Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-19 / 65. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. március 19. Zászlóavatás A Dombóvári MÁV KlSZ-szervezete és a 12 évfolyamos iskola legutóbb KISZ zászló avató ünnepséget ren­dezett a 12 évfolya mos iskolában. Az ünnepséget a járási KISZ-titkár nyitotta meg. Ez alkalommal vette fel a fűtöhá KISZ-szervezet Mátai Antal nevét. A zászló- avatás után a dom­bóvári KlSZ-szerve- zetek szalagot tűztek a zászlóra. Az ünnepi műsor szellemi vetélkedő­vel folytatódott, ame­lyen a 12 évfolyamos iskola leányai és fűtőházi ipari tanu­lók vetélkedtek. Ve télkedő bőven akadt a résztvevő 400—500 tanulóból. A győzte­sek között 10 értékes jutalmat osztottak ki. Képünkön a zászló és az azt tartó két fiatal. Gy-R levelező Kétmillió forinttal több szolgáltatást végeznek az idén a megye kisipari szövetkezetei Az idén — terven felül — több községben létesül!, az igényeknek megfelelő szövetkezeti üzem. Pakson, a dunaföldvári fodrász­kombináthoz hasonló szövetkezet nyílik meg az. idén, amelyben kozmetikai részleg is dolgozik majd. Bátaszéken autó—motor- szerelő szövetkezet, Zombán női és férfifodrászat, tüzifafürészelő részleg alakul, Dombóváron meg­szervezik a bejárónő-^olgálatot. Tolnán fejlesztik a műszaki rész­leget, új szakembert alkalmaznak a rádió- és televízió-jav ítáíjCtkJiBíi Dunaföldváron is létesül hasonló részleg. Mindez az eredeti terven felül. Általában a megye kisipari szövetkezetei a lakosságnak vég­zett javító-szolgáltató tevékenysé­güket a tavalyinak kétszeresére emelik az idén. Ez, értékben azt jelenti, hogy ebben az esztendő­ben kétmillió forinttal több szol­gáltató jellegű munkát végeznek a tavalyinál. Uj szolgáltatásként szeretnék bevezetni Szekszárdon, Bonyhá- don, Pakson, Bátaszéken és Tol­nán a fehérneműjavítást, amit a megnövekedett házi mosógépek száma indokol. Néhány szövetke­zetben már próbálkoztak is ezzel a profillal, de kevés érdeklődést tanúsított a lakosság. Ennek Oka inkább abban lehet, hogy nem ismerik kellőképpen a szolgálta­tás előnyeit. A szövetkezetek szol­gáltatási , munkájában akad más probléma is. Megszervezték pél­dául a falusi időleges részlegeket. JSiiazt. jelenti,, -hogy központi helységből meghatározott napokon kijárnak a megbízottak a kisebb községekbe, és beszállítják a javítani valókat. A földműves­szövetkezeti boltok vállalkoztak a javítások felvételére. A lakos­ság nem igen veszi igénybe ezt a szolgálatot, pedig igen előnyös. Hiszen még a nagyobb súlyú ház­tartási gépeket, rádiókat, televí­ziókat is beszállítja az illetékes szövetkezet és a vevő helyben vissza is kapja. (—ki) I at7a I I az igazságtalan bérezésről JLJvé T VI v/ July!jL %4-JL CJL iiiiiiimsiimiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiimiiiiiiíiiimmiiiiiimiii K edves Simon György elv­társi Leveleit érdeklő­déssel olvastuk, s mivel a termelőszövetkezetekben vala­mennyi állattenyésztőt, takarmá- nyost érint az ön által kifogásolt, egyoldalú premizálási rendszer, ezért a közérdeklődésre való te­kintettel kérdéseire az újságban adunk választ. Néhány héttel ez­előtt Szekszárdon a mezőgazdasá­gi szakemberek hagyományos megyei találkozóján felszólalt Vi­rág István elvtárs is, a Megyei Pártbizottság titkára. Virág elv­társ ott és akkor éppen ezzel a témával foglalkozott. Arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy az állattenyésztésben dolgozó tsz- tagok premizálását szintén meg kell oldani, keresve a jól bevált módszereket. Meg kell oldani, mert ahol el­mulasztják, ott ebből a tagok kö­zött ellentétek származnak. Más­részt pedig, és ez a leglényege­sebb, a megszilárdulás szempont­jából is döntő, hogy minden te­rületen érvényesüljön a szövetke­zeti gazdák érdekeltsége. Láthat­ja Simon elvtárs, hogy nyitott kapukat dönget, az állattenyész­tők premizálásának megoldásával olyan tennivalókat sürget, ame­lyeket az élet, a gyakorlat köte­lezően ír elő. Azt írja, hogy Ozo- rán az állattenyésztők és a takar- mányosok követelésére a termelő- szövetkezet vezetői a zárszám­adás után megígérték, hogy a munkaegységek értéke ki lesz egyenlítve. El is készült egy név­sor arról, hogy kiknek méltányos a kiegyenlítés. ön szerint ezen a listán olyan személyek nevei szerepeltek, akik növényápolási munkát nem vé­geztek, beosztásukra való tekin­tettel nem is végezhettek és így a premizálástól el »tek- Amint ír­ja, a munkaegysegek értékének kiegyenlítésére, gyorsan, frissen olyan tagok is benyújtották igé­nyüket, akiknek feleségük, vagy gyermekük már kapott prémiu­mot. Tették ezt azzal az indoko­lással, hogyha az egyik állat- tenyésztőnek, vagy fogatosnak jár kiegyenlítés, akkor járjon a másiknak is. Ezek az emberek azt mondják, hogy az ön felesé­ge is vállalhatott volna parcellát és akkor Önöknek is lenne pré­mium. Erről Simon elvtársnak, levele tanúsága szerint az a véle­ménye, hogy — idézünk leveléből — az előbb említett „személyek nem mérlegelték családi hely­zetünket, de ez nem is tartozik rájuk, inkább azt üzenjük, hogy a jövőben úgy vegyék ki a mun­kából részüket, mint egyes állat- tenyésztők, vagy takarmányosok és ne álljanak a fogatok tízesé­vel az istállóban .. Látja Simon elvtárs, talán éppen az ösztönző módszerek el­hagyása miatt álltak a fogatok kihasználatlanul és látja ez is magyarázata annak, miért áll rosszul Ozorán a nagyüzemi gaz­dálkodás szénája. Ne vegye azon­ban rossz néven, de azt is meg­írjuk, hogy nincs mindenben iga­za. Előfordulhat ugyan, hogy a feleség, családtag betegség, vagy más nyomós ok miatt, nem tud részt vállalni a növénytermesztési munkákból, de amelyik család­ból tudott volna valaki részt vállalni, ott, ha igazságosak aka­runk lenni, már egészen más az elbírálás. S ezt megállapítani bi­zony senki másra nem tartozik, csak a tagokra. Az Ön körülmé­nyeit nem ismerjük, de ha csa­ládja tudott volna a növényter­mesztésben dolgozni, akkor ön­nek sincs igaza: az a fogatos, aki igényli a kiegyenlítést, ebben az esetben ugyanolyan joggal igény­li, mint ön. Hogy ennek a foga­tosnak a felesége, történetesen kapott prémiumot, az más lapra tartozk, azért a feleség megdol­gozott. Az ozorai helyzetet ismer­ve, külön megbecsülést érdemel­nek azok a fogatosok, valamint állattenyésztők, akik elvégezték a rájuk bízott munkát és család­jukkal még a növénytermesztés­ből is részt vállaltak. Ennyi szükséges kitérő után kanyarodjunk vissza a lényegre: Tavaly még nemcsak Ozorán hagyták figyelmen kívül az állat- tenyésztők, a takarmányosok, fo­gatosok, stb. premizálását — másutt is. Ebben az évben viszont a tervjóváhagyó közgyűléseken megtárgyalták és úgyszólván va­lamennyi közös gazdaságban be­vezették az ösztönzés mindenkire kiterjedő valamilyen formáját. Bizonyosra vesszük Simon elv­társ, hogy ez alól Ozora sem lesz kivétel és ne is legyen. A premi­zálás mikéntjére persze nincs re­cept. A vezetőség olyan ösztönző­ket alkalmazzon, amely legjobban megfelel a tagoknak, amely a közös munkát eredményesebbé, jobbá teszi. Ilyen szempontból Simon elvtárs sürgetése jogos. Érthető és természetes, hogy az állattenyésztők tudni akarják miért dolgoznak. De. ne legyenek türelmetlenek. A premizálást ugyanis alaposan meg kell „rág­ni”, nem lehet elhamarkodni, mert minden meggondolatlan lé­pés visszaüt évközben. A türelem persze ne jelentsen közömbösséget. Bíztassák vezetői­ket, de segítsék is őket higgadtan, józanul, mert erre Ozorán rop­pant nagy a szükség. Az ön le­velét Simon elvtárs azért is nagy érdeklődéssel olvastuk, mert so­rai igazolják, hogy az ozorai gaz­dák a termelőszövetkezetben dol­gozva akarják végre megtalálni számításukat — gondolkodnak, latolgatják a megszilárdítás lehe­tőségeit és meg akarják teremte­ni a vezetéssel az összhangot. Ha ez sikerül, akkor rövidesen ki- lábolnak a bajokból. Levelét más­kor is szívesen olvassuk, ha ideje engedi írjon. Szekulity Péter Két facsavart kértem... Elromlott a falra szerelt kon vektor lakásomban. Ilyen alkalommal bevett szo­kás családunkban, hogy rám bíz­zák a hiba megszüntetését. Vagy iparosért telefonálok, vagy ma gam megyek a hiba javítása ér­dekében üzletbe, anyagot besze­rezni. így tettem most is. Elmen­* ! it- t A leendő átalakítás nem helyettesíti a seprűt I tem a villamossági, rádió, televí­zió boltba és kértem egy konnek­tort, falra szerelhetőt, nem fal- baépíthetőt, mert azon három lyuk van, és háromágú banándu- gót az üzletekben nem lehet kap­ni. Az üvegtetős pulton elém tár­ták a bolt gazdag választékát. Fehér, fekete színben, különböző méretben, az MSZ szerint sorako­zott ott több tucatnyi konnektor. Hosszas válogatás után választot­tam. Kértem, csomagolják be, hozzá két facsavart is. E kérő szavak hallatán az el­adó széttárta karjait. AZ ÉLELMISZERÜZLETEK, hentesüzletek, éttermek dolgozóit, de mindenkit, aki csak emberi fogyasztásra szánt termékekkel bánik, szigorú szabályok kötik. Szabályok, amelyek meghatároz­zák az áru, a termék — cukor, liszt, só, kenyér, hús. — tárolá­sának, feldolgozásának, értékesí­tésének, forgalombahozásának a módját. És akik ezekkel bánnak, azoknak, amellett, hogy egészség­ügyileg nem eshetnek kifogás alá. ismemiök kell a foglalkozá­sukra vonatkozó szabályokat, Ismerniük kell — sőt, ismei'ik is —, mégis többéves tapasztalat, hogy igen gyakran megszegik. Az ellenőrzést végző hivatalos szervek rendszeresen ellenőrzik az üzleteket, vendéglőket, hogy elejét vegyék súlyosabb követ- kézményeknek, amelyek a sza­bályok megszegéséből . nagyon könnyen adódhatnának. Nem kell különösebben részletezni egy eset­leges ételmérgezés hatását. Milyen tapasztalatokat hoztak az eddigi ellenőrzések? Az élelmiszerüzletekben két- három évvel ezelőtt rendszeresen adódtak súlyos mulasztások, ame­lyeket a boltvezetők elkövettek, vagy hagytak elkövetni, ismételt figyelmeztetés ellenére. Végül is szigorúbb rendszabályokhoz kel­lett folyamodni, szabálysértési el­járást indítani a mulasztók el­len. Ma már alig találni kirívó hiá­nyosságot a szekszárdi üzletek­ben. Igaz az is, hogy a boltok korszerűsítése, berendezésük fel­újítása könnyebbé teszi az ott dolgozók helyzetét. Nyilván köny- nyebb tisztán tartani egy mozaik­lapos helyiséget, mint a kikopott, korhadó deszkapadlósat, Üveg- szekrényekben nyilván könnyebb tartani az élelmiszert, mint ósdi pultokon. A városnak tán legszebb élel­miszerüzlete a Bajcsy Zsilinszky utcai csemegeüzlet. Az ott dol­gozók, kivétel nélkül, fiatalok, akik még most tanulják szak­májukat. Az üzlet tisztasága, az áruk elhelyezése nem is ütközik szabályokba, A raktárban néha fordulnak elő apróbb kifogásolt, de csak abból, hogy éppen »kéz­ben« van az áru. NINCS KOMOLYABB KI­FOGÁS az 50-es, és a vele át­él lenben lévő fűszerüzlet tisz­taságára sem, itt is a szabályok­nak megfelelően bánnak az áruval. A Garay téri édesség­boltban példás a tisztaság és — bár erre nincs szabály —. ide jó. néhány bolti, éttermi kiszolgáló elmehetne udvariasságot tanulni. A Béla téri élelmiszerüzlet tisz­taságában az ősszel, ismételt fi­gyelmeztetések ellenére is volt kivetnivaló. Nem csupán a raktár volt, rendetlen, hanem az üzlet is. Akkor arra hivatkoztak, hogy kicsi a raktár, nem tudják meg­felelően tárolni az árut. A rak­tár most sem lett nagyobb, és legutóbb az ellenőrzés mégsem tapasztalt szabálytalanságot. A pókhálózáshoz, a tiszta törölköző­höz nem kell nagy beruházás... Lehetne tovább sorolni az üz­leteket, amelyekben az előzőkhöz képest sokkal többet törőd­nek az egészségügyi szabályoknak megfelelő élelmiszer-tárolással. Sajnos, mindez nem mondható el az éttermekről, különösen a Szabadság-szállóról. Éveken ke­resztül, hiába minden jóindulatú figyelmeztetés, hiába a büntetés, maradt minden úgy, ahogyan volt. Nem vitás, elavult berende­zésének egy része, nehezebb tisz­taságot tartani, de ami ott van, arra nem lehet megfelelő jelzőt találni. Talán keresve se lehetne a megyében még egy olyan pisz­kos. elhanyagolt söntést találni, mint az étterem söntése volt legutóbb. Az élelmiszer-raktár hasonló. Itt megtörik minden egészségügyi szerv minden erő­feszítése, ami nem is cmda, hi­szen egyik-másik dolgozd szemé­lyes sértésnek veszi az ellen­őrzést. (Nem egv esetben ta­pasztaltuk). — Úgyis megkezdődik május­ban az átalakítás — vélekedtek néhányan, amikor az ellenőrző közegek felsorolták a szabály­talanságokat. Ezek szerint tehát májusig nem is érdemes kiseperni, leszedni, letakarítani a falakról a pók­hálókat, ott lehet hagyni a sze­metet a pultok alatt, a hűtő- szekrény körül. Lehetetlent még nem köve­telt senki a Szabadság-szálló ét­termi, konyhái dolgozóitól, mert amit meg lehet tenni az egyik helyen, meg lehet a másikon is. A borkóstoló szintén a szálló tartozéka, ott mégsem volt semmi kivetnivaló. A földművesszövet­kezet borkóstolója ugyanúgy tiszta, amelyben ugyanúgy italt mérnek, mint az étterem sönté- sében, ahova lényegében csak a pincérek lépnek be. MÁJUSBAN TEHÁT megkez­dődik a Szabadság teljes átalakí­tása, korszerűsítése, nagyobb, könnyebb lehetőség lesz a tisz­taság, az egészségügyi szabá­lyok betartáséra. De hiába lesz a legmodernebb a berendezés, ha nem változik — illetve nem vál­toztatják meg alapjaiban a je­lenlegi szemléletet. A Vendég­látó Vállalat vezetősége nyilván következetesebb lesz az átalrkí tás után. BI. — Kedves kartársam, mi nem árusítunk facsavart, azt csak a vasboltban adják, fáradjon oda. Amikor méltatlankodni kezd­tem, hogy hát mégiscsak az ő káruk az, ha én elmegyek a szom­széd boltba két csavarért, meg­szólalt egy másik kartárs is, aki bizonyította: ez a rendelet, ök' még fél kilóra való facsavart sem tarthatnak, hogy azzal a .hozzám hasonló, szerény igényű vásárló­kat ki tudják elégíteni... Ezek után el kellett volna mennem a vasboltba, vásárolni két facsavart. A vasbolt éppen leltározott, így a villamossági bolt dolgozói segí­tettek ki szorult helyzetemből, tőlük, saját, nem bolti készletük­ből kaptam két apró csavarocs- kát. E vásárlási ügylet juttatta eszembe tulajdonképpen azt, hogy a kereskedelem másfél évvel ez­előtt ígérte: Először a fővárosban, majd a vidéki városokban létesí­tenek ezer cikkek boltját. Persze, az ígéretet csak a fővárosban kö­vette a tett, vidéken maradt min­den a régiben.,, pardon! Bár ma­radt volna, mert akkor a villa­mossági boltban most lehetne kapni a konnektorhoz felerősítő "acsavart. A szakosítás sajnos, el­vitt tőlünk minden jó régi szo­kást.- Pj -

Next

/
Oldalképek
Tartalom