Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-04 / 79. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. április 4. Pengős világ: 99 Mellőzni kell a királyi jelzőt... ü Várja Önt a Hirsch-cég — Nincs többé párbaj — Az iparügyi biztos és a hagymakereskedő Hogy mikor jelent meg az első újság a felszabadulás után itt, Tolna megyében, arra nem em­lékeznek a szekszárdi öreg nyom­dászok sem. Haász Jakab bácsi, a Szekszárdi Nyomda régi, ki­tűnő gépmestere csak azt tudja, hogy az egykori lapnyomógépek dolgoznak ma is. 1 A levéltárban, negyvenöt áp­rilisából egyetlen újságpéldányt őriznek. Tolna megyei Hírlap — ára hatvan fillér —, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lap­ja — hirdeti fejléce. 1945. április 28-án jelent meg, az évfolyam 17. számaként. Dombóváron készült, kéziszedéssel, azért is tűnik régi­módinak a mai újságolvasónak. Nézzük csak a híreket. Azok szoktak legtöbbet mondani a kor­ról: »Hatóságok, bíróságok be­adványaiban, pecsétjein a jövő­ben mellőzni kell a királyi jelzőt. A bíróság is a Magyar Állam nevében hirdeti ki ítéleteit«. A négyes oldalon, az utolsón, ke­retes közlemény: »Munkások! Megszűnt a régi rend. ünnepeljé­tek május elsejét!« Az újságban nem mellőzték a hirdetéseket sem. Azt mondja az egyik* ciceró- kövér betűivel, hatásosan: Ne fe­ledje el, hogy a Hirch-cég rövid időn belül ismét szeretné önt látni régi vevői között, és jól ki­szolgálni! Kifejeződik ezeken a lapokon az emberek vágya, hogy a há­ború után ismét berendezzék éle­tüket, de érződik a forrongó új harca a régi világ normáival. Egy hír a május 19-iki számból: »Pünkösd után megindul a vas­úti forgalom Dombóvár és Buda­pest között. A menetidő előre­láthatólag kilenc óra«. És közben a lap ára egyre emelkedett. Utódja a Tolna megyei Néplap, — szintén a Függetlenségi Front lapja —, aztán már gyorsabb ütemben drágul. Eleinte szómba, ton jelent meg — aztán heten­ként kétszer. A szeptember 8-iki lap öt forintba került. »Nincs többé párbaj« — közük egy- helyütt. Vagy: »Tessék meg- fogódzni — textilárakról tudó­sítunk«. A július 15-i szám be­jelenti, hogy ingyenes lesz a ta­nítás. Aztán már arra is jut hely a lapban, hogy riportot készít­senek egy Szekszárdon létesíten­dő halcsarnok szükségességéről. (Tudomásom szerint néhány hó­napja meg is valósult...) Az au­gusztus elsejei szám »Botbüntetés Szekszárdon« című riportja mái azt követeli, hogy tartsák be az A szabadság két foka — Ha kimentem a határba, ha a puszta házai között bolyongtam, ha a kastélyt néztem, ha a ver­senyparipákat bámultam, mindig csak egyet éreztem semmim sincs, minden a másé! Idős Nyers István közel húzza a fotelt az asztalhoz. Rágyújt, majd folytatja. — Negyven évvel ezelőtt jöttem ide Fácánkertbe. Életem egyhan­gú volt, nehéz, és sivár. — Egy délután, amikor már szürke színbe burkolózott a pusz­ta, járőrök toppantak a házam­ba. Szürke ruhát viseltek a láto­gatók. Sapkájukon vörös csillag-ragyogott, és én oroszul szóltam hozzájuk, mert a tizennégyes há­borúban megtanultam ezt a nyel­vet. — Sokat beszélgettem velük. Ők ültették el belém a reményt. Azóta hiszek! Hiszem, hogy egy­re jobb lesz. — Még hallatszott a fegyver­dörgés, s mi elhatároztuk, hogy nekifogunk a földosztásnak. So­sem felejtem el azokat a lázas napokat. Bizottságot alakítottunk Lépéssel mértük ki a földeket. Életemben legtöbbet ezekben a napokban gyalogoltam. A föld­osztó bizottság tagjai azóta kissé elöregedtek, én is már a hatvan- ötödikben járok. Repül az idő! Ha összejövünk néha — Reizer János, Antal Lajos, idős Póth Mi­hály — sokat beszélgetünk ezek­ről az időkről. — Földet kaptunk. Mindenki egy keveset. Nekigyürkőztünk. Dolgoztunk kora hajnaltól késő estig. Jobban éltünk, mint régen, de néhány évvel később felcsil­lant egy még jobb élet ígérete. — Negyvenkilencben, tizennégy évvel ezelőtt megalakítottuk a termelőszövetkezeti csoportot. S a csoportból később termelőszö­vetkezet lett. A szövetkezet meg­hódította az egész falut. Szerin­tem ezzel elérkeztünk a szabad­ság második fokához. — Tudom, hogy nincs megál­lás. Sokát olvasok. Szemináriu­mot is hallgatok. Szovjet testvé­reink, ha szabad egy hasonlattal élnem, szerintem már a harmadik fok felé haladnak. Előttük köz­vetlenül a kommunizmus. — Mi is eljutunk oda. Elju­tunk! Én most már egész életem­ben bizakodó és „hívő” ember le­szek, elvtárs. Hiszek a kommu­nizmusban! — Hogy nem akarok-e nyug­díjba menni? Most már bent len­nék az időben, de egyelőre nem megyek. j£n készítettem elő a pa­lántázást. Végig akarom dolgozni ezt az évet. Ez ráadás. A jó do­hányos palántázástól simításig helytáll. — Utána? Nem, én utána sem tudok fél ember lenni. Nehéz pi­henni ilyenkor, amikor nagy cé­lok fűtik az embereket. Ilyen igaz értelmet még sosem nyert a munka. H. T. új rend erkölcsi normáit a rend­őrségen. Bányai Pál főtörzsőr­mester középkori módon meg- botoztatta legénységét. Csendőr­szokás írja az újság. Érdekes e2 a riport is: »8 napi robot a lak­bér?« »Tudomásunkra jutott, hogy Szekszárd egyik jómódú polgára keveselte az egyszoba- konyhás lakrészért járó bért, s mivel azt felemelni nem merte, nyolc napi napszámot követelt lakójától. S a szegény ember hat napot már le is dolgozott...« Lapozzunk tovább... Nyílt tér­rovat. Ferenczy György, az ipar­ügyi miniszteri biztos. Ferenczy György közli, hogy nem azonos Ferenczy József vegyeskereskedő­vel. Nocsak... Néhány példánnyal később választ kap a miniszteri biztos úr a vegyeskereskedőtől. Ugylátszik, csakugyan megsértő­dött. »Félreértések elkerülése vé­gett közlöm, hogy azonosak nem vagyunk... Én József, ön György, iparügyi miniszteri biztos Ur! Aa Ön személye helyett engemet és családomat sokszor zavarják. Én kereskedő vagyok, aki a makói hírneves hagymát szállítja és el­osztja. Kérem T. vevőimet, hogy hagymarendelésekkel Ferenczy György urat ne zavarják, az el­adásokat kimondottan én inté­zem. Nevezettel semmiféle kap­csolatban nem állok, és nem áll­tam«. A hagymakereskedő megvála­szolt a biztos úrnak. Október 20-án 15 pengő a lap, 27-én 30 pengő, aztán 40, majd 60, november 17-én már 150 pen. gőért kapható, december 22-én 450 pengő. 1946 január 26-án 1000 pengő az ára. február 9-én há­romezer'.. És június 22-én kere­ken 3 milliárdért kínálták. Volt ennek az időszaknak több lápja is. Néhány példány meg­maradt a Tolnavármegye Hiva­talos Lapjából. De a Szabadság­ból egyetlen egy sem. A levéltál gyűjteményét most már csak úgy lehetne kiegészíteni, ha azok, akik rendelkeznek néhány régi újsággal, segítenének ebben. Bencze Klára Születésnapja 1945, április 4 Születésének idejét 1945. április 4-én je­gyezték fel a szek­szárdi anyakönyvi hi­vatalban. Ezen a na­pon az egész ország díszbe öltözött, kato­nák, munkások, pa­rasztok ölelkeztek ■ össze, s énekelték fennhangon: „Ránk ragyog végre a fény­teli nap...” A kis szo­bában, a János utca 12. számú házban is egyre erőteljesebben hangzott fel az oázás, hírül adva, az új élet megérkezet. Ez a nap emlékezetes marad: a Rajcsányi család életében a kis Imi érkezésével — bármennyire is hangoskodó volt — beköltözött a nyugalom. Nem kellett rettegni a vijjogó lövedékektől, az állan­dó zaklatásoktól. A fehérre fes­tett gyermekágy felkerült a pin­céből, s a szobában úgy helyez­ték el, hogy a legtöbb napfény érje. Boldogságukat még tetézte, hogy a katonáskodó családfő is hazatért-az ország felszabadulását követő napon. Esténként körül­állták a kis ágyat, a jövőt tervez­gették. Mi tagadás, akkor még bizonytalanul. Gügyögtek a gyer­meknek, de a kérdés valameny- nyiüknek hangzott: — Mi lesz be­lőled, emberke?... Imrével nehéz erről az időszak­ról beszélni. Nem emlékszik, hogy is emlékezne az inflációval terhes hónapokra, hogy is tudná, milyen ujjongással vitte haza az apa a keresetet, amelyet már fo­rintban kapott. A történelem- könyv, s olykor a szülők elbeszé­lése alapján tudja csak elképzelni azokat az éveket, amelyek egy­aránt fordulatot jelentettek saját és az ország életében is. Ma tizennyolc éves és ipari ta­nuló. Rádió- és televízió-műsze­résznek készül. — Kicsit későn döntöttem, hogy szakmát tanul­jak — mondja sáp nálkozva. Későn? Mi­ről késhetett el egy tizennyolc éves fia­talember, akinek más feladata sincs, mint hogy tanuljon, hogy becsületes emberré váljon. Meséli, hogy gim­náziumba iratkozott. Akkor még azon a véleményen volt, csak a gimnáziumi érett­ségi segítheti valami­re. S hogy másképp döntött? Szorgalma­san látogatta a politechnikai órá­kat, ott szerettették meg vele a barkácsolást. Házuk végén, a fé­szerben műhelyt rendezett be ma­gának, szentül hitte, hogy valami csodálatos dologgal fogja meglep­ni a családot. Sor került már er­re? — Még nem, de rövidesen. Ez azonban egyelőre titok. Egy-két alkatrész hiányzik csupán, és be­fejezem az első önállóan készített tranzisztoros rádiót. Ajándéknak szánom. Nem firtatjuk, kinek készül az ajándék, legyen meglepetés. Sze­rette volna, ha április 4-ig be­fejezi a szerelést, úgy mondja, ez saját érdeke is. Négyes rendű ta­nuló, s ezt az eredményt még fo­kozni akarja a szakmunkás-vizs­gáig. Megfontoltak szavai, amikor arról beszél, hogy nem mindegy, milyen jegyek kerülnek bizonyít­ványába. — A jó szakmunkás mindig keresett, én is azok közé akarok tartozni — mondja nagy határozottsággal. — Technikus akarok lenni — így mondja, s tudja, hogy ez csak rajta múlik, szorgalmán, törek­vésén, az egyéb lehetőség adott tanulási vágyának kielégítéséhez. Születésnapja, 1945. április 4-e ezt is meghozta számára. Munkáskarrier — Ennyire telt, többre nem.,. De majd később, apránként... Kényelmesen elhelyezkedem az egyik fotelban. Fényképeket mu­tat a családról, a gyárról, a mun­katársakról. Oklevelek lapulnak az egyik vitrinben. Szabódik, y”>>ónakkal jártak a szoba- amikor felőlük érdeklődöm, az- ban. A régi házból csak a tán egyet csak elővesz, tetőcserepet és néhány — Most kaptam, nemrég. ■mj ehéz helyzetben vagyok. J \ Egy asszonyról szólnak majd a következő sorok, egy munkásasszonyról, aki nem futott be szélesívű utat, s ha a szó régi értelmében vesszük, tu­lajdonképpen nem is vitte sem­mire. Munkásnő volt régen is és gyárba. Akkor kenyeret, életet most is az. jelentett az állás, a munka. Ne­Azaz, várjunk csak, elhamar- héz idők voltak azok. A magyar- ___ . . __ ______ „*_„*** k odott volt az előbbi megállapí- országi munkáslányok sorsáról faanyagot tudtak megmenteni. Á — Bizonyára "nem véletlenül — tas Vegyük sorjába a dolgokat, világszerte rémtörténetek kering- többi a jég, a víz martaléka lett. mondom, miközben a Kiváló Elsőre azt próbáljuk tisztázni, lek. Még az akkor már iparosodó E katasztrófa óta hét év telt el. Dolgozó jelvényt és az oklevelet mit értsünk karrier alatt? Azt, Tolnán sem jelentett kitűnő bizo- Tulajdonképpen villanásnyi idő a nézegetem. hogy valaki elért valamit, vagy nyítványt az, hogy valaki selyem- történelemhez mérve, s mára mé- Felhúzza a vállát hangja majd­ínkább jzt hogy teljesebb em- gyári lány... gis áü az új ház, szebb, jobb hogynem félénkre ’lágyul bér lett? Va«y azt talán, hogy — Akkor is mindig azt vallót- mint a régi. Pedig a pusztítás — Huszonöt éve dolgozom a ma is ott dolgozik, ahol 18 esz- tam: munkájáról ismerik az em- szinte nyomtalanul elsöpörte Fel- gyárban de hieeve el ma is tendovel előbb, de ott igazán bért. Később, negyvenöt után kérné és férje minden addigi ugyanúgy viszem a munkámat a megbecsüük? Ezt is, azt is. Hoz- sem változott a véleményem, de munkáját. minőség® eüenőraésremlntTlea® zam egy kicsit az utóbbi áll kö- akkor azért már jött hozzá va- — Ezt is felépítettük — simít- elsőt § ’ § zelebb, mert úgy érzem, hangya- látni plusz... ja hátra ősz szálaktól tarkuló — Büntetéstől fél talán’ szorgalom és szálfagerinc kellett Nem mond többet, a plusz je- haját. - Az a Pénz£^zámft amit a ahhoz, hogy valaki ezekben a lenteset inkább csak sejteni le- -Gondolom kaptak hozzá jobb minőségért kaMk de nem valtozo, vajúdó evekben megma- hét. A házukhoz érkezünk. A kölcsönt, állami segítséget? J minőségért kapok, de nem radjon egyhelyben, hűségben, házőrző, jókora farkaskutya, ba- Megrázza a fejét, szeretetben. rátságos farkcsóválással ez a fontosabb. — Teljesen szem­. , — — , ..................befordul velem. — Jó érzés az, y s , —ei—— »»»»»wuv > u*uuűui IOgad. Nem kaptunk. A. kÓZS6§,n0k Vvop'v amit fainált-fim m És most lassúk a riportalanyt, bennünket. A konyhában ülünk erre a területére nem tanácsol- élTtak hihát ’ ° fonóid TM,ihéJ>™"ak h-ívják> le- Egy pil]antás körbe- A háá- ták az építkezést. Tervet sem ad- ^úcsúzkodunk ő a gyárba í éé af iT°lnal S^^yárban. asszony szeme vizsgálja a kis tak hozzá, a magunk erejére vol- J? indul én oedie az® autó Amikor felkerestem, az utón ta- helyiseget. Papírdarabot vesz tunk utalva. -O u k’o, a ped‘g az au;?* 1 átkoztam vele. Kézenfogya ve- észre a szekrényen, fejcsóválva Természetesen hatnak a szavai, röm a felem mitfs írlak Frfklr' zette kisfiát a tavasz első suga- teszi zsebre. nincs azok között dicsekvésnek, nékarrierérőlAhhn^ áw’ raitol osszetoredeziett jeget hin- — Ej, te gyerek, te gyerek — kérkedésnek még csak nyoma ofi.£af l-V f jr, u 1.t" taztato árok partján. Kerek arcán zsörtölődik az udvaron játszó kis- sem. Engem mégis különös' tisz- tanácsot^fértem' es a szemeben is mosoly vibrált, fiúra — állandóan takarítani kell telet tölt el. Mert képzeljük el: :át ó? v i? ? selyemgyár — Nem, nehogy azt higgye, fá- utánad... két ember összefog, hogy újat íff„£at^jat l Ezt valaszolta a raszto innen bejárni a gyárba. A hétköznapokról beszélgetünk, teremtsen a régi helyén, életet az .. , Megszoktam mar, huszonöt éve, Arról, mennyi minden tennivaló- elpusztult helyébe. • , . Felkerne üzemünk egyik leg­naponta kétszer mérem meg ezt ja kerül egy asszonynak azután, Beljebb megyünk a lakásba. - dolSozoÍa- Kiváló Dolgozó a távolságot. ahogy kiiön a evárból. Aztán az Az első sznháKan jelvénnyel kitüntetett fonónő, nagy szakmai tapasztalatokkal ,, .. ,,,. otthonra, a házra terelődik a szó. televízió áll a sarokban. Négy —„j n ,, „.. - ... . jrilfelhosodik az arca egy ki- — Ameddig a szem ellát — éve egyetlen adást sem mulasz- rendelkezik. Környezetében min- jC{ CS!t. amikor az életéről mutat ki széles mozdulattal az tanak el. A másik szobában vá- *k‘ tf'Pulhat to*?­beszél. Tizennégy éves ablakon, — víz volt itt mindé- rosi lakásba is beillő kombinált- , hlszem-. ehhez. már nem alig volt még, amikor nem kis nütt 1956. tavaszán. A jeges ára- szekrény, rekamié, fotelok Nevet- hozzátenni semmit, utánjárás segítségével bekerült a dat velünk sem tett kivételt. ve tárja szét a kezét, SZOLNOKI ISTVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom