- nyi termelőszövetkezetében. Sajnos, március végén az 1963. IV. negyedévre a kö léseket le kellett állítani, mert egyszerű szavakkal szólva: megteltünk. Ennek ellenére a felkínált igényeket április közepéig kielégítettük, mivel azonban a keret betelt, a túlméretezett szarvasmarha-kivágás elkerülése végett le kellett állítani. Csak mint érdekességet említem meg, hogy a szerződéskötések leállítását követő napon a megye még 200 szerződést produkált. Ez azt jelenti tehát, hogy egyik-másik termelőszövetkezetben a vezetőségnek az utolsó pillanatban’ jutott eszébe, hogy mi is a teendő. Nem árulok zsákbamacskát, ennél a kérdésnél a gyorsaságot és a frisseséget hangsúlyoznám. Mindenesetre, ha be is telt a keret, e téren nagyon fontosnak tartjuk Hangverseny, esztrád, mesejáték tolnai kulturális egyesülés műsorában A tolnai kulturális egyesülés keretén belül működő zeneiskola növendékei nagyszabású tavaszi hangversenyt rendeznek. A hangversenyre május 12-én, délután 6 órakor az Építők Művelődési Otthonában kerül sor. A kulturális egyesülés esztrád színpada is megkezdte tavaszi tájoló előadásait. Május 12-én Zombán mutatja be a „Nevess velünk” című esztrád műsorát, majd ezt követően Nagydorogon, Szászváron, stb. A tolnai II. számú általános lSköla és"' á kulturális egyesülés patronálásával a legifjabb színjátszók pedig május 26-án egy 3 felvonásos mesejátékkal kezdik el működésüket Schrick And- rásné vezetésével. Schmidt János Tolna Egy elkésett üdvözlet Amikor először kerestem, több mint egy éve, nem találtam még. Pedig üzenetet kellett volfest? Megállapításomra és kérdésemre majdnem egy év múltán kaptam választ a IX. mena átadnom, egy alföldi gyei Képzőművészeti Kiművészbarát üdvözletét.. állítás megnyitója előtt. — Mostanában hiába Akkor, amikor szeméis keresed — próbált vigasztalni a művelődési ház akkori vezetője. — Pista ilyenkor a Sárközt bújja. Régi, gyermekkorából származó^ szerelmének hódol, a nyiladozó, tavaszra ébredő Sárköznek, a színes kaval- kádként kavargó, nyüzsgő határnak. Aztán egy hónap múlva ismét kerestem M. Szabó István decsi festőművészt, mert nyugtalanított a' kötelességmulasztás. Akkor viszont egy községbeli pedagógusnő igazított útba, így; . — Szabó Pistát most valahol a környéken lehet megtalálni. Hogy éppen merre, azt nehéz volna megmondani. Tanítás után ugyanis hóna alá veszi vázlatkönyvét, s felkerekedik. Furcsa egy ember, különös ízlésű művész lehet — állapítottam meg, csak úgy magamban, ha állandóan úton van. Mikor dolgozik, mikor lyesen is összeismerkedtünk. Ami a furcsaságot és a különös ízlést illeti, csalódtam. M. Szabó István ugyanis az elfontosabb: M. Szabó István munkásságát egyre szélesebb körben ismerik. A legutóbbi megyei kiállítás látogatói méltán szóltak elismeréssel alkotásairól. Sok embertől érdeklődtem: mi tetszik leginkább a képein? Majd mindenki azt mondta: az az őszinte humanitás, az a realisztikus ábrázolás, ami képzelhető legegysze- minden vásznán tükrörűbb ember. Olyan festő, akinek művészi elképzeléseit, ambícióit nem szavakból, cikor- nyásra formált mondatokból kell kihámozni. Mindennel tisztába jöttem, amikor megnéztem mondanivalóban, színekben gazdag képeit. S most megmondom, azt is: meglepett az az érett és önálló ecsetkezelés, amit legtöbb alkotásában felfedeztem. Visszakanyarodok azonban arra a bizonyos ződik. S az az igaz szeretet, ahogy az embert, a Sárköz sokat próbált dolgozó emberét ábrázolja. Ide tartozik az is, hogy olyan is került, aki azt mondta: Szabó profét. Nézzük a megértést, a támogatást, a segítséget. Vidéki festőnek mindig nehezebb a helyzete, mint annak, aki a fővároshoz közelebb él. Távolabb van a fűztől, nehezebben melegszik. Kénytelen megelégedni azzal a melegséggel, ami a szűkebb pátria füzéből sugárzik feléje. Egy kicsit baj ez, de mit tegyünk ellene? Legjobb talán, ha Szabó István türelmét és kitartását valljuk. Ö valahogy így fogalmaz: — Megérik az én időm is, a türelmetlenség rossz tanácsadó. Helyette ■ inkább dolgozzunk, tőleg meglegyen. Valamennyi tsz- ben felülvizsgáljuk a tervben szereplő, eladásra beütemezett vágómarha-mennyiséget: ahol nagyobb bajt látunk, és ahol az alapanyaggal is rendelkeznek, ott megfelelő intézkedéseket teszünk. Sajnos ez a hízómarha-ügy évről évre visszatérő gond. E gond enyhítése érdekében helyesnek tartanám, ha a termelőszövetkezetek lehetőleg már tervkészítéskor rendelkeznének alapanyaggal. Még el akarom mondani, hogy vállalatunkat köti az a nagyon hasznos rendelkezés, amely megszabja a további szaporulat szempontjából helyes és egészséges kivágási arányt. A közös gazdaságok érdeke is, ilyen szempontból, hogy a keretet ne lépjük túl. Néhány tsz-ben kevés a hízósertés-alapanyag, mit segíthetne a vállalat? — Amikor tavaly az idei évre szóló előtervek készültek, a tsz-ek sertéshelyzete azt mutatta, hogy általában a hízó-alapanyag saját erőből biztosítva van. Ennélfogva az ütemtervek készítésekor mindössze 2—3000 süldőigény volt a vállalattal szemben, Sajnos jött a kemény és hosszú tél, ami miatt, főleg a malacoknál, eléggé megnövekedett az elhullás, úgyannyi- ra, hogy jelenleg 6—7000 az alapanyag, vagyis a süldőigény. Az a baj, hogy ezt az igényt a vállalat részben a süldŐTSzerződéskötés gyenge volta miatt, részben a központi diszpozíció hiánya miatt, kielégíteni 1 nem tudja. Pedig létfontosságú lenne, hogy az alapanyagot biztosítsuk, mert ellenkező esetben számolni kell tervkieséssel. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az igények jelentős része, körülbelül 1600 süldő éppen a gyenge tsz-eknél jelentkezik... — Bocsásson meg. Tárnok elvtárs, közbeszólok. A felsőbb szervek, az Élelmezésügyi Minisztérium tud erről? — Igen, mint ahogy ismerik a takarmányhelyzetet is. Megyénk néhány tsz-ében ugyanis takar mánygondok nehezítik az áruértékesítési tervek ránk tartozó részének teljesítését. Véleményem szerint ahhoz, hogy az új termésig zökkenőmentes legyen az etetés vinciális művész. Pedig/ ebben legyünk türelmet- nem. Van például egy lenek, a munkában... képe, ami rám igen nagy hatást gyakorolt, a Kaszakalapáló. Realitása szinte megdöbbentő. Ami ennél azonban sokkal több, figurájában — bár ez is a Sárközben üdvözletre. Az Alföldön fogant — összegeződik élő közös festőbarátunk mindaz, amit a magyar alkotásokban gazdag időket, sok sikert, nagyobb megértést, s a korábbiaknál több szereplést kívánt a sárközi kortársnak. Mi valósult meg a szokásos, de mégis meleghangú üdvözletből? Talán ami a legparasztemberről elmondhat egy festő, a maga sajátos, művészi nyelvén. Ez a lényeg, ez az általános, amit számon kell kérni minden művésztől. Vallassuk azonban csak tovább azt az üdvözleS ő dolgozik. Egy év leforgása alatt vasárnap nyitja meg harmadik kiállítását a Sárköz kiváló ismerője és avatott krónikása, Féja Géza író Baján, a József Attila Művelődési Házban A régi iskolavárosába ' mutatkozik be M. Szab István lenjobb alkotásaival. s ebből az alkalomból átadom e néhány sorban — ha egy kicsit késve is — az alföldi pályatárs üdvözletét. SZOLNOKI ISTVÁN másutt is előfordul —, a vállalat nem járul hozzá, hogy a tsz nagyobb súlyra hizlalja a sertéseket. — Nincs semmi ellentmondás. Kijelentem, annak mi csak örülünk, ha a szerződött hízó sertések átlagsúlya növekedik. Több húst tudunk adni a népgazdaságnak. Vállalatunk dolgozói azon vannak, hogy megfelelő szaktanácsokkal, s főleg a sertéstápok propagálásával az átlagsúly növekedését elősegítsék. De maradjunk most konkréten a kérdésben feltett községeknél. Tudom miről van szó. El szeretném mondani, hogy ilyen irányú kérelmek rendszerint olyan esetekben kerülnek a vállalat elé, amikor a hízó sertés leszállítási ideje elérkezett, vagy lejárt. Tehát úgyszólván minden alkalommal nemcsak ráhizlalásról van szó, hanem leszállítási határidő meghosszabbításáról is. A hosszabbításhoz nem járulhatunk hozzá, ha a leszerződött hízóállomány átlagban eléri az alsó súlyhatárt, a 100 kilogrammot. Ilyen esetben a rendelkezésnek megfelelően a hízókat át kell venni. Persze én magam is nagyon egyetértek azzal, hogy a termelő- szövetkezetek hizlalják 120 kilogrammosra a sertéseket, de a határidőn belül. Az viszont furcsa eset, hogy Magyarkeszin a Petőfi Tsz, vagy Tolnanémedin a Kossuth Tsz a határidőből kifutott, takarmányt kér és emellett nagyobb súlyra akar hizlalni. — Úgy gondolom, e beszélgetésből ne maradjon ki a háztáji árutermelés sem. Arra kérem, mondjon néhány szót az eddigi akciók jelentőségéről. — A süldőkoca-akciónak Tolna megyében nagy volt a sikere. Napok alatt 150 százaikra teljesítettük. Úgy véljük, ezzel ez évben a háztáji gazdaságokban 10 százalékkal megnő a kocaállomány. Ez magával hozza majd a szaporulat növekedését is. Máris gondolni kell viszont a várható szaporulat decemberben és januárban jelentkező elhelyezésére. Körülbelül 10 000 süldőt kell majd elhelyezni. A kocakihelyezési akcióról szólva nemrég ellenőrzést tartottunk, és úgy látjuk, a kocák 95 százaléka jó helyre került. Sok községben lenne még igény, úgy vélem, hogy később lesz majd még hasonló akció. Azt is megállapítottuk már, hogy a termelők 65—70 százaléka úgy nyilatkozik, hogy a kocát több fialásra tartja meg. A kívánt célt egyébként csakis így érhetjük el és ezt a termelőszövetkezetek vezetői akkor segítik, ha továbbra takarmány-megsegítésre lenne 1 is enyhítik a takarmányozási gonszüksége a megyének. Bár tavaly elég jó termés volt, mégis van hiány, f — Egyet nem értek, Tárnok elvtárs. Az imént az alapanyag- gondokról beszéltünk. Ha így áll a dolog, miként állhat elő olyan helyzet, hogy Magyarkeszin, Tolnanémedin — de dókat. Csak nagyon röviden megemlíteném még a kis súlyú nö- vendéküsző-akciót, amely bizonyára népszerű lesz a háztáji árutermelők körében. Erről sokat lehetne beszélni, de a körzeti felvásárlók a helyszínen mindenkinek részletes tájékoztatást adnak. szp. Naponta ötvenezer fej salátát küldenek exportra megyénkből A kertészetekből, legkorábban , további 50 ezer salátát indítson el kikerülő zöldségfélékből — sa- külföldre a vállalat, látából — a keresletnek megfele-! Az exportra küldött salátának lő mennyiségben szállít naponta 1 jelentős hányadát vásárolták fel a MÉK az üzletekbe és a sza- eddig a földművesszövetkezeti badpiacra. A közös gazdaságok mellett Ugyanis ebben az évben a háztáji gazdaságokban is nagy mennyiségű salátát termelnek megyénkben. Ennek alapján lehetőség van' arra, hogy jelentős mennyiséget exportáljon a Szövetkezetek Tolna megyei Értékesítő Központja. Csehszlovákiába, a Német Demokratikus Köztársaságba, a' Német Szövetségi Köztársaságba és Ausztriába már eddig közel százötvenezer fej salátát küldött á MÉK. De biztosított a feltétele annak is, hogy — amíg a szezon tart, naponta szervek a háztáji gazdaságokból. Különösén Bátán, Bátaszéken és Dunaföldváron ajánlanak fel nagy mennyiségű és kifogástalan minőségű salátát a háztáji gazdaságokból. S a korábbi évek gyakorlatától eltérően az idén a termelők csomagolják exportra az eladott árut. Ezt természetesen külön díjazza a vállalat. Az egyéni eladóknak csakúgy, mint a közös gazdaságoknak, a felvásárlási áron felül — minden fej exportra előkészített salátáért — 20 fillér csomagolási felárat fizetett ki a’ MÉK. R. E.
