Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-05 / 53. szám

mm mstmam. «nw TOLNÄ »El 9 • neHüiAa& A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT IOI. N a MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TAN A CS LÁPJA »6t XIII. évfolyam, 53. szám. ÁRA 60 FILLÉR Kedd, 1963. március 5. I Gyorslista az I. Béke­kölcsön sorsolásáról (7. o.) Megalakult Szekszárdon az első lakásszövetkezet <3. o.) Akadémia asszonyokkal (4. o.) A társadalmi bíróságok munkájáról (3. o.) A Béke-világtanács Elnökségének okmányai: Legyen 1963 tavasza a békeharc történelmi fordulópontja Malmö, (TASZSZ). A Béke-vi­lágtanács Elnökségé az alábbi do­kumentumokat hozta nyilvános­ságra: Felhívás Európa népeihez! Európa népeinek meg kell ér­teniük, hogy a nukleáris háború veszélye ma komolyabb, mint va­laha. De Gaulle és Adenauer ka­tonai szövetsége, a többoldalú NATO-aíomerő létrehozása, az Európában lévő külföldi' nukleá­ris támaszpontok, a Polaris-ra- kétákkal felszerelt tengeralattjá­rók és hadihajók jelenléte az Északi-tengeren, az Atlanti-óceá­non és a Földközi-tengeren — fo­kozzák ezt a veszélyt. Ezzel egyidejűleg újabb aggo­dalmat keltenek a Bonn—Párizs —Madrid tengely létrehozására tett lépések. Ezek felelevenítik azon baljós esztendők rossz emlé­két, amelyeket Európa átélt a múltban. Megdöbbentő, hogy a múlt tanulságait ilyen könnyen el lehet felejteni. A francia—nyu­gatnémet paktum katonai cikke­lyei lehetővé teszik, hogy a Bun­deswehr nukleáris fegyverekhez jusson. Ilyen körülmények között min­iden népnek mély nyugtalanságot kell éreznie. Ezek az új háborús intézkedések, valamint a még megoldatlan politikai problémák sürgetően követelik, hogy min­den nép a leghatározottabban kö­vetelje kormányától: létesítsenek Közép-Európában olyan övezetet, ahol nem lesz­nek nukleáris fegyverek, s a fegyverzeteket korlátozzák; szá­moljanak fel minden külföldi nukleáris támaszpontot Európá­ban; kössenek nemzetközi egyezményt a második világ­háborúból fennmaradt európai problémák rendezésére; minden ország ismerje el a két német államot, és azok jelenlegi hatá­rait; oldják meg Vyugat-Berlin problémáját olymódon, hogy ez a város ne legyen többé a hidegháború központja, bizto­sítsák polgárainak érdekeit és jogait, és szavatolják korlátlan kapcsolatait minden országgal. E javaslatok rendkívül fontosak Európa valamennyi országa szem­pontjából. A veszély napról nap­ra növekszik. A népek kötelesek cselekedni, hogy megmentsék Európát és az emberiséget A Béke-világíanáes Elnöksége Malmö (Svédország) Felhívás a leszerelés és a béke tavaszi hadjáratára! Felhívunk minden békeszerető férfit és nőt, minden békemoz­galmat és szervezetet, hogy az el­következendő hónapok során in­dítsanak egyidejűleg a világ min­den országában széles körű béke­védelmi tevékenységet. Bár a leszerelési bizottság gen­fi ülése tanácskozik, és sok he­lyen szavakban elismerik a békés rendezés szükségességét, mégis szükség van erre a tevékenység­re, mert a háborús költségveté­sek rekordmagasságot értek el, fokozódnak az aktív háborús elő­készületek, a tárgyalásokat, visz- szautasítják, vagy halogatják, s a veszély fennáll, sőt fokozódik. A többoldalú NATO-atomerők megalakítása azt eredményezi, hogy a Polaris-rakéta elterjed az egész Világon, tovább növelve a háborús veszélyt. A Pentagon nyíltan síkraszáll az úgynevezett ,,megelőző stratégia”, vagyis a tá­madást kezdeményező politika mellett. A De Gaulle—Adenauer szövetség és a francia—spanyol katonai tárgyalások veszedelme­sen élezik a nemzetközi feszült­séget. Ugyanakkor fokozódik az Egyesült Államok katonai be­avatkozása Dél-Vietnamban, azzal a célzattal, hogy elnyújtsa azt a kegyetlen háborút. Újabb veszély fenyegeti Kuba szabadságát. A népi-nemzeti mozgalmak elnyomására és az ar­ra irányuló kísérletek, hogy meg­hiúsítsák a nemzeti függetlenség megszerzését célzó jogos törekvé­seket, felszítják a háború újabb tűzfészkeit. Az események ilyen irányú fejlődése a megsemmisü­lés felé sodorja a világot. Ez el­lentmond a népek akaratának. Az emberiség a nukleáris veszély megszüntetését, kívánja, a békés együttélésre és a fegyverkezési kiadások csökkentésére törekszik. A tapasztalat bebizonyította, hogy kölcsönös jószándék esetén még a legnehezebb kérdések is békésen megoldhatók. Tétlen vá­rakozással nem érhetjük el a bé­két. A béke mindenkitől tetteket követel. Az egész emberiségnek hallat­nia kell szavát, hogy döntő for­dulat történjék a háború politi­kájáról a béke politikájára. A bé­ke érdekében sürgős tettekre van szükség, s ezeket a békéért, har­coló szervezetei; és személyek vi­lágszerte támogatják. A teendők a következők: a megoldatlan nemzetközi prob­lémák, köztük a német kérdés, és az európai biztonság problé­májának tárgyalásos rendezése, minden nép függetlenségének és szuverénitásának tiszte­letben tartása, a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetésé­re vonatkozó egyezmény meg­kötése, atommentes és demili- tarizált övezetek létrehozása, az idegen területeken lévő ka­tonai támaszpontok felszámo­lása, a megkülönböztető intéz­kedések kiküszöbölése a keres­kedelemből. nemzetközi keres­kedelmi értekezlet összehívása, a nukleáris fegyverek megsem­misítése és megegyezés a nem­zetközileg szigorúan ellenőrzött általános és teljes leszerelésről. A tavalyi leszerelési és béke­világkongresszusnak a világ né­peihez intézoC üzenetében 121 or­szág képviselője jelentette ki: Ha mindannyian egységesen cselekszünk, akkor elérhetjük kö­zös célunkat: a béke megőrzését. A Béke-világtanács és több más békeszervezet az elkövetkezendő hónapokra összeállította a béke­menetek. nagygyűlések, tünteté­sek és a békemozgalom egyéb rendezvényeinek tervét. A ma­gunk részéről üdvözlünk minden ilyen kezdeményezést, bármely szervezet szervezi, és felhívunk mindenkit e rendezvények támo­gatására. hogy nagy erővé válja­nak és 1963 tavaszát a békeharc történelmi fordulópontjává te­gyék. A Béke-világtanács Elnöksége Malmö (Svédország) 1963. március 2—3. I Szovjetunió ENSZ-képviselőjének levele az ENSZ főtitkárához Kongó ügyében New York (TASZSZ). N. T. Fedorenko, a Szovjetunió állandó ENSZ-kéDViselője március 2-án felkereste U Thant ENSZ-főtitkárt és levelet nyújtott át neki a kongói kérdésről. Mint ismeretes — hangzik a levél —, az ENSZ-csapatokat a Biztonsági Tanács határozata alapján küldték Kongóba, mert a Kongói Köztársaság kormánya ‘ katonai segítséget kért Belgium fegyveres agressziója ellen. A kongói ENSZ-csapatok pon­tos és meghatározott feladatot kaptak: megvédeni a Kongói Köztársaságot a külső agresszió­tól, biztosítani^politikai független­ségét, egységét és területi sért­hetetlenségét. Az utóbbi időben — hangzik a továbbiakban a levél — a fő-; titkár tett bizonyos intézkedése­ket a Biztonsági Tanács határoza­tainak megvalósítása érdekében. Ezek az intézkedések a Katangá- ban folytatott szeparatista tevé­kenység felszámolását célozták. Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy bár Kongóban az ENSZ hadműveletei véget értek, a ka- tangai probléma mind politikai, mind gazdasági vonatkozásban ténylegesen megoldatlan maradt. Egyes hatalmak Katanga és Kongó újraegyesítésének kérdtk- sében olyan rendezési módot erő­szakolnak a Kongói Köztársaság kormányára, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Kongói Köz­társaságot alárendelik a Katangá. ban uralkodó külföldi monopó­liumoknak. A nyugati hatalmak már most arra igyekeznek felhasználni a jelenlegi kongói helyzetet, hogy a központi kormányba bejuttassák a katangai szerjaratistákat és megtarthassák monopóliumaik po­zícióit. Érthető, hogy Kongó igazi barátai nem támogathatták és nem támogathatják ezeket a ter­veket. amelyek nyilvánvalóan el­lent mondanak a kongói nép alapvető érdekeinek. A Szovjetunió abból az elvi álláspontból indult és indul ki; hogy Kongó népének, parlament­jének és kormányának meg kell adni azt a lehetőséget, hogy maga oldja meg saját ügyeit. Az ENSZ titkárságának a Biz­tonság; Tanács elé terjesztett feb­ruár 4-i jelentése szerint szük­séges, hogy az ENSZ továbbra is katonai segítséget nyújtson a kongói kormánynak >>a törvé­nyesség és a rend fenntartásá­hoz« és »bizonyos számú ENSZ- csapatra továbbra is szükség lesz és e csapatok még egy évig is Kongóban maradnak majd«. A levél rámutat a továbbiak­ban: a szovjet kormány véle­ménye szerint senki sem aka­dályozhatja a Kongói Köztársa­ság kormányát abban, hogy szu­verén jogait érvényesítse az or­szág egész területén, ezen belül Katanga tartományban is. Az ENSZ-csapatok haladéktalan ki­vonása Kongóból lehetővé teszi a kongói kormány számára, hogy az ország egész területére ki­terjessze jogke. ét, ami teljes mértékben meg fog felelni a kongó; nép nemzeti érdekeinek és összhangban lesz a Kongói Köztársaság egységének és terü­leti sérthetetlenségének helyre- állítására vonatkozó ENSZ-hatá- rozattal. A szovjet kormány feltételezi, hogy a kongói nép iránt baráti érzésekkel viseltető minden ál­lam sokoldalú segítséget nyújt majd a Kongói Köztársaság szu­verénitásának megerősítéséhez és a nép gazdasági helyzetének meg­javításához. N. T. Fedorenko, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője vé­gezetül kéri, hogy a jelen levél szövegét a Biztonsági Tanács hi­vatalos dokumentumaként hoz­zák nyilvánosságra. A francia bányászok nem hátrálnak meg az erőszak előtt Franciaország valamennyi bányájában szünetel a munka Párizs, (MTI). A francia bányá­szok hétfőn valamennyi szénme­dencében folytatták sztrájkjukat. A bányászok egységesek ama el­határozásukban, hogy a kormány fenyegetései ellenére végsőkig folyatják • harcukat, A kétszáz­ezer szénbányász közül mindösz- sze néhány száz dolgozik: a szak- szervezetek utasításának megfe­lelően a biztonsági munkákat lát­ják el. A kormány mozgósítási rende­leté. amely katonai behívással kö-‘ telezi munkára a bányászokat, hét­főn csak a Loraine-i szénmedencé­ben lépett érvénybe, mert az észak-franciaországi bányavidéken szünnap volt, A bányák környékén összevont erős csendőri és rendőri készült­ség ellenére a bányászok sehol sem vették fel a munkát. Néhány helyen leszálltak a bányába, de a déli órákig egyetlen csille szén sem került felszínre. A bányá­szok tétlenül ülnek a tárnák mé­lyén. A több mint százezer bányászt foglalkoztató észak-franciaországi szénmedencében hétfőn egymást követték a bányászok tiltakozó gyűlései. ,A katonai behívások, csak fo­kozták a bányászok ellenállását, s még jobban növelték a szaka­dékot a kormány és a dolgozók között. A CGT, a keresztény- és szocialista szakszervezetek közös sztrájkbizottságai mindenütt le­szögezték: nem hátrálnak meg az erőszak előtt. A bányászok har­cát a. bányamérnökök szakszer­vezete is teljes mértékben támo­gatja. A 7. ércbányák dolgozói is beszüntették a munkát. A sztrájk most nemcsak a bá­nyászok bérköveteléseiért folyik, hanem a sztrájkjog megsértése el­leni hatalmas tüntetés jellegét ik öltötte, miután nyilvánvalóvá vált, hogy a bányászok ellen ho­zott diktatórikus intézkedések holnap más iparágak dolgozóit sújthatják. Kedden negyedórás általános sztrájk lesz, amelyhez a külön­böző szakszervezetei;, a pedagó­gusok. és a diákok is csatlakoz­nak. Délután 17 órakor megáll­nak a vonatok, a metró, és az autóbuszjáratok. A kormány arra számított, hogy a lakosság a hosszantartó tél miatt nem fogja támogatni a bányászok sztrájkját Ennek azonban éppen az ellenkezője kö­vetkezett be. Észak-Franciaor­szág bányavidékén még a kor­mány politikáját támogató MRP- szervezetek is a bányászok mel­let!. foglaltak állást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom