Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-21 / 116. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAÖ 1063. május 2L Tanácskozás előtt E hónap végén nagy esemé- “ nye lesz a szocialista munkaverseny brigádmozgalom­nak. Május 28-án, a megyte üze­meiben dolgozó szocialista brigád­vezetők tanácskozására kerül sor, a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsának rendezésében. Az első alkalom, amikor ilyen széles körű tanácskozás lesz szocialista brigádvezetők részére. Amikor elindult e 'szocialista 'brigádmozgalom a megyében, mindenki az újnak kijáró tiszte­lettel fogadta — és a három év eredményei után, a jól bevált, hasznos mozgalomnak kijáró tisztelettel beszél róla. Mert e versenyzési forma igen kedvelt lett az üzemekben. Nincs olyan gyár, vállalat, ahol ne hódított volna tért e verseny, pedig kü­lönösebben nem is szervezte sen­ki. A Szovjetunióban járt munká­sok hallottak erről a verseny- formáról. ott kommunista brigád­nak nevezték őket. Tanulmányoz­ták. vizsgálták, milyen e brigá­dok munkája, tevékenysége és megtetszett a magyar munkások- . nak. ezért itthon is megvalósítot­ták... Az első próbálgatások még talán gyengécske szárnycsapások- nak tűntek, de ez érthető. Hisz ami jó az orosz, vagy ukrán munkásoknak, az lehet, hogy jó a magyarnak is, de valami más formában, a magyar munkáshoz alakítva. S az alakítást maguk a munkások végezték el, segített ebben a pártalapszervezetek, a szakszervezetek ezernyi bizalmi­ja. És kialakult a brigádverseny, melyről most olyan elégedetten beszélnek üzemeinkben, mert vá­rakozáson felüli eredményeket hozott. Tudunk olyan eseményről — * a Komlói Építőipari Válla­latnál —, hogy a szocialista bri­gádok munkahelyein rendszeresen határidő előtt adják át a létesít­ményt. A, Tanácsi Építővállalat­nál meg éppen e munkahelye­ken a legkevesebb a' minőségi kifogás. A cipőgyárban, a zo­máncgyárban szinte márka egy- egy brigád pecsétje, garanciát is vállalhatnának munkájukért. A Paksi Konzervgyárban, a Simon- tornyai Bőrgyárban és a Vegyes­ipari Vállalatnál a termelés leg­jobb újítói is a szocialista bri­gádok tagjai közül kerülnek ki. A szocialista brigádmozgalom mérhető eredményeket hoz. Az­zal is mérhető, hogy egyre job­bak a termelési eredmények, s azzal is. hogy az emberek álta- ''műveltsége egyre emelke­dik. Szocialista emberré formálja e mozgalom a munkásokat. Ala­pos, megfontolt lépéseket tesz a mozgalom a cél felé; hogy min­denki szocialista módon dolgoz­zon, éljen és tanuljon... A szocialista brigádverseny " eddigi tapasztalatairól ad­nak számot majd a küldöttek. El­mondják. minden bizonnyal azokat a nehézségeket is, melyek elhárítása meggyorsítaná a fejlő­dést. És szólnak a jövőről is. Ar­ról, hogy mit tegyen az olyan brigád, mely már négyszeres, öt­szörös birtokosa a Szocialista brigád címnek. — hogyan to­vább? — teszi majd fel mintegy félezer brigádvezető a kérdést a tanácskozáson. És biztos: felele­tet is kapnak rá, hisz együtt, közösen a nehézség leküzdése, az új keresése is könnyebb. Baráti, elvtársi segítés az új keresésé­ben. ez a szocialista embert jel­lemző tulajdonság. így lesz ezen a tanácskozáson is. A legjobbak elmondják kiváló módszereiket, mások tanulnak ebből. És ahogy ezekben a napokban készülnek a tanácskozásra, ahogy brigádérte­kezleten elmondják a tagok vé­leményüket a mozgalomról, úgy mondják majd el a brigádvezetők is gondjaikat, örömeiket a ver­senyről, a munkáról, az életről. Nagyjelentőségű tanácskozásra készül megyénkben mintegy öt­ezer ember. Május 28-án a meg­tett útról, a jövőről tanácskozik majd gyári és üzemi munkás, gépállomási és állami gazdasági dolgozó. — Pj ­A Budapesti Nemzetközi Vásár impozáns látnivalói közé tartozik az idegenforgalmi pavilon. A sokoldalú műveltségért Egy falusi cipészműhelyben Bonyhádon hallottam először a nagymányoki cipészműhelyről. Pontosabban: A műhely vezető­jéről, Quell Ferencről. Á mérleg- záró közgyűlésen beszélgettünk a szövetkezeti cipészek munkakö­rülményeiről, kereseti lehetősé­geiről. Takács 'elvtárs, a szövet­kezet elnöke említette, hogy a mányoki részlegvezető egyike a kfsz legkiválóbb szakemberei nekr sőt, egyike a • legjobban kereső szövetkezeti tagoknak. Kizárólag cipőjavítást végez és így keresi meg a havi kettőezer-ötszáz—há­romezer forintot. Érdekelt a dolog, hiszen már jó ideje, hogy falusi cipészmű­helyben jártam. Abban az idő­ben pedig a falusi suszteroknak nem valami jól ment a soruk. Hajladozás a pangli fölött hajnal­tól késő estig, a kereset meg alig több a napszámosénál. Csak az vitte valamire aki pár segédet, meg inast tudott tartam és fő­a szövetkezetnek, persze, más községben, ahol a részlegvezető egyben átvevő is. Ezért külön öt­száz forintot kap. De nem éri meg, mert minduntalan fel kell kelni a munkától, cipőt hoznak, vagy kész cipőért jönnek. Aztán ha elment a kuncsaft újra leül, de már megint kelhet föl. Nem tud rendet tartani a mű­helyben még a port se tudja le­törölni a pultról, nincs rá ideje. De mi nyugodtan ledolgozhatjuk a nyolc órát, a Kati foglalkozik a felekkel, elintézi az adminisztrá­ciót, takarít. — Aztán van-e sok munkájuk? — Nálunk soha sincs uborka­szezon. Talán ezek a hónapok még erősebbek, mint a téliek. So­kat gondolkodtam már rajta, hogy mi ennek az oka, rájöttem, hogy a sok gumilábbeli, meg az olcsó bundacipő. Vesz valaki tél­re egy pár százhúsz forintos bun­dacipőt. Egy szezont kibír, utána két cipész havonta 8 —10—12 ezer forint értékű javítást végez. Felhasználnak — többek közt — negyven kiló krupont. Jól keres­nek mind a ketten, ha leszámítjuk a részlegvezetői pótlékot. Klemm János keresete alig egy-két száz forinttal marad el Quell Ferencé- től. , — Persze a fizetést nem adják ingyen, keményen meg kell dol­gozni érte — mondja a részleg- vezető. De talán nem is kellene mondania, hiszen míg beszélge­tünk is dolgozik, én alig veszem észre, hogy már az előbbi cipő párja van a kezében. Fiatal lány lép be, egy pár fe­hér tűsarkú cipőt hoz. — Feri bácsi, a sarkát kéne megigazítani. — Jól van, de ennek a talpa is lyukas, azt is meg kell javítani. — A talpát ne bántsák, nem érdemes. Két hét múlva úgyis eldobom másikat veszek, de ez fnost sürgősen kellene. — Jó, holnap meglesz. I (J) Érdekes programot dolgozott ki a dunaföldvári Magyar László gimnázium tantestülete a diákok részére. A KISZ-szervezet célki­tűzésével egyértelműen, a tan­anyag kiegészítésére megindítot­ták a „sokoldalú műveltségért” mozgalmat. A dunaföldvári kez­deményezés versengést alakított ki a tanulóik között, világnézeti, művészeti, természettudományi ismereteik gyarapítására. A pon­tozásos verseny főként az első és másodikos gimnazistákat ér­dekli. A pontozásba beleszámít a tanulmányi eredmény is­Az idén még csak próbaképpen foglalkoznak a mozgalommal. Jú­niusban értékelik a három hónap eredményét. De már az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy érdemes lesz a jövőben is fenn­tartani a mozgalmat, Az árusítás zavartalanul folyik Gyakran olvashatjuk üzletek kirakatában ezt a varázsmonda­tot, különböző méretű táblákra odavetve, vagy gondosan megfest­ve. De sohasem önmagában, ha­nem valami más tényközléssel összekapcsolva, Legtöbbször ez előzi meg; Tatarozás ,glatt... Ilyenkor aztán a kedves vevő­nek alaposan körül kell néznie, hogy, mielőtt az üzletbe belép, nem fröccsentik-e nyakon vala­honnan felülről egy fandli mal­terral, nem pottyan-e a fejére egy tégla. Esetleg vigyáznia kell, hogy ne támaszkodjon a frissen mázolt pulthoz, nehogy a tenye­rén, vagy a ruháján hazavigye mintának a népbolt, vagy a föld­művesszövetkezet színét. Szekszárdon, á cipőüzlet kira­katában most ez a meglepő szö­vegű tábla hívja fel a közfigyel­met: Villanyszerelés, az árusítás zavartalanul folyik. Tehát, ha a becses vevőnek esetleg, egy vilá­gítótest, esetleg egy kombinált- fogó esik a nyakába, vagy meg­rázza a próbaszék vaslábához kö­tött cipőkanál; tudhatja, hogy mi­közben az üzletben zavartalanul kiszolgálnak, villanyszerelés is folyik. Esetleg nem lehetne a vil­lanyszerelést zárás után végezni? BI. Egyelőre nincs Scgyveszély A Meteorológiai Intézef köz­ponti előrejelző osztályán adott tájékoztatás szerint a most érke­zett hűvös hullám nyilvánvalóan a 25-én esedékes utolsó fagyos­szentnek, az Orbánnak, illetve az ilyenkor szokásos lehülési perió­dusnak az előfutára. Kedden előreláthatólag még erős lesz a' szél, sűrű a felhőzet, de lassan már újabb felmelegedés kezdő­dik. Apákért könyöradomány képp méretre rendelt, meg vásár­ra készülő új cipőt csinált. Tiszta, világos műhely a köz­ség központjában. A szekrényen rádió szól. Ketten dolgoznak a műhelybe#, Klemm János éppen egy női cipőt sarkall, Quell Fe­renc egy férfi goyser-cipő talpa- lásával van elfoglalva. — Elnézést kérünk, hogy ilyen nagy a rendetlenség, de ma nincs itt a kislány, az átvevő, mi meg nem érünk rá takarítani —i így a részlegvezető. — Hát hárman vannak a mű­helyben? — Van olyan cipészműhelye Negyvenhárom május havábán Kállay Miklós, magyar királyi miniszterelnök felesége és „mun­katársai”, néhány miniszterné — főispán, gyáros és nagybirtokos feleség — fogadták a fővárosi lap körükben közkedvelt szerkesztő­jét, az Országos Hadigondozó Szö­vetség Kecskeméti utca 10 szám alatti irodájában. A kegyelmes asszony ismertette elképzeléseit 'az „Apát a hadiárváknak” akció­ról. Valóságos ostrom folyik — eldobja. Nem kell javítani. Defmondotta —, a levelek rohamo- tavasszal, nyáron már divatosat)-Zsan szaporodnak, mindenki azt ban öltöznek az emberek, főleg ajkéri, hadd kapjon legalább egy fiatalok. Több pár cipőjük van. jhadiárvát, akit magához vehet, ezért több a javítanivaló. ♦írja meg: gyereket nem tudok ad­— Meg aztán most már a leg-Tni örökbe. Az anyák nem akar- melegebb időben se járnak mezit-Zják odaadni a gyerekeket, ezért láb — teszi hozzá Klemm János.}hát ajánljanak fel ezek a készsé- Amikor én gyerekeikedtem, ilyen-Jges és lelkes kérelmezők rendsze- kor már rámkiabált az apám :♦ rés havi összeget, hogy ott hely- Veted le rögtön azt a pacskert?Zben, az eredeti családi körbén Járj mezitláb. Most meg épp ajtudják neveltetni a hadiárvák ah napokban hallottam, amikor a ^Minden áldozatkész embernek ki­szomszéd rászólt a lányára; Miíjelölünk egyet, vagy ő választhat az, úgy akarsz járni, mint a cigá-jegyet, akinek ő lesz a jelképes rívok? Mezitláb? »apja. Ezt ő meglátogathatja sű­Beszélgetünk a forgalomról. A^rűn, törődik vele, s irányítja ne­velését, de ott kell hagynia az anya mellett, mert ez szent joga az özvegynek. Örömmel közölhe­tem — mondta a minisztei’elnök- né —, hogy a mozgalom méretei imponálóan nőnek. A mozgalom méretei valóban „imponálóan” nőttek. A fronton már a II. honvédhadsereg téli pusztulása után megmaradt ron­csok őrlődtek, fokozódó sebesség­gel. Irattárban őrzött feljegyzé­sek tanúsítják ezt: „A hadsereg­parancsnok úr Legeza vezérőr­nagynak, a VII. hadtest parancs­nokának távbeszélőn a következő parancsot adta: — mondja az egyik feljegyzés. Felsőbb pa­rancsra a 19. és 23. könnyűhad­osztályoknak az utolsó emberig ki kell tartani! Egy lépést hátra­jönni nem szabad. A legkímélet­lenebb rendszabályokkal kell megakadályozni, hogy egy ember is hátrajöjjön. Csak meghalni le­het, de meghátrálni nem.” A nácik visszavonulását testük­kel fedező könnyűhadosztályok ka­tonái Osztrogozsszk és Volcsje kör­nyékén naponta százával hullottak. A többi alakulatnál sem volt jobb a helyzet. De Kállay Miklós kormánya még mindig küldte a náciknak az utánpótlást, Kállay Miklósné és a többi „jótékonyko­dó” pedig a „jelképes apákat” to­borozta. Látványos interjúra készültek őméltóságáék. Mélységes gond ne­hezedett rájuk: mi történjék a sokezemyi árvával? Számukat nem lehetett korlátozni, mert apáiknak csak meghalni lehetett, hátrálni nem. A meghátrálókat felkoncolták. Az így elveszett apákat, férjeket, csekkekkel kí­vánták pótolni. „Mennyi jött ma? — kérdezte a miniszterelnökné Németh Nán­dort, a hadigondozó igazgatóját, — 352 darab, kegyelmes asz- szonyom! Gyönyörű... Egyetlen nap 352- en küldenek havi neveltetési pénzt. Ha ez így tart, minden ha­diárva könnyét letörlik...” Az újságíró nagy meghatottság­gal jegyzett: „Itt ülnek a miniszterelnökné körül leglelkiismeretesebb mun-

Next

/
Oldalképek
Tartalom