Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-01 / 100. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAÖ I9G3. május 1. A KGST épülete Moszkvában A HOST szervezete ebben, az épületben kapott helyet Moszkvában Épül a Kozmosz-múzeum Kaluga, SZU: Még az idén megkezdik a kozmosz-múzeum építését, amelyhez az első követ a város díszpolgára, Jurij Gagarin tette le. A képen: a kozmosz-múzeum makettje. __________________(MTI Külföldi Képszolgálat Újabb körzeti iskolákat létesítenek a tamási járásban Már tavaly figyelemre méltó eredményeket értek el a tamási járásban a külteleki iskolák felső tagozatos tanulóinak körzeti iskolákban történő tanításában. Több, nagyobb körzeti iskolát létesítettek, s az első tapasztalatok azt bizonyítják: ezekben alaposabban megismerkednek a tanulók a szaktárgyakkal, s jobban fel tudnak készülni a, középiskolai felvételekre. Az idén tovább szélesítik a körzeti iskolák hálózatát. Ennek során Ujireg és Alsómeggyes felsőtagozatos tanulói Iregszemcsére, Fornád pusztai iskolájának tanulói. Tamásiba járnak majd. Szárazd községből Belecskára, Tolna- némedi-szolőhegyről pedig Simon- tomyára járnak a gyerekek. A körzeti iskolák székhelyére autóbusszal utaznak nevelői felügyelet mellett, s ott napköziotthonos ellátást kapnak, a felkészülést pedig tanú tósaobákban biztosítják. összegyűjtik a régi víziélet megyei emlékei Tolna megye régen híres volt I halászairól, pákászairöl, és hajó-1 sut TÓI. A Sárközt például úgy jellemezte mintegy két évszázaddal ezelőtt egy német utazó, hogy ott sült hallal eszik a főtt halat kenyér helyett. Az ártéri vidékek mocsárvilágában jól megéltek egykor a gyűjtögető pákászök is. A Sárvíz régen Bétánál ömlött a Dunába, vize sokkal szélesebben folyt a mainál, s egy fatörzsből kivájt „bödönhájóval” jártak a halászok. A megye víziéletének, a hajóvontatás. a halászat, a pák&szko- dás és a vízimalmok világának régi emlékeit és mai jellegzetességeit most felkutatja és összegyűjti Babits dalát*. muzeológus, a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum munkatársa. A kiváló néprajzkutatónő bejárja az ősi, vízjárta helyeket és a ma is élénk halásztanyákat, Dunaföldvár, Paks, Tolna, Báta, a Sió és a Sárvíz vidékét. Munkáját a múzeumbarátok is segítik, s már eddig sok érdekes hagyományt, régi halászszerszámot és egyéb néprajzi tárgyat gyűjtött a szekszárdi múzeumnak. A gyűjtemény ritkaságai hajdani halásztarisznyák, varsák, hálókötőfák, és a ma már alig használt ha- lászvisszáló, a hálózsineg sodró- eszköz, valamint a Sárvízen használt „bödönhajó”. A gyűjteményből a későbbiekben kiállítást, rendes « músewtt. Az élet értelme, célja, boldogsága — aki kőműves a 26. Állami Építőipari Vállalatnál —, minden nyáron felpakolja feleségét és kislányát oldalkocsis motorjára és elviszi őket az építkezésekre. — Látjátok, ezt a házat, gyárat én építettem. A balatonmária-fürdői feleség és a kislány megnézi a vadonatúj épületeket, elcsodálkozik és elismerően mondják apukának: —■ Ez igen.» Meséli Jóska, hogy minden évben a legnagyobb élménye bemutatni övéinek munkája, fáradozása eredményét. Ez a kőműves már nemcsak azért épít, mert pénzt kap munkájáért, ő már azért épít, mert álmait látja megvalósulni a kezes alatt formálódó épületekben. Nem azért dolgozik, hogy élhessen, hanem azért él, hogy építhessen. Varga Jóskához hasonló ember nagyon sok van már ebben az országban. Nagyon sokan szabadultak meg szocialista viszonyaink között a munka terhes nyűgétől és találták meg munkájukban az alkotást, az élet igazi értelmét, boldogságát. érzése már a megelőző __________________ társadalmak b an is szunnyadt a dolgozókban. Aí ..Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes” elvet a dolgozó nép vallotta, magáénak tartotta. A kizsákmányolás, a nép sanyargatása adott a munkának keserű ízt, tette a munkát gyötrővé, nyűggé, megalázóvá, olyanná, amit nehezen visel el az ember. Az előző társadalmi rendszerek kényszerű robottá süllyesztették az emberi élet legalapvetőbb értelmét. Miért is él az ember? Nemcsak azért, hogy biológiai szükségleteit kielégítse és így elvegetáljon, hanem azért él, hogy alkosson, hogy önmagát cselekvő részesévé tegye a természet és társadalom előrehaladó fejlődésének. Az embert az állattól elsősorban az különbözteti meg, hogy munkát végez. Marx gyönyörűen írja le a Tőkében, hogy néhány állat (pók, méh) is az emberhez hasonló tevékenységet végez, pontos precizitással megszerkeszt valamit (pókhálót, viasz-sejteket, a madár a fészket), de az állat nem tudja, mit, miért csinál, tevékenysége ösztönös. Az emberi munka tudatos, célszerű tevékenység, mert mielőtt valamire irányúi a munka, végzője már tudja, hogy mi lesz tevékenységének célja, végeredménye. azáltal, hogy megszünteti a kizsákmányolást és a dolgozóknak juttatja vissza teljes egészében a munka gyümölcsét, felszabadítja, méltó rangjára emeli az emberi munkát. Túlzás lenne azt állítani, hogy nálunk, fejlődésünk jelen szakaszában minden ember, úgy mint Varga Jóska barátom, önmagára talál, élete értelmét, boldogságát találja meg a végzett munkájában. Mi még átkos örökséget hordozunk magunkkal, s objektíve igen, de szubjektíve még nem minden egyén azonosult a közösséggel. Ahogy azonban haladunk előre, úgy válik mind teljesebbé az egyénnek a társadalommal való azonosulása, s így válik a munka is mind jobban a cselekvő öntudat, az emberi alkotásvágy ki- teljesedésévé, az emberi boldogság legfőbb alapjává. Az ember nem tud munka nélkül I élni. Aki munka nélkül él a kizsákmányoló társadalomban, az tel jesen elszakadt, elidegenedett az emberi közösségtől. A természet és az ember, a társadalom és az ember között a legalapvetőbb kapcsolat a munka. A munka az élet forrása, az élet fenntartója, az ember emberré tevője, ezáltal az élet értelme. A munka úgy tud igazán az emberi élet érteimévé, boldogságává válni, ha hivatásból végezzük. A hivatást adhatja a felismert szükségesség is, az a tudat, hogy mindenki munkájára feltétlenül szüksége van a társadalomnak. Az ember felszabadításával együtt kell járnia ismeretei bővülésének is, hogy megtalálja munkájának értelmét, felismerje azt a kapcsot, amely éppen munkáján keresztül köti össze az emberi közösséggel, az egész társadalommal. mesélte, hogy níg egyénileg gazdálkodott, jó munkájának csak ő és családja látta hasznát. Boldogító érzés tudnia most, hogy a tsz-ben végzett jó munkájának az egész falu, sőt az egész ország, de nyugodtan tovább mehetünk: az egész szocialista világrendszer, sőt az egész világ még elnyomott dolgozói is hasznát látják. A kizsákmányoló társadalomban az emberek többsége másoknak dolgozott, de áld önmagának dolgozott is, csak önző eredménye lehetett munkájának. Az emberi munka nálunk kapja meg igazi értelmét és rangját, azáltal, hogy eredménye közvetlenül az egész társadalmat gazdagítja. Ma a munkát ünnepeljük, az" emberi élet értelmét, célját, boldogságát. Ünnepeljük felszabadult munkát és buzdítva emlékezünk azokra, akiknek a munkájából még mások híznak vastagra. Hittel ünnepelünk, mert tudjuk, hogy az emberi munka szabadságának hajnalát éli át a mi korszakunk. Gy. J. Varga Jóska barátom R munka nagyszerűségének A mi társadalmunk Egy tsz brigádvezetö Diadalmas májusok (Folytatás az í. oldalról) munkásosztály kiállása is bizonyít, valamint a kapitalista országok közötti ellentmondások éleződése, amelyek az Európai Közös Piaccal kapcsolatban és a félgyarmati és gyarmatosítók közötti ellentétek éleződésében mutatkoznak meg. Mindezt a nemzetközi imperializmus rettegéssel veszi tudomásul, E válságos helyzetüket a fegyverkezés fokozásával, a békét fenyegető agressziókkal, a kommunisták üldöztetésével akar ják megoldani. Amikor kegyelettel adózunk hős mártírjainknak, ugyanakkor ökölbeszorított kézzel teszünk fogadalmat, hogy erőnk további növelésével megakadályozzuk, hogy az. imperializmus haláltusájában még egy világháborút robbantson ki. Ez ma a fő feladat, amelyre a májusi seregszemlén a nemzetközi munkásság figyelme irányút A felszabadulás óta 19-szer ünnepli a magyar munkásság, és vele együtt az egész dolgozó nép május elsejét. Ez a nap a munkás- állam ünnepévé, az összes dolgozók ünnepévé, népi ünneppé vált. Május 1. hazánkban éppúgy mint a többi szocializmust építő országban, a szabadság, az alkotó- munfcaüimepe, w A magyar nép a munkásosztály vezetésével új társadalmat teremtett és biztosan halad a szocialista úton. Hazánkban leraktuk a szocializmus alapjait. Iparunk egészséges fejlődése mellett, mint legnagyobb eredményt azt említjük meg, hogy a marxizmus— leninizmus helyes alkalmazásával jól oldottuk meg a mezőgazdaság átszervezését. Sikerült eredményesen megvalósítani a kettős feladatot is, az átszervezéssel egyidőben nem csökkent, hanem emelkedett •a termelés. Elért eredményeink annak köszönhetők, hogy a magyar munkásosztálynak, a dolgozó ^népnek egységes marxista—leninista, internacionalista pártja van, amely eredményesen oldja meg történelmi feladatát. A békés gazdasági verseny, a békéért folyó harc, az életszínvonal további emelkedése arra kötelez bennünket, hogy fokozzuk ^erőfeszítéseinket. A tavalyi aszály és az idei tél okozta kieséseket be keli hozni, a népgazdasági tervekben előírtaknak megfelelően. Ebben jelentős szerep vár a szocialista munkaversenyre és az egyre szélesebben terebélyesedő szocialista brigádmozgalomra. Üzemeink dolgozói és az értelmiségiek egyaránt küzdenek azért, hogy szükségleteinknek leginkább megfele- 'M>, korszerű és teteáió minőségű termékeket állítsanak elő és tér* mékeink mindinkább megközelít* sék a világszínvonalat. Ezt úgy érhetjük el, ha modern technikai eljárásokkal, a műszaki lehetőségek maximális kihasználásával minél termelékenyebben állítjuk elő termékeinket. Az idei május 1-ét együtt ünna* peljük szövetkezeti parasztságunkkal, akik felemelkedésük egyedüli lehetséges útját választották. Örömmel tölti el a munkás- osztályt. hogy parasztságunk felismerte azt, hogy többtermelésnek, a hozamok növelésének, a lakosság jobb ellátásának csak ez az egy útja van. A szocialista mezőgazdaság lehetőségeit jó munka- módszerrel, a munkaidő kihasználásával, a fejlett mezőgazdasági módszerek alkalmazásával kell az egész magyar nép érdekébe« felhasználni. Biztosak vagyunk abban, hogy parasztságunk jS munkája eredményeképpen több hús, tojás, tej. gyümölcs kerül a dolgozó nép asztalára. Szabad május elseje ünnepségén a magyar nép büszkén emeli magasba ünnepi zászlóit és azt üzenjük a testvéri népeknek, a békéért harcoló barátainknak* hogy felelősségünk tudatában végezzük munkánkat, számíthatnak reánk és bízhatna^ temünk,
