Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-02 / 51. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. március 2. Aztán az anyag szamába as elérkezik a »halál», a SUGÁR AGYÚ GIGANTIKUS ACÉLSZERKEZETE. EZER DARABRA HULL SZÉT, MAJD... ff- Az ERŐMŰ OPERATORA TEHÁT ELESENDŐ ENERGIÁVAL RENDELKEZETT. TELJES KONCENT­RÁCIÓVAL SIKERÜLT VISSZA TÖRD! TANI A A GYIL­KOS SUGARAIKAT. AZ AGRESSZQROK FÉSZKE MEGSEMMISÜLT. OLVASD TOVÁBB, KOLJA! «... ÉS A TITOKZATOS KO$UL- MENYEK KÖZÖTT FOLDBESÜPPEDT VÁRHEGY HELYÉN TÁMADT SZAKÁDÉ KOT ELÖNTÖTTE A TZAJNA VIZE».. Négyszázezer vállfa- EXPORTRA A múlt év őszén újabb, addig főleg csak javítással, szolgálta­tással foglalkozó kisipari szövet­kezet lépett a megye exportőr- ktsz-einek sorába, megkezdte az export-vállfák gyártását a Simon- tornyal Vegyesipari Ktsz. Az export-termelés bevezetése egyáltalán nem okozott fenn­akadást a szövetkezetnél, a la­kosság közvetlen igényeinek ki­elégítésére irányuló tevékenység. A kezdeti nehézségeken azon­ban hamar úrrá lettek. A szük­séges gépek, készülékek nagy ré­szét házilag állították elő. So­rozatfúróból készítették —* átala­kítással a szalagcsiszológépet, a körfűrészt marógéppé alakították át, a korongcsiszolóból született meg a hengercsiszoló. Tavaly, határidő előtt és kiváló minő­ségben szállították le azt a 40 ezer darab vállfát, amit az AR­Több részműveleten megy át a munkadarab, míg vállfa lesz be­lőle. E műveletek egyike az enyvezés. Hólik Lajos és Szabó Pál- né a gyártás megkezdése utáni napokban. műszakonként 1200 vállfát enyvezett össze, ma már elérik az 1800-as teljesítményt is. Nagy segítségükre van ebben az az ügyes kis készülék, a szorító­sablon, amit a szövetkezetben készítettek. ben, sőt, azóta is több új rész-1TEX Külkereskedelmi leget nyitottak, szolgáltatást ve­zettek be. Nem kis nehézséget jelentett azonban az asztalos­részlegben a vállfa-gyártás be­vezetése. Korábban csak a la­kosság megrendeléseire készítet­tek bútorokat, most pedig nagy­bani szériagyártásról volt szó, amiben egyáltalán nem voltak tapasztalatai a szövetkezetnek. Hiányzott a megfelelő gépi be­rendezés is. n pécsi baléit — Szekszárdon Régi kívánsága teljesül a szek­szárdi közönségnek március 5-én, kedden. A Soós Sándor Városi Művelődési Házba látogat a pécsi balettegyüttes, hogy legsikeresebb műsoraiból Ízelítőt adjon a szek­szárdi közönségnek is a népszerű együttes munkájából, eredményei­ből. A műsor, amely egyesíti ma­VALENTYIN IVANOV nyomán írta CS. HORVÁTH------ ------ 2 4 ■ ­E lőzmények: A Rajna-parti várkastély ódon falai egy gi­gantikus sugárágyú kísérleti példányát rejtik magukban. Feltalálói a szörnyű fegyvert szovjet területen végzett rombolással készülnek kipróbálni. A krasznósztavszki Kü­lönleges Rendeltetésű Erőmű tudósai felfigyeltek a veszély, re és a lehetőségekhez mérten, megtesznek minden intézke­dést az elhárítására. Kilenctantermes iparitanuló-iskola Szekszárdon Már hírt adtunk arról, hogy Szekszárd városban egy korszerű MTH-iskola épül a szakember- utánpótlás biztosítása érdekében. Először úgy volt, hogy csak hat tanteremmel épül meg. Sikerűit azonban több pénzt biztosítani az építkezéshez, így aztán végül is kilenc tantermes iskolát tudnak építeni. Az oktatási intézmény­nek kijelölték a helyét. A hár- mashídi iskola mellett lesz, a Széchenyi utcában. Lebontják az itt lévő régi, alacsony épületeket, s a helyükön emelkedik majd az iparitanuló-iskola: A tervek sze­rint a tavasszal kezdik meg az épületek lebontását, s még ebben az évben hozzálátnak az építke­zéshez, hogy jövőre befejezhes­sék. Miért küldenek alkatrész helyett papírt című cikkünkre válaszolt Fekete János, az FM. Gépállomási és Gépesítési Főigazgatóság vezetője Az alábbiakban közöljük Feke­te János elvtársnak, az FM. Gép­állomási és Gépesítési Főigazgató­sága vezetőjének válaszát egy ko­rábban megjelent cikkre. „A Tolna megyéi Népújság 1963. február 1-i számában „Miért küldenek alkatrész helyett papírt” című cikkükre, amelyet nevemre címeztek az alábbiakban válaszo- Vállalat lók: reljes egészében egyezik véle­ményem a szerkesztőbizottság álláspontjával abban a kérdés­ben, hogy a tavaszi mezőgazdasá­gi munkák időben és jóminőség­ben való elvégzéséhez, a terme­lőszövetkezetek gazdasági meg­szilárdításának elősegítéséhez el­engedhetetlenül ; fontos mind a termelőszövetkezeti, mind a gép­állomási gépek szakszerű kijaví­tása. _ Ismertek előttem azok az al­katrészellátási nehézségek is, amelyek hátráltatják a mezőgaz­dasági üzemek gépjavítási mun­káját. Ennek enyhítése érdekében már a cikkük kézhez vétele előtt az AGROTRÖSZT-nél intézked­tem, hogy a Tolna megyei gép­állomások a hiányzó alkatrésze­ket megkapják. Azóta a hiány­ként jelzett 179 féle alkatrészből 125 tételt az igénylő gépállomá­sok címére a MEGÉV a központi készletéből leszállította. A hiány­zó tételeket folyamatosan, ahogy ,»»e**azok gyártása, vagy külföldről való behozatala megtörténik, az igénylő gépállomásokhoz eljuttat­ják. Átmenetileg minden bizonnyal enyhítené az aikatrészellátási za­varokat, ha a mezőgazdasági üze­mek a gépjavítás során egymással szoros kapcsolatot létesítenének és szükség esetén alkatrészekkel segítenék egymást. Ez annál in­kább indokolt, mert a gépállomá­sok és az állami gazdaságok rak­táraikban több olyan alkatrészt tárolnak, amelyik egyik üzemben hiánycikként, a másikban pedig elfekvő alkatrészként jelentkezik.” rendelt a szövetkezettől. A pontos és jó munka ered­ménye, hogy az idén újabb rendelést kapott a szövetkezet, mégpedig a tavalyinál tízszerte több, összesen négyszázezer váll­fát kell készíteni, holland ex­portra. " >: '■ ■■■’ A termelés most már zavarta­lanul, ütemesen folyik, naponta 1400—1500 vállfa készül el a szövetkezet asztalosműhelyében. gában a klasszikus és modem balett-művészet motívumait, nagy érdeklődésre tarthat számot. Az együttes országhatárokon is túl növő, jó hírét igyekszik igazolni majd a nyolc balett-művész és a négy operaénekes-szólista. Az előadás kezdési időpontja kedd este 8 óra. regénye rajzolta: SEBÖK IMRE A társadalmi munka elismeréséről Az elmúlt években már gya­korlattá vált, hogy varosokban, községekben új létesítmények — művelődési házak, iskolák, óvo­dák, vízmű, villamosítás — költ­ségvetésének elkészítésekor ilyen tétel is szerepel: társadalmi munka... Nem is egyszer százezer, két­százezer forintokra tehető ez a munka, amely nem más, mint az érdekelt lakosság részvétele, köz­reműködése a létesítmény építé­sében. Olyan munka, amelyet a lakosság — legyen mérpök, tiszt, viselő, közalkalmazott, tsz-tag —, munkaidején felül végez a közjó érdekében. Az egész megyében, de Szek­szárdon is számtalan olyan em­bert lehet találni, aki nem csu­pán egy-egy bizonyos létesítmény megvalósítására áldoz néhány órát, hanem ott lehet találni mindenütt, ahol közérdekről van szó, a köz érdekében kell vala­mit tenni. Pedig nagyon jól tud­ja, hogy munkájáért nem kap semmiféle, és semmilyen összegű anyagi ■ ellenszolgáltatást, mégis nagyon sokszor éjszakákat áldoz fel pihenő-idejéből, a közösség, embertársai . érdekében. «Nagyon sok ilyen ember nevét sorolhat­nák fel csupán Szekszárdon. A legtöbben -elhárították még az el. Ismerő szavakat is, pedig vala­milyen formában köszönetét kel­lene mondani áldozatkészségü­kért. Megérdemelnék. Az ország különböző vidékein Több városban az a gyakorlati honosodott meg, hogy a legtöbbet tevékenykedő társadalmi munká­sokat, akik a legtöbb munkával segítették városuk fejlődését, ta­nácsüléseken, ünnepélyes keretek között díszpolgárrá avatják. Más helyeken jelvényt alapí­tottak, és annak bronz-, ezüst­illetve aranyfokozatával tüntetik ki a legjobb társadalmi munká­sokat. Ha nem is olyan hang­zatos ez a gesztus, mint a dísz­polgárrá avatás, ugyanolyan meg­becsülést jelentene és tartalmá­ban jobban megfelelne az elisme­rés mostani kifejezésének. Az elmúlt években a város la­kossága számos szép példáját adta a társadalmi munkának. Az* idén is, a következő években is a városfejlesztés terveinek valóra váltásánál ugyancsak számottevő szerepet kap a társadalmi munka, amely megfelelő keretek között százezrekkel növelheti a rendel­kezésre álló pénzösszeget. Nyilván elősegítené az idén is, a jövőben is a társadalmi munka szervezését, a lakosság öntevé­keny részvételét, ha a most meg­választott tanács megtalálná a módot, amellyel erkölcsi elisme­résben részesíthetné azokat, akik a legtöbb munkával — fizikai, vagy szellemi munkával — a leg­többet tettek a lakosság, a vá­ros érdekében. Egy ünnepélyes keretek között átnyújtott ízléses, szép formájú jelvényt minden bizonnyal szívesen viselne ruhá­születtek már elképzelések, hogy! ján az, aki nem ritkán még csak valamilyen formában viszonozni köszönömszépent se kapott ál- kellene a társadalmi munkát. I dozatkészségéért BL SÁRKÖZI HÍMZÉS Csak úgy elindultak a Garay tér felé, az üzletekhez, ahogy az ember ajándékvásárolni szokott menni. Nem tudták még, hogy mit vesznek majd, azt sem, hol, de a megbízatást, hogy a nőnap­ra az üzem ünnepeltjeinek aján­dékot hozzanak, — már meg­kapták. Nézelődtek a kirakatok előtt, bent az üzletekben is meg­fordultak, tanakodtak, mert a „keret” nem olyan elkölthetetlen összeg, nem olyan egyszerű az ilyen hivatali ajándékvásárlás. „Népművészet — háziipar” — elment a 'két asszony a bolt előtt, aztán vissza is fordultak, vonzot­ta őket a kirakat, megfogja az embert a művészet szó is, — itt igazán találhatnak megfelelő holmikat. „Népművészet — háziipar”. Megszokott bolti felirat, — de ha az ember belép a boltba, meg- érezheti a szóhasználatban meg­kopott kifejezés mögött rejlő tar­talmat. Szemben a magyar vidék sok-sok jellegzetes szőttese, térí­tője, megannyi féle készítménye sorakozik a polcokon, a faragá­sok barna színe nyugtatja a sze­met, a vert, meg kézzel horgolt csipkék otthonosságot varázsol­nak a boltba, az üvegszekrények polcain a matyóhímzéstől a heve­si keresztöltéses tálcakendőkig, minden megtalálható. Hamarosan ott sorakozik a két asszony előtt a tolnai népművé­szet jellegzetességének, — a sár­közi, kalocsai hímzésnek — sok­sok képviselője. Már csak vá­lasztani kell tudni, hogy az aján­dék tálcakendő, asztalterítő, pár­nahuzat legyen-e? S a választás nem könnyű, hiszen a sárközi asszonyok kezemunkája mellett ott vannak az agárdiak „permet- kéi”, ezek a mélyebb színnel, ap­róbb mintával készített kendőcs- kék, a baranyai szőttesek, a deb­receni szűrrátétes áruk. Végül is egy újdonság segíti a döntést. A sárköziek már nemcsak a szoká- sis piros—fehér—fekete színekkel dolgoznak, most fehér alapon sár­gával kivarrott térítőkét is küld­tek a szekszárdi boltba. Közben a vásárlók mellett meg­fordul néhány érdeklődő is, aki­ket a szépérzékük vezet időről- időre a boltba. (b. k.) V

Next

/
Oldalképek
Tartalom