Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-02 / 27. szám
2 fÖlJÚ MfGteI KÉPtJSÁÖ 1963. február 2. Növekedett a tagság jövedelme — bizakodó a hangulat A BÁTASZÉKI BÜZAKALÄSZ TSZ, amely 1949-ben alakult évről évre erősödött. Ebben nem kis szerepe van a pártszervezetnek, amely a tsz megalakulása óta jól működik. 1960-ban húsz tagja volt, amely a termelőszövetkezet politikai és gazdasági megszilárdulásával egyenes arányban fejlődött. Jelenleg hatvanhárom párttag van, s minden párttag felelősséget érez a tsz fejlődéséért. Az elmúlt tizenhárom év alatt Sokszor jöttek össze a kommunisták, hogy megbeszéljék a termelőszövetkezet előtt álló legfontosabb feladatokat és kidolgozzák a pártszervezet tennivalóit. A legutóbbi párttaggyülésen a zár- számadási közgyűlés elé kerülő beszámolót vitatták meg. A módszer nem újkeletű. A Búzakalász Tsz-ben nem is lehet elképzelni a munka irányítását másként, mint úgy, hogy a párt- vezetőség és a tsz-vezetőség szorosan együttműködnek. A jó együttműködést tükrözte a beszámoló is, amely részletesen ismertette a fejlődést. A párttagok nagy figyelemmel hallgatták a beszámolót, amelyet Báli Zoltán elvtárs, a tsz elnöke ismertetett. Elégedetten néztek össze a számadatok hallatára. Az elűző évhez viszonyítva 1982-ben 23.8 százalékkal nőtt a szétosztható jövedelem. Pénzre átszámítva ez több. mint másfél millió forintot . tesz ki. Prémium címén 910 ezer forintot fizetnek. A termelőszövetkezetben az egy tagra jutó napi kereset meghaladja a hatvan forintot. EZEK SZÄRAZ SZÁMADATOK, óm az eredmények a számadatok mögött sok minden van. Ott van a vezetés állandóan javuló irányító és gazdaságszervező munkája. Ott van a termelőszövetkezeti tagok szorgalma és becsületes munkája, és nem utolsó sorban ott van a pártszervezet politikai: munkája. A pártszervezet titkára minden tőle telhetőt megtesz, hogy a tsz-. pártszervezet erős és egységes le- i gyen. Ehhez megvan a politikai! felkészültsége, de ezentúl megvan a gazdasági szakértelme is | ahhoz, hogy a gazdasági vezetők : munkáját segíteni tudja. Szavá-1 pák súlya van amikor a közös-I ség ügyéről van szó. A gazdasági vezetők és a tsz párttitkára sóirat vitatkoznak, de ezek a viták hasznosak, mert nem seké- lyesednek el személyes ellentétekként, üres beszéddé. A párttitkár Varga Jenő elvtárs, méltó vitapartnere Báli Zoltán elvtársnak a tsz elnökének, az agro- nómusnak, vagy más gazdasági szakembernek. A tsz megerősítésén fáradoznak s a köztük felmerülő viták is a közösség munkájának jobbátételére irányulnak. A PARTTAGGYŰLÉSEN sokoldalúan kerültek felszínre a tennivalók. Bartha Kálmán traktoros — ellentétben azokkal, akik a cukorrépaterület csökkentését javasolták — továbbra is a kétszáz hold cukori'épaterület megtartása mellett kardoskodott. Úgymond, — még nem időszerű a cukorrépa terület csökkentése, csak akkor lesz célszerű, ha növelni tudjuk az egy holdra jutó hozamot. Szabó Ferenc, a javítóműhely kovácsa, a gépesítés problémáiról beszélt. Takács Kornél a premizálás hasznosságával foglalkozott, amikor elmondotta, hogy igen jó hatással van a tsz-tagságra, az, hogy a jobb munkát premizálják. Ezt a gyakorlatot a jövőben is érvényesíteni kell — mondotta. Bátaszéken a tsz-tagok a zárszámadás előkészületei közepette, elismeréssel beszélnek arról a módszerről, amely véleményük szerint a szövetkezeti demokrácia komoly megnyilvánulása. A tsz- ben ugyanis a zárszámadás előkészítésének időszakában a tsz- tagokkal személyesen beszélték meg, mi az amit már eddig kaptak, és mire tarthatnak még számot. Az összeegyeztető módszer — bár lassította az adminisztratív munkát — igen hasznosnak bizonyult. Ki tudták küszöbölni a felesleges vitát, másrészt mindenki személyes tapasztalatai alapján győződhet meg arról, érdemes volt dolgozni, mert a végzett munka arányában mindenki az utolsó fillérig megkapja •járandóságát. A párttaggyűlésen a vita összegezése után olyan határozati javaslatot fogadtak el, amely az 1963-as év tennivalóival foglalkozottPozsonyi Ignácné A FALUSI EMBEREK A. SZOLZSEM ICIIS: Peters Magda, Hetényi Pál, Fordította. Dosek Lajos> Murán}i Bea. XXIV. ... Szavamat ne feledjem, 38han a kotlaszi fegyenctovábbító állomáson találkoztam volt szakaszparancsnokommal. Tíz évet kapott ő is. Tőle tudtam meg, hogy az ezredparancsnokot és a politikai biztost 37-ben agyonlőtték. Egykutya itt, proletár-e vagy kulák van-e lelkiismerete, vagy nincs .. Keresztet vetettem és felfohász- kodtam: „Van isten az égben! Hosszú tűrő, de ha lesújt, kegyetlenül büntet!” Suhov a két adag kása után haláloson vágyódott egy cigarettára. Szándékában állt a hetedik barakkból egy lettől két pohár mahorkát vásárolni. Arra előlegezhetnek neki dohányt. Halkan odaszólt az észt halásznak: — Idefigyelj Eino! Kölcsönözz nekem egy csavarásnyi dohányt holnapig. Ne félj, nem csaplak be. Eino Suhov szemébe nézett, azután minden sietség nélkül névleges ikertestvérére tekintet, öle mindent elfeleznek egymással. Az utolsó szál dohányt is közösen szívják el. A két észt valamit sutyorgott, azután Eino elővett egy hímzett zacskót, kivett belőle egy csipetnyi gyári .dohányt, Suhov tenyerébe szórta, szemmel felbecsülte, s hozzátett még néhány szálat. Egy csavarásra való volt nem több. Suhov újságpapírt vett elő, szakított belőle, beleszórta a dohányt, megcsavarta, a brigadéros lába alól felvett egy lehullott parazsat, rágyújtott. Szívta, szívta! Egész tesiében szédülést érzett, szinte megrészegedett, elzsibbadt keze-lába, mámoros lett a feje. Alig gyújtott rá, a terem túlsó végében felparázslott Fetyukov szeme. Suhov megérezte a rásze- geződő tekintetet. Megsajnálhatná ezt a sakált és nekiadhatná a csikket, de ma már látta őt csikket lőni. Inkább Szenyka Klev- sinnek adja. A brigadéros elbeszélését sem hallja, csak ül az árva a tűznél, fejét félrehajtja A brigadéros ragyás arcát megvilágítja a kályha fénye. Hangjában nincs sajnálkozás, mintha nem is magáról beszélne: — Ami limlomom volt, negyed áron eladtapi egy ócskáénak. Pult alól vásáróítánT két;.'kenyeret.’Akkor már jegyes világ volt. Gondoltam, hogy tehervonaton majd hazajutok de már szigorú törvényeket hoztak erre is. És emlékezhettek rá, vonatjegyet pénzért sem leheti venni, csak engedélyre. A peronra nem lehetett bejutni. Az ajtóban miücisták álltaik, őrök jártak, az állomás körül. Esteledett, kezdett hűvös lenni, befagytak a pocsolyák... Hol éjszakázzak? Felmásztam a sima kőfalra, s a kenyerekkel beugrottam az állomás wc-jébe. Ott álldogáltam égy darabig. Ráértem. Mint utazó katona léptem ki. Épp a Vlagyivosztok—moszkvai vonat állt a'vágányon. Az emberek a forró teavízért viaskodtak,. egymás fejét verték az edényekkel. Látom ám, hogy kétliteres teásedénnyel a‘ kezében ott topog egy kékhjúzos lány, nem mer közelebb ' menni. Fél, hogy leforrázzák, vagy letapossák a lábacskáját. „Nesze, fogd a kenyereket, hozok, neked teavizet” — mondom. Amíg megtöltöttem az edényt, elindult a vonat. A lány csak fogja a kenyereket; sír, hogy most mit csináljon velük, jobb, ha hagyjuk a teát. „Szaladj, szaladj, én majd megyék utánad!” kiáltom. Ö felszáll, én rohanok utána. Utolérem egyik kezemmel -feljebb segítem, kergetem a vonatot. Végre én is felkapaszkodtam a lépcsőre. A kalauz, nem, vert a kezemre. lelökni sem próbált, .Más katonák is utaztak ott, azt hitte közéjük. tartozom. Suhov oldalba lökte Szenykát. Szívd tovább, mulya! Fa-szipkáját is neki adta, hogy abból szívja. Nincs abban semmi. Szenyka meg, ~1 ezt a pofát! — mint a színész, kezét szívére tette és fejével intett köszönetét. No nézd, a süket!... A brigadéros folytatja: — Szóval, fenntartott fülkében hat leningrádi diáklány gyakorlatról utazott haza. Az asztalkán mindenféle kencefice volt, esőkabátok lógtak az akasztókon, .vászonhuzatos kis böröndök hevertek a csomagtartón. Simán gördül az életük, előttük szabad a pálya ... Beszélgetünk, tréfálkoztunk, teáztunk. Kérdezik, melyik fülkében ülök? Felsóhajtottam és elmondtam mindent. Miféle vagonból kerültem elő, s hogy előttük az élet, én előttem a halál... A melegedőben csend honol. Csak a kályha duruzsol. — Megdöbbentek, sajnálkoztak, félrevonultak tanácskozni... Végül a kabátok alatt elrejtettek a csomagtartó harmadik polcán. Titokban eljutottam Novoszi- birszkig ... Mit ad isten, az egyik lánnyal utóbb a Pecsorán találkoztam, s módomban volt meghálálni a szívességét. 35-ben, a Kirov-ügyben esett bele a szórásba. Ott a Pecsorán segédmunkán volt. Elhelyeztem őt a szabóműhelyben. — Kezdhetnénk maltert csinálni? — kérdezte Pavlo súgva a brigadérostól. A beigadéros nem hallja. — Novoszibirszkben leszálltam a vonatról és hazalopóztam. Kertről, éjjel osontam haza, éjszaka is mentem el. Kisöcsémet magammal vittem melegebb vidékre, Frunzeba. De nem volt mit ennünk, Frunzeban az egyik utcán üstben aszfaltot főztek. Huligánok ülték körül az üstöt. Odaültem én is: „Csupaszülepű urak, figyeljetek ide! Vegyétek magatokhoz az öcsémet, tanítsátok még élni!” Magukhoz vették... Kár, hogy én is nem lettem vele együtt bandita... — És többé nem találkoztál az öcséddel? — kérdezte a kapitány? Tyurin ásított. — Soha többé. — Ásítva folytatta: — Ne búsúljatok fiúk! Gyökeret eresztünk itt a centrá- lén is! A malterkeverők lássanak munkához! Nem várunk a szirénára. (Folytatjuk.) Egykori képviselőválasztás Mórágyon és a szakkönyv Mióta ágyneműnapokat, tea- f sütemény-heteket, cukorkahóna-, pokat rendeznek, azóta úgy van az ember, hogy idegenkedve és viszolyogva fogadja még annak a beharangozását is, ami jó, hasznos és szükséges. A mezőgazdasági könyvhónapra gondolok, amelyet februárban rendeznek és amelyre szükség van, mert hasznos célt szolgál: közelebb hozza a földműves embert a szak- irodalomhoz, hangsúlyozza a tudás nélkülözhetetlenségét, kiemeli, hogy a mezőgazdaság szakma, amely nemcsak gyakorlati, hanem elméleti tudást is igényel. Februárban negyedszer rendezik meg a mezőgazdasági könyv- hónapot. A földművesszövetkezeti boltokban szakkönyvek várják és kínálják magukat nagy, és bő választékban. De vajon lesz-e érdeklődés, van-e igény? Bízvást mondhatjuk, hogy igen. A szövetkezeti gazdák jelentős többsége már szükségét érzi annak, hogy a gyakorlati tudást elméleti ismeretekkel gyarapítsa. A megyében eredményesen folyik a szakmunkásképzés. Ez évben a megye termelöszöveIkezeteiben a különféle mezőgazdasági specialisták száma megduplázódik. Ezek az emberek vizsgát tettek és megszerezték a szakmát igazoló oklevelet. De azt is megtanulták, hogy a szakmunkás-oklevél csak a kezdet. Nem lehet vele megelégedni, állandóan lépést kell tartani, és ehhez jó segítséget nyújt a szakirodalom. Ha valaki igazán mestere akar lenni az öntözésnek, a zöldségtermesztésnek, vagy a növénytermesztésnek, akkor a szakkönyvek tanulmányozása nélkülözhetetlen. A mezőgazdasági könyvhónap során különböző módon és formában ezek az elvek érvényesülnek és jutnak kifejezésre. Arról van szó, hogy a földműves ember közelebb kerüljön a tudományhoz és mindinkább birtokába vegye azt. A szakkönyvek gazdag választókban állnak a parasztemberek rendelkezésére. Ki-ki érdeklődési körének megfelelően válogathat és választhat. Bizony, nagyon jó lenne, ha nemcsak a szakemberek, hanem a szövetkezeti gazdák mindegyike megvásárolná azt a könyvet, amelyik munkájához nagy segítséget nyújt. |f935-öt írt a naptár Nagy volt a láz a községben, folytak a választási előkészületek. Képviselőt kellett választani. Hogy ki lesz a mandátum birtokosa, az már jóval a választás előtt tudott dolog volt, és ismert a cél; a kormánypárt jelöltjének megválasztása, az ellenzéki, kisgazdapárti jelölt megbuktatása. Ezt szolgálták a kiadott jelszavak is; „Le az ellenzékkel!” „Az ellenzék nem kerülhet be a parlamentbe!” A kormánypárt, a hangzatos nevű Nemzeti Egységpárt jelöltje Pékár Gyula volt, míg kisgazda- párti programmal Basch Ferenc lépett fel. — Hogy a kormánypárti jelölt útját egyengessük az ellenzékkel szemben, akinek népesebb tábora volt Mórágyon, nagy kiruccanásokat, kortesvacsorákat rendeztünk — emlékszik vissza az akkori községi bíró. De más eszközökkel is egyengették Pékár útját. Naponta csendőrök járták az utcákat, hogy az ellenzékieknél okot keressenek a büntetésre. Ha az udvaron a szalmakazal, a szénakazal nem volt szabályosan összerakva, vagy éppen a sertésólat pókháló szőtte be, már fizette is a büntetést az illető. Az ellenzéki Forster Jánost annyiszor büntették, hogy a végén cséplőgépe ment rá. |A Pékár-pártiakra ^em ilyen veszély. Igaz ugyan, hogy egyszer - a bírót is megbüntették tíz pengőre valami szabálytalanság miatt, de a büntetést nem kellett megfizetnie, mert q töltötte be a Nemzeti Egységpárt elnöki tisztét. Az állandó zaklatás, a választási propaganda, a kortesvacsorák méhkassá változtatták a kis falut. A választás napjára megtétettek a biztonsági intézkedések. A reggeli órákban egy szakasz katonát és csendőröket vezényeltek a községbe, a községháza előtt golyószórókat állítottak fel, a választópolgároknak pedig megszabták, melyik utcákon közelíthetik meg a községházát, a választó- helyiséget. A voksot leadni tizes csoportokban mehettek. Először persze a pekáristákat sorolták be, és amikor azok leszavaztak, lezárták a szavazást a kisgazdapártiak előtt. A becsapott és felzúdult tömeget a fegyveresek szétzavarták, és így sikerült megszöktetni a sza- vazatszedőket is. Amikor a katonaság két csendőr kivételével elvonult a faluból, a községháza előtt újra ösz- szeverődött a tömeg és követelte, hogy érvényesíthesse szavazati jogát. Néhányan kövekkel verték be a községháza ablakait. Hiába volt a két csendőr, az emberek nem tágítottak, be akartak hatolni a községházba, hogy megsemmisítsék a csaló választás eredményét. |Végül újra 30 csendőrt vezényeltek a községbe a lcét csendőr, valamint a községházban rekedt bíró és a főjegyző segítségére. A csendőrök aztán megkezdték a rendcsinálást. Akit az utcán értek, alaposan elpáholták, több embert letartóztattak és bíróság elé állítottak. Ilyen sorsra jutott Kolep János, Schneider Péter és még többen mások. Két hétig strázsálták a csendőrök a falut, mire a választással felkavart kedélyek lecsillapodtak. A kormánypárt csalással, fegyveres terrorral elérte a célját, de az ellenzékieket más csalódás is érte. A kisgazdapárt programjával fellépő Bäsch Ferenc néhány év múlva, mint a Volksbund vezére, hintette a fasiszta mérget a németajkú családok között. LOVAK ANDRÁS
