Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-24 / 70. szám

2 fOt.NA MEGYEI VfPtJSAÖ 1983 mSrctűS S4. IENK A GYÁR Tizenöt évvel ezelőtt államosították a száz főnél többet foglalkoztató üzemeket Új név a gyár homlokzatán amikor meg­kaptuk az ________________értesítést, h ogy iontos ügyben, azomíal utazzunk Budapestre és jelent­kezzünk a Vasas székházban. Ta­nakodtunk. Nem tudtuk elgondol­ni, milyen ügyben hivatnak ép­pen kettőnket. A vállalat kocsiját csak hosszas vita után bocsá­tották rendelkezésünkre. Igari Já­nos, a kereskedelmi osztály ve­zetője egész úton mérgelődött emiatt — emlékszik vissza Pet-res Pál, a Simontornyai Bőrgyár bokszfaragó művezetője a tizenöt évvel ezelőtt történt államosítás­ra. — Mintha ma történt volna. A Vasas székház nagytermében vagy négyszázan voltunk. Az előadó — nevére már nem emlékszem — de arra nagyon is pontosan, hogy* a gyárak államosításával kapcso­latos bejelentése után néhány percig olyan csend lett, mintha a nagyteremben senki sem lett volna. A meglepetéstől nem tud­tunk szóhoz jutni. Pejembe egy­mást kergették a gondolatok. Reánk bízzák a gyárat. Mi lesz ebből? Irányítottak voltunk'eddig. Hogyan .tudunk eleget tenni a megbízatásnak? Lassan felocsúd­tunk olyannyira, hogy a gondolat­menet után kifejeztük aggodal­munkat. Úgy' zsongott a terem, mint a méhkas. — Az elvtársak becsületességé­re és kommunistákhoz méltó ma­gatartására építünk. Gondosko­dunk arról, hogy a vezetéshez szükséges szakmai továbbképzést megkapják — nyugtattak meg bennünket az előadók. mire az üze­mek államo­sításával kap­csolatos tájékoztató befejeződött és mindenki kézhez kapta a meg­bízólevelét. Igari János igazgatói, Petres Pál telepvezetői minőség­ben kereste fel Fried Bernát és fia gyártulajdonosok Budapest Paulay Ede utcai központját. — Nagy volt a riadalom, ami­kor a behívott főkönyvelőnek, pénz tárosnak és raktárosnak bejelen­tettük, hogy az üzem államosí­tása megtörtént nem a tőkés irányít. Bemutattuk megbízó­levelünket és némi alkudozás után átvettük a kulcsokat. Tudomásuk­ra hoztuk, hogy utasításunk nél­kül sem a pénzeszközökhöz, sem a raktárkészlethez nyúlni nem szabad. Éjféltől másnap délelőtt 10 óráig dolgoztunk a központi telep átadásán, illetve átvételén. Ezután Simontomyára utaztunk. öltözött gyár fogadott ben­nünket 1948. március 25-én. A pártszervezet és a szakszervezet gyűlésre hívta egybe a munkásokat a gyár ud­varán. Igari elvtárs bejelentését, amely az államosításról szólt, a dolgozók lelkesedéssel fogadták. A dolgozók részéről fogadalom hangzott el, hogy támogatják a vezetők munkáját. Miski Dániel, Küzdi Endre és mások, vezető beosztásba kerültek. Ma is ott dolgoznak. Bregovics Józsefet, alá a kapitalista gyárosnál iroda altiszt volt, a személyzeti osztály vezetésével bízták meg. Az üzem ben zökkenő nélkül folyt tovább a mfinka. napjainkig sok minden _________________történt A g yár évről évre fejlődött. Száz­milliónál többet kaptak a tizen­öt év alatt a gyár fejlesztésére, építkezésre, gépesítésre. Sok változás történt az elmúlt tizenöt év alatt attól a naptól kezdve, hogy a gyár homlokzatáról lekerült a tőkés cégtábla. Helyé­be a népi tulajdont kifejező hév került: Simontornyai Bőrgyár. AZ ÚJÍTÓ o, ha mindenképpen be- sek — alkik a sajtoló üzemben szelni akar velem, elő- dolgoztunk — amikor reggelizésre szőr a nevemet írja föl. leálltunk és belépett a gazda, Heidinger Nándor vagyok, szer- összecsődültünk valamennyien és számlakatos a gyárban. Itt kezd- megmondtuk, hogy ezért a pén- tem harmincnégy évvel ezelőtt zért nem dolgozunk, és ha jól megy, innen is megyek Először meghökkent Perczel, N‘ nyugdíjba. aztán azt mondta, hogy nem fi­P. >1. BESZÉLGETÉS a következő másfél évtizedről f Elfoglalt ember ^ródi a Paksi Konzervgyár fiatal mű­szaki osztályvezetője. Most lett megyei tanácstag, az alakuló ülé­sen pedig megválasztották az ipari állandó bizottság elnöké­nek. Gondjai közé tartoznak majd az egész megye iparának problémái. De most beszélgessünk a gyárról. —- A múltról, vagy a jövőről? — Mert én inkább a jövőről be­szélnék. Az államosításkor még nem voltam itt. — A jövő bizonyára érdeke­sebb. A múlt meg ismertebb. — No. akkor vegyük elő a rajzot. És előkerül a hatalmas ív, — nem fér el az asztalon — rajta a gyár fejlesztésének távlati ter­ve, az épületek elhelyezésének vázlata. A területet beépítik egé­szen a 6-os útig, új léüzem, fő­zeléküzem, raktárak, kutak, víz­kivételi mű a Dunán, irodaépü­letek. Barnával jelölve a meglé­vő épületek, amelyek eltörpülnek » létesítendő újak között. — A mostani főzeléküzemből segédüzemet csinálunk. Jó lesz majd a dobozgyártáshoz. A ka­zánházat megtoldjuk, melléje még egy olyat építünk, mint a mostani, ami tavaly készült el. A mostani ezernégyszáz vagonos termelést évi ötezerre fejlesztjük. — Mikorra valósul meg a terv? — 1980-ig, helyesebben a het­venes évek második felében. — És mennyit fordítanak a be­ruházásra? —- Pontos számítások még nin­csenek, de úgy negyedmilliárdra becsüljük a szükséges beruházási összeget. Ennek csak egyharmada lesz építés, a többit gépekre, il­letve technológiai berendezések­re, ezek felszerelésére fordítjuk. «— Mennyiben reális ez a táv­lati terv? — A megbízást már megkap­tuk a tanulmány elkészítésére, annak egyik része ez a rajz. De a realitást talán leginkább mu­tatja az, hogy a megvalósítás már meg is kezdődött. Az egyik léte­sítmény tervezését már megkezd­ték, a tervek alapján pedig jö- yőne fel is építjük a kétemeletes szociális épületet,, amelynek a teljes program befejezéséig, te­hát 1980-ig elégnek kell lennie. A szociális épületnél tehát már a terv többi részletének adatait vesszük figyelembe. Ez az épület az ötezer vagonos gyár szükség­leteit — helyesebben a megna­gyobbodott gyár dolgozóinak szükségleteit — fogja kielégíteni. — Szociális épület, mint első lépés egy nagy fejlesztési terv megvalósításánál ? — Ez érthető. Ma ugyanis itt szorít a legjobban a cipő. A je­lenlegi öltöző ugyanis mindössze négyszáz fős befogadóképességű. Zuhanyozókból csak tizenkettő van. Az étkezdénkben egyidejű­leg csak hetvenen ebédelhetnek... A négyszáz személyes öltöző kevés... A tizenkét zuhany nem elég... j Ebben a gyárban a £el" dulás előtt nemhogy öltöző nem volt, de nem is lett volna mibe átöltözni. Az első fehér köpenyek 1942-ben kerültek a gyárba, ami­kor felvettek egy mérnököt és egy laboránsnőt. Ők kapták. Az­tán egy évvel később hoztak két tucatnyi köpenyt, amikor egy pár perces reklámfilmet készítettek a gyárról. A filmen mégsem lehet­tek tarka ruhában a munkások. A film elkészült, a köpenyeket visz- szavitték. >— És mekkorára tervezik a szociális épületet? — A fekete—fehér öltözőt ezer- háromszáz személyesre — nyolc­százas egyidejűség feltételezésé­vel —, az étteremben pedig egy­idejűleg 350-en ebédelhetnek. Lesz korszerű konyha, orvosi rendelő is. — Ezerháromszáz fő? — Csak ennyien fognak itt dolgozni ti­zenöt-húsz év múlva? Hiszen az idei átlagos létszám is megha­ladja az ezret. — A létszám nem nagyon emelkedik majd. A közel négy­szeres termelésnövekedést csak­nem teljes egészében a termelé­kenység emelésével érjük el. Ma — egy év alatt — egy dolgozó 1,2 vagon konzervet állít elő a gyár­ban, Ez a szára a program megr valósítása után 4-re emelkedik. Azonban a létszámon belül igen lényeges változások lesznek. Meg­nő a mérnökök? technikusok, szakmunkások aránya. Ezt láthat­juk az idén üzembehelyezendő új paradicsomiéi dolgozó-berendezés terveiben is. Áprilisban ugyanis itt lesznek a Láng Gépgyár sze­relői, és augusztusban már ^ter­mel az új paradicsom-üzerft. A korszerű, nagy mértékben auto­matizált üzemben csak a váloga­tást végzik kézierővel — mosás után a szalagon továbbított para­dicsomból kiszedik a hibás sze­meket — minden más műveletet gép végez. Csak a válogatáshoz és a szállításhoz alkalmazhatnak se­gédmunkást, minden más posztra szakmunkás kell. A három mű­szakban szükséges száz dolgozó­nak — egyébként ugyanennyi dolgozó kellett a régi, napi há­rom—négy vagon nyersanyagot feldolgozó paradicsom-üzemhez is— több mint fele lesz szakmun­kás. A berendezés napi tizenöt vagon paradicsomot dolgoz majd fel, két- és fél, három vagon üveges készáruvá. — Hány ilyen berendezést kap­nak 1980-jg? — A tervek szerint napi het­venöt vagon nyersanyag feldol­gozására alkalmas paradicsom­üzemet kell létrehozni. Ez ,öt ilyen berendezéssel oldható meg. Azonban a Láng gyárban már készül a harminc vagonos para­dicsom-vonal prototípusa, lehet, hogy abból kapunk. Akkor arány­lag még kevesebb dolgozóra lesz szükség. 1 Egy megjegyzés zik. A tervosztályvezető mondja, hogy az államosítás évében négy —öt vagon sűrített paradicsom készült el a gyárban, tehát alig több, mint majd az idén egy nap alatt. Megcsörren *a telefon. Komló jelentkezik. Az építő vállalat ér­deklődik, mikor kezdhetnek. A műszaki osztályvezető válaszol: Minden rendben vary akár hol­nap is jöhetnek. Toj/óteb épül a gyű*. . .. KJL — Hogy mit éreztem ezelőtt ti- zethet többet. Mi meg azt felel- zenöt évvel? — Hát azt, amit a tűk, hogy akkor pedig reggeli többi munkás, örültem, velük után fel se vesszük a munkát, együtt. De nemcsak azért, amiért Egy Pestről idekerült szaki — a többiek. Nekem külön elszá- sohasem felejtem el a jelenetet molnivalóm volt Perczel úrral. — hatalmas szelet túrós kenyeret És pont jókor jött az államosítás, rágcsált, a kenyérrel együtt oda- március húszoncjtödikén, nagy- állt Perczel úr elé, azt hittem, pénteken. Évfordulón. hogy a kenyeret akarja az úr szá­jába tömni, de aztán megállt és De ehhez egy kicsit vissza kell hangosan mondta: Már pedig ha menni. A harmincas évekbe, nem ad több órabért, nem dol- Cudar világ volt akkor itten. Jó gozunk. szerszámlakatos voltam én már — Maguk összebeszéltek. De akkor is, de a bérem pocsék volt. megálljának, megtalálom én a Huszonnégy fillér órabér! Tudja, felbujtót. Ha nem dolgoznak, ta­nút ért az? Egy kiló barna ke- karodjanak haza. nyárért huszonnyolc fillért kér- Kimentünk a gyárból ott ácso- tek. De en meg visszocnylag^ jól rostunk. Csendőrök. jöttek, be- voltam űzetve. A présmunkasok vittek bennünket, de hiába ke- tízenkét fillért kaptak, a nők resték> nem találták meg a még kevesebbet. Aztán, hogy sztrájk értelmi szerzőjét. Mind- még nehány dolgot elmondjak, egyikünk mást mondott. Három mert a maiak mar nem nagyon j^önap múlva kerültünk vissza a tudjak, milyen volt akkor az étet. gyárba. Perczel úr elmondta, Itt az udvarban álltak a yecek. ilogy negyvenezer pengőt ráfize- Az ajtajuk nem ért le a holdig, tett a md sztrájkunkra, de mi hogy látni lehessen a benmilo jU(jtuk hogy ez esetben mégis ő lábát. Rosszul mondtam azt is, győzött, hogy benn ülő. Mert ülni nem " lehetett benne, srég volt az ülő- TT át ezért volt nekem kü- kéje, nehogy valaki sokat időz- l-J lön elégtétel, amikor son ott. Néha a gazda, — vagy nagypéntek napján a valamelyik; hajcsárja megleste, Perczel úr volt az, aki kikerült hogy a bertóülő meddig van benn. a gyárból. Végérvényesen. Ha sokáig, akkor bekiabált. Zo- Hogy aa*» nii történt? Sok máncgyárban dolgoztunk, de nein minden. Nemcsak a gépek cseré- volt egy rendes mosdóedényünk, löd teli ki az üzemben, nemcsak A. p®r<;zel ur 1S megszokta épületben, gépben kaptunk újat, csinálni, hogy éjszaka, amikor fognem újak lettek az emberek is. Feosröl a szeretőjétől jött, a dóm- Talán én is. Én, aki azelőtt soha bon leállította az autója motor- E€m Örtern a fejemet, hogy ho- nehogy a gyárban meg- gyan lehetne jobban, ésszerű b- ballják a Mercedes hangjai ben végezni azt a munkát, az el- 63. ’rgy -gürwlt le, zajtalanul a ső,k köpött lettem újító. Még min- gyarig. Bemászott az ablakon es őig futnak azok a forgófejek a alvó embereket keresett. Mit ta- simítógépen, amiket és újítottam, gad.jam, engem is megtalált egy- rvioíst meg már hetek óta próbál- szer* kozom egy újítással, lépcsőzete­No, szóval ilyen helyzet volt sen felrakott három keramii; okkor. Meg a sok túlóra. Nyolc- fémlapkás késsel esztergagépen van—kilencven órán alul ritkán gyalulni. Tavaly már hónapok múlott el egy hét. óta dolgoztam egy kész újítással, Harminchétben megalakítottuk mire valaki szólf, hogy miért nem a gyárban a száksra^rvezetet. El- adom be. Persze jól jön az a lás határoztuk, hogy béremelést kö­vetelünk. Ha nem adják meg, sztrájkolunk. Nagyszombat reg­gelén érett meg egészen az el­határozás, Mi, a feketemúhelye­ú jítási pénz is. Meg az oklevél is — féltucatnyi van belőlük —, de nem csak ezért teszem. Becsület­ből, Mert ez a gyár az enyém is. Segítenek a munkások A főmérnöki irodában Zentai József elvtárssal, a Bonyhádi Cipőgyár főmérnökével beszél­getünk. Zentai elvtárs egyike a gyár legrégibb dolgozóinak, 1936 óta dolgozik az üzemben. Az államosításkor műszaki gya­kornok volt, azóta vagy nyolc— tiz féle beosztásban dolgozott már, majd három évvel ezelőtt kinevezték főmérnöknek. — Hogy őszinte legyek — kezdi a beszélgetést a főmér­nök — tizenöt évvel ezelőtt nem sokat gondolkodtam a jel­szónak a jelentésén, tartalmán, hogy „Miénk a gyár." Pedig sok mindent jelentett. És most is sok mindent jelent. De ezek közül talán a legfontosabb az, aminek nap, mint nap tanúi lehetünk. Ma reggel, amikor az igazgató elvtárssal végigmen­tünk az üzemen — ezt egyéb­ként minden nap megtesszük, mert nem lehet* jó vezető az, akit ritkán látnak a dolgozók -r *e aljwzembg*. msosiúUtoU bennünket Keresztes Márton fárahúzó. Azt mondta, hogy jó lenne még egy talpvarrót be­állítani, akkor ő is, meg az egész szalag többet tudna ter­melni. A talpvarró munkahely pillanatnyilag a szűk kereszt­metszet. — És intézkedtek? — Megvizsgáltuk a dolgot. A munkásnak igaza volt. Intéz­kedtünk, és sikerült megemelni a termelést. Az egyszerű mun­kás tehát azt kereste, hogyan adhatna többet, hogytyn adhat­na jobbat az egész gyár. Aztán meg itt van ez a vastag dosszié. A termelési tanácskozások jegy­zőkönyveit tartalmazza. Benne vannak a felajánlások is, meg a javaslatok, észrevételek. Né­ha valóságos kincsesbánya egy ilyen tele dosszié, nagymérték­ben segít bennünket a vezetés­ben. Persze, csak úgy, ha a dol­gozók mindig választ is kapnak javaslataikra, észrevételeikre. A im dolgunk gondoskodni erröh

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom