Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-26 / 71. szám

4 TOLNA MEGYEI NEpű.tSAG 19G3; március 26. A% ígéret szép szó — de a revizor közbeszól :it. A Földutakat Egyen gető és Simítgató Vállalatnál meglehe­tősen nagy mérnöki és technikusi appará­tus dolgozik. Ez ért­hető is, hiszen a földutak egyengetése és simítgatása előre elkészített, pontos, és precíz tervrajzo­kat kíván. Ha igaz az, hogy a tervező­mérnöki munkában akár egy milliméter eltérés is súlyos hiba — akkor ez hatvá­nyozottan érvényesül a FES vállalatnál. Történetünk fősze­replője a körző. Igen, a körző, az a kétágú rajzoló szerszám, amellyel köröket, félköröket, sőt ne­gyedköröket lehet vonni, és amely még sok más bűvészmu­tatványra alkalmas a technikusok, rajzo­lók, mérnökök kezé­ben. E műszer meg­bízhatósága is rend­kívül fontos. Ha az egyik szár egy picit is lötyög, r>agy pél­dául a hegye kicsor- bult — a pontos munkánál már hasz­navehetetlen. A vállalat költsé­geibe így természet­szerűen az is bele­számít, hogy havonta újabb és újabb kör­ző-felújításokat esz­közölnek. Könyvelési tolvajnyelven szólva: Fogyóeszköz. Történt pedig, hogy a vállalat patronálni kezdte a helybeli iparitanuló-iskolát, ezen belül az ott mű­ködő rajzszakkört is. Cent Imre vállalat­igazgató és Satír Sán­dor rajztanár meg is állapodtak, hogy a vállalat számára használhatatlan kör­zőket egy idő múlva átadják az iskolának, mert ott a gyerekek egy kis lötyögéssel és tompább heggyel is jól tudják használni. A kis csomagot el is készítették, amikor az egyik szép tavaszi reggelen betoppant a vállalathoz Pedán Sándor főrevizor. Az adminisztrátorokat és a főkönyvelőt ezután nem érdekelte a ta­vaszi napsütés — mindnyájan Pendán Sándort figyelték. Fellélegeztek, ami­kor négy röpke óra titán semmi hibát nem talált a revizor. Már-már menni ké­szült, amikor homlo­kára kopvintott. Szemüvege félelme­tesen villant és a ki­selejtezett tárgyak jegyzékét és a kész­letet kérte. Szépen sorban min­dent eléje raktak és a piros ceruza bele- eayezően pipálta ki a rubrikákat. Felegye­nesedett és mosoly­gott: — Ez is rendben van! Aztán a kályhához lépett. Kinyitotta az ajtaját és először a rossz töltőtollakat és ceruzacsonkokat ve­tette a lángok közé. Mindenki elhűlve bá­multa, de Pedán Sán­dor lakónikus rövid­séggel kijelentette: — Ha kiselejtezett, akkor kiselejtezett. j És egy újabb cső- j mag tűnt el a lángok között. Amikor a körzőket vette a ke- ‘ zébe, Cent Imre meg­kockáztatott egy köz­beszólást: — Hm... kedves re­vizor kartárs... izé. I Nem állt meg a | mozdulatban, a kör­zők is a kályhába ke­rültek, s csak utána fordult az igazgató- : hoz. ' — Mi a probléma kérem ? — Semmi, semmi — rázta a fejét Cent Imre — csak az Ígé­retünk... De aztán elharap­ta a mondatot, a re- , vizor pedig megvon­ta a vállát és elrobo­gott. | Másnap a takarító- \ nő csúnyán össze­szurkálta a kezét kályhatisztítás köz­ben... Cent Imre , bosszankodott, de Ju- j cikóriák meghagyta, ha Satír Sándor rajz­tanár keresi, akkor., akkor vidéken van. M. M. Tejtermelés! tanácskozás Szekszárdon (Tudósítónktól.) Tejtermelési tanácskozást tart a Megyei Ta­nács VB mezőgazdasági osztálya március 29-én Szekszárdon. Ezen a megye állattenyésztési szakem­berei vesznek részt. Dr. Nyiredy István, az állatorvos-tudományok doktora ,,A tejtermelés mennyi­ségi és minőségi fejlesztésének feltételei" címmel Gaál László mezőgazdasági mérnök ,.A juhtej, mint az ipar nyersanyaga’’ cím­mel tart vitaindító előadást. — Most emeld meg! — Haó! Gyerünk! — Na, mégegyszer .. . Vasrudakkal, kampókkal cipeli hat ember a súlyos radiátort. Vi­szik néhány métert, leteszik, ki­fújják magukat, majd cipelik to­vább. Lábbelijük itt-ott belesüp­ped a szétszórt szalmahulladék alatti tócsákba. — Ott. azon a nyíláson visszük be ... Még egy nekifohászkodás. né­hány rántás, taszítás, és a helyé­re. került a súlyos fűtőtest. Ebben a cipekedésben legalább annyi volt a tréfa, az élcelődés, mint az izzadság. Látszik, hogy az embe­rek nem tegnap és nem is teg­napelőtt óta dolgoznak együtt. Fritz Péter. Sajgó Mátyás, K Tóth István, Kovács István. Sár­közi István és Egri Károly a munka mellett megértik egymást. És, hogy ugratják, heccelik az öreg K Tóthot, vagy Kovácsot? Egy jóízű nevetés után könnyebb a nehéz vas is. Abból pedig van elég. Beton- tuskókra támaszkoi’ó vasoszlopo­kon nyugszik az üvegtető a fejük felett, kint az udvaron vascsövek, különböző géprészek, kellékek he­vernek. Üvegházat épíi a kurdi Uj Élet Termelőszövetkezet tagsága. Egész télen keresztül dolgoztak, ftapp Megkezdődtek a beszámolók (Tudósítónktól.) Március 26-án és 27-én Bátaszéken 37 tsz-tag számol be az állami szakmunkás­vizsgabizottság előtt az öt héten keresztül szerzett ismereteiről. A hallgatók az alapos elméleti és gyakorlati képzés után bizakodva néznek a vizsga elé. Tudásukat a hátai, a bátaszéki, az alsónyéki, a decsi termelőszövetkezetben már ebben az évben kamatoztat­hatják. Érdekessége a tanfolyam­nak, hogy ez az első és egyetlen szakmunkás-vizsgára előkészítő, ami a megyében működött. — Nem nézne fel hozzánk esetleg ön is, Szergej Szergeje- vics? — kérdezte bátortalanul az ezredes. — Nem tudom . .. Nem tudom, hogyan leszek az idővel. Külön­ben miért ne beszélgethetnénk hármasban egy órácskát, mi? — Likov váratlanul elmosolyodott. Ribin fellélegzett, pillantást váltott Aszkerrel. — Most azonban még a mun­káról beszéljünk, — komolyodott el hirtelen a tábornok. — Keri­mov őrnagy, ön már bizonyára tudja, hogy Otto Láss és Georg Homann vallomása igen nagy jelentőségű. Érdekes, hogy bár különböző módon és különböző helyen került ez a két ember hozzánk, vallomásaik mégis tel­jesen azonosak. Mi következik ebből? — Feltételezhető, — felelte Aszker, — hogy igazat monda­nak. — Valóban feltételezhető, — bólintott Likov. — Nézze meg például Homann vallomásának ezeket a részeit: Hamburg, aztán lejjebb tőle az Elbán az a kis­város. Ostburg, majd Ostburgt.ól nyugatra, a folyó partján feny­ves erdő. És most nézze meg Láss vallomását: itt is Hamburg, aztán Ostburg, és végül az erdő az Elba partján. — Minden eevezik, — mondta plgondolkozva Ribin. — Abszolút egyseik, — szólalt meg Aszker is. — Még a rejtek­hely falát is egyformán írták le: acélból van. — Homannt és Lisst Moszkvá­ba hozták. — Likov ceruzája végével koppantott egyet az asztalon. — Hogy úgy mondjam, várják magát, őrnagy. — Én előbb emez.ekkel szeret­tem volna beszélni. A foglyok­kal, — válaszolta Aszker. — Nem vagyok ellene. — Likov kezébe vette az asztalon előtte fekvő papírokat. — Cselekedjen I belátása szerint, ahogy szüksé­gesnek tartja. Csak igyekeznünk kell. Az idő sürget. Most az a j legfontosabb feladatunk, hogy I felkutassuk és megszerezzük eze- j két az irattárakat. — Értem, — bólintott Aszker. — Ezek a dokumentumok, ame­lyekről szó van. kétséget kizáróan tartalmazzák annak az ügynök- hálózatnak az adatait, amelyet a németek hátrahagytak maguk után a felszabadított vidékeken. Hiteles bizonyítékai mindannak, amit a fasiszták véghezvittek a Szovjetunió földjén. Kolosszális értékű iratok! Feltétlenül ügyé­szeink kezében kell lenniök. ami­kor Hitlert és bandáját a vádlot­tak padjára ültetik. Aszker felállt. ALEKSZANDR NASZIBOV: EJTEK HELY a<z Fordította: Szathmári Gábor •■liiltiniliHlliR* UiNIIIIIIHIIHiUi •IIWIIIHIIIHIIW HlimilillllHUB1 IIUIWHHHWIIŐ illHUUityUMUM* •HltlIMIHMW* ilMiMi Mözös erővel József kőműves irányításával. Még a hideg sem tartotta vissza őket, pedig hideg, cudar hideg volt itt kint a tetőn. — Mínusz 37 fokot is mértünk itt kint — emlékszik Hajdú Pál kertész, aki a melegágyaktól át- átrándul ide, szeretné már telje­sen készen látni az egész üveg­házat, amelynek alapterülete 4600 négyzetméter. — De meg is volt a védőital állandóan . . . hunyorít Sárközi István. A hunyorítás azt jelenti, hogy a védőital nem csupán forró tea volt. Az üvegház felső részénél is szorgoskodik egy brigád. Hosszú vascsövet emelnek a fejük fölé, egyikük felkapaszkodik egy ma­gas állványra, és ideiglenesen odaköti a csövet. Ez köti majd össze az üvegházat a kazánházzal. Ezt a brigádot testes, közép­korú férti dirigálja; Mittelmayei Gusztáv. Szája sarkában pipa Annak a hattagú szerelőbrigád­nak a vezetője, amely a patroná­ló üzemből, a Budapesti Hőért) műtől jött elvégezni a kazán és a fűtés szerelését. A kazán meg ott áll darabokban az udvaron. A kazánház egyik végié kibontva álL hogy ezen keresztül majd a gyomrába fogadja. Népszerű a hat Pestről jött munkás Kurdon. Az üvegház, ha — Megengedi, tábornok elvtárs. hogy munkához kezdjek? — Igen. — Likov szintén fel­állt. — És vegye számításba: ezek a dokumentumok nemcsak ben­nünket érdekelnek. Foglalkoztat­ja... még jónéhány ország hír­szerzőit. Éppen ezért igyekezzék. Ahogy csak lehet, igyekezzék. Adjunk valakit segítségül? w Nem, tábornok elvtárs. egye­lőre nem szükséges. * Néhány nap telt el azóta, hogy Aszker ebben a Moszkva melletti, erdőktől körülvett fogolytáborba érkezett. Itt őrizték, — elzárva őket a többiektől és egymástól — azokat a hadifoglyokat, akiket Aszker hozott a frontról. Néhány nap. De milyen? Aszker szünet nélkül folytatta a kihallgatásokat. A bizonyos harmadik zászlóalj már vagy tíz egykori közkatoná­ja és Unteroffizierje volt a szo­bájában, de még egy tapodtat sem jutott előbbre. Mindazok, akikkel eddig beszélt, meglepő módon alig különböztek valami­ben egymástól. Mindannyian a ,,Teufel” divízió motoros-lövész ez­redének harmadik zászlóaljához tartoztak. A csapat életében két rendkívüli eseménynek voltak ta­núi: Vogel Írnok öngyilkosságá­nak és Georg Homann Gefreiter szökésének. Miféle ember ez a Homann? Semmi különös nincs benne, olyan, mint a többi kato­na. Különben okosabb sokaknál, mert önként ment át az oroszok oldalára, és számíthat arra, hogy jobb dolga lesz, mint ami órájuk vár, akik foglyul estek. Csalt há­rom hete. hogv Homann, mint kiváló magatartást tanúsító ka­tona, soron kívüli szabadságon volt odahaza a szülővárosában, most pedig az ezredparancsnok pa­rancsa szerint, amelyet az egész zászlóalj előtt felolvastak, áruló­vá nyilvánították, megfosztották katonai rangjától, minden jogá­tól és kitüntetésétől, letartóztatás és főbelövés vár rá. Lényegében ez az egész, amit Homannról tudnak, mert nem régóta teljesí­tenek szolgálatot ebben a zászló­aljban. Mindössze három hónapja sorozták ide őket, amikor átszer­vezték az ezredet. Aszker figyelmesen hallgatta a foglyokat. Feltett má6 kérdéseket is, amelyek nem voltak kapcso­..Iliim miiwwini» «piüiti» «nimm» e lkészül majd, sokezres bevétel­hez juttatja a szövetkezet tagjait korai zöldségfélékből. Nem je­lentett különösebb gondot a szö­vetkezet vezetőségének, hol. ho­gyan szállásolják el őket. Estén­ként pedig, a munkaidő lejárta után egy kis pinceszerre is meg­hívják őket, mert azért bor mel­lett könnyebb eldiskurálgatni. elmél'ketbii a világ folyásáról. BI. latban Homannal, hogy elterelje a figyelmet a kihallgatás céljá­ról. Azt tapasztalta, hogy a foglyok készséggel válaszolnak a kérdé­sekre. Vallomásaik nagyjából azo­nosak. össze nem beszélhettek, gondosan izolálták őket egymás­tól. Tehát igazat mondanak. Aszkernek természetesen mód­jában állt volna, hogy kihallgassa a századparancsnokot, akinek a beosztottja volt Homann. Ö bi­zonyára többet tudott volna man dani. De Aszker nem sietett ez­zel. Először a sorkatonákkal kel­lett beszélni. Az ő vallomásaik­ból akarta tudni, miféle ember ez a parancsnok, hogyan kell ve­le szemben viselkedni. Schulz hadnagyról, a század­parancsnokról ennyit tudott meg Aszker: igényes és szigorú, a pa­rancs teljesítését minden körül­mények között megköveteli, de igazságos. Semmiségekért nem büntetett, sajnálta a katonákat. És még egy: Georg Homann, Schulz javaslatára kapott rend­kívüli szabadságot. Aszker érezte, hogy álmosság környékezi. Majd leragadt a sze­me. Felállt az asztal mellől, fel- alá járt a szobában, s hogy el­űzze az álmosságot, rágyújtott. Ablakából a láger területének egy részét . látta, a nagy lakó- barakkokat. Az egyik barakk mel­lett egy fogolycsoport jókora nyírfarönköket fűrészelt kereszt­vágó fűrésszel. Egy másik csoport egy földbeásott oszlopnál tett­vett, a friss földet döngölte az oszlop körül. Az egyik hadifogoly pedig — .,vasmacskával” a lábán — .már mászott fel az oszlopra, ezüstös színű hangszórót tartva a kefében. . A távolabbi épület ajtaján eg.v német lépett ki, mögötte pedig a kísérő őr ment. Kihallgatásra hozták a soron következő hadi­foglyot. Aszker az asztalhoz lépett, be­gombolta gimnasztyorkájának a nyakát, megfésülte haját, s leült. Néhány pillanat múlva már a folyósóról hallatszottak a léptek. Kinyílt az ajtó, s az őr bevezette a foglyot. Aszker végigmérte az ajtónál álló embert, s közben intett a kísérőnek, hogy távozhat. A német — éltesebb korú, köpcös zömök kissé görbelábú ember — nehezen lépdelt előre a szoba kö­zepén álló székhez. Közben meg­botlott valamiben, s majdnem elesett. Zavarba jött, elpirult. Amikor a szék mellé ért, nem mert leülni, hanem kérdően né­zett Aszkerre. — Üljön le, — mondta neki az őrnagy. A német végre leült, s térdére tette két nagy csontos kezét. Az ujjain egészen tövig voltak vágva a körmök. Megnedvesítette a szá­ja szélét, s egy mély sóhajtás szakadt fel belőle. Sandán, vizs­gálódva nézte a vele szemben, az asztal másik oldalán álló, ma­gas termetű szovjet tisztet. Észre­vette, hogy a tiszt hárafésüit, sczőkésvörös haja megritkult már egy kissé a homloka feltűnően magas. Szürkés színű szeme nyu­galmat. magabiztosságot sugároz. Csontos orrának nyergén egy fi­nom kis görbület ült, arccsonlja széles, álla határozottan ívelt. Gimnasztyorkája feszesen simult atlétakülsejű testére. Széles de­rékszíj övezte körül keskeny • derekát. A tiszt egész külseje erőről, energiáról, egészségről tanúskodott. Miközben így vizs- gálgatta a német — saját maga számára is meglepő mócün — úgy . érezte, hogy már nem fél ettől az orosztól. Arcának merev­sége mintha felengedett volna. (Folytatjuk) í

Next

/
Oldalképek
Tartalom