Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-03 / 78. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. április 3. ; fJS&> U A harci Petőfi Termelőszövetkezet bőségesen el van látva szálas takarmánnyal. Pilisi Pál és Heffner József takarmányosok lucernát szállítanak az állatoknak, abból a kazalból, melyben még közel 200 mázsa kiváló lucernaszéna van. Mezőgazdasági tollrajzok VETÉS KÖZBEN A föld végén egymásra fekte- tett, szalmával letakart zsákkupacok, egymástól 50 méternyi távolságban. Paks és Hencse között, a Kiskút dűlőben, a betyár erdő melletti hatalmas, szépen zöldellő ősziárpa-tábla végén Belorusz áll. Az utána kötött negyvennyolc soros, nagyméretű, szovjet gyártmányú vetőgépbe éppen az utánpótlást töltik a zsákokból. A kézfogással járó szokásos bemutatkozás' után kiderül, hogy az egyik „farost” Hoffmann Ádámnak, a másikat pedig Hoffmann Józsefnek hívják. — Testvérek? Ádám bácsi bólint. A József nevet viselő megjegyzi. — De azért nem vagyunk .ikrek. — Mit vetnek? Weltmann Ferenc, a traktoros válaszol: — Őszi árpa felülvetést végzünk baltacimmal. Lóháton érkezik a paksi Ezüstkalász Termelőszövetkezet brigádvezetője, Pákái József. Leugrik a nyeregből. Vizsgálja a vetést, majd odajön hozzánk. — Csak így tovább! — látszik róla, hogy elégedett a munkával. A „farosok felé fordul. — Mikor kezdtek? — Hat óra harminckor — válaszol az idősebbik Hoffmann, — és ha az idő engedi, sötétedésig maradunk. JJgy siettünk, hogy még a reggelit is délben tartottuk. A testvérek fellépnek a vetőgépre szerelt járódeszkákra. Fel- búg a traktor motorja. A cso- roszlyák egyenletesen eresztik a földbe az apró magot. — Nagyszerű emberek — mutat a farosok felé a szövetkezeti brigádvezető — télen is együtt dolgoztak! Húsz fokos hidegben szórták a műtrágyát, a hó tetejére. Kétszáz mázsát szórtak szét. Fercs Lajos, a gépállomás brigádvezetője megszólal. — Mi sem panaszkodhatunk az emberünkre. Ma hétfő van. Weh- mann Ferenc szombat reggeltől vasárnap délig egyfolytában, megszakítás nélkül a Paksi Halászati Szövetkezet földjén dolgozott, és látja, nem árul el fáradtságot a mozgása. Szívós ember. Sokat vállal önként magára. Keveset beszél, de tisztában van azzal, hogy az idő sürget, mert megkéstünk a tavaszi munkákkal. H. T. Káderek A FELSZABADULÁS UTÁN B. J. adóhivatali főtanácsosnál laktam kosztos-diákként. Nem tudom elfelejteni féktelen felindulásait amikor arról beszélt, hogy munkásakat, parasztokat, egyszerű embereket hivatalba helyez, kiemel a párt. B. J. sokszor el- komorodott, azt állította: tudatlanok kezébe kerül az ország, tönkre fogunk menni, csődbe jut a gazdasági élet, visszaesik a kultúra, megsemmisül nemzeti létünk. Apámhoz fordultam, az egyszerű földműveshez, mi a véleménye B. J. állításairól. — Akiket én ismerek a káderek közül, azok rendes, becsületes, szorgalmas emberek. Olyanok, akik a nép javát akarják — így látta apám és én is erre az álláspontra helyezkedtem. Igen, a párt nagyon bátran és következetesen emelte funkcióba, a nép legjobbjait, a kádereket. Mindannyian emlékszünk a hősi időkre, amikor bányák mélyéről, munkapadok, gépek mellől, az eke szarvától vagy eldugott, kopott íróasztaloktól kerültek emberek a vállalatok, közigazgatási és kulturális intézmények élére, vezető posztjára, vagy pártfunkcióba, járási, megyei, országos szinten. A kiemelt káderek magukkal vitték lángoló szívüket, osztatlan odaadásukat a szocializmus ügyéért, kérges, repedezett tenyerüket, durva munkában rongálódott ujjaikat és siltes sapkájukat. Sok tudást, magas műveltséget, választékos modort nem igen vihettek magukkal, mert nagyon mélyről jöttek. A Horthy- fasizmus kegyetlen körülményei között nem nevelődhetett ki olyan kvalifikált vezető réteg, amely minden tekintetben alkalmas lett volna a nép országának vezetésére. Ezért a szív volt a fontos, az odaadás, a nép szolgálatának feltétlen vállalása — a tudást sok esetben a funkcióba helyezés után kellett elsajátítani. A kiemelt káderek döntő többsége a nép iránt érzett hatalmas felelőséggel fogott munkájához. Könyvelt fölé görnyedt, éjt nappallá téve dolgozott, tanult, hogy betölthesse, s méltán tölthesge be kapott funkcióját. A káderekből máig hivatott vezetők, jogászok, mérnökök, közgazdászok, politikusok, értelmiségiek lettek, azonkívül hogy vezették az országot nagy győzelmeken keresztül. Kor3Li tiintethjie ... A dunakömlődi Szabadság Tsz- ben már nagy a mozgás. A megjavult idő lehetővé tette a műtrágya-szórást és a babvetést. A tagok jönnek-mennek az irodán. | Eigemann Józsefnét keresném, a főkönyvelőt, aki mostanában kap kitüntetést, — érdeklődőm. Kiderül, hogy mindenki tud a felterjesztésről, — csak éppen ő nem. — Titokba tartottuk, — magyarázza Uhrin Vendel tsz-el- nök, hadd legyen nagyobb a meglepetése ... A beszélgetés során megtudom, hogy Margitka 10 éve, jóformán a tsz megalakulása óta dolgozik a Szabadság Termelőszövetkezetben. Igaz, annak idején sokkal egyszerűbb volt a munkája. A tagok munkaegység-elszámolása, a raktárnyilvántartás és a bankkal kapcsolatos ügyek intézése volt a dolga. Ahogyan nőttek a feladatok, úgy szerezte meg hozzá a nagyobb tudást. Elvégezte a képesített könyvelői, majd a mérlegképes könyvelői tanfolyamokat. Kollégái helyette sorolják: két alkalommal kapott vándorzászlót és pénzjutalmat. Ha valakinek a tsz-tagok közül szüksége van valamire, Eigeman- nét keresik. ...Ugye megírja lelkem, azt a kérvényt? ... És a főkönyvelőnő bent marad munka után, megírja a levelet, intézi a gyerekek továbbtanulását. . ■ ■ Ugye eljön a nőtanács megbeszélésére, segít az öregek napját megrendezni? . .. Persze, hogy segít. Nem mondok . újat, ha azt állítom, hogy a dolgozó falusi háziasszony és édesanyá időbeosztása még komplikáltabb, mint a városié. Igaz, Eigemannék ebben az évben beszerezték a bután-gázt. De így is: sok idő.elmegy a főzésre, takarításra, a család ruháinak q rendbetartására. Pedig olvasni kell minden nap. Szakirodalmat és szépirodalmat. Nyolc újságot járat, rendszeresen vásárol könyveket. — Most már sokkal könnyebb, de amikor a tanfolyamokat végeztem — éjszaka tanultam és nappal éppúgy helyt kellett áll- nom... „Kiváló Dolgozó” kitüntetésének .joggal örül a szűkebb család, férje, kislánya és örül a nagyobb család: a Szabadság Tsz minden egyes tagja... I Storch Péterné az , al?ó~ !-------------------------------nanai Béke Tsz tagja „Kiváló termelőszövetkezeti tag” jelvényt és oklevelet kap április 4-én. Feketekendős, ráncos kis öreg asszony a Rézi néni. Karosszék- b-> ültetné az ember. És ki gondolná — évek óta az ő munkaegysége a legmagasabb az asszonyok között, kereken 200. Elölj ár, beleértve a kapálást, a kévekötést, vagy a dohánysimítást. — Nem csináltam én semmi különöset... Nem is értem miért engem javasoltak a tsz-irodán. Csak dolgoztam. Mert ugye a munkával nem lehet várni, azt akkor kell elvégezni, amikor itt az ideje. ... Hogy engem sohasem kell bíztatni? ... Pedig Storch néninek nem volt könnyű, az élete. Családját részben elvesztette, lánya férjhez ment és más faluba költözött, így került 14 év előtt Alsónánára jó ismerősökhöz. Családtagként kezelték, jól bántak vele. De ezért a „jó bánásmódért” alaposan megdolgozott. SZTK tagsága is csupán a tsz megalakulása óta, négy éve van. Ilyen körülmények között nem csoda, ha lelkes tagja lett a közösnek. Az élet rendje az lenne, hogy a fiatalok támogassák az öregeket. Rézi néninél ez is másképpen van. Legnagyobb öröme, ha megtakarított forintjaiból a távolban élő lányának, unokáinak juttathat. S mivel a Béke Tsz évről évre erősödik, mennek az ajándékok a családnak. Kitüntetésekor vele együtt örülnek az alsónánaiak. Ha valaki, — mondják — a szorgalmas Storch néni megérdemelte ezt a magas helyről jött elismerést. G. Molnár Edit szerű ipart, nagyüzemi, szocialista mezőgazdaságot, népi államhatalmat, magasszínvonalú kultúrát, ütőképes hadsereget teremtettünk, s ostromolja messziről jött országunk mindenben a világ- színvonalat. S e gigászi munkában élen jártak: a káderek. Azok, akik bányák mélyéről, munka- padok mellől, az eke szarvától, vagy eldugott, kopott kis íróasztaloktól kerültek vezető funkcióba. TIZENNYOLC ESZTENDŐ alatt új vezető gárdát termelt ki a nép önmagából, olyan vezető gárdát, amely teljesen alkalmas minden tekintetben a vezetésre. Tizennyolc esztendő alatt a nép olyan új értelmiséget nevelt, amely minden területen eredményesen veszi fel a versenyt a régivel, s bátran odaállhat bárhová, megmutathatja magát a világnak. Olyan politikusok nevelődtek fel nálunk, akik sikerrel viszik előre pártunk országot és embert felemelő politikáját, dicsőséget szereznek hazánknak a nemzetközi politikában. Ma már nem is keresd senki, hogy honnan jöttek a káderek. Kinek jut eszébe a mi megyénkben ma már, hogy dr. Guzorán Gáspár jogász, a bonyhádi járás- bíróság elnöke mezőgazdasági cseléd, majd munkás volt valaha. Vagy ki gondol arra, hogy Mohácsi Károly, a Szekszárdi Állami Gazdaság kiváló igazgatója nyomdász, Nagy Ferenc, a Bonyhádi Zománcgyár igazgatója munkás volt valaha? Varga István, a paksi járási tanács végrehajtó bizottságának elnöke az eke szarvától, Sajgó Ferenc, a Dombóvári Járási Tanács vb elnöke géplakatos szakmából, Vágány István, a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnökhelyettese cselédsorból került vezető beosztásba. Mind olyan vezetők, akiket a párt emelt magasra és akik méltókká váltak a bizalomra, mert nagyot nőttek tudásban, emberségben az elmúlt tizennyolc esztendő küzdelmei során. Igen, mi már nem nagyon tartjuk számon ki, honnan jött, ma azt nézzük, alkalmas-e funkciójának ellátására. A követelmények nőnek, egyre magasabb színvonalon kell gazdaságot vezetni, köz- igazgatást irányítani és politizálni. Nem nézzük, ki honnan került funkciójába, de büszke öröm tölt el minket, ha azt látjuk, hogy a vezető posztokon milyen derekasan állják meg helyüket az egykor kiemelt káderek. A tizennyolc esztendő történelmivé magasztosult tanulsága adott bátorságot a szövetkezetekbe tömörült parasztságnak is ahhoz, hogy többezer holdas nagyüzemek élére maguk közül válasszanak vezetőket. A mezőgazdaságban megismétlődött a 18 esztendő tanulsága. Olyan hivatott vezetők váltak egykori kis- és középparasztokból néhány esztendő alatt, mint G. Kovács István döbröközi tsz-elnök, Heimann Ferenc, a szekszárdi Jóreménység elnöke, Szili Péter, őcsényi elnök, meg a többiek, akikre méltán tekint büszkén falujuk, termelő- szövetkezetük. A FELSZABADULÄS törte At az egyszerű emberek érvényesülésének, tudásvágyának gátjait. Népi országunk vezető posztjaira az országos funkcióktól a községi tisztségekig a nép fiai kerültek, akiknek évekig sok-sok nehézséggel kellett megküzdeniök, akik állták a sarat, elsajátították a vezetéshez szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket. Ma, fel- szabadulásunk ünnepén nagy tisztelettel és elismeréssel adózunk a kádereknek. Amit ők tettek, történelmi tett, hősi tett, s olyan cselekedet, amelyet aranybetűkkel őriz meg a történelem. Amit ők tettek azért ma hálás az egész ország, mert méltán rászolgáltak a nép bizalmára. Gy. J. EGY ÉV UTÁN a gyönki tűszelep-üzemben A gyönki tűszelep-üzem első termelési értekezletéről egy évvel ezelőtt írtunk. „Minden kezdet nehéz” — tartja a közmondás. Itt is így volt. Az indulást követő egy—két hónapban meg kellett fizetni a „tanulópénzt”. Baj volt a gyártmányok minőségével. Az üzemi életet próbálgató lányok, asszonyok előtt ismeretlen fogalom volt a terv, a norma, a munkaverseny. Háztartásból kerültek az üzembe. Az első termelési értekezleten még erősen érződött, hogy a szervezettség útján csak az első lépéseket tették meg. Üzembe kerülésük után valameny- nyien beléptek a szakszervezetbe, s elindultak azon az úton, hogy üzemi munkássá formálódjanak. Egy év után meglátogattuk a gyönki tűszelep-üzemet. A bejáratnál munkaversenytábla, a legfrissebb eredményekkel. (A neveket azért nem írjuk ki, mert naponta válioznak). Kovács Pál elvtárs, az üzem vezetője kalauzol végig a munkatermeken. Hosszabb beszélgetésre — a gépek mellett dolgozó asszonyokkal — nem igen van alkalom. De a kérdésekre adott rövid válaszokból kitűnik. hogy szeretik üzemüket. — Fejlődünk — mondja az egyik fiatalasszony. — Ha egykét hónap múlva jön hozzánk látogató, már a fürdőnket és az öltözőnket is meg tudjuk mutatni. Háromszázezer forintot kaptunk építési költségekre. A mi üzemünk, a mi öltözőnk. Ez is bizonyít. De az még jobban, hogy január és február hónapban 30 000 tűszeleppel gyártottak többet a tervezettnél. Számokban kifejezve nem tűnik soknak a 30 000-es túlteljesítés. De ha úgy számolunk, hogy a hatvanhat dolgozó két és félnapi termeléssel adott többet, mint amennyit a terv előirányzott, említésre méltó teljesítmény egy kezdő üzemben. Fiatal üzem, alig egy éves múlttal és a fejlődés széles távlataival: Szociális létesítmény épül 100 munkás részére. Az idén bővül a tűszelep-üzem. A szomszédos épület átalakítását, tatarozását már megkezdték. A tűszelep-üzem mellett egy patentgyűrűs f űzőüzem kezdi meg a termelést. Negyven dolgozót foglalkoztat majd. — A fejlődéssel szaporodnak a gondok. Megoldásukhoz sok segítséget adhatna az üzemi pártszervezet — jegyeztem meg. — Igen, mi is érezzük a párt- szervezet hiányát. Fiatal vezető vagyok és sokszor tapasztalom, hogy a több szem többet lát elvén egy jól működő pártszervezet sokat tehetne — mondta Kovács Pál elvtárs. — Amikor az üzem egy évvel ezelőtt megalakult, két párttagunk volt, de a fejlődés nem állt meg. Néhány dolgozó, köztük magam is a községi alapszervezetnél kértük tagjelölt felvételünket. Jelenleg öt párttagunk és két tagjelöltünk van. Most már csak a járási pártbizottság hozzájárulását várjuk ahhoz, hogy az üzemi pártszervezet megalakulhasson — mondotta. Bizonyára meg is kapják, s utána gyorsítani lehet a fejlődést. Az üzemi pártszervezet sokat segíthet a termelés pártellenőrzésében és sokat a dolgozók üzemi munkássá formálásában. P. M.
