Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-25 / 95. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. április 25. Munkában a vízi úttörők Szekszárd északi határában, a Sió holtága mellett alakítják ki a szekszárdi viziúttörők a Türr István vizlúttörő-telepet. A Városi Tanács ötvenezer forinttal támogatja a telep létesítését, felszere­lését. A leendő gazdák, az úttörők pedig a szükséges munkákat végzik el. Még az idén megépül a csónakház, a földmunkákat már megkezdték. Most fásítanak, háromszáz jegenyét ültetnek a telepen. Éretiségiző lányok között A Bezerédj utcai leány-diák- lura, hisz én is ott nőttem fel otthon negyedikeseivel beszélge- Nemcsak tanítani, nevelni aka- tek. Van téma elég, beköszöntött rok, hanem a falu kulturális éle­ti tavasz, de sokkal nagyobb gond tében is készségesen segíteni, a lányoknak az érettségi és a pú- — Nagyon szép a vegyészek lyaválasztás. munkája, biztosítja az életszínvo­— Féltek-e az érettségitől? — női emelkedését az újabbnál kérdezem. újabb felfedezésekkel — mondja — Természetes, hogy félünk■ — Erzsi negyedikes gimnazista, mondják egyszerre többen is, — Ebből már sejtem, hogy Erzsi- hisz nem kis dolog. Tanáraink ke vegyész szeretne lenni, igyekeznek bennünket mind job- — Igen — mondja ő. ban előkészíteni és nekünk is tel- — Mi lesz, ha véletlenül nem jes energiával kell dolgozni. sikerül? — nem akarom az ördö­Érettségi után sokan dolgozni göt a falra festeni, de ez is elő­mennek, sokan tovább tanulnak fordulhat. — tudom meg. — Akkor egy évig dolgozom, — A mi lehetőségeink korláti tanulok, és újra megpróbálom, lanok mondja B. Margit negye- Hisz minden vágyam ez — vála­dikes kerista. Elhelyezkedhetünk szolja. a különböző szövetkezeteknél. To-Vegyészek, tanárok, orvosok, vábbtanulásnál pedig a földszöv mérnökök tehát felelősségteljes segít bennünket: ösztöndíjas ta- munkásai — és folytathatnám még nulói lehetünk a tétényi kétéves tovább, hogy mik — szeretnének főiskolának is. lenni a lányok az életnek. Való­De nemcsak leendő könyvelők, jában mindegy is, hogy orvos, 'továbbtanulók akadnak a keris- vagy tanár, munkás, vagy ve­tők között, hanem meglepetésem- gyász, csak becsületesen állja re tanítónők is. meg a helyét, az élet bármelyik — Nagyon szeretem a gyereke- területén. két — mondja L. Terka. — Ezért BENDES ILONA minden vágyam az, hogy tanító- levelező nő legyek. Szívesen megyek fa- Szekszárd Tízezer forint értékű társadalmi munka: Mamák, nagyapák építik a gerjeni bölcsődét A társadalmi munkások első csoportjában talán tizen lehettek. Mintha csak összebeszéltek vol­na, többségükben azok jöttek, akiknek több gyermekük van, akiknek igen sürgős már, hogy Gerjenben felépüljön az állandó jellegű bölcsőde is. Meg nem állnak egy percre sem, törekvőbbek, mint aki pén­zért dolgozik. A fiatalabbak a ré­gi cseréptetőt bontják, az i löseb- bek maltert kevernek, szortíroz­zák a bontott anyagot felhaszná­lásuk szerint. Bálint Mihályné sem a legkönnyebb munkát vá­lasztotta magának. A „csúszdáról” érkező anyagot rakja rendbe, de­rekát órákig ki sem egyenesítve. — Sürgős, nagyon sürgős ez a munka — mondja. — Ki segíte­ne, ha nem mi, akik érdekeltek vagyunk? Hat gyermek édesanyja, négy­gyei, a nagyabbakkal már nem sok vesződség van, a két kicsi azonban még rászorul a felügye­li- e. Igaz, a kislány már óvodás, a hároméves fiút azonban nem tudta elhelyezni eddig. — Hát neki építkezek most — mondja. A községi tanács tavaly vásá­rolta az épületet, s az idei költ­ségvetésből negyvenezer forintot tudott biztosítani rendbehozatalá­ra. Ez az összeg azonban tízezer forinttal kevesebb, mint amibe ténylegesen kerül. Ezt az értéket pótolják most a társadalmi mun­kások. Az önként jelentkezők között akadnak nagyapák is. A hetven­két éves Balogh István bácsit va­jon mi vonzotta az építkezéshez? — Óüodás unokám van, ide jár a bölcsőde szomszédságába. Na­gyon szeretem a gyereket, min­den este elmondja az „oviban” tanult verseket. Ilyenkor egy ki­csit irigylem a mai gyerekeket. Tudja, nekünk sohasem volt eny- nyi kényelemben részünk. Hát ezért jöttem... Tréfálkozva mondja az egyik asszony: — Azért a nagy igyekezet, hogy állandó belépőt kapjon a bölcső­débe... — Jövök is, hisz jogom lesz megnézni, hogy érzik majd ma­gukat benne a gyerekek! Joga van persze, és joguk van mindazoknak, akik az önkéntes építkezők táborát megalakították Ger jenben. Nyiráti Ferencnének, T ibai Jázsefnének, Varga J enő­nének, Ferencz Józsefnének és a többieknek. ?, ^felelet HOlttl MtlliitUllk, tlOl tSiltlUk eres az öntözéses gazdálkodásban? A felszabadulás előtt itt-ott, mutatóban, egy-két nagybirtokon folytattak öntözéses növényter­mesztést, mint például a kis- tápéi uradalomban, de az öntözés ott is csak a zöldségfélékre kor- | látozódott. Abban az időszakban ' az öntözés beruházási költségeit a i kisparaszti gazdaságok nem bír­ták. — Most, hogy a feltételek megteremtették erre a lehető­séget, mennyire változott a helyzet megyénkben, s egyálta­lán szükséges-e az öntözés? , — tettük fel a kérdést Farkas I Istvánnak, a Megyei Tanács mezőgazdasági osztálya munka­társának. v — Tudvalévő, hogy az öntöző­víz tulajdonképpen a növények egyetlen szükségletét, a vízigényt elégíti ki. Ez pedig csapadék- viszonyainkkal van összefüggés­ben; Megyénkben évente 600— 650 milliméter csapadék hull, s ha ezt abszolút csapadékmennyi­ségnek tekintjük, nem kétséges, hogy öntözés nélkül is lehetővé teszi a termelést. Vannak azon­ban olyan gazdasági növényeink is — főleg a zöldségek, kapások, takarmányok egy része —, ame­lyek több vizet kívánnak, mint amit a csapadék biztosít. S a csapadék mennyiségének időbeni megoszlása is döntő. Harminc éves átlagot figyelembe véve meg­állapíthatjuk, hogy április és június között 195 milliméter, jú­lius és szeptember között 180 milliméter csapadék hullott me­gyénkben. Az elmúlt két esztendő a sokévi átlagnál rosszabb volt. 1961-ben például a tenyészidő- ben 312,2 milliméter eső esett, s ennek is túlnyomó része április második felében, illetve június első felében hullott. 1962-ben a csapadékos júliust a kánikulai augusztus követte, pedig a kapá. soknak, különösen a kukoricá­nak. s a másodvetéseknek, nagy szükségük lett volna esőre. Az öntözés szükségessége tehái máris igazolt, ha csupán a lehtjl. lőtt csapadék-mennyiséget is Vesszük figyelembe. Ezenkívül azonban számtalan tényező so­rakoztatható fel az öntözéses gazdálkodás kiterjesztésének szük­ségességére. A terméshozamok fokozásán kívül az állattenyész­tés fejlesztéséhez szükséges ta­karmányt is az egységnyi terü­letek terméshozam-növekedésé­vel lehet megteremteni- A fel­tételek mennyire biztosítottak ehhez? — tettük fel a második kérdést Farkas elvtársnak. — Megyénkben, az alföldi mód­szerek alapján, a felületi ön­tözőtelepek építésével kezdődött az öntözéses növénytermesztés. Ez is 1952, a rendkívül aszályos esztendő után. Ebben az időben épültek a mözsd. a sárszent- lőrinci, a tamási, a decsi, a faddi, a dunakömlődl területi öntöző­telepek. Csak 1955 után kezdő­dött meg az esőszerű öntözés. Ennék következtében jelentősein lecsökkent a felületi telepekkel öntözött területek száma: 1955-től 1962-ig 88.9 százalékról 5,1 szá­zalékra. — Mivel magyarázható ez a változás? — Leginkább a felületi, dom­borzati viszonyaink teszik indo­kolttá az esőszerű öntözőberen­dezések használatát. Ezenkívül azonban számtalan tényező szól a permetező öntözés mellett: kis vízigény, egyszerűbb kezelhető­ség, stb... — Milyen növénykultúrákat öntöznek gazdaságaink? — Kezdetben az öntözővizet a kertészetekben használták, mivel ez biztosította a beruházási költ­ségek mielőbbi visszatérülését. 1959-ben az öntözött terület 73,2 százalékát tette ki a zöldség­kertészet, 1962-ben már csak 34,2 százalékát. A kapások és a ta­karmánynövények, s a feljavított legelők fűhozamának öntözése iránt nőtt meg az érdeklődés. — Hogyan alakult megyénk­ben az öntözött területek nagy­sága az elmúlt években? — 1955-ben 940 katasztrális holdat, 1960-ban 889 holdat, s 1962-ben 7235 holdat öntöztünk. Törés az ellenforradalom után következett be, a felületi öntöző­telepek felosztásával. Ugrásszerű volt a fejlődés tavaly, és lesz ebben az évben is. Megyénkben az öntözőberendezések beruházá­sára idén 37 millió forintot (ordí­tunk. Az év végéig újabb 7000 holdon, válik lehetővé az öntözé­ses gazdálkodás. Termelőszövet­kezeteink 38 MA—200-as, 42 MA —120-as és egy MA—40-es ön­tözőberendezésekkel gazdagodnak. Bogyiszlón — hároméves üteme­zéssel — 1100 hold, Dunaföld- váron 500 hold öntözésre alkal­mas fővízkiviteli-műves, gerinc­vezetékes és hordozható öntöző­csöves kombinát-telep épül. — A csőkutas öntözési mód­szer mennyire vált be me­gyénkben? — Ennek a módszernek nem mindenütt van nagy jövője A kavicsos, vízadó rétegeken ala­puló kútjáink kifogástalanul mű­ködnek, elegendő vizet szolgál­tatnak. A problémát a homokos altalajú területeken lévő kutak üzemeltetése okozza. Bátaszéken és Faddon a homokolás miatt csak újabb kompresszorozás után állíthatók csőkutaink üzembe. Egy-egy kompresszorozás költsé­ge közel 2000 forintot tesz ki. Ez bizony már nem gazdaságos. A jövőben csakis ott alkalmazunk csőkutas öntözést, ahol más mód­szerrel a víz nem biztosítható. — Milyen fejlesztés várható az öntözéses gazdálkodásban? — Az igények egyre nagyob­bak. A továbbfejlesztést azonban természetesen vizeink ' gyenge vízhozama korlátozza. A Sió, a Sárvíz, a Kapos, a Koppány fo­lyók és vízgyűjtő területeik az Idei beruházások megvalósítása után teljes mértékben leterhe­lődnek. A Vízügyi Igazgatóság mérései alapján kiadott öntöző- berendezések vízfogyasztása maxi­málisan leköti ezeknek a folyók- nak a vízhozamát, sőt 5—7 éven­ként, amikor, a vízcsökkenés be­áll, szükségessé válik az „öntö­zéses naptár” bevezetése is. Ez annyit jelent, hogy meghatároz­zák melyik időszakban mennyi vizet használhatnak fel a ter­melőszövetkezetek. A továbbfej­lesztés tehát az állami költség­gel épülő víztárolók létrehozásá­val lehetséges. Ezek a tárolók a tavaszi csapadékot összegyűjtik, s biztosítják a nyári idényben is az öntöző vizet. A jövő évre ter­melőszövetkezeteink közel 10 000 holdnyi területre igényelnek ön­töző berendezéseket. Ebből az igényből azonban mindössze 7500 holdnyira biztosíthatjuk csak tárolók nélkül az öntözést — mondotta Farkas István elvtárs, A hallottakból tehát megálla­píthatjuk, az öntözött területek számának növeléséhez megvan­nak a vízforrások, de ezeket ész­szerűen, a tárolók építésével le­het csak hasznosítani. Szólni kell azonban arról is, hogy az öntö­zéssel egyidőben fokozni kell az öntözött területek talajerő-vissza­pótlását, mind szerves, mind mű­trágyázással. Nem kevésbé arról is, hogy a kertészeti kultúrák mellett fokozatosan törekedni kell a takarmányöntözésre, hogy a megfelelő szervestrágya-*—ke­lést biztosíthassuk. R. M. A falu nyugalma Éles kanyarokkal kígyózik ke­resztül az út a falun. Jobbra tőle a külsejére és belsejére egya­ránt szép művelődési otthon hívogat, balra, mindjárt az árok­parthoz ragasztva házak húzód­nak meg a bontakozó tavaszban. Virágzanak a fájt, hosszú téli álom után szinte felsóhajtanak ,a kertek, a földeken ezerszínű kale­idoszkópként pezseg az élet. S mintha csak valami újszerű nép­színmű valamelyik felvonásába cseppentünk volna bele, nótaszó csendül a kertek alól. Idillikus nyugalom, semmi sem háborítja. Sem a jelen történései, sem a közelebbi múlt emlékei. Emlék pedig jócskán volt, mert kömyékszerte híresek, de méginkább hírhedtek voltak a szakcsiak. Mulatság, lakodalom, de még vasárnap este is alig múlt el anélkül, hogy ne kereke­dett volna verekedés, szóváltás, perpatvar. Pedig itt sem izgá­gábbak az emberek, mint más­hol, csak talán néhány meggon- dolatlanabb volt közöttük. Ezek aztán felbolygatták a falu nyu­galmát, fittyet hánytak a szocia­lista együttélés írott és Íratlan sz°bílyaira. Most csend van a községben. — Aggódtunk ezért a csendért — mondja a kapanyélre támasz­kodva egy szikár ember — azt hittük a tavasz megint visszahoz­za H. Bélát.. . Mert alkonyat Után bizony ntm nagy biztonság­gal ment el az ember a kapuja előtt... A (őkönyvelőre is késsel támadt... Kapásból elmond néhány törté­netet, s az elbeszélések hátteré­ben kirajzolódik H. Béla alakja. Nagy darab, erős, keményöklű ember volt. Amikor nem ivott éppúgy dolgozott, mint más, vagy talán még nagyobb akarattal. De ha egyszer kezébe kerítette a po­harat, akkor nem volt megállás. Nem kímélt sem rokont, sem családot, sem idegent. A beszélgetést a tanácsházán folytattuk tovább, a titkár és a körzeti megbízott társaságában. — H. Béla — így a titkár — sok kellemetlenséget okozott ne­künk. Egy-egy tette valósággal feldúlta a község nyugalmát. Ak­kor volt csak kiegyensúlyozott az élet, ha történetesen nem volt otthon... Legutóbb, amiért most a bün­tetését tölti a következőt csinálta. Otthon jól a pohár fenekére né­zett, s aztán nekiesett a felesé­gének. A helybeli termelőszövet­kezet főkönyvelője éppen arra járt, a cukrászdába Igyekezett, meghallotta a segélykiáltásokat. Nem tétovázott, kiszedte H. ke­zéből az asszonyt. S még aznap este, majdhogynem ráfizetett ar­ra amit tett. H. Béla ugyanis kés­sel támadott rá. mert úgymond: beleavatkozott a magánéletébe. Persze az ügy nem múlt el nyomtalanul. A renitenskedő em­ber a rendőrséggel, törvényeink­kel került összeütközésbe. De még ez sem volt elegendő szá­mára, mert kihallgatása alatt viszont szökést kísérelt meg. A kis ügyből nagy ügy lett- H. Bé­la cselekménye arányában kapta meg a büntetését, s a közelmúlt­ban megjelent amnesztia rende­let alapján sem szabadult, mert visszaeső volt. Korábban ugyanis a termelőszövetkezetből lopott szénát, s mint visszaesőnek nem engedték el a büntetését. Megváltozik, nem? — nem le­hetne megmondani. Annyi azon­ban bizonyos, hogy a szakcsiak jobban, nyugodtabban érzik ma­gukat társasága nélkül. Senki és semmi nem háborítja a község nyugalmát. sz. i.

Next

/
Oldalképek
Tartalom