Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-31 / 125. szám
2 TOLNA MFCTn NfiPŰJSAfl 1063. május 31. KÖNYVHETI EPILÓGUS A legkeresettebb mai magyar írók — Ami órák alatt elfogyott Az ünnepi könyvhét újdonságait fokozott érdeklődéssel várta az olvasóközönség, hiszen szinte hagyomány, hogy a könyvhét alkalmából könyvkiadóink egy-két meglepetéssel kedveskednek vásárlóiknak. Ez alól az idei ünnepi könyvhét sem volt kivétel, mert a könyvek barátai a boltokban és pavilonokban nem egy irodalmi „csemegére” akadhattak. Meglepően nagy érdeklődés mutatkozott — és ez a szekszárdi könyvesbolt forgalmából is kimutatható — a mai magyar írók iránt, ami önmagába véve is örvendetes jelenség. Szinte órák alatt elfogyott Fejes Endre sok vitát kiváltott kisregénye a Roesdatemető, de hasonlóan keresett volt Dobozy Imre Holnap folytatjuk című regénye is. Ugyancsak keresték az olvasók Solymár József Megöltek egy leányt, és Szabó Magda Pilátus című regényét. Nem sorolható a regények közé, de izgalmas történelmi dokumentumok felsorakoztatása miatt nagy érdeklődés nyilvánult meg Karsai Elek A budai Sándor palotában történt című könyve iránt. A hazai szerzők közül ezenkívül Illyés Gyula Másokért egyedül, Darvas József Részeg eső, Németh László Mai témák című kötetei voltak a legkedveltebbek. Tiszta szigorúság címmel jelent meg a mai fiatal magyar költők antológiája, ami ugyancsak azon könyvek közé sorolható, amelyek órák alatt gazdát találtak. Gárdonyi Géza Ida regénye című könyve mind egy szálig elfogyott, Régóta várták az olvasók Jevtusenko verses kötetének megjelenését és a Nobel-díjas jugoszláv írónak Ivó Andrics-nak regényét A vezir elefánt-ját. Az írek legnépszerűbb mai íróját O' Cassy-t ugyancsak ünnepelte a magyar olvasóközönség, Zörgettem az ajtón című regénye hamarosan elfogyott. Steinbeck, a legújabb Nobel- díjas amerikai író könyve, a Kedves csirkefogók című, szintén nem sokáig maradt a könyvesboltok polcain. Ezenkívül rengeteg fogyott el a klasszikus szerzők műveiből, elsősorban Dosztojevszkij, Shakespeare, Balzac, Móricz, Jókai könyveiből. Az ünnepi könyvhét sikerét talán az kommentálja legjobban, hogy például a szekszárdi Babits Mihály könyvesbolt rekordforgalmat bonyolított le. — M. — Megjelent a Béke és Szocializmus májusi száma Santiago Carillo. a Spanyol Kommunista Párt főtitkára •‘•Néhány időszerű problémáról« című cikkében nagy nemzetközi jelentőségű elvi problémákat tárgyal. »A sztrájkmozgalom fellendülése a tőkés országokban« című cikk az 1961. január — 1963. március közötti időszak sztrájkmozgalmairól ad áttekintést. Ernst Campbell. az Ausztráliai Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja »A monopoltőke Ausztráliában« címmel írt cikket. Háy László cikke, -A magyar népgazdaság strukturális fejlődésének távlatai« a szocialista országok gazdasági fejlettségi színvonalának kiegyenlítődési folyamatával kapcsolatos kérdéseket vizsgálja. »Antikommuniz- mus. Dosztojevszkij és „doszto- jevszkizmus”«. Jurij Kariakin szovjet történész ebben a tanulmányában azokkal vitázik, akik ideológiai ellenfeleink. »•A kommunista és munkás, pártok életéből« rovat közli Jósé Morais: »Az akcióegység a portugáliai fasiszta diktatúra megdöntésének legfőbb feltétele« című cikkét. Ugyanitt olvashatunk a Lengyel Egyesült Munkáspárt probléma-bizottságainak munkatapasztalatairól; az olvasók eszmecseréjéről (ez utóbbi cikk a »Neues Deutschland« tapasztalatait összegezi). Folytatódik az eszmecsere, amelynek témája: »A kommunisták és a demokrácia«. Hadzsi Messzuak (Marokkó) »A katopai diktatúrák, tekintélyuralmi rend. szerek és a demokrácia perspektívái a gazdaságilag elmaradott országokban« című előadásának vitájában az ; eszmecsere résztvevői rámutattak, hogy tarthatatlan minden olyan érv. amely szerint az imperializmus ellen, a nemzeti függetlenség megszilárdításáért vívott harcban nincs szükség demokráciára, s megállapították, hogy a katonai—rendőri állam akadályozza a társadalmi haladást, s az illető ország füg- í getlenségének biztosítását. A tanév vége előtt ALIG PÄR NAP VÁLASZT EL bennünket a tanév végétől. De ez a pár nap a legizgalmasabb. Most azokról a tanulókról szeretnék néhány szót szólani, akik számára ez az év vége „sorsdöntő”. A tanulók egy bizonyos százaléka igen könnyen veszi a tanulást. Minden fontosabb számukra a rendszeres tanulásnál. Van idejük sportra, szórakozásra, de a tanulásra annál kevesebb. Ezért aztán a sebbel-lobbal végzett, felületes tanulásból vajmi kevés marad meg bennük, és amikor elérkeznek az év végi ismétlések, úgy állnak a mór tanult, és talán többször átismételt anyag előtt, mintha az számukra teljesen új lenne. Pedig af. iskolai munka lényege most az ismétlésekkor mutatkozik meg. Ki az. aki összefüggésében látja az egész évi anyagot? Ki az, aki nemcsak órákra tanult, hanem egy-egy tantárgyat összefüggéseiben tekintett át? És az, aki csak néha- néha, számításból tanult meg egy-egy órai anyagot, most a legnagyobb zavarban van. Mit tegyen hogy az év ne legyen számára elveszett idő, mit tegyen, hogy valahogyan mégis megmentse magát az osztályismétléstől? Ilyenkor, év vége felé, benépesülnek a szülői fogadók. Sok szülő keres fel bennünket. Minden eszközzel igyekeznek a tanárnak bebizonyítani, hogy az ő gyerekük szorgalmas, alapjában- véve rendes gyerek, de „valahogy nagyon peches”, valahogyan olyan szerencsétlen, hogy mindig pontosan akkor kerül rá a sor, amikor a legnehezebb, legkényesebb és a legnagyobb mennyiségű anyagot kell visszaadni. Ha egy másik alkalommal felelt volna gyermekük, akkor minden bizonnyal eredményesebb lenne a munkája. Ilyen és ehhez hasonló véleményekkel jönnek a szülők a tanárhoz akkor, amikor már késő. Vagy talán mégsem késő? Hiszen ezek az utolsó napok arra valók, hogy alkalmat és lehetőséget adjunk a gyengébb tanulóknak: mutassák meg, hogy a minimális követelményeknek eleget tettek, a jövőre tekintve „tanultak” valamit és mutassák meg azt a szándékukat, hogy ezentúl rendszeresebben tanulnak. DE NAGYON SZÉPEN meg kell kérnünk a kedves szülőket, ne legyenek gyermekeik cinkosai. Mert a tanár előtt világosan áll a gyermek és higgyék el a kedves szülők, nem a „szerencsétlen időben” történt feleltetés az oka a gyermek gyenge előmenetelének, hanem a huzamos és rendszeres nem tanulás. Nem jó, ha a szülő azzal akarja a szaktanárt meggyőzni^ hogy valótlant állít. Sokkal Helyesebb, ha a szülő őszintén feltárja gyermeke hibáját, lustaságát, „haszontalansá- gát” és kéri a pedagógus segítségét. Talán még az utolsó napokban is akad lehetőség a javításra. Csak ebből vonja le a szülő a tanulságot és fogadja meg magában, hogy a jövőben rendszeresen ellenőrzi, irányítja gyermekét és nemcsak az év végén keresi fel a pedagógust. Egy másik típus: az a tanuló, aki az egész évben könnyen vette tanulmányait, most teljesen össze- roskad. Nem hallani mást tőle, mint azt. „Most már úgyis minden mindegy. Most már nem lehet javítani. Már eldőlt az érdemjegyem. Már kialakult rólam a végleges vélemény.” Annyit siránkozik az ilyen gyermek, hogy szinte beleszuggerálja a szülőbe a megváltoztathatatlant. Ha annyit tanulna legalább most, az év végén, mint amennyit siránkozik, lehetne jobb eredményt elérnie. Meg kell mondani diáknak és szülőnek egyaránt, hogy a mi iskolarendszerünkben és a mi nevelési elgondolásainkban nincsenek elveszett emberek. Mi minden lehetőséget megragadunk ar ra, hogy megmentsünk minden tanulót, ha látjuk a tehetséget, az érdemeket benne. Ha egy gyermekben megmutatkoznak a képességek. vagy észrevesszük azokat a gátlásait, amelyekért nem teljesen ő a felelős, legyenek nyugodtak a szülők, hogy mi mindent megteszünk a gyermekért EL KELL MONDANOM egy esetet. K. Gy. ismétlő tanuló a VIII. osztályban. Az év eleje óta alig volt más felelete, mint elégtelen. A tanuló lehangolt, kedvetlen volt. Szinte lerítt róla az unalom, a nemtörődömség. Meg is mondotta: ő úgy érzi, hogy elveszett ember. Számára itt nincs hely és nincs lehetőség és éppen ezért egyáltalán nem tanul. Több pedagógus összefogott és megkísérelte meggyőzni álláspontjának helytelenségéről. Megbeszélésre ültünk össze szüleivel, és a tanuló „megpróbálta” mint mondotta a tanulást. Becsületére kell mondani, szorgalommal, nagy erőkifejtéssel tanult és egyik sikeres felelete után a másikat szerezte meg. Nem szóltunk neki semmit, ő jött hozzánk azzal: „Érdemes tanulni és ha a hátralévő időt sikerül jól felhasználnom, talán... talán, még a közepes rendűséget is elérem”. És elérte. Most, az év vége előtt pár nappal, azzal állított az osztályfőnöke elé, hogy a mennyiségtantanára kijelentette őt már ebben az évben nem felelteti, mert szép munkája alapján nyugodtan adja meg neki a 4-es érdemjegyet. Ez csak egy példa, de van ilyen sok. És örömmel látjuk, hogy a reménytelen tanulók száma nagyon csekély. Nincs elveszett ember, de a veszélyt csak szorgalommal és megfelelő tudással lehet elkerülni. Dr. D. P. Alt-alános iskolások ismerkednek a községi tanács munkájával Dunaföldvárott Hagyománnyá vált Dunaföldvárott, hogy az általános iskolák hetedik és nyolcadik osztályos tanulói szervezetten ismerkednek a községi tanács munkájával. Minden évben, az iskolai év befejezése előtt meglátogatják a tanulók a tanácsot, ahol előadást hallgatnak meg a helyi tanács munkájáról, szerepéről, s utána a gyakorlatban is megbizonyosodnak a hallottakról. Ezen a héten került sor az általános iskolások és a községi tanács közös ismerkedésére. A tanulóknak Bíró József tanácselnök tartott előadást államigazgatási rendszerünkről, különös tekintettel a helyi tanácsok munkájára. feladataira. Az előadás után a hetedikesek és nyolcadikosok végigjárták a községi tanács minden osztályát, csoportjai, és megismerkedtek a gyakorlatban is a tanács munkájával. Az egyes osztályok a gyakorlatban mutatták be tevékenységüket, az ügyek intézésének menetét, feladatkörüket a tanácsi munkábam A falu határában szocialista nagyüzemi gazdálkodás folyik. Az emberek változnak, formálódnak. Erről gyűjtöttem össze néhány történetet. Miklós, a tsz főagronómusa három óra tájt érkezett meg a határból. S amíg az ebédet fogyasztotta, beszélgettünk. Utoljára Sióagárdon találkoztunk, nem valami kellemes körülmények között és éppen ezért ez a mostani beszélgetés kissé feszengve indult. A döcögő társalgás később feloldódott. Miklós úgy érzi, itt megértik őt az emberek. Sióagárdon nem sikerült eltalálnia a kellő hangot Jelenlegi állapotában viszont) feltalálja magát — már lakást is kapott — örömmel, sok ambícióval végzi a szakirányítást. Én úgy érzem, azért) Miklósnak jó iskola volt Sióagárd ahhoz, hogy most liő- gyészen helyt tudjon állni. A kései ebédet gyorsan fogyasztotta el, és indult. A termelőszövetkezetben a főagronómusi beosztás hivatás. Nem mindenki csinálná meg, hogy a nap 24 órájából 16—18 órát is talpon legyen. Ehhez szív kell. Miklós úgy látszik, rendelkezik ilyen szívvel. Hogy eszi történetek Az Uj Barázda Tsz-ben a ta- gok többsége idŐ6 ember. Ha ehhez hozzávesszük, hogy egy tagra körülbelül 20 hold földterület jut, akkor nem nehéz megállapítani, esetenként a vezetőségnek fő a feje. Egyik éjjel megérkezett két vagon műtrágya, azonnal meg kell kezdeni a kirakodást. De kivel? Akikre ilyen dologban számítani lehet, azok fáradtak, hiszen egész nap dolgoztak. A brigádvezetők mégis szétfutottak és egy órán belül csak összeverbuválódott a kirakodó brigád. Reggel 4 óráig tartott a munka, utána a tagok elszívtak egy cigarettát és indultak — de nem lefeküdni — dolgozni. Harminchat órát voltak talpon, alvás nélkül. Ilyet néhány évvel ezelőtt ebben a tsz-ben még elképzelni sem lehetett. A tagok nem érezték magukénak a közöst. 1961- ben a vontató egész nap mindössze öt kocsi trágyát vitt ki a földekre. Ugyanaz a gép, ugyanazokkal az embereikkel, ugyanolyan távolságra az idén tízszer fordul délig... * ’T avracsányi Ödön, Gyorsok ^ János és Bordás Ferenc a dolgozók listáján traktorosként szerepel. Kiváló munkaerő, és ami igen nagy dolog, a foglalkozásukat feltüntető rubrikába nyugodtan oda lehetne írni, hogy traktorosok és népnevelők. A szövetkezeti gazdák politikai nevelésének fáradhatatlan segítői mindhárman. Oroszlánrészük van abban, hogy javult a munkafegyelem, és hogy a tagok már egyértelműen ezt vallják: „Nekünk a szövetkezetből kell megélni, ez a mi kenyerünk, becsüljük.” A közösségben egymást is megtanulják becsülni az emberek. Amikor Nagy Ferenc tsz-tag megbetegedett, társai szállították neki haza a tűzifát, ingyen, munkaegységjóváírás nélkül. Pár évvel ezelőtt a vezetőséget még úgy kellett összeválogatni, hogy képviselve legyen a svábság. a székelység és . a felvidékiek is. Ez ma már megszűnt. A vezetésre való rátermettségénél nem az anyanyelvet nézik a tagok, hanem az alkalmasságot. * . Uárom foga tost büntetni kel•*■■*• lett, mert elhanyagolták a lovak ápolását. Levontak tőlük hat munkaegységet. E három fo- gatos méltatlankodva szidta a vezetőséget, hogy még azt a keveset is elveszik. A közhangulat ilyen helyzetben régebben a fegyelme- zetíeneket pártolta. Most azonban az történt, amire még nem volt példa. A jól dolgozó fogato- sok kijelentették, a vezetőség helyesen járt el, az egyik tag kissé indulatos hangon így ripakodott a panaszkodókra: „Ha én lennék az elnök, a fejeteket venném”. A három fogatos erre jobbnak látta csendben maradni. Lassan eljutnak majd ebben a tsz-ben is oda, hogy aki rosszul dolgozik, az nem nagyon kiabálhat. A Hőgyészi Állami Gazda- . Ságban ez év tavaszi n 15 —20 napos késést kellett behozni, hogy az időjárás okozta kiesést pótolják. Nehéz, szinte megoldhatatlan feladatnak látszott ez, s a siker főleg azon múlott, hogy miként állnak majd helyt az emberek, közöttük is elsősorban a traktorosok. Kiderült: a traktorosok kivétel nélkül személyes ügyüknek tekintették az elmaradás pótlását. Minden különösebb biztatás nélkül vállalták a két műszakot és ráadásul még öt vasárnapot is munkával töltöttek. Az elmaradást behozták, pótolták. * Sokasodnak a jelei annak, ^ hogy a földek munkásai igényesebben akarnak élni. Az állami gazdaságban mindössze három idős emberre lehet rámondani, hogy ők nem képesek megérteni a jelenlegi gazdálkodási és életformát. A fiatalok azonban képtelenek lennének megérteni és befogadni a régit, öt—hat évvel ezelőtt az agronómusok vonakodtak kiköltözni a távoli pusztákra, arra való hivatkozással, hogy a gyerek érdekeit — iskoláztatás, stb. — szem előtt tartva hátrányos helyzetbe kerülnek. Ma már a fizikai dolgozók is ezt hangoztatják. sz. p.
