Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-23 / 69. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. március 23. Az új traktorosok között Kezükben a bizonyítvány, amely arról tanúskodik, hogy a tizenkét hetes alapfokú tanfolya­mot elvégezték. Szakképzettségük tehát traktoros. Azzá lett a negy­venegy termelőszövetkezeti tag, a tíz állami gazdasági dolgozó. Me­legen gratulálnak egymásnak, s a leendő 'munkasikerekre ürítik poharaikat. Mert készülnek, na­gyon készülnek az első önálló feladatra, a szántásra, a vetésre, amelyből jócskán maradt pótolni való. Hogy képzelik el további fel­adataikat? — Erről beszélgettünk az Alsó'tengelici Állattenyésztési Kísérleti Gazdaságban a bizo­nyítvány kiosztása után. — Egy kicsit még furcsa a gon­dolat, hogy fogat helyett a trak­toron szerzem majd a munkaegy­séget. Erőgéppel a tanfolyam előtt sohasem foglalkoztam. Nem valami könnyen kezdődött a ba- rátkozás — szólt őszintén Balaskó Rezső, a hangosi XJj Élet Tsz tag­ja. . — Végül milyen eredménnyel záródott ez a barátkozás? — Jelesre mindenből — mond­ják társai. — Mert Balaskó igen­igen szerény ember. — S miben látja ennek majd hasznát az Uj Élet Tsz tagsága? — Nem sok, alig több három­száz holdnál a szántóterületünk, s csak egy traktorunk van. A hátralévő munka zömét géppel akarjuk elvégezni, ahogy az idő engedi, éjjel, nappal, két műszak­ban. Gondolom, kollégám öröm­mel fogadja majd a váltótársat — mondja Balaskó. Bátáról, a November 7. Tsz-ből kilenc embert küldött a tagság a tanfolyamra. Köztük a legfiata­labb Kulágin Mihály, „öreg” trak­torosnak számít már, tavaly egész éven át géppel művelte a földet. A többiek mesélik, hogy a vizs­gán mégis majdnem elbukott. Ideges volt, s ez bizony a ta­pasztalt traktorosoknál is elkerül­hetetlen bajt okozhat. Most, hogy szégyenkezés nél­kül állhat a tagság elé, milyen további tervei vannak? — Munkába állni, amint le­het, és most, hogy már vagyunk egypáran traktorosok, nagyon szeretnék a fiatalok közötti vetél­kedésben is részt venni, — az ifjú traktoros címért... Hasonlóan vélekedik Csapó Já­nos is, akire büszke lehet a kis- tormási termelőszövetkezet tagsá­ga. Jeles bizonyítvánnyal és nagy munkakedvvel tér haza, hogy mi­előbb megforgathassa a földet, vagy a vetéshez kezdjen, amely­ből szintén kiválóan vizsgázott. És felsorolhatnánk a tanfolyam résztvevőinek nevét hiánytalanul. Hisz nagy tervekkel, és még na­gyobb munkakedvvel térnek va­lamennyien haza. Bemutatják bi­zonyítványukat, amely feljogosít­ja őket arra, hogy traktorra ül­jenek, de, hogy valóban mennyit tudnak, az a közeli napokban, hónapokban, a munka dandárjá­ban dől el. És hogy milyen érde­meket szereznek majd, az telje­sen tőlük függ, szorgalmuktól, és nem utolsó sorban továbbképzé­süktől. Hajót vár ki „ÖREG" KORMÁNYOS Már él a Duna vize, maholnap I mindenütt a part mentén, helyére kerül a stég, a halászok, amatő­rök és profik otthon már készítik a varsákat az első fogáshoz. Időn­ként hajókürt távoli bugását hozza a szél, s ilyenkor Rácz Pali bácsi otthagyja a barkácsoló­kamrát, felmegy a padlásra, ahonnan jó messzire ellátni a ví­zen. Néhányon már hajóra száll­tak a paksi „tengerészek" közül is, s a hosszú tél után nagyon hiányzik a munka Rácz bácsinak is. Várja a behívót, amely ismét szolgálatba hívja. Jó itthon, jó volt egész télen át, várta a csa­lád, a ház körüli munkák, akad elfoglaltság még most is. A bar­kácsoló-asztal mellől jött el a be­szélgetésre. Törpéket, házikót, bé­kát farag fából, mészkőből a kis­lányának, a sziklakertbe. Az ud­varon építi fel a legkisebb gye­reknek, aki még otthon van. De mikor a víztükör felszabadul, nyugtalan lesz. Hiszen már hasz­nát vehetnék az uszályokon... — Onnan jön a kenyér, — mondja. Nem reális bácsizni őt. Igaz, hogy amúgy korra kiérdemelte, — negyven éve szolgál hajókon, — de a tekintete friss, és a tartá­sán látszik, hogy lesz még ereje a kormánykereket tartani. — Olyankor látna, mikor egy- egy nehezebb éjszaka után át­Yantatávezetöi jogosítvánnyal ren­delkező dolgozókat azonnali belépéssel felvesz a Növényvédő Állomás. Je­lentkezni lehet Fácánkerten, az állomás igazgatójánál. (170) I adom a posztot a hajón, — mond­ja. — Tükörbe nézek, és nem is­merek magamra, olyan nyúzott a képem. És szolgálat után, a hosszú utazások alatt mit kínál a hajós élete? — Most már több a modern hajó, van könyvtárunk. Vitatko­zunk a kollégákkal múltról, je­lenről, próbáljuk bizonygatni, hogy kié a legfontosabb poszt a hajón. Végül mindig megállapít­juk, hogy csak a közösség viszi tovább az uszályt. Szükség van mindegyikünkre. De a hajósok már megvalósították az interna­cionalizmust. Ha kikötünk, össze­jövünk mindenféle nációval, s megértjük egymást, szerbek, cse­hek, bolgárok, oroszok, magya­rok... A hosszú szolgálati utakon kí­vül utaznak kirándulásképpen is. Amíg megrakják áruval az uszá­lyokat, a hajósok ismerkedhetnek az országok parton túli vidékei­vel is. — Odesszánál láttam a ten­gert... Ott néztük meg a Rossziát. Három emeletes, építettek benne színházat, mozitermet, van tv, úszodák... Az ám a hajó! Azért ő maga inkább megma­rad az uszályokon. S ha újra kezdhetné, megint csak hajósnak állna. Hát ezért is várja olyan nagyon a behívót. B. K. Az £. M. 44. sz. Állami Épí­tőipari Vállalat (Budapest, V.-ker. Kossuth L. tér 13-15.) azonnal felvesz budapesti munkahelyre kőműves, ács, állványozó szak­munkásokat, építőipari könnyű- 1 gépkezelőket, kubikosokat, férfi­ét női segédmunkásokat. Szállást és napi egyszeri ét­kezést biztosítunk. Munka­ruha és — vidékieknek — tanács-igazolás szükséges. Szakmunkások szerszámot hozzanak magukkal. (11) Napirenden Szekszárd város fejlesztési terve A Hazafias Népfront Országos Elnöksége társadalmi munkában vállalta el, hogy segíti három város távlati fejlesztési tervének kidolgozását. A patronált váro­sok között van Szekszárd is. Kalmár József, a városi tanács vb elnöke pár nappal ezelőtt járt ez ügyben Budapesten. Jövő héten pedig Szekszárdon sor ke­rül a gyakorlati kérdések meg­beszélésére. Március 27-én ülést tart a városfejlesztéssel foglalko­zó műszaki akcióbizottság. A ta­nácskozáson a patronálok is részt vesznek. Megvitatják az ipar el­helyezés problémáit, a lakótér bővítésének lehetőségeit, a szőlő rekonstrukció tennivalóit, egyszó­val a város fejlesztésének idő­szerű és megvalósításra váró feladatait. Vetik a zöldborsót Dunaföldvór környékén A megyében jó idő helyett esőt hozott a tavasz első napja. Csak Dunaföldvár környékén dol­gozhattak a dombos és a homo­kos földeken. Megyénkben ezen a vidéken, valamint Györköny, Nagydorog és Pusztahencse kör­nyékén kezdték meg a napokban a borsó vetését. Dunaföldváron csütörtökön délelőtt még nem esett az eső, s ezt is igyekeztek kihasználni a termelőszövetkeze­tek. Máskor ilyenkor már kikelt a borsó ezen a tájékon, most pe­dig még az elején tartanak 600 boldnyi étkezési borsómag földbe tevésének. A Duna Gyöngye, a Virágzó és az Alkotmány Ter­melőszövetkezetek fogatos vető­gépei — ameddig lehetett — kint dolgoztak a határban. Az Alkot­mány Tsz-ben tíz fogatosekével is készítették elő a talajt, ezenkívül a szövetkezet 18 tagja arra vál­lalkozott, hogy kézzel szórja a pétisót az őszi búza vetéjpjtr^ fl sok helyütt tapadós sárban, áfio- va a gépek jelenleg nem mehet­nek. így csütörtökön mintegy hetven holdnyi búzavetést fej­trágyáztak, 300 holdra növelve eddigi eredményüket a tervezett 1000 holdas őszi búza fejtrágyá- zási területen. ' iimmnummnmrtT Készülnek a borsó-szezonra a Paksi Konzervgyárban A Biritói Állami Gazdaság és a paksi Ezüstkalász Tsz már veti a borsót Mint az eddigi esztendőkben, most is a borsó-feldolgozással kezdődik a gyártási idény a Paksi Konvervgyárban. A zöld­borsó-szezonra alaposan fel kell készülni, hiszen nemcsak indulás­tól van szó, hanem nagy erő­próbáról is: Mennyiségileg is igen nagy tömegű nyersanyaggal kell megbirkózni, néhány hét alatt. Á gyár a főzelékkonzervek nyersanyagát szerződésileg ter­melteti a környékbeli állami gaz­daságokkal, termelőszövetkezettel, a szerződött területnek közel negyven százalékát, ezeregyszáz holdat tesz ki az, amelyen zöld­borsót termelnek. A múlt évben kétszáz va­gon borsó-konzerv készült a gyárban, az idei terv kétszáz­hatvan vagonnyit irányoz elő. Alapos előkészületek szükségesek tehát ahhoz, hogy a tervet tel­jesíteni tudják. Ezt mindenek­előtt a fokozottabb gépesítéssel akarják elérni. A tavalyi kettővel szemben három párhuzamos borsó-feldolgozó vonalat állítanak be. Újabb két borsócséplőgépet kap a gyár az eddigi öthöz. Néhány évvel ezelőtt kezdték meg a zöldborsó betakarításának gépe­sítését. az idén ez már teljes egé­szében géppel történik. A gépe­sítéssel vált lehetővé a konzerv- borsó nagyüzemi termelése. Ko- vábban ugyanis a nagyüzemi ter­melésnek nagy akadálya volt az, hogy a borsó szedése igen munka­igényes, és erre a munkára éppen akkor van szükség, amikor egyéb­ként is itt a «-munka dandárja« a mezőgazdaságban. A borsó­cséplőgépek alkalmazása meg­oldotta a problémát, a géppel lekaszált borsót kicsépelik, a szalma, hüvely a gazdaságé ma­rad takarmányozásra, és csak a szemet szállítják be a gyárba. A két új gép közül az egyik Ma- docsára kerül, a másikat Duna- szentgyörgyön állítják fel. A ter­vek szerint a főidényben napi hat- és fél vagon borsószemnek kell beérkeznie a gyárba. Az időjárás eddig nem tette lehetővé, hogy megkezdjék a tsz-ek, állami gazdaságok a zöld­borsó vetését. Az elmúlt napok­ban már erre is sor kerülhetett. A Biritói Állami Gazdaság — a gyár legnagyobb borsótermelője — és a helybeli Ezüstkalász Tsz csütörtökön, az esős idő ellenére megkezdte az express-borsó ve­tését. Úgy számítják, hogy má­jus második felében megérkez­nek az első borsó-szállítmányok a gyárba. Az újítási munkát és a műszakiak tevékenységét vizsgálták az építők megyei bizottsága ülésén Az építők szakszervezetének megyei bizottsága kibővített ülést tartott, tegnap délelőtt a Szak- szervezetek Megyei Tanácsának székházában. A bizottság két je­lentést hallgatott meg, és hatá­rozatokat hozott. . Az elmúlt évben, a korátíbi évekhez viszonyítva javult a Tol­na megyei építőipari üzemekben az újítási munka üteme, szerve­zése — állapította meg a megyei bizottság albizottságának jelen­tése. Különösen a Komlói Állami Építőipari vállalatnál és a Ta­nácsi Építőipari Vállalatnál volt Tvr»mMmMim»fwwnnnfi jelentős segítő az újítások beve­zetése az éves terv határidőre való teljesítésében. A megyei bizottság úgy hatá­rozott, hogy a jövőben rendsze­ressé teszi a vállalatok újítási munkájának ellenőrzését, segíté­sét. Második napirendi pontként Varga Mihály megyei bizottsági tag adott számot arról, hogy a műszaki dolgozók milyen intéz­kedéseket tettek a vállalatoknál az idei tél okozta nehézségek gyors áthidalása érdekében. UMTfF ALEKSZANDR NASZIBOV: EJTEKHELY a<z “{Libán Fordította: Szatbmári Gábor 18. Mind a ketten az előző napon éjjel két órakor fejezték be a munkát, s akkor derült ki, hogy azonnal Bakuba kell repülniük. Az állambiztonsági szervek veze­tőit bővebben érdekelték Liss közlései. Bizonyos adatok azt is tanúsították, hogy igazat mond­hat. Ezért sürgősen ki kellett hall­gatni a kémet, tanulmányozni a vallomásait, összevetni a más forrásokból már rendelkezésre ál­ló anyagokkal. — Utazzanak oda azonnal — mondták Ribinnek és Kerimov- nak — és a helyszínen gondolja­nak át mindent alaposan. Sok mindenről többet tudnak, mint a helyi elvtársak. Segíteni tudnak majd Azizov ezredesnek. A kocsi már várja magukat. Azonnal in­duljanak a repülőtérre. így történt, hogy Ribin és Ke­rimov vacsora nélkül indultak útnak. Aszker egy kis csomagot bon­tott ki. Kenyér és néhány karika füstöltkolbász volt benne. Mind­össze ennyit tudtak szerezni. Az egészet egy pillanat alatt elfo­gyasztották. Már három órája voltak a le­vegőben. A gép elhagyta Sztálin­grádot, s Aszrahany felé tartott, amikor a pilótakabinból kijött a rádiós. Zavartnak látszott. Kissé tétován közeledett a két nyomo­zótiszt felé. Végül szó nélkül oda­nyújtotta Ribinnek a kezében tar­tott rádiógrammot. Az ezredes azonnal elolvasta. Két rövid mondatból állt: „A kiküldetést visszavonom. Stop. Azonnal térjenek vissza. Stop. Likov.” * Miután feladta a rádiógram­mot, Likov tábornok az egyik, a többitől kissé messzebb álló te­lefon kagylóját emelte fel. — Igen, — hallatszott a kagyló­ban. — Jelenteni szeretnék: Ribin ezredest és Kerimov őrnagyot visszahívtam. — Rendben van, — hangzott a válasz. Majd kis szünet után: — Ha nincs elfoglalva, jöjjön át hozzám. Likov összeszedte az asztalról a papírokat, betette a páncél- szekrénybe, 6 kiment a szobájá­ból. A titkárságon ülő tiszt azon­nal felállt. — Küldjön a repülőtérre egy kocsit, — fordult hozzá Likov. — Ribin ezredes és Kerimov őr­nagy visszajön. — Értettem, tábornok elvtárs. — Én pedig a vezető elvtáns- hoz megyek be. A tiszt bólintott. Likovot egy hatvan év körüli, magas, szikár férfi fogadta. Fel­tűnően nagy szeme, s alig-alig őszült, sűrű, busa fekete haja volt. Egy karosszékre mutatott, amint megállt előtte Likov. Ami­kor a tábornok leült, közelebb tol­ta hozzá a cigarettás dobozt. * — Köszönöm — mondta Likov, s kivett belőle egy cigarettát. — Kialakult már valamilyen véle­ménye, Alekszej Iljics? — Nem... Intézkedtek, hogy Otto Lisst szállítsák ide? — Igen, ahogy a parancs szólt. — Rendben van. Holnapra azt hiszem itt lesz az a német kato­naszökevény is. — Az előtte fek­vő papírra nézett. — Georg Ho- mann. — Bonyolult ügy, — mondta el­gondolkozva Likov. — Bonyolult. Gondolom, nem ellenzi, ha mind a kettőt Ribin- re és Kerimovra bízzuk? — Nem, nem. Természetesen. — Likov közelebb húzta magá­hoz a hamutartót, s óvatosan be­leszórta cigarettája végéről a hamut. — Csak azt szeretném ... — Mondja csak. — Úgy vélem, Alekszej Iljics, alaposan utána kellene néznünk ennek az Ottó Lissnek. Vállal­kozni inkább mindenre, ami csak elképzelhető. — De hiszen tudja, hogy ez le­hetetlen. — Megértem, de... — Meg aztán aligha lehet min­den szavának hitelt adni. Most foglalkozzunk a másikkal. Ho- mannal. — Itt egyetlen kiút van. — Mégpedig? (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom