Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-05 / 53. szám

4

TTH.JÍÁ STECtn l'ítPtJSAC

Í9G3. március 5.

Vérrel szerzett barátság

Mindkét karján látni lehet a — Itt, a Szekszárdi AKÖV-nél tű nyomait. Harmincegyszer négy sok véradó .van? deci vért adott nyolc év alatt. Ez — Sajnos, kevesen vagyunk, összességében több mint 12 litert Nehéz a szervezés, tesz ki. Életeket mentett meg! Hatalmas kerék fölé hajol. ForElővesz egy levelet. Egy bá- ró gumit illeszt rá. Hirtelen égett nyásztanuló írta. Vaszkó Sándor- gumiszaggal telik meg az apró nak hívják. A csille összelapította kis műhely. A gumiragasztó rész- a mellét. Nézem a tintával írt légnél nem könnyű a munka. A sorokat. nehéz gázok kábítják az embert.

„— Köszönöm, hogy elősegítet- Amikor végez a művelettel, kö- te gyógyulásomat'’. zel lép hozzám.

Még akkor nap meglátogatta — A múltkor vitatkoztam az Vaszkó Sándort, amikor kézhez egyik szakival. Azt mondta, ő kapta a levelet. A beteg jó han- nem adja oda pénzért a vérét, gúláiban volt. Furcsa felfogás! Mit szól hozzá?

Mikor szánta rá magát, hogy Az ilyen megjegyzéseket nem en~ véradó lesz? gedheti csak úgy el a füle melA kérdésre rövid gondolkodás lett az ember, után válaszol. Az arca most is haragossá vá— Katonakoromban. Hirtelen ük. Cigarettára gyűlt, mélyet

kellett a vér. szippant és folytatja.

— Miért? — Ha vért ad az ember. több.

— Szerencsétlenség történt. A táplálékot követel a szersérült rengeteg vért veszített. Jó ' ezet. A pénz elmegy az erőpót- barátom volt. Egy teherautóra va- *asra. Kern pénzért adjuk a vért. ló katona ment. be a véradó álló- ^ ,'e.r^ ,nelT1 megfizetni,

másra, hogy megmentsük. Én is Öriasi kincs! Ezt azok tudják közöttük voltam. A-vércsoport ^Siobban. akiknek szükségük kellett. Az én vérem megfelelt. van ra'

Nagyon megörültem. Pedig altkor Megint a hatalmas autóbusz- még féltem a tűtől. Szerettem kerékhez Jép. A füsttől alig látom

volna a fiút megmenteni. Nem alakját. Aki nem szokott hozzá

sikerült. Meghalt. A temetésén az égett gumiszaghoz, alig bírja elhatároztam, hogy rendszeres pár- percnél tovább. Csötönyi véradó leszek. Pál naponta nyolc órán át a beElőveszi_ vöröskeresztes jelvény- teg kerekeket gyógyítgatja és ha nyel ellátott könyvecskéjét. Né- .donor' kötelessége szólítja, ak- zem a bejegyzéseket. Már csak- kor indul a véradó állomásra,

nem betelt. Az utolsó oldalon ahol már jól ismerik és a rutinos

megpillantom a donor kötelessé-, véradó nyugalmával nyújtja a tűt geit: tarló orvos felé a karját. Ha meg.,A véradásra vonatkozó felszó- ismerkedik azokkal, akiknek lításnak késedelem nélkül eleget adott a véréből, barátság születik teszek és a megadott helyen és az ismeretségből. Ahogy tréfásan időben pontosan megjelenek.’’ említette: ..A vérrel szerzett ba- Csötönyi Pál eddig még mindig óságok a legtartósabbak". teljesítette a kötelességét. H. T.

A lexikon is tévedhet

Földrajzi érdekességek

Lapozgatom a Révai-lexikont. Régi kiadás, azóta számos olyan fogalom született, amelyet még meg sem említ, de azért hasznos „biblia”. Becsülete' van még mindenütt — és értékét is elég magasra taksálják.

Hanem van. amiben a Révai- lexikon is téved. Egyik címszó, Borjúd mellett például ez áll: ,.Uj-Dombóvárhoz tartozó puszta. Tolna vármegye dombóvári járásában: Petőfi Sándor kedvelt tanyája volt.”

Mi, Tolna megyeiek tudjuk, hogy Borjúd nem Petőfi tanyája volt, lan.cm a Sass-csaiád kúriája. A költő csupán vendégeskedett ott. A kúria kertjében lévő méhesben szeretett pihenni, ott született több verse is.

Azt ugyanúgy tudjuk, hogy ez a Borjúd nem U jdombóvárhoz, hanem Kölesdhez tartozik. A lexikon szerkesztője vagy nem tudta, vagy figyelmen kívül hagyta, hogy Tolna megyében két Borjúd van, és a dombóvári járásban lévőt kapcsolta Petőfihez.

Ha már a földrajz megtréfálta a lexikon szerkesztőjét, meg kell említeni, hogy nem csupán Borjúdból van kettő. Ifigéniamajor is kettő van Tolna megyében: Udvari és Sárszentlőrinc között az egyik, a másik Kajmádhoz közel, a Szekszárdi Állami Gazdasághoz tartozik.

Mindenki ismeri a mondást, hogy: Messze van, mint Mekka Medinától. (Mohammed prof éta 622 ben vándorolt Mekkából Med’fiába. ezt az eseményt mint Mohammed futását emlegetik.) Ez a Medina most Al-Madina néven szerepel Szaud-Arábiában, s így a mi. Tolna megyei Medinánkon kívül még van másik három; egy Brazíliában, egy az USA-ban, egy Spanyolországban. Azt az olvasókra bízzuk, hogy melyikre érti •most a Mekkától való messzesé get...

Vagy itt van például Zomba. Ez a Tolna megyei falu afrikai névrokonnal dicsekedhet, a hatezer lakosó nyasszaföldi Zom bórái, .

De nagyon sok azonos nevű helységet lehet találni a különböző világrészeken. Ismert autómárka — és katalán női név — a Mercedes. Nos, ilyen nevű helységből hatot találunk a térképen: hármat Argentínában, egyet Bolíviában, egyet Uruguayban. egyet az USA-ban, Texas államban.

Az elmúlt években pusztító földrengés telte ismertté a marokkói Agadir nevét. Ugyanilyen nevű város a Szovjetunióban, Kazahsztánban is található.

A Nagy Sándor alapította Alexandria El-lskandariya néven szerepel. Rajta kívül a térképen tizenkét Alexandria nevű várost találunk; ötöt az Egyesült Államokban, kettőt Kanadában, egyet Ausztráliában, egyet Bi azíliában. egyet Dél-Afrikában, egyet Romániában, egyet Uj-Zélandon.

De Alexandrián is túltesznek a Newport nevű városok. Ilyen nevű tizennégy van, köztük hét as. Egyesült Államokban. Érdekes, az USA különböző államaiban valósággal hemzsegnek a hasonló nevű helységek. Monticello elnevezésű van hat, Greenville tizenegy

— és egy most divatba jövő tánc

— Madison is van nyolc.

Az angliai Greenwich a csillagvizsgálójáról , ismert, és az ott mért időhöz igazodnak a zóna- idők, például a nyugat-európai, a közép-európai, a kelet-európai és az ázsiai idők. Az USA Ohio nevű államában is ván Greenwich nevű város.

A felsoroltakon kívül még számtalan hasonló nevű helység, | város van. Befejezésként még egy | példát említünk: a mi Bihar me- I gyénken kívül létezik Bihar ál- \ lam is, India egyik Állama. j

Bi. t

ALEKSZANDR NASZIBOV:

EJTEK HELY

az Aliban

Fordította: Szathnaári Gábor

Z.

Három fegyveres járőr termelt előtte. Mitévő legyen? Visszaforduljon, s kísérelje meg, hátha sikerül egérirtat találnia? Körülnézett. Vagy tízen rohantak a nyomában. Egész utcaszélességben futottak, is köztük volt egy rendőr is. Semmi remény nem látszott, hogy áttörheti ezt a valóságos csatárláncot. Az pedig még reménytelenebbnek tűnt, hogy futni hagyja a három fegyveres katona, akik — sejtve, hogy valami nincs rendben — egyenesen feléje tartottak.

Az üldözök közeledtek. A zse- bes az utolsó percben egy kaput pillantott meg, amely valamilyen ház udvarára nyílt, s azon vetette be magát.

Amikor az üldözők az udvarra értek, a tolvaj a hatalmas épület faluhoz erősített tűzoltólétráin kapaszkodott felfelé. Már a második emelet magasságáig ért.

Két járőr, hátára vetve a géppisztolyt, a nyomába eredt, A harmadik katona és a rendőr pedig a lépcsóházba sietett, lrogv a padláson keresztül a tetőre jusson.

Jókora tömeg verődött össze az udvaron. Szemük láttára ért fel a tolvaj a lépcső legfelső fokára, s ott eltűnt.

— Most már elinal, — szólalt meg a tömegben egy kisfiú, aki hatalmas, a kelleténél szemlátomást jóval nagyobb gumicsizmában lábatlankodott az emberek között.

— Nincs hová mennie, — felelt magabiztosan a házmester. — A mi házunk leét emelettel

magasabb a szomszédosaknál...

A házmester nem fejezte be. A tető szélén megjelent a rendőr. Levette tányérsapkáját, s meglengette, amiből a lentiek megértették: a tolvajt elfogták.

A rendőr, a három járőr és a zsebes nemsokára az udvarra ért. A rendőr a katonák gondjaira bízta a tolvajt, ő maga pedig a kárvallottat próbálta előkeríteni. De annak nyoma veszett.

•

Személykocsi állt meg a rendőrség épülete előtt. Két civil- ruhás férfi szállt ki belőle. Egyenesen a parancsnoki irodához tartottak. Sirokov rendőrőrnagv már várta őket. Telefonon jelezték neki jövetelüket. A két férfi elé sietett.

— Erőt, egészséget ezredes

elvtársi — köszöntötte az idősebb. magas, kövérkés férfit.

Az bólintott, kezet fogott vele. s Un sara mutatott.

— Ismerkedjenek meg. Szemin őrnagy. Artyomij Iljics Szerrün.

Sirokov es Szerrün kezet fogott.

Sirokov már hatodik éve dolgozott Baku egyik központi kerületének ezen a rendőrkapitányságán. A napi ügyek nem egyszer hozták össze Azizowal, az állambiztonsági hivatal ezredesével. Azizovnak rendszerint igen bonyolult, nehéz nyomozati feladatai voltak. Két alkalommal Sirokov is részt vett az akcióban, amelyet Azizov irányított.

Mi hozta ma ismét ide az ezredesi? Sirokov vizsgálódva néz-- te. Azizov termetes, teljesen kopaszra borotvált fejét, pirospozsgás arcát, finoman ívelt, kerek- ded állát, s várt.

Azizov elővette cigarettatárcáját, megkínálta a két tisztet, s maga is rágyújtott.

— Mutassa meg a képet. — szólt utitársának.

Szemin elővett a zsebéből, és odanyújtott Sirokovnak egy fényképet.

Középkorú sovány és a felső teste után ítélve, magas férfit ábrázolt a fénykép. Sirokov figyelmesen tanulmányozta a fényképen látható férfi szökés-fehér szemöldökét, mélyen bennülö szemét, orrát, amelynek alig észrevehető volt a hajlata, s a hegyét egy kis barázda szelte át, hosszú nyakát, amelyről óriási ádámcsutka dudorodott ki az álla alatt.

— Nem. — szólalt meg. amikor visszaadta a fényképet, — Ilyen személyt nem ismerek.

A választ igen szórakoztatónak tartotta az ezredes. Elmosolyodott.

Sirokov észre is vette, s még- egyszer kezébe fogta a fényképet.

— Nem. Határozottan állítom, nem ismerem, — mondta most már magabiztosabban. — Nem találkoztam még vele, ezredes

elvturs. Becsületszavamra nem.

— Ezt az embert letartóztatták,

— felelte. Azizov. — Ul. Méghozzá éppenséggel itt maguknál.

Sirokov maga elé húzta a nap bűneseteiről szóló jelentéseket.

— Tolvaj? — kérdezte. — Zsebmetszés a villamoson?

— Pontosan ez az, — felelte Szemin.

— Várjanak csak... Várjanak csak... Dehát éppen maguk érdeklődnek utána?

Azizov bólintott.

— Akkor meg mi értelme volt a lopásnak? — Sirokov felkelt a díványról. — Elment ennek az esze, vagy mi? Nem megy a fejembe.

— Nekünk is feladta a leckét.

— Azizov kis szünet után folytatta. — Elég messziről küldtek ide még másfél hón?opal ezelőtt. Szemmel tartjuk. Minden alapunk megvan a feltételezésre: fontos ügy miatt jött. Még alighogy akcióba kezdett, s nesze neked, belekeveredett ebbe a zsebmetszésbe.

Sirokov megnyomta az asztali csengő gombját. Bejött a titkár. A rendőrömagy átadta neki a villamoson történt eset jelentési;, miközben ujjúval aláhúzta a színhelyre vonatkozó mondatot.

— Ellenőrizze, hol van a letartóztatott és ki vezeti a nyomozást.

A titkár hamarosan visszajött, s' jelentette: a letartóztatott beismerte a tolvajlást.

— Beismerte, hogy zsebmetszést követett el? — kérdezte csodálkozva Azizov.

— Még nleg is bánta a tettét. Megesküdött, hogy többször nem fordul elő.

Azizov megkérte Sirokovot, adjon engedélyt titkárának a távozásra. A letartóztatottat pedig — mondotta — jó lesz szemmel tartani, de kihallgatni egyelőre nem kell.

(Folytatjuk)

TALÁLKOZÁS

az esti személyvonaton

A Déli pályaudvarról indult esti személyvonat nagy püfögóssel, méltóságteljesen, megszokott

gyorsasággal falta a hosszú kilométereket. Egymás mellett ültek a fapadon. Sorban maradoztak el az állomások, ők ketten örültek a találkozásnak, és csak meséltek, meséltek egymásnak.

A két fiatalember, aki az ablak melletti pádon beszélgetett, egy év óta nem találkozott. Bár egy faluban éltek, elválasztotta őket a sors. Lajos, az idősebbik megnősült, és feleségével belépett a tsz-be. A mellette ülő. egykori iskolatárs, Béla pedig elment a fővárosba, gyári munkásnak. Most aztán összehozta őket a véletlen, ezen a vonaton.

— No, hogy tetszik a városi élet? Hogy vagy? — kérdezte barátját Lajos.

— Nem panaszkodhatom, jól. A munkahelyemen szeretnek. és szépen is keresek. Sokat járok szórakozni — válaszolta dicsekedve Béla.

— Akkor... szóval nem bántad meg. hogy a falusi életet városival cserélted fel?

— Nem.

— És mennyi a kereseted a gyárban?

— Hát, megkeresem az 1400— 1500 forintot havonta.

Lajos hosszasan elgondolkozott Béla szavain. Ezerötszáz forint... Szép kis összeg. Lehet, hogy Béla cselekedett okosabban? Elment a városba, jól keres, és nincs gondja semmire.

— Mi újság a faluban? És ti hogyan éltek? — törte meg a csendet Béla. — Ott laktok még a régi házban? Eszébe jutott a hosszú cselédház, lapos nádfedelével. Itt születtek mindketten, és itt nőttek fel, egymás szomszédságában.

— Már nem ott lakunk — válaszolta elmosolyodva Lajos, akiben szintén felvillantak a múlt rossz emlékei. — Tudod, az ősszel építettünk egy kis házat az újsoron.

— Uj házat? Olyan sok pénzetek van? — csodálkozott Béla.

— Sok a fenét! Zárszámadáskor megkaptuk a tsz-ben a munkaegység-részesedést. Tudod, a feleségem■ is dolgozik, és volt 560 munkaegységünk.

— Mennyivel fizették? — kérdezte kíváncsian a. másik.

— Mennyivel is?... Várjál csak, nem is emlékszem pontosan. Azt hiszem, 45 forintot ért egy munkaegység készpénzben.

Béla számolni kezdett magában. Csak úgy futtából szorozta össze a számokat. Ötször négy húsz, hatszor négy huszonnégy, az 22 400. ötször öt huszonöt, hatszor öt harminc, az közel háromezer. Ez így összesen több. mint huszonötezer, számolta mégegy- szer Béla.

— Hiszen... te jobban keresel, mint én — mondta barátjának és szinte kételkedett saját számolási

tudományában. Közben a havi 250 forintos albérleti szobára gondolt, amiben Budán lakik, meg a tizenöt deka szalámira, amit esténként szokott vásárolni vacsorára.

— Ehhez még számold Hozzá a termények árát is — mondta nevetve Lajos.

Egy kis szünet után ismét Lajos szólalt meg: — Látod, elég szép a jövedelmünk, és mégis kínlódom, szenvedek. Kínlódom, érted?

Csodálkozva nézett rá barátja és bosszúsan legyintett.

— Ugyan! Te kínlódsz? Ilyen szép kereset mellett szenvedsz? Házat vettél, feleséged, szép családod van. Én meg a fővárosban 1500 forintot keresek és albérletet fizetek. Esténként meg hideg vacsorát eszem — mégsem panaszkodom.

— Ez igaz — szólt keserűen Lajos, miközben a leszálláshoz készülődtek —. de neked még nincs anyósod, és nem tudod, hogy mit jelent azzal együtt élni — válaszolta nagy komolyan Lajos.

A: esti csöndben csikorgó fékezéssel állt meg a személyvonat a kivilágított kicsi állomáson. A harmadik kocsiból kilépő Lajost anyósa várta, és köszöntötte elsőnek. A vöt csókolgató anyós láttán Béla számára azóta is rejtély. hogy vajon igazán szebb-e a: a városi élet a falusinál?

— Fekete László —

t