Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-26 / 71. szám

4

TOLNA MEGYEI NEpű.tSAG

19G3; március 26.

A% ígéret szép szó — de a revizor közbeszól

:it.

A Földutakat Egyen gető és Simítgató Vállalatnál meglehetősen nagy mérnöki és technikusi apparátus dolgozik. Ez érthető is, hiszen a földutak egyengetése és simítgatása előre elkészített, pontos, és precíz tervrajzokat kíván. Ha igaz az, hogy a tervezőmérnöki munkában akár egy milliméter eltérés is súlyos hiba — akkor ez hatványozottan érvényesül a FES vállalatnál.

Történetünk főszereplője a körző. Igen, a körző, az a kétágú rajzoló szerszám, amellyel köröket, félköröket, sőt negyedköröket lehet vonni, és amely még sok más bűvészmutatványra alkalmas a technikusok, rajzolók, mérnökök kezében. E műszer megbízhatósága is rendkívül fontos. Ha az egyik szár egy picit is lötyög, r>agy például a hegye kicsor- bult — a pontos munkánál már hasznavehetetlen.

A vállalat költségeibe így természetszerűen az is beleszámít, hogy havonta újabb és újabb körző-felújításokat eszközölnek. Könyvelési tolvajnyelven szólva: Fogyóeszköz.

Történt pedig, hogy

a vállalat patronálni

kezdte a helybeli iparitanuló-iskolát, ezen belül az ott működő rajzszakkört is. Cent Imre vállalatigazgató és Satír Sándor rajztanár meg is állapodtak, hogy a vállalat számára használhatatlan körzőket egy idő múlva átadják az iskolának, mert ott a gyerekek egy kis lötyögéssel és tompább heggyel is jól tudják használni.

A kis csomagot el is készítették, amikor az egyik szép tavaszi reggelen betoppant a vállalathoz Pedán Sándor főrevizor. Az adminisztrátorokat és a főkönyvelőt ezután nem érdekelte a tavaszi napsütés — mindnyájan Pendán Sándort figyelték.

Fellélegeztek, amikor négy röpke óra titán semmi hibát nem talált a revizor. Már-már menni készült, amikor homlokára kopvintott. Szemüvege félelmetesen villant és a kiselejtezett tárgyak jegyzékét és a készletet kérte.

Szépen sorban mindent eléje raktak és a piros ceruza bele- eayezően pipálta ki a rubrikákat. Felegyenesedett és mosolygott:

— Ez is rendben van!

Aztán a kályhához lépett. Kinyitotta az ajtaját és először a rossz töltőtollakat és ceruzacsonkokat vetette a lángok közé. Mindenki elhűlve bámulta, de Pedán Sándor lakónikus rövidséggel kijelentette:

— Ha kiselejtezett, akkor kiselejtezett. j

És egy újabb cső- j mag tűnt el a lángok között. Amikor a körzőket vette a ke- ‘ zébe, Cent Imre megkockáztatott egy közbeszólást:

— Hm... kedves revizor kartárs... izé. I

Nem állt meg a | mozdulatban, a körzők is a kályhába kerültek, s csak utána fordult az igazgató- : hoz. '

— Mi a probléma kérem ?

— Semmi, semmi — rázta a fejét Cent Imre — csak az Ígéretünk...

De aztán elharapta a mondatot, a re- , vizor pedig megvonta a vállát és elrobogott. |

Másnap a takarító- \ nő csúnyán összeszurkálta a kezét kályhatisztítás közben... Cent Imre , bosszankodott, de Ju- j cikóriák meghagyta, ha Satír Sándor rajztanár keresi, akkor., akkor vidéken van.

M. M.

Tejtermelés! tanácskozás Szekszárdon

(Tudósítónktól.) Tejtermelési tanácskozást tart a Megyei Tanács VB mezőgazdasági osztálya március 29-én Szekszárdon. Ezen a megye állattenyésztési szakemberei vesznek részt. Dr. Nyiredy István, az állatorvos-tudományok doktora ,,A tejtermelés mennyiségi és minőségi fejlesztésének feltételei" címmel Gaál László mezőgazdasági mérnök ,.A juhtej, mint az ipar nyersanyaga’’ címmel tart vitaindító előadást.

— Most emeld meg!

— Haó! Gyerünk!

— Na, mégegyszer .. .

Vasrudakkal, kampókkal cipeli

hat ember a súlyos radiátort. Viszik néhány métert, leteszik, kifújják magukat, majd cipelik tovább. Lábbelijük itt-ott belesüpped a szétszórt szalmahulladék alatti tócsákba.

— Ott. azon a nyíláson visszük be ...

Még egy nekifohászkodás. néhány rántás, taszítás, és a helyére. került a súlyos fűtőtest. Ebben a cipekedésben legalább annyi volt a tréfa, az élcelődés, mint az izzadság. Látszik, hogy az emberek nem tegnap és nem is tegnapelőtt óta dolgoznak együtt. Fritz Péter. Sajgó Mátyás, K Tóth István, Kovács István. Sárközi István és Egri Károly a munka mellett megértik egymást. És, hogy ugratják, heccelik az öreg K Tóthot, vagy Kovácsot? Egy jóízű nevetés után könnyebb a nehéz vas is.

Abból pedig van elég. Beton- tuskókra támaszkoi’ó vasoszlopokon nyugszik az üvegtető a fejük felett, kint az udvaron vascsövek, különböző géprészek, kellékek hevernek.

Üvegházat épíi a kurdi Uj Élet Termelőszövetkezet tagsága. Egész télen keresztül dolgoztak, ftapp

Megkezdődtek a beszámolók

(Tudósítónktól.) Március 26-án és 27-én Bátaszéken 37 tsz-tag számol be az állami szakmunkásvizsgabizottság előtt az öt héten keresztül szerzett ismereteiről. A hallgatók az alapos elméleti és gyakorlati képzés után bizakodva néznek a vizsga elé. Tudásukat a hátai, a bátaszéki, az alsónyéki, a decsi termelőszövetkezetben már ebben az évben kamatoztathatják. Érdekessége a tanfolyamnak, hogy ez az első és egyetlen szakmunkás-vizsgára előkészítő, ami a megyében működött.

— Nem nézne fel hozzánk esetleg ön is, Szergej Szergeje- vics? — kérdezte bátortalanul az ezredes.

— Nem tudom . .. Nem tudom, hogyan leszek az idővel. Különben miért ne beszélgethetnénk hármasban egy órácskát, mi? — Likov váratlanul elmosolyodott.

Ribin fellélegzett, pillantást váltott Aszkerrel.

— Most azonban még a munkáról beszéljünk, — komolyodott el hirtelen a tábornok. — Kerimov őrnagy, ön már bizonyára tudja, hogy Otto Láss és Georg Homann vallomása igen nagy jelentőségű. Érdekes, hogy bár különböző módon és különböző helyen került ez a két ember hozzánk, vallomásaik mégis teljesen azonosak. Mi következik ebből?

— Feltételezhető, — felelte Aszker, — hogy igazat mondanak.

— Valóban feltételezhető, — bólintott Likov. — Nézze meg például Homann vallomásának ezeket a részeit: Hamburg, aztán lejjebb tőle az Elbán az a kisváros. Ostburg, majd Ostburgt.ól nyugatra, a folyó partján fenyves erdő. És most nézze meg Láss vallomását: itt is Hamburg, aztán Ostburg, és végül az erdő az Elba partján.

— Minden eevezik, — mondta plgondolkozva Ribin.

— Abszolút egyseik, — szólalt meg Aszker is. — Még a rejtekhely falát is egyformán írták le: acélból van.

— Homannt és Lisst Moszkvába hozták. — Likov ceruzája végével koppantott egyet az asztalon. — Hogy úgy mondjam, várják magát, őrnagy.

— Én előbb emez.ekkel szerettem volna beszélni. A foglyokkal, — válaszolta Aszker.

— Nem vagyok ellene. — Likov kezébe vette az asztalon előtte fekvő papírokat. — Cselekedjen

I belátása szerint, ahogy szükségesnek tartja. Csak igyekeznünk kell. Az idő sürget. Most az a j legfontosabb feladatunk, hogy I felkutassuk és megszerezzük eze- j két az irattárakat.

— Értem, — bólintott Aszker.

— Ezek a dokumentumok, amelyekről szó van. kétséget kizáróan tartalmazzák annak az ügynök- hálózatnak az adatait, amelyet a németek hátrahagytak maguk után a felszabadított vidékeken. Hiteles bizonyítékai mindannak, amit a fasiszták véghezvittek a Szovjetunió földjén. Kolosszális értékű iratok! Feltétlenül ügyészeink kezében kell lenniök. amikor Hitlert és bandáját a vádlottak padjára ültetik.

Aszker felállt.

ALEKSZANDR NASZIBOV:

EJTEK HELY

a<z

Fordította: Szathmári Gábor

•■liiltiniliHlliR* UiNIIIIIIHIIHiUi •IIWIIIHIIIHIIW HlimilillllHUB1 IIUIWHHHWIIŐ

illHUUityUMUM* •HltlIMIHMW* ilMiMi

Mözös erővel

József kőműves irányításával. Még a hideg sem tartotta vissza őket, pedig hideg, cudar hideg volt itt kint a tetőn.

— Mínusz 37 fokot is mértünk itt kint — emlékszik Hajdú Pál kertész, aki a melegágyaktól át- átrándul ide, szeretné már teljesen készen látni az egész üvegházat, amelynek alapterülete 4600 négyzetméter.

— De meg is volt a védőital állandóan . . . hunyorít Sárközi István. A hunyorítás azt jelenti, hogy a védőital nem csupán forró tea volt.

Az üvegház felső részénél is szorgoskodik egy brigád. Hosszú vascsövet emelnek a fejük fölé, egyikük felkapaszkodik egy magas állványra, és ideiglenesen odaköti a csövet. Ez köti majd össze az üvegházat a kazánházzal.

Ezt a brigádot testes, középkorú férti dirigálja; Mittelmayei Gusztáv. Szája sarkában pipa Annak a hattagú szerelőbrigádnak a vezetője, amely a patronáló üzemből, a Budapesti Hőért) műtől jött elvégezni a kazán és a fűtés szerelését. A kazán meg

ott áll darabokban az udvaron. A kazánház egyik végié kibontva álL hogy ezen keresztül majd a gyomrába fogadja.

Népszerű a hat Pestről jött munkás Kurdon. Az üvegház, ha

— Megengedi, tábornok elvtárs. hogy munkához kezdjek?

— Igen. — Likov szintén felállt. — És vegye számításba: ezek a dokumentumok nemcsak bennünket érdekelnek. Foglalkoztatja... még jónéhány ország hírszerzőit. Éppen ezért igyekezzék. Ahogy csak lehet, igyekezzék. Adjunk valakit segítségül?

w Nem, tábornok elvtárs. egyelőre nem szükséges.

*

Néhány nap telt el azóta, hogy Aszker ebben a Moszkva melletti, erdőktől körülvett fogolytáborba érkezett. Itt őrizték, — elzárva őket a többiektől és egymástól — azokat a hadifoglyokat, akiket Aszker hozott a frontról. Néhány nap. De milyen? Aszker szünet nélkül folytatta a kihallgatásokat. A bizonyos harmadik zászlóalj már vagy tíz egykori közkatonája és Unteroffizierje volt a szobájában, de még egy tapodtat sem jutott előbbre. Mindazok, akikkel eddig beszélt, meglepő módon alig különböztek valamiben egymástól. Mindannyian a ,,Teufel” divízió motoros-lövész ezredének harmadik zászlóaljához tartoztak. A csapat életében két rendkívüli eseménynek voltak tanúi: Vogel Írnok öngyilkosságának és Georg Homann Gefreiter szökésének. Miféle ember ez a Homann? Semmi különös nincs benne, olyan, mint a többi katona. Különben okosabb sokaknál, mert önként ment át az oroszok oldalára, és számíthat arra, hogy jobb dolga lesz, mint ami órájuk vár, akik foglyul estek. Csalt három hete. hogv Homann, mint kiváló magatartást tanúsító katona, soron kívüli szabadságon volt odahaza a szülővárosában, most pedig az ezredparancsnok parancsa szerint, amelyet az egész zászlóalj előtt felolvastak, árulóvá nyilvánították, megfosztották katonai rangjától, minden jogától és kitüntetésétől, letartóztatás és főbelövés vár rá. Lényegében ez az egész, amit Homannról tudnak, mert nem régóta teljesítenek szolgálatot ebben a zászlóaljban. Mindössze három hónapja sorozták ide őket, amikor átszervezték az ezredet.

Aszker figyelmesen hallgatta a foglyokat. Feltett má6 kérdéseket is, amelyek nem voltak kapcso..Iliim miiwwini» «piüiti» «nimm»

e

lkészül majd, sokezres bevételhez juttatja a szövetkezet tagjait korai zöldségfélékből. Nem jelentett különösebb gondot a szövetkezet vezetőségének, hol. hogyan szállásolják el őket. Esténként pedig, a munkaidő lejárta után egy kis pinceszerre is meghívják őket, mert azért bor mellett könnyebb eldiskurálgatni. elmél'ketbii a világ folyásáról.

BI.

latban Homannal, hogy elterelje a figyelmet a kihallgatás céljáról.

Azt tapasztalta, hogy a foglyok készséggel válaszolnak a kérdésekre. Vallomásaik nagyjából azonosak. össze nem beszélhettek, gondosan izolálták őket egymástól. Tehát igazat mondanak.

Aszkernek természetesen módjában állt volna, hogy kihallgassa a századparancsnokot, akinek a beosztottja volt Homann. Ö bizonyára többet tudott volna man dani. De Aszker nem sietett ezzel. Először a sorkatonákkal kellett beszélni. Az ő vallomásaikból akarta tudni, miféle ember ez a parancsnok, hogyan kell vele szemben viselkedni.

Schulz hadnagyról, a századparancsnokról ennyit tudott meg Aszker: igényes és szigorú, a parancs teljesítését minden körülmények között megköveteli, de igazságos. Semmiségekért nem büntetett, sajnálta a katonákat. És még egy: Georg Homann, Schulz javaslatára kapott rendkívüli szabadságot.

Aszker érezte, hogy álmosság környékezi. Majd leragadt a szeme. Felállt az asztal mellől, fel- alá járt a szobában, s hogy elűzze az álmosságot, rágyújtott. Ablakából a láger területének egy részét . látta, a nagy lakó- barakkokat. Az egyik barakk mellett egy fogolycsoport jókora nyírfarönköket fűrészelt keresztvágó fűrésszel. Egy másik csoport egy földbeásott oszlopnál tettvett, a friss földet döngölte az oszlop körül. Az egyik hadifogoly pedig — .,vasmacskával” a lábán — .már mászott fel az oszlopra, ezüstös színű hangszórót tartva a kefében. .

A távolabbi épület ajtaján eg.v német lépett ki, mögötte pedig a kísérő őr ment. Kihallgatásra hozták a soron következő hadifoglyot.

Aszker az asztalhoz lépett, begombolta gimnasztyorkájának a nyakát, megfésülte haját, s leült.

Néhány pillanat múlva már a folyósóról hallatszottak a léptek. Kinyílt az ajtó, s az őr bevezette a foglyot. Aszker végigmérte az ajtónál álló embert, s közben intett a kísérőnek, hogy távozhat. A német — éltesebb korú, köpcös zömök kissé görbelábú ember — nehezen lépdelt előre a szoba közepén álló székhez. Közben megbotlott valamiben, s majdnem elesett. Zavarba jött, elpirult. Amikor a szék mellé ért, nem mert leülni, hanem kérdően nézett Aszkerre.

— Üljön le, — mondta neki az őrnagy.

A német végre leült, s térdére tette két nagy csontos kezét. Az ujjain egészen tövig voltak vágva a körmök. Megnedvesítette a szája szélét, s egy mély sóhajtás szakadt fel belőle. Sandán, vizsgálódva nézte a vele szemben, az asztal másik oldalán álló, magas termetű szovjet tisztet. Észrevette, hogy a tiszt hárafésüit, sczőkésvörös haja megritkult már egy kissé a homloka feltűnően magas. Szürkés színű szeme nyugalmat. magabiztosságot sugároz. Csontos orrának nyergén egy finom kis görbület ült, arccsonlja széles, álla határozottan ívelt. Gimnasztyorkája feszesen simult atlétakülsejű testére. Széles derékszíj övezte körül keskeny • derekát. A tiszt egész külseje erőről, energiáról, egészségről tanúskodott. Miközben így vizs- gálgatta a német — saját maga számára is meglepő mócün — úgy . érezte, hogy már nem fél ettől az orosztól. Arcának merevsége mintha felengedett volna.

(Folytatjuk)

í