Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-15 / 38. szám
1963. február IS. TOLNA MEGYEI NflPŰJSAtí 3 OLTOTAN FOLYAM Szekszárdion A Szekszárdi Állami Gazdaság hajtatóüze- mében a megye községeinek 250 hallgatója részére oltótanfolyamot rendeznek. A tanfolyamon két héten át sajátítják el a hallgatók az oltás fogásait. A tanfolyam szombaton délután ér véget. Képünkön Horváth Mihály sióagárdi oktató tanítja hallgatóit. Jobboldali képünkön középen Horváth Mihály, tőle jobbra Decsák Erzsébet bátaszéki, míg balra Szatyori Sándorné mórágyi hallgató. Alsó képünkön a tanfolyam hallgatói oktatóik útmutatása mellett tanulják az oltást. Hz új iraki rendszernek a névtelenség egyik legjellemzőbb vénása Bagdadban éjjel nappal folyik a hajsza a kommunisták után Lázas tanácskozások A nyugati hírügynökségek jelentései szerint Bagdadban helyreállt a rend. A kijárási tilalmat megrövidítették: most este 10 órától reggel 6 óráig tart. A mozik ismét működnek, azonban — mint a Reuter írja — „a csend mögött még titkos erőszak rejtőzik. Az ismert kommunisták után éjjel-nappal folyik a hajsza, amelyet fegyveres katonák, — vagy a félig katonai nemzeti gárda bosszút szomjazó diákjainak csoportja folytat.” A Reuter jelentése szerint a kommunistákat eltávolítják az iskolák, egyetemek, minisztériumok jelentősebb pozi-' cióiból. Bagdadban szerdán sajtóértekezletet tartott Sabib, az új külügyminiszter. Kijelentette, hogy az új kormány tiszteletben tartja az Iraq Petroleum Company érdekeit és felül fogja vizsgálni Kasszem ama döntését, hogy megvonja a korábban biztosított koncessziós terület legnagyobb részét a társaságtól. Hangsúlyozta, hogy minden eddig megkötött szerződést tiszteletben tartanak, így a Szovjetunióval kötött gazdasági szerződéseket is. A, felmerülő problémákat megvitatják azzal a céllal, hogy kielégítő megegyezést érjenek el. Irak üdvözli a „nem ártalmas” külföldi beruházásokat. Kuwaitról szólva a miniszter nem foglalt világosan állást. Kijelentette, biztos abban, hogy az új kormány hamarosan olyan határozatot hoz, amely mindkét ország népének hasznos. Hangsúlyozta, hogy az új iraki vezetőknek eltérő nézetei vannak „a különböző arab országok közötti kapcsolatokról.” A , továbbiakban kijelentette, hogy '„tóik és Kuwait az arab nemzet és az arab föld része. Irak Kuwaithoz tartozik és Kuwait Irakhoz.” Sabib hangsúlyozta, hogy Irak minden olyan országba, amellyel nagyköveti szinten tart fenn diplomáciai kapcsolatot, nagykövetet kíván küldeni. Ezzel arra célzott, hogy Kasszem visszahívta a nagyköveteket azokból az országokból, amelyek elismerték Kuwaitot. A külügyminiszter nem volt haüandó elárulni, kik a hatalomra jutott tiszti csoport által létrehozott „nemzeti forradalmi tanács” tagjai, sőt még azt sem, hogy hány tagból áll a tanács. A Reuter-hírügynökség ezzel kapcsolatban rámutat, hogy öt nappal az államfordulat után az új rendszernek még mindig a névtelenség az egyik legjellemzőbb vonása, a vezetők jórészét az ismeretlenség homálya takarja. A külügyminiszter kijelentette, hogy a lehető leghamarabb törvényhozó testületet fognak választani, amelynek felelős lesz majd. a miniszterelnök és a kormány. Sabib azt állította, hogy a kommunisták meg akarták akadályozni a katonai felkelés sikerét. Kijelentette, hogy mint minden olyan erővel, amely szembenáll a felkelőkkel, a kommunistákkal is „gyorsan és szigorúan” fognak elbánni. A továbbiakban a külügyminiszter megerősítette már korábban elhangzott politikai megnyilatkozásait. Hangsúlyozta, hogy az új vezetők célja „a lehető legszorosabb” kapcsolatot kiépíteni az Egyesült Arab Köztársasággal, az arab nemzet közös céljainak jegyében. Hangsúlyozta, hogy kormánya hisz az el nem kötelezettség politikájában, függetlenséget és szabadságot követei minden arab területnek. A laoszi küldöttség tárgyalásai Moszkvában Moszkva (TASZSZ) Csütörtökön délelőtt Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnök a Kremlben megbeszélést tartott Souvan- na Phuma laoszi miniszterelnökkel. A két kormányfő véleményt cserélt és a jelenlegi nemzetközi helyzetről és a két ország baráti kapcsolatainak további fejlesztéséről. A megbeszélés, amelyen részt vettek a külügyminiszterek — Andrej Gromiko és Quinim Pholsena — is, szívélyes légkörben zajlott le. Utána a laoszi küldöttség, Savang Vatthana királlyal az élén másfél órás látogatást tett az első moszkvai óragyárban. Később Khampan Panya, Laosz moszkvai nagykövete ebédet adott, amelyen laoszi részről a királlyal együtt Souvanna Phou- ma miniszterelnök, és más laoszi állami vezető; a Szovjetunió részéről Leonyid Brezsnyev, Nyikita Hruscsov és több más vezető személyiség volt jelen. Nagygyűlés Pekingiten Norodom Szihanuk tiszteletére Peking (TASZSZ). A kínai kormány következetesen síkraszáll a kínai—Indiai határkérdésnek kizárólag békés tárgyalások útján történő megoldása mellett, — mondotta csütörtökön Ping Csen, a pekingi városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke azon a nagygyűlésen, amelyet Norodom Szihanuk kambodzsai államfő tiszteletére rendeztek. Norodom Szihanuk válaszában a kínai—indiai határkérdésre vonatkozólag a következőket mondotta: a pillanatnyi nehézségek ellenére a legkisebb mértékben sem vesztem el azt a reményemet, hogy ezt a sajnálatos vitát a két baráti ország békés tárgyalásai útján helyesen meg fogják oldani. A kambodzsai államfő állást foglalt amellett,' hogy Kína kapja vissza jogos helyét az ENSZ-ban és a többi nemzetközi szervezetben. Norodom Szihanuk elítélte Tajvan amerikai megszállását. A gyűlésen jelen voltak többek között: Liu Sao-csi, a Kínai Nép- köztársaság elnöke, Tung Pi-vu, a Kínai Népköztársaság alelnöke, Csou En-laj, az Államtanács elnöke és más hivatalos személyiségek, valamint a Pekingben akkreditált külföldi diplomaták. folynak Washingtonban arról, hogy milyen taktikát alkalmazzanak De Gaulle politikájával szemben s hogyan lehet áthidalni az atlanti közösségben támadt nézeteltéréseket. A Kennedy-kormányzaton belül jelenleg két irányzat vitázik. Az egyik De Gaulle politikáját úgy tekinti, mint kifejezett támadást az Egyesült Államok politikája ellen. Ez a csoport elkerülhetetlennek tartja az összeütközést Kennedy nagy atlanti közösségi terve és De Gaulle „európai terve” között. A másik irányzat — és a jelek szerint ennek hívei vannak többségben — úgy véli, hogy De Gaulle terveit nem megdönteni kell, hanem meg kell kerülni, s ott kell együttműködni a tábornokkal, ahol • lehetséges. Ezt az álláspontot védte Robert Schaetzel, az atlanti ügyekkel foglalkozó amerikai külügyi államtitkár, aki a nyilvánosság előtt mondott beszédében kijelentette: „Dőreség lenne tagadni, hogy a január 29-én Brüsszelben megszakadt tárgyalások komoly vereséget jelentettek a nagy atlanti közösségi tervre. Az Egyesült Államokat Nyugat-Eu- rópában arroganciával vádolják s azt állítják, hogy Amerika nukleáris monopóliumával uralni akarja Nyugat-Eurónát, továb bá, hogy az Egyesült Államok be akar hatolni az európai közös piacba anélkül, hogy ezért ellenszolgáltatást adna. Ezekre a vádakra választ kell adni. — mondotta a külügyi államtitkár — s törekedni kell arra. hogy megbékítsük ellen teleinket Nyug-d-Európában. Ugyanakkor Herter azml tárt vissza nyugat-európai körútjáról, hogy egyelőre nem lehet s~ámítani a Nyugat-Evró'ába irányuló mezőgazdasági export emelkc-' désére, s bár De Gnullenak még nem sikerült elérnie, hogy az NSZK ne Amerikától, vásároljon fegyvereket, de ez még nem befejezett tény. Nam megnyugtató az Egyesült Államok számára az sem, hogy ismét Veszélyben a dollár. Mint az U. S. News and World Report című lap kiemeli, az Egyesült Államok exportja hanyatlik, kiviteli kilátásai sivárak, külföldi dollárkiadásai meghaladják bevételeit. A külföldi haderők támogatására évi 3 500 000 000 dollárt költ, úgyhogy költségvetési deficitje kételyeket támaszt az állam- háztartás szilárdságát illetően. Az Egyesült Államoknak tehát nemcsak a meggyengült atlanti szövetséget kell megerősíteni, hanem saját belső helyzetét is. A két kérdés azonban szorosan összefügg, s az Egyesült Államok most azokkal a szövetségeseivel próbál szerencsét, amelyek hűségesek maradtak hozzá. Ennek adott félreérthetetlenül hangot a brüsszeli parlamentben. Andrá Dequae pénzügyminiszter, amikor nyíltan sikraszállt az amerikai tőke nyugat-európai térhódítása mellett. A belga pénzügyminiszter odáig ment, hogy kijelentette, az európai gazdasági közösség országaiba beáramló amerikai tőke nem kívánja érvényesíteni „politikai befolyását”, mert Dequae szerint „elmúlt a pénzügyi imperializmus kora”. Ezzel kapcsol atban kell idéznünk Rusk külügyminiszter legutóbbi beszédét, amelyben De Gaulle-ra célozva azt mondta, hogy a nemzeti nukleáris elrettentő fegyverek megoszlása nemcsak a világra leselkedő veszélyt növeli, hanem megsemmisíti azokat az esélyeket is, hogy ezeket a fegyvereket hatékony nemzetközi ellenőrzés alá vessék. Rusk azonban jobban félti a leszerelésnél az amerikai hegemóniát, mert sietett hozzátenni, hogy „a nukleáris hadviselés korszakában a szabad világ védelme oszthatatlan. Washington taktikai lépésekkel próbálja helyreállítani az atlanti egységet. Az első ezek közül, hogy Polaris-sal felszerelt tengeralattjárókat helyez üzembe a Földközi-tengeren, s így igyekszik szorosabbra fogni az atlanti közösség tagállamait. Ezzel kapcsolatos Gilpatric hadügyminiszter-helyettes jelenlegi nyugat-európai útja is. A tervek szerint az első ilyen tengeralattjárót áprilisban állítják üzembe, s a legénység három nemzet katonáiból tevődik össze. A másik taktikai lépés az lenne, hogy Amerika 40 000 katonát kivonna Nvugat- Eurónából. hogy ezzel csökkentse a NATO-ban részt vevő haderőinek számát. Ez természetesen kizárólag taktikai lépést jelentene, mert az Egyesült Államoknak esze ágában sincs kivonni nyugat-európai haderőit, s ezzel csak nyomást igyekszik gyakorolni a degaul- leista politika támogatóira. Az eredmény azonban vitatható, hisz De Gaulle is nagyon jói tudja, hogy mire megy ki a játék. S bármi legyen is Washington taktikázásának eredménye, azzal a ténnyel kell szembenéznie, hogy az atlanti, szövetség súlyos nehézségekkel küzd.
