Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-15 / 62. szám

VILÁG PROLETÁRJÁT. EGYESÜLJETEK! TOlNA MEGYEI A M A 0;y'A R.i S Z Q CI>ti:sTA M U N K Á S P A v ’ .IOLN A MEGYEI BIZOTTSÁGA .-ÉS A MEG Tf í ít.N'AC;S '• aP>A XIII. évfolyam, 62. szám. ÁRA 60 FILLÉR Péntek, 1963. március 15. Tanácskoztak a járások mezőgazdasági vezetői (5. o.) A francia bányászok folytatják sztrájkjukat (3. o.) Árvízi jelentések a megyéből (3. o.) 2800000 TONNA A hosszantartó és rendkívüli zord tél miatt a MÁV kénytelen volt korlátozni a személy- és teherszállítást. Országosan több­száz személyszállító vonat időle­ges leállítására került sor, a te­herszállításnál pedig csak a leg­fontosabb termékeket fuvarozták el, mindenekelőtt azokat, amelyek a lakosság élelmiszer- és tüzelő­ellátását szolgálták, a gyárak za­vartalan termeléséhez voltak szükségesek. Emellett biztosítani kellett az export-termékek el­szállítását, valamint az ország területén áthaladó küldemények továbbítását. A korlátozásokat — az időjárás enyhülése után — fokozatosan megszüntetik. Azonban a téli he­tek alatt hatalmas tömegű, el­szállításra váró árú gyűlt össze. Építőanyagból például — ezt le­hetett a téli hónapokban leg­könnyebben nélkülözni — mint­egy kétmillió tonna, összesen kétmillió nyolcszázezer tonnát tesz ki a vasút elmaradása a teherszállítás terén. Kétmillió-nyolcszázezer tonna! önmagában is sokatmondó szám. De még inkább mutatja a vasútra váró feladat nagyságát, ha összehasonlítjuk a vasúti te­herszállítás tervszámaival. A va­sútnak az idén valamivel több, mint százmillió tonna árut kell elszállítania. Ebből egy hónapra — ha arányosan osztjuk el — nyolc- és félmillió tonna jut. A kétmillió-nyolcszázezer tonnás hátralék tehát mintegy harminc­harmincöt százalékát teszi ki a magyar vasút egyhavi teherszál­lítási tervének. Márpedig a le­maradást hetek alatt pótolni kell, hiszen a szerencsére most már jóra forduló időjárás lehetővé teszi az építkezések megindulá­sát. Ott is a szokottnál több a tennivaló, hiszen a tervezettnél később indulhatott a munka az építkezéseken, a tárolóhelyeken elszállításra váró építőanyagra tehát nagyonis szükség van. Nö­vekvő igényekkel jelentkezik a mezőgazdaság. Túlzás nélkül megállapíthat­juk, hogy ezekben a hetekben sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell tenniök a vasút dolgozóinak, mint az őszi csúcsforgalom „leg­melegebb” napjaiban. Amiről te­hát az őszi forgalom beindulása­kor volt szó, fokozottan érvényes napjainkban. Elszállítani a ha­talmas, „terven felüli” árutöme­get is, a meglévő mozdony- és kocsiparkkal. Talán soha ilyen nagy szükség nem volt arra, hogy minél több túlsúlyos vonat köz­lekedjék. Ha ezt nem is sikerül biztosítani minden esetben, de azt el kell érni, hogy a vonatok legalább a vonóerőre kiszabott terheléssel fussanak. Mindenkor­ra érvényes szabály, hogy a va­sút különböző szolgálati ágainak szoros együttműködésére van szükség. Ez most fokozottan ér­vényes, különösen a forgalom és a vontatás szervei, dolgozói kö­zött. Ne forduljon elő vonatravá- rás — amikor a fűtőház már ki­állította a gépet, de a vonat még nem kész az indulásra — de ennek ellenkezője, mozdonyravá- rás sem. Irányvonatok képzésé­vel is elő kell segíteni, hogy a szállítmányok minél gyorsabban — és minél kevesebb közbeeső tola­tással. rendezéssel — eljussanak rendeltetési helyükre. A kocsi­gazdálkodáson belül igen fontos, hogy a pályák teherbíróképessé­gét figyelembevegyék a kocsik elosztásakor, ne forduljon elő az, ami ma még nem is ritka, hogy nagy raksúlyú kocsit küldenek olyan állomásra, amely kisteher- bírású mellékvonalon fekszik és ezáltal nem lehet igénybevenni a kocsi teljes raksúlyát. Erre egyébként nagyobb gondot fordíthatnának a fuvaroztatók is. A Bátaszék—Pécs közti — 12 tonna tengelynyomásra engedé­lyezett — vonal állomásaira, Vé- méndre, Bátára, Palotabozsókra — sorozatosan érkeznek nagy­kocsikkal a műtrágyaszállítmá­nyok, amelyekből aztán Bátaszé- ken négy-hét-tíz tonnát is át kell rakni kisebb kocsira és így to­vábbítani, most már két kocsiban a műtrágyát. A vasút dolgozói egyedül kép­telenek megbirkózni a ’■'tavaszi csúcsforgalom« feladataival. El­engedhetetlenül szükséges a fu­varoztatók együttműködése, segít­sége. Mozdonya, szene van a MÁV-nak. Most már jó idő is van. Kocsi azonban nincs ele­gendő, a meglévő vagonokkal kell elszállítani az egyébként is ese­dékes és az ezen felüli közel hárommillió tonna árut. Meg­engedhetetlen fényűzés ilyenkor vasúti kocsikat tömegesen, ki­használatlanul hagyni. Pedig e téren korántsem állnak jól a dolgok. A Pécsi Igazgatóság te­rületén az utóbbi hetekben a vasúti kocsik átlagos terhelése körülbelül egy tonnával volt ala­csonyabb a tervezettnél. Sok a baj a rakodásnál. A kirakás még úgy-ahogy. de megy, itt már ke­vesebb a probléma, mint évekkel ezelőtt. A berakodásnál azonban még sokat lehetne — és kellene is — javítani. Általában csak hét­köznap és csak nappal rakják meg a vagonokat. Vasárnap a bátaszéki vasútállomáson tizen­két fedett (köztük hét különleges) és két nyitott kocsi állt egy na­pig feleslegesen. Mindössze két kocsit raktak meg — a posta volt a vasárnapi rakodó — táv­író-oszlopokkal. Pedig rakodha­tott volna a MEZŰSZÖV mészégető üzeme, a Termény forgalmi Vál­lalat. az Erdőgazdaság, amelyek csak hétfőn raktak vagonokat. Tervszerűbbé kell tenni a kocsigazdálkodást. Nem ritka az olyan nap, hogy az igazgatóság területén éjfélkor három-négyszáz kocsi áll rakodás alatt, illetve van félbehagyva a berakásra. E kocsik már csak másnap indul­hatna Várják a műtrágyát a ts»-ek, állami gazdaságok. Segítsenek a vasútnak úgy, hogy a részükre érkezett szállítmányokat azonnal, menjenek a kocsik újra áruért, késedelem nélkül kirakják, hadd És az utazóközönség? — Szin­tén segíthet. Mégpedig úgy, hogy fegyelmezetten és türelmesen megvárja a korlátozó intézkedé­sek teljes feloldását. Március 11- étől több, főként távolsági sze­mélyvonat közlekedik. A többit még egy-két hétig nem lehet megindítani, a mozdonyokra a teherszállításhoz van szükség. Az elmúlt években sok nehéz­ségen úrrá lettünk már. Bizo­nyos, hogy a mostaniak sem bi­zonyulnak leküzdhetetlennek. (J) Kiosztották az 1963. évi Kossuth-díj okot magyar polgári földrajzi Csütörtökön az Országház Ku­polacsarnokában ünnepélyesen át­adták az 1963. évi Kossuth-díja- kat. Az ünnepség elnökségében he­lyet foglalt Dobi István, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Kádár János, a forradal­mi munkás—paraszt kormány el­nöke, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára, Kállai Gyula, a Minisztertanács elnök- helyettese, Szirmai István, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke, Uku Pál művelődésügyi minisz­ter, az MSZMP Politikai Bizott­ságának póttagjai, dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter, Losonczi Pál földművelésügyi mi­niszter, Nagy Józsefné könnyű­ipari miniszter, dr. Trautmann Rezső építésügyi miniszter, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, dr. Rusz- nyák István, a Magyar Tudomá­nyos Ak .démia elnöke. Részt vett az ünnepségen a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más vezető személyisége. A Kos- suth-díjjal korábban kitüntetett személyek közül is többen meg­jelentek. Az ünnepségen Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke beszédet mondott: elöljáróban köszöntötte a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának és a for­radalmi munkás—paraszt kor­mánynak megjelent tagjait, min­den vendéget. — Hazánknak a felszabadulás utáni gyökeres átalakulása — mondotta a továbbiakban — tár­sadalmi, gazdasági életünk gyors fejlődése bizonyítja, hogy népünk történelmében a nemzet felemel­kedését, a társadalmi haladást szolgáló termelőmunka, alkotó tudományos tevékenység és a szellemi élet kibontakozása sojia nem állt olyan távlatok előtt, mint korunkban, a megvalósuló szocializmus világában. Egyben a mi épülő, új társadalmi rendünk az, amely eddig soha nem tapasz­talt megbecsülést, tiszteletet és el­ismerést ad a nép igaz szolgála­tának. Ennek a társadalmi elis­merésnek és a nép hálájának jel­képe a Kossuth-díj. Uj Kossuth- díjasaink személyében népünk ki­emelkedő tehetségeit köszönti, akik a maguk hivatásának fele­lősségét mélyen átérezve, munká­jukkal különösen sokat és érté­keset adnak hozzá mindannyiunk közös céljának megvalósulásához: hazánk, népünk további felemel­kedéséhez, gazdagodásához. Dobi István végezetül az Elnö­ki Tanács és a forradalmi mun­kás—paraszt kormány köszönetét és elismerését fejezte ki az új Kossuth-díjasoknak kiemelkedő munkásságukért, s jövőbeni al­kotó munkájukhoz jó egészséget és sok sikert kívánt, majd át­nyújtotta a kitüntetéseket. A forradalmi munkás—paraszt kormány határozatát dr. Gál Ti­vadar, a kormány titkárságának vezetője ismertette. I. A kormány a tudományok, ta­lálmányok, munka mods kéletesítése nyeiért A KOSSUTH-DÍJ ELSŐ FOKOZATÁVAL TÜNTETI KI dr. Molnár Erik Kossutli-díjas akadémikust, egyetemi tanárt, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete igaz­gatóját, az elmúlt másfél évtized­ben a társadalom- és történelem, tudomány terén kifejtett munkás­ságáért. Korbuly Jánost, a Ganz-MÁ­VAG gyártásvezető főmérnökét, és Rhorer Emit, a Vörös Csillag Traktorgyár főkonstruktőrét, a négy kerék-meghajtású, világszín­vonalat elérő traktertípusok ki­alakításáért. (A díj egyenlő arányban megosztva). A KOSSUTH-DÍJ MÁSODIK FOKOZATÁVAL TÜNTETI Ki dr. Jcney Endrét, az orvostudo­mányok doktorát, a Debreceni Orvos tudományi Egyetem köz- egészségtani intézete egyetemi ta­nárát, a közegészségügy terén ki­fejtett munkásságáéit. Dr. Balogh Jánosi, a biológiai tudományok doktorát, az Eötvös Iióránd Tudományegyetem- állat­rendszertani intézete keretében működő MTA talajzoológiai ku­tatócsoport tudományos osztály- vezetőjét, a talajban élő állati szervezetek kutatásában elért eredményeiért. Dr. Szendy Károlyt, a műszaki tudományok doktorát, az Erőmű Tervező Iroda főszakértőjét, vil- lamosenergia-hálózatok nemzet­közi kooperációs rendszerének ki­alakításáért és az országos ener­giarendszer erőműveivel és állo­másaival kapcsolatos tudományos feladatok megoldásáért. Pusztay Ferencet, a Magyar Optikai Művek vezető tervezőjét, a geodéziai műszerek kifejlesz­tése terén kifejtett munkássá­gáért, különösen a pörgettyűs teodolit megszerkesztéséért. Dr. Szendrői Jenőt, az Ipari és Mezőgazdasági Tervező Vállalat főmérnökét, ipari építészetünk nemzetközileg is elismert ered­ményeinek elérésében, továbbá a többcélú ipari épületek korszerű építésszerelését szolgáló szerkezeti méretegységesítés és tipizálás te­rén kifejtett irányító munkássá­gáért. Dr. Vix Györgyöt, az orvos- tudományok kandidátusát, a Gyógyszeripari Kutató Intézet tu­dományos főmunkatársát, egyes hormonok mikrobiológiai átala­kítása terén kifejtett kutató te­vékenységéért, ezen hormonok és rokonvegyületeik nagyüzemi gyár­tástechnológiájának kidolgozásá­ért. A KOSSUTH-DÍJ HARMADIK FOKOZATÁVAL TÜNTETI KI dr. Császár Ákost, a matematikai tudományok doktorát, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem ter­mészettudományi kar . tanszék­vezető egyetemi tanárát, a ma­tematika fejlődésében nagy sze­repet játszó topológia tudomá­nyában elért eredményeiért. Dr. liadó Sándort, a földrajzi tudományok doktorát, a Marx Károly Közgazdaságtudományi szét megszervezésében és tudo­mányos színvonalának emelésé­ben elért eredményeiért. Dr. Gagyi Pálffy Andrást, a műszaki tudományok kandidátu­sát, a Nehézipari Minisztérium érc- és ásványbányászati fő­osztálya helyettes vezetőjét, az érc- és ásványelökészítés műszaki fejlesztéséért, valamint az ólom. cinkércek dúsítási eljárásának ki­dolgozásáért. Garai 5. Józsefet, a Pécsi Szén- bányászati Tröszt Szabolcs bánya­üzeme vájárát, termelési telje­sítményeiért, a fiatalok nevelé­séért és a bányamentő-szolgálat­ban kifejtett áldozatos munká­jáért. Kubik Ernő repülőmérnököt, a Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium légügyi főigazgató­sága műszaki osztálya helyettes vezetőjét, a sportrepülőgépek tér. vezésében és megalkotásában el­ért kutatási és gyakorlati ered­ményeiért. Dr. Vágó Györgyöt, a kérni*! tudományok kandidátusát, a Bőr-, Cipő-, és Szőrmeipari Kutató In­tézet tudományos osztályvezető­jét. a műcserzőanyagok szerke­zetének vizsgálatában, valamint a műcserzőanyagok. bőr- és textil­ipari segédanyagok kísérleti elő­állításában és nagyüzemi gyár­tásuk megvalósításában elért tu­dományos eredményeiért. Náray Zsoltot, a Központi Fi­zika; Kutató Intézet tudományos igazgatóhelyettesét, a hazai mag­fizikai méréstechnika fejlesztésé­ben, valamint a hazai magfizikai műszeripar kialakításában vég­zett munkásságáért. Dr. Mika Józsefet, a kémiai tu­dományok doktorát, nyugalma­zott egyetemi tanárt, a hazai mikroanalitika megterem tétében elért eredményeiért, különös te­kintettel "Die Methoden der Mikromassanalyse« című köny­vére. Kiss Istvánt, a kémiai tudomá­nyok kandidátusát, a Központi Fizikai Kutató Intézet főosztály- vezetőjét, a mesterséges rádió­aktív izotópók előállítására irá­nyuló kutatásaiért, valamint az izotóp termelésének gyakorlati megvalósításában elért eredmé­nyeiért. Dr. Mészáros Istvánt, az állat­orvostudományok kandidátusát, a Földművelésügyi Minisztérium ál­lattenyésztési . és állategészségügyi főigazgatósága főelőadóját, a sza­porodásbiológia terén végzett tu­dományos munkásságáért, külö­nösen az állattenvészté Ton a mesterséges megtermékenyítés be­vezetéséért. és széleskörű alkal­mazásáért. Szabó Jánost, a Sátorhely- bolyi Állami Oazdasá" főagro- nómusát, a gazdaság átlagon fe­lüli terméshozamának növeléséért, új termelési módszerek és el­járások bevezetéséért, valamint ezek országos elterjesztése ér­dekében végzett munkásságáért (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom