Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-03 / 52. szám
föors rnrntm mpcssim W€3. mSrtfTos fi tim A köz dolgaival törődő szemlélő jóleső érzéssel állapíthatja meg a zárszámadások híreiből, hogy Tolna megyében egyre kisebbedül a rossz tsz-ek száma. Ez nem a véletlen műve, a tervszerű megszilárdítási munka eredménye, a politikai és a gazdasági vezetés szigorú és fegyelmezett összhangjának következménye, amely egyszerűbb szavakkal annyit jelent, hogy ebben a kérdésben egy nyelven beszélünk. A még meglévő gyenge tsz-ekből is elűzzük a gazdákra nehezedő nincstelenség rémét. Nem afféle hivalkodó kinyilatkoztatásokkal tesszüli. körültekintő és felelősségteljes apró munkával. Nem utolsó sorban a gyenge tsz-ek gazdáinak segítségévek Megyénkben eljutottunk most már odáig, hogy kimondjuk: elég volt a 20 forinton aluli munkaegységekből, akkor, amikor a megye közös gazdaságainak döntő többségében 30—40— 50 forintokat osztottak. De mondják ki a tervjóváhagyó közgyűléseken a gyenge tsz-ek gazdái is, hogy elég volt. Lássák be, hogy ma már megérett a helyzet a változásra. Válasszák ki maguknak azt az ösztönző formát, amelyik az emberek szája ízének legjobban megfelel. ' Egészséges és átfogó intézkedések történnek a szakvezetés megerősítésére. Mire a tavaszi mező- gazdasági munkák megkezdődnek, a járási mezőgazdasági osztályok segítségével,. a tsz-ek mindenütt beállíthatják a hiányzó szakembereket. Sürgető tennivaló a két műszak megszervezése, nemcsak a gépállomásokon, a tsz-ekben is. Értsünk szót ebben is. A két műszakot a szövetkezeti UOlt! gazdák is tartsák fontosnak, még az őszi kalászosok fej trágyázásánál is érvényesítsék. Két műszak nélkül a tavaszi munkákkal elkésünk, de nem lehet megengedni* hogy elkéssünk, mert abból pótolhatatlan veszteség származik. Tolna megyében eljutottunk odáig, hogy 1963-ban, a tamási járás kivételével a jól működő közös gazdaságok száma adja a döntő többséget. Az erőket tehát hatványozottabb mértékben lehet a gyenge tsz-ek megszilárdításának szolgálatába állítani. A szekszárdi járásban jelenleg két termelőszövetkezetben van a legtöbb baj. Az egyik Decs községben, a másik Sióagárdon működi ki A hibák megszüntetésének legjobb módja a következetesség. Végigvinni a dolgokat. A szekszárdi járásban most ez történik. Sióagárdon könnyíti a helyzetet, hogy a jelek szerint a szövetkezet gazdái is megunták már végre a kilátástalanságot, és munkához akarnak látni. A vezetőség napok óta utazik. Járják a környező községeket, gyűjtik a jó tapasztalatokat. Misziáról is kedvező hírek érkeznek, a tamási járás többi községéből úgyszintén. Ebben az esztendőben úgy sorakoztak fel az erők, hogyha az időjárás kicsit is kedvez, akkor a gyenge, szegény tsz-ek fogalmát száműzik a szótárból. A szövetkezeti gazdák ezreinek ez a jogos kívánsága és óhaja azonban csak úgy valósul meg, ha a szövetkezeti gazdák ezred munkával járulnak hozzá a megyei vezetés elképzeléseinek megvalósításához, i (y SZP. Nehéz-e a gimnázium? 49 iskola 80 küldötte válaszol Egy évtizeddel ezelőtt a szekszárdi Garay János Gimnáziumban annyi diák tanult összesen, amennyi most az első osztályokban — háromszáz... És ma már több mint hétszáz gimnazista koptatja a padokat az öreg szekszárdi iskolában. És azóta nemcsak az oktatási követelmények nőttek, megváltozott a tanulók összetétele is. Mindez pedagógiai tanulmányokat igényel, hogy az Oktatás színvonalát emelhessék. Az idei tanév elején az iskola vezetősége úgy döntött, hogy az 1962—63-as tanévben az első osztályosok problémáival foglalkoznak a pedagógiai felmérések során. A VIZSGÁLAT TÁRGYA annyival is érdekesebb, hogy a gimnázium első osztályosait 49 általános iskolából válogatták össze. Ezek az általános iskolák különféle erősségűek. a legkisebb, osztatlan Tolna megyei iskolák tanulói mellett a legkorszerűbb követelmények szerint működő általános iskolák végzett növendékei is megtalálhatók, természetesen a Garay gimnázium bét első osztályában. König István igazgatóhelyettes, aki a vizsgálatot vezette, két első osztályt választott alanyul a felméréshez. A mostani félévi minősítések úgy mutatják, hogy ez a két osztály éppen az iskola egyik legerősebb, illetve leggyengébb csoportja. — Arra akartunk választ kapni •—mondja az igazgatóhelyettes-—, milyen megterhelést jelent a gyerekeknek az általános iskola után a gimnázium, mennyivel több a tanulnivalójuk, az elfoglaltságuk, milyen a fáradékonyságuk. Emellett vizsgáltuk a tanulók felkészültségét a szaktárgyakból, matematikából, irodalomból, idegen nyelvből, politechnikából. A kérdésekre nyolcvan gyerek válaszolt. A FELELETEK elsősorban arról adtak képet, hogy hol tartanak a tolnai általános iskolák, mennyire felel meg oktatási színvonaluk az általános. országos követelményeknek. Ezeket a követelményeket most országosan is megállapították. úgy, hogy a szekszárdi adatok jó összehasonlítási alapot adnak. Bebizonyosodott, hogy a szaktanári karral rendelkező iskolák magasabb színtű képzést tudnak nyújtani, mint a kisebb iskolák, ahol szaktanárok nemigen működnek. Vizsgálták ugyanis a tanulók kémiai, fizikai, kronológiai, topográfiai ismeretét, elvonat- koztató-képességét, kaptak világnézeti kérdéseket — s azok a gimnazisták álltak helyt a vizsgálatok alatt, akiket szaktanár oktatott már az általános iskolában ÍSí Vannak Szekszárdon is olyan iskolák, ahol az általános iskola felső tagozatán sem tudnák, például a történelemtanításhoz, szaktanárt biztosítani. Lfi- dekes módon, ezeknek az iskoláknak a »küldöttei« helytálltak a szaktárgyi vizsgálaton. A válaszok feldolgozása során magyarázatot kaptak erre is. Ezekben az iskolákban ugyanis azok a tanárok oktatják a történelmet, akik, ha nem is szaktanárok, de elvégezték a Marxizmus—Leni- nizmus Esti Egyetemet. A FELMÉRÉS ELSŐ SZAKASZA a félévvel lezárult. A gimnázium figyelmét arra hívják fel az eddigi tapasztalatok, hogy tovább kell bővíteni az együttműködést az általános iskolákkal. Az iskolák vezetőivel összeülnek, s megbeszélik a pedagógiai gyakorlatot érintő tennivalókat. Időről időre értesítik az általános iskolákat, továbbtanuló diákjaik előmeneteléről. Az együttműködést Szekszár- don az is segíti, hogy a pedagógusok itt közös alapszervezetet alkotnak, s így a politikai munkát is hasznosítják hivatásukban. B K. IRÁNY A KOMMUNISTA VILÁGGAZDASÁG "I * „Szatócsmódszerek”, vagy racionális nemzetközi szakosítás a termelés minden fontos területén ? Y. A nemzetközi munkamegosztás a termelőerők fejlődésének szükségszerű velejárója. A munka- megosztás, amely természetes ma már az ipar és a mezőgazdaság, és az ipar különböző ágai között (mert nem termelhet mindenki kenyeret, golyóscsapágyat, és mindent saját szükségletére) előbb-utóbb kilép megszokott nemzeti keretei közül, s nemzetközi méretűvé válik. Vagyis az egyik ország kielégíti mások szükségleteit is bizonyos termékekből, s cserébe azt kap, amit maga nem termei. Hazánk eddig is részt vett a nemzetközi munkamegosztásban, hiszen sok nyersanyagban, energiahordozóban behozatalra szorulunk. De nemcsak azért exportálunk, hogy beszerezhessük a hiányzó anyagokat — bár ez is a nemzetközi munkamegosztás egyik fontos, hazánkban nélkülözhetetlen területe, — hanem egyre inkább azért, hogy a legkorszerűbb gyártmányokat, a leggazdaságosabb sorozatnagyságban termelhessük. Országunk is a technikai forradalom küszöbéhez érkezett. Célunk a komplexgépesítés, majd az automatizálás, amely parancsoló- an megköveteli a tervszerűen szervezett nemzetközi munka- megosztást. Mert a korszerű berendezéseket csak nagy sorozatú gyártásban lehet gazdaságosan kihasználni. Kis országunk fogyasztása, belső piaca viszont nagyon véges. Ha mégis olcsón és nemzetközi színvonalon — tehát nagy sorozatban — akarunk termelni, akkor a gyártás szervezése, az igények számbavétele túl kell, hogy lépjen az ország határain. A termelés nemzetközi szako- I sítása nem egyforma súllyal jelentkezik a különböző iparágakban. Ipari termelésünk kisebb része helyi jellegű szükségletet elégít ki. Nyilvánvalóan minden ország csupán saját szükségletre is korszerű színvonalon termelhet sok élelmezési és ruházati cikket, bár ezeknél a termékeknél is ésszerű bizonyos fokú nemzetközi együttműködés a fogyasztói választék bővítése végett. Vagy: nem lenne gazdaságos például cementet, és más, nagy tömegben felhasznált építőanyagot egyik országból a másikba szállítani, hiszen bizonyos távolságon túl az utaztatás többe kerül, mint a gyártás. De aligha képes a 10, vagy 20 millió lakosú ország minden gépet, finommechanikai és vegyiterméket csak saját szükségletre termelni. A gépkocsiiparban — a technikai fejlődés mai színvonalán — 600 ezer darabnál kezdődik igazán a gazdaságos gyártás. Körülbelül hasonló sorozatnagyságra van szükség a hűtőszekrény-, a mosógép-termelésben is. Autóbuszból már 5—10 ezres sorozat is gazdaságos lehet. Műszerek, speciális, nagy pontosságú szerszámgépek közép- és «kis sorozatban gyárthatók gazdaságosan. A szakosítás a feldolgozóiparban sem szorítkozik csupán a kész és komplett termékre. Noha az autóbusz gyártása már 5—10 ezres sorozatban is gazdaságos, annak egyes szerelési egységeit, fő darabjait (motort, sebváltót, stb.) és kisebb alkatrészeit, (csapágyakat, villamossági cikkeket) 100 ezres, vagy milliós tételben lehet csak olcsón, korszerűen gyártani. A nemzetközi szakosításnál Ilyen „részkérdésekkel” is szükséges számolni. Hazánk, amely nyersanyagban, energiában szegény, abban érdekelt, hogy a nagy munkaigényű és viszonylag kis anyaghányadú termékek gyártását fejlessze. A 20 éves tervben körvonalazott elképzelések szerint a gépipar termelése nyolcszorosára, a műszeré viszont harmincszorosára fejlődik. Ez is szemlélteti, minden ország számára előnyös a KGST együttműködés. Lehetővé válik, hogy a dolgozókat mindenütt azokban az iparágakban foglalkoztassák, atioí a munka hatékonysága a legnar- gyobb. így olyan internacionalista termelőerő jön létre, amely lényegesen több mint az egyes szocialista országok termelőerőinek összessége. Ilymódon a szocialista nemzetközi munkamegosztás a termelékenység emelésének egyik nélkülözhetetlen eszköze. Elősegíti minden ország gyors fejlődését és az életszínvonal emelését. A viszonylag kis belső fogyasztó piacú országolP, köztünk hazánk is, tehát ha gazdaságosan, korszerűen akar termelni, nem tehet engedményeket a sorozat- nagyság rovására. Amiben mégis különbözni fognak olyan fejlett és hatalmas országoktól, mint a Szovjetunió és az USA, az, hogy lényegesen kevesebb termékfajtát gyárthatnak. Az 50-es évek önellátásra törekvő gazdaságpolitikája nem számolt ezzel és sok kárt okozott. (Nem csak a sorozatgyártás, de maga a gyártmány sem lehet korszerű, ha mindenbe belefogunk, és mindent gyártunk, hiszen ahhoz kutató és szerkesztő mérnökök százezreire lenne szükség.) Sajnos, ez a szemlélet — bármily furcsán . is hangzik — kimondva, vagy hallgatólagosan, de ma is kísért. Mindenki örül az olyan hírnek, hogy hazánkra pro- filozták a KGST-ben a D4—K típusú traktor, vagy a nagypontosságú koordináta furateszterga, félautomata másolóeszterga gyártását. Azt viszont már sokan nehezményezik, miért kell átadnunk egyik, vagy másik — nem is mindig korszerűtlen termék — gyártási jogát baráti országoknak. Pedig nem is csak arról van szó, hogy „valamiért valamit”, — létkérdésünk ez az országosszintű „profiltisztítás”. Mert ahogy egy üzemet a sokféle termék vegyeskereskedéssé változtat, úgy egy kis országot is „szatócsmódszerekre” kárhoztat az erejét meghaladó, sokféle termék előállítása. Kovács József wrw"i «wv# A SZAKSZERVEZET TITKÁRA MESTERSÉGÜNK CÍMERE a horgony és a felirat: -Hajós szakszervezet« egy kis sarokszoba felé mutatja az utat. Az iroda berendezése — egy üvegajtós szekrény. íróasztal és egy másik asztal, körülötte székekkel — igen csak szerény. Amikor a hajós szakszervezet titkára iránt érdeklődtünk. Plank Antal nyugdíjas, hajókormányos címét adták meg. A hajós szakszervezet titkára, Plank elvtárs csak vasárnap jön be az irodába Az ügyintézés most már nem sok munkát ad. Hétközben a lakásán lehet vele beszélni — tájékoztat a tolnai művelődési ház gondnoka. Plank Antal, a hajós szakszervezet titkára hálókötéssel üti agyon a tél unalmát. — Jól jön pótlásnak a nyugdíj mellett az a kis pénz, amit a hálókötéssel keresgetek — mondja és sietve félrerakja varsakötő szerszámait. Igen meglepődött, amikor elmondtam jövetelem célját, hogy a hajós szakszervezet munkája iránt érdeklődöm. — Most már kevesebb munkát ad a titkári funkció. Valamikor 700 tagunk volt, és természetesen a szakszervezeti élet is mozgalmasabb volt. Jelenleg 85 tagunk van. Tagjaink 3 forintos, azaz csökkentett szakszervezeti díjat fizetnek. — Ennyire lecsökkent a szervezett dolgozók száma a hajósok köriben, vagy ilyen kevesen vállalkoznak manapság a hajós pályára? — kérdeztem meglepődve. — Áh, dehogy! Bár van valami csökkenés, Tolnán kevesebb a hajós, mint régen volt — mondja elgondolkozva. — A nyolcvanöt szakszervezeti tag a nyugdíjasokból tevődik. A ténylegesek szolgálati helyükön fizetik a tagdíjat és szervezetileg is oda tartoznak. PLANK BÁCSI még a mai napig is ízig-vérig hajós. Szereti a vizet, a megszokott »víziember«- életről. a hajókázásról még ma sem mondott le teljesen, csakhogy a hajót sajátépítésű csónakkal cserélte fel. A másik tulajdonsága, ami a legtöbb hajósra jellemző, az, hogy kevés beszédű. A kérdésekre barátságosan válaszol, de annyira rövidre egyszerűsíti le mondanivalóját, úgyhogy néha a felesége is kénytelen tódítani, hogy ne szakadjon meg a beszéd, fonala. — Hogy milyen a szakszervezeti élet a tolnai hajósok körében? — Olyan, mint általában a nyugdíjasoké. Az idén a nagy hideg miatt vasárnapokon is csak ritkán jöttünk össze. A bizalmiak otthonukban keresték fel a tagbélyegekkel a tagokat. Volt néhány betegünk. Azokat meglátogattuk, és volt, két, vagy három aranylakodalmasunk, őket köszöntöttük. A telet hálókötéssel és olvasással töltjük. Tagjainknak több mint fele könyvbarát, tagja a községi könyvtárnak, ás szívesen olvas. Tavasszal és nyáron ránőtolják a téli kieséseket. Hétköznapokon sokat együtt vannak a tolnai nyugdíjas hajósok. A legtöbbjük szenvedélyes horgász, gyümölcskertész, vagy szőlész. Sokszor összetalálkoznak a vízen, vagy mint szomszédok, a szőlőben, a gyümölcsösben. Este a művelődési ház kerthelyiságében jönnek össze, egy pohár sör mellett beszélgetnek, vagy kártyáznak. A nyugdíjas hajósok és a fiatalok kapcsolatára tereltem a beszélgetést Az iránt érdeklődtem, hogy a közlekedési szak- szervezet tolnai hajós csoportjá-