Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-12 / 59. szám

4

TOI NA MEGY FI NÉPflJSÁG

1961. március 12.

\ IIiám interjú

a tizenöt éves Dunaföldvári Cipéaz ütsz mérlegzáró közgyííléae után

A Dunaföldvári Cipész Ktsz szombaton este tartotta mérlegzáró közgyűlését. A szép eredményeket felmutató kisipari szövetkezet közgyűlésén megjelent Gyerő András, a KISZÖV megyei elnöke. Munkatársunk a gyűlés és a színes kultúrműsor után néhány kérdést tett fel Juhász Istvánnak, a cipészszövetkezet elnökének.

— Mennyi volt a szövetkezet nettó-nyeresége?

— 905 720 forint.

— Osztanak nyereségrészesedést?

— Huszonhárom napot. fizetünk ki nyereségrészesedés címén.

— Mi a legnagyobb gondjuk?

— Az új üzemház építése. Ezt sürgősen meg kell tennünk. A jelenlegi épület egészségtelen, és nem felel meg semmiféle szempontból a korszerű igényeknek.

— tlj részleget is hoztak létre?

— Igen. 1962 decemberében indítottuk be Dunaföldváron az új

férfi, és női fodrászrészleget. 77 518 forint értékű berendezéssel láttuk el. 103 162 forint alapítási költséget fordítottunk rá. Bólcskén is létrehozunk egy férfi, és egy női fodrászüzletet a közeljövőben.

— Az 1963. évi tervükről lenne szíves nyilatkozni?

130 000 pár gumicsizmát gyártunk. 59 100 pár gyermekszandált, 900 pár méretes cipőt. Javítás- szolgáltatást egymillió forint értékben végzünk, össztermelési értékünk 2 millió forinttal lesz több. mint az előző évben. Az 1963-as év első negyedévében 400 pár kohász-bakancsot és ezer pár olajálló csizmát készítünk.

— Mit kívánnak tenni a dolgozók nevelése érdekében?

— Tovább szélesítjük a szocialista brigádmozgalrnat. A múlt év tapasztalatai is azt mutatják; hogy ez óriási, sokoldalú eszköze az emberek nevelésének.

(H)

» m---------M

ilyen karokat térít meg az Állami Biztosító árvíz esetén?

Az elmúlt napokban több termelőszövetkezet kért felvilágosítást arról, hogy az Állami Biztosító árvíz esetén milyen kán térít meg. Boros Ferenc, az Állami Biztosító Tolna megyei igazgatójának tettük fel a kérdést:

— Mit tekint árvíznek az Állami Biztosító?

A termelőszövetkezeteknek az általános vagyonbiztosítás keretében az Állami Biztosító teljes anyagi fedezetet nyújt tűz-, jég-, vihar- és az állatkárokra. §öi megtéríti az árvízkarbknak 50 százalékát is. Az árvíz okozta károk közül azokat térítjük meg a termelőszövt tkezetekhék, amelyeket a folyóvizek, élővizeid kiáradásából keletkeznek. Nem térítjük meg azt a kárt, amit az árvíz a hullámtereken okoz. A belvizek okozta mezőgazdasági károkra nem vonatkozik a biztosítás. Az árvízkárokat a termelőszövetkezet általános vagyonbiztosítása alapján kizárólag a közös gazdaságoknak térítjük meg, a háztáji vagy egyéb biztosítások az árvíz okozta károkra nem vonatkoznak.

— Milyen egyéb károkért fizet a termelőszövetkezeteknek az Állami Biztosító?

— Számos formában térít károkat a biztosító. Közülük talán a legjelentősebb a vihar okozta, és az állatelhullásokból eredő károk megtérítése.

Minden évben sokezer viharkár éri a termelőszövetkezeteket. A biztosító azokat a károkat téríti meg, amelyeket másodpercenként 15 méternél nagyobb sebességű szél okoz a lakóépületekben, berendezési és felszerelési tárgyakban. Természetesen ez a megállapítás vonatkozik a háztáji és egyéb biztosítási fajtákra is. A biztosítás nem terjed ki a lábonálló, vagy learatott termésben keletkezett viharkárokra.

Ami az állatkátokat illeti, elmondhatom. hogy a népgazdaság érdekeit tartjuk szem előtt, amikor magasabb összegű kártérítést nyújtunk — ha például a sertés az állatorvos engedélyével kényszervágásra kerül és így a húsát is megmentik a fogyasztók számára. A termelőszövetkezet elsőrendű érdeke, hogy a feltételekben meghatározott időn belül az elhullott állatot 15 napon belül jelentse az Állami Biztosítónak.

— Mivel segíthetik az Állami Biztosító munkáját a közös gazdaságok?

Mindenekelőtt a károk gyors bejelentésével. Az eljárás szak- szerűsége megkívánja, hogy a kárszakértők a kár bekövetkezte után minél előbb megszemlélhessék és annak alapján a károkat felbecsülhessék. — mondotta befejezésül Boros Ferenc.

EGY CSENDES OTTHON EREJE

A főtértől távolabb, az egyik- csendes mellékutcában áll a szülőotthon épülete. Inkább villaszerű a ház, és hogy szülőotthonnak már kicsi, az hamar felfedezhető. Az emeleten nemcsak a kórtermi ágyak foglaltak, hanem még a folyosóra is jutott beteg, a pótágyra. S ha tűzrendészed szempontból talán emelhetnének is kifogást ez ellen, a létszámot csökkenteni nagyon nehéz lenne. Hiszen nemcsak a községből, Paksról, hanem a járás, a megye egész területéről, de még távolabbi városokból is érkeznek ide betegek.

A folyosón kismamák pihennek, beszélgetnek, foglalt a műtő, a főorvos, dr. Csók István ismét egy kisembert segít világra. De várják odalent, a rendelő előtt is. A paksi otthonban nemcsak fekvőbetegekkel foglalkoznak. Onkológiai, nőgyógyászati szakrendeléseket is tartanak, és terhestanácsadás is folyik.

Az utóbbi évben intenzívebb munkát végez a szülőotthon. Régebben szó sem volt zsúfoltságról, három-négy szülőasszonynál több nemigen feküdt bent, és a szülőotthon járási egészségügyi szolgálata is lanyhább volt. És ez a járás egészségügyi statisztikájában is felszínre került. Paks állt legrosszabbul a megyében, de országosan is, például a csecsemő- halandóság tekintetében. Ma már a megye legjobb járásai közé tartozik ebből a szempontból is.

A változásban része van a szülőotthon intenzívebb munkájának. Célszerűbb költségvetéssel bővítették is az otthont, új kórtermet, fürdőszobát építettek, kiegészítették a felszerelést. Az ágyki használás magasan 100 százalék fölött áll, s ez újabb fejlesztést sürget.

Ami ebből mindnyájunk számára érdekes: a paksi szülőotthonban megtalálták a módját annak, hogy az otthon betölthesse hivatását. Egy év alatt felelősségteljes munkával nemcsak az otthonnak szereztek jó hírt, hanem befolyásolták egy egész járás egészségügyét. S ez az. ami feltétlenül említést érdemel. B. K.

ALEKSZANDR NASZIBOV:

EJTEK HELY

/^// >

Fordította: Szalhmári Gábor VJ/tUW/Í

Néhány évet a Ruhr-vidéken töltöttem, időszaki munkákkal kerestem kenyeret a bányákban. Ott — úgy gondoltam, — mindig lehet valamilyen elfoglaltságot találni. De később már időszaki munka sem akadt. S ekkor megint nyakamba vettem az országot. Kétszer Voltam munkatáborban. Olcsón megúsztam: összesen még egy esztendeig sem tartottak ott. Aztán visszamentem a szülőföldemre.

Akkoriban igen nehezen kapott munkát az ember, de nekem szerencsém volt. A hamburgi város- gazdaságnak csatornatisztító munkás kellett. Jelenikeztem. Felvettek és egészen harminchétig kihúztam ott. Abban az évben hallottam, hogy Ostburgban (szintén az Elba partján van ez a város, akárcsak Hamburg, de egy kissé lejjebb tőle) munkások kellenek valami hadianyag-gyárba. Odamentem. A gyárban aknákat és tüzérségi lövedékeket csináltunk. Ekkor én már tizenkét éve tagja voltam a kommunista pártnak. Hogyan menekedtem meg a lebukástól, és hogyan sikerült szabadon maradnom? Az igazat megvallva, nem tudom. Lehetséges, hogy azért, mert én nem törekedtem előre, soha nem tartottam beszédet. Valószínűleg mindössze ennyi a dolog magyarázata. Szóval akárhogy, akármit, de épségben megúsztam. Volt munkám, amelvet elég jól megfizettek, Volt‘lakásom, inni nem igen ittam, úgy hogy nyugodtan családot alapíthattam volna. De nőtlen maradiam, és most talán jobb is igy...

Aztán kitört a háború. A helyembe hamarosan valami lengyelt tettek, ajd a keletről hozott munkások közül való volt. engem meg behívtak katonának. Jó másfél esztendőt lehúztam Franciaországban, aztán pedig végigcsináltam Rommellel az egész afrikai hadjáratot. Majdnem ott is hagytam a fogamat. Az utóbbi másfél évet a keleti fronton töltöttem.

Vagy húsz nappal ezelőtt a századparancsnokom megdicsért az egész egység előtt, amiért elhárítottam egy tüzet az élelmiszerraktárban. amely mellett

szolgálatot teljesítettem. Felolvasták a parancsot, hogy jutalmul hazamehetek szabadságra.

Lehetséges, hogy nem is éltem volna a_ szabadsággal, hiszen őszintén megvallva, nincs kihez utaznom. De vagy három nappal előbb, ahogy ez az eset történt, levelet kaptam a barátomtól. Max Wiesbachnak hívják. Együtt dolgoztunk az ostburgi hadianyag- gyárban. Nagyon rendes volt hozzám, sőt egyszer még ki is állt mellettem, amikor a mester, akinek valami miatt nem tetszettem, befeketített a főnökségnél. Oh, Max osztályon felüli hegesztő! Még a gyár igazgatója előtt is tekintélye van.

Max levele a legközömbösebb dolgokról szólt: ez egészséges, amaz betegeskedik, ( az időjárás ilyen, meg olyan, a gyárban minden a régi. De. ahogy mondani szokás, a sorok között olvasva éreztem, hogy valami foglalkoztatja. nyugtalanítja őt. A levele végén ezt írta: ..De jó lenne, ha sikerülne néhány napra hazaruccannod!” Arra gondoltam, lehetséges, hogv valami bai érte, és most segítségemre, jótanácsra lenne szüksége. Miért ne menjek Ostburgba. ha egyszer lehetőségem van rá?

És elutaztam. Az első éjszakán csaknem hajnalig beszélgettünk Max-szal. A következő napon úgyis a délutáni műszakban dolgozott. Másnap este, amikor már megvacsoráztunk, és kényelmesen fűi tűk a füstöt. Max közelebb halóit hozzám. Hangját csendesebbre fogva mondta, hogy be akar avatni egv különös ügybe.

Röviden a következőt mondta el. Az esvik éjjel — három héttel azelőtt, hogy és szabadságot kaptam — kopogtak Máx alfaján. rMár aludt. A kopogásra felkelt az ágyból.

Ki az? — kérdezte Max az ajtóhoz lépve.

— Nyissa ki. A Gestapo.

Max. velem együtt, utálja a nácikat. Igaz. nem kommunista, de becsületes, egyenes, igazságos. Egyszóval igazi munkás .. . Amikor meghallotta, hoev éiieli vendégei a Gestapo-pribékek. hirtelen megbújt az ajtó mögött. Mitévő legyen? Megszökni nem szökhetett, hiszen a lakása harmadik emeleti s ráadásul csak

A párthatározat végrehajtásáért:

egyetlen kijárata van. az. amelyik előtt a Gestapo emberei álltak. ivlaxnál nem volt odahaza semmi törvénybe ütköző dolog. Ezért úgy döntött, legjobb lesz késedelem nélkül ajiót nyitni. Ezzel is mutatva, hogy a lakás 'tulajdonosa nem fél sem a letartóztatástól, sem a házkutatástól, mert hiszen tiszta a lelke. Max így is cselekedett.

Három fekete egyenruhás lépett a lakásba.

— Ün Max Wiesbach? — kérdezte a Hauptmann. — A Gan- Behmer gyár hegesztője?

— Igen.

— Víz alatt dolgozott már?

— Vágni kell? — kérdezte vissza kissé félénken Max.

— Vágni és hegeszteni.

Max elmondta, hogy katonakorában a flottánál teljesített szolgálatot, ezért ismeri a viz alatti munkát.

— Rendben van, öltözködjék fel és jöjjön velünk, — rendelkezett a Gestapo-tiszt.

Max és kísérői néhány perc múlva már a gépkocsiban ültek, amely a ház előtt várakozott.

Előbb a gyárba mentek el. A Gestapo-tisztek megkeresték az ügyeletes mérnököt, s az engedélyt adott, hogy magukhoz vegyenek a raktárból két hegesztőpisztolyt, és hozzá hét gázballont. Az egészet betették a gépkocsi csomagtartójába.

— Induljon, — adott parancsot a Hauptmann, miközben előre ült, a sofőr mellé.

A két másik tiszt hátra ült, közrefogta Maxot. Az autó elindult. A gestapósok felhúzták a homályos üveget, amely az utasteret elválasztotta a sofőr kabintól, s elfüggönyözték az ablakokat. Max egy valóságos mozgó börtönbe került. Megértette, hogy egy fontos objektumra viszik, amelynek helyét titokban akarják tartani.

Max mindebből úgy ítélte, hogy a munka befejezése után feltehetően nem szándékozzák öt kivégezni. Különben a Gestapo emberei nem tanúsítanának ekkora elővigyázatosságot.

Az utazás vagy két óráig tartolt. A gépkocsi előbb Ostburg utcáin kanyarodott. aztán a városon túlra ment: nőtt a sebesség, kevesebb lett a fordulás. Az utolsó kilométereken már igen lassan haladt a kocsi, hol jobbra, hol balra dőlt élesen, mintha gerendák feküdtek volna keresztben az úton. Max-ban ez azt a gyanút keltette, hogy erdei csapáson mennek, s a százados fák tőidből kiálló gyökerein bukdácsol az autó. Erre vallott az a tompa zúgás is. amely valahonnan felülről kezdett hallatszani. Ezéles időben zúg így az erdő . .

(Folytatjuk)

......................................................

I

I tárgyalásokat kövessék a tettek

Elcsendesedett a tolnai gimnázium udvara. A tízperces szünet befejeződött. A diákok elfoglalták helyüket a padsorokban, folytatódott a tanítás.

Ezúttal csendes az udvar, de nem mindig van ez így. Néha szokatlan zaj hallatszik az iskola udvarából. És ezt a zajt nem a tanulók lármája okozza. Vontató, teherautó dübörgése és zsákok porolásának zaja hallatszik és nyomában éktelen porfelhő.

Néhány évvel ezelőtt a tolnai „öreg laktanyát” iskolának alakították át. Az épületben egy olyan vállalat is elhelyezkedett, amely egyrészt akadályozza az iskola további fejlődését, másrészt rontja az iskola levegőjét. Ez a megállapítás nem afféle cinikus élcelődés akar lenni. A valóságot tükrözi.

A Földvári Mihály Gimnázium létesítését Tolnán és a környező községekben örömmel fogadták. Az alakulás óta eltelt néhány év azt igazolta, a gimnázium — rendeltetésének megfelelően — beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Jól felkészült fiatalokat ad továbbtanulásra, annak ellenére,

hogy sok a vidékről bejáró, az úgynevezett utazó diák.

Az „öreg laktanya” helyén létesült gimnázium évről évre fejlődött. Állami beruházással az épület egyik szárnya új tető alá került. Kicserélték az ablakokat, a régi. korhadt hajópadlót felszedték, s leparkettázták a tantermeket. A régi, sötét legénységi szobák egészséges, világos tantermekké alakultak át.

Az iskola levegője mégsem tiszta. A szennyeződést egy olyan raktár okozza, amelynek semmiképpen sem szabadna az iskolával közösködni. Ez a vállalat a TER- ZSÁK.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a gimnázium létesítése előtt az „öreg laktanyában” a Terményforgalmi Vállalat tolnai telepe működött. Két-három évvel ezelőtt megszűnt a decsi TER- ZSÁK-telep, s valamilyen kooperáció következtében ez a vállalat is Tolnára költözött. Időközben szóba került a tolnai gimnázium bővítése. Tárgyalások folytak arról is. hogy emeletráépítéssel vízügyi iskolát létesítenek. Ekkor

kezdődött meg a helyi szervek és a Terményforgalmi Vállalat között a tárgyalás. A Terményforgalmi Vállalat kiköltöztetése megoldódott. A községi tanács a régi villanytelep épületét adta át terményraktárnak. A dolognak ez a része elintéződött. Nem így a TERZSÁK kiköltöztetése, pedig a zsákraktár máshova helyezését egészségügyi szempontból is sürgősen meg kellene oldani. Erie egyébként a járási tanács egészségügyi csoportja határozatot is hozott. Indok: a raktár üzemeltetése a tanulók egészségét veszélyezteti. Az iskola udvarán történik ugyanis a tsz-eknek kölcsön- képpen kiadott zsákok porolása. A zsákokból ki rázot t por egészségre ártalmas vegyianyagot tartalmaz. E?ért hozta meg a járási tanács a TERZSÁK költöztetésére irányuló 2908/1961. számú határozatát.

A másik része a dolognak az, hogy az iskola bővítése időszerű. Az MSZMP Tolna megyei Bizottsága ötéves kulturális programja foglalkozik az iskola bővítésével: „A tolnai középiskolát 12 osztó.-