Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-01 / 26. szám

4 fÖCSA SrEGÍÍÍI NlPtJSAS 1963. február 1. Svájcba utaznak a nyuszik A vadásztársaságok megkezdték az élővad-befogást. A hálóval zsákmányolt nyulakat vérfrissítésre külföldre szállítják. A ma­gyar vadnyulaknak jó ára van a külföldi piacokon, így a puska nélküli vadászat jó jövedelmet biztosít a vadásztársaságoknak. Ecset határában 180 tapsifüles került halóba, ezeket Svájcba szállították. A képen: hálóba került zsákmány. (MTI Foto — Kácsor László felvétele) Magyar világsiker: atlasz a földalatti vizekről Az elmúlt években a nemzet­közi sajtó sokat foglalkozott a vízzel, amelyről a tudományos intézetedtől kapott íajéTcbztá'fa-1 sok alapján azt olvashatták, hogy a századforduló körül, tehát 2000- ben már-már kataszfföfáli'á* szegénység fenyegeti majd az em­beriséget. Nem valami természeti katasztrófára kell gondolnunk, hanem arra, hogy az emberiség évről évre mind több és több vi­zet fogyaszt a háztartásokban, az iparban és főleg a mezőgaz­daságban, hiszen a legtöbb or­szágban most kezd tért hódítani az öntözéses gazdálkodás. Jellem­ző példa erre: Magyarország. Ma évente 0,4 milliárd köb­méter vizet használunk fel, de 1965-re már elérjük az évi 1 milliárd vízköbmétert, s a századfordulóra pedig nem kevesebb, mint évi 5 milliárd köbmétert. Akik ismerik hazánk termé­szeti adottságait, vízellátottságát, azok tudják, hogy ilyen nagy­tömegű felszíni víz — folyó, vagy nagyobb víztárolómedence — mindenütt található. Az Alföld folyókban, patakokban rendkívül szegény terület. Már pedig az ilyen területeken kell' elsősorban öntözni. És itt következik az a tudo­mányos lépés, amely a magyar vízügyi szakembereknek a sok világsiker mellé most újabb elis­merést hozott. Ugyanis a világon elsőként a Magyar Állami Földtani Intézet tudós csoportja állított össze egy 73 térképet tartalmazó víz-föld­tani atlaszt, amely Magyar- ország szinte minden négy­zetméterét feltérképezve je­löli meg egy-egy terület alatt található rejtett vizeket. Világhírű tudósunk, dr. Schmidt Eligius Róbert. Kossut-díjas pro­fesszor 30 évi munkásságának eredményéi összesítette ebben az atlaszban. Érthető a tudományos intézőnek nagy érdeklődése, hi­szen a víz-földtani atlasz meg­cáfolja az emberiséget fenyegető v ízszegénység nézetét a föld alatt rejlő míndezideig feltáratlan víz­készletek feltárásával]. Az atlasz tudományos ér­dekessége az. hogy a Föld őskorától napjainkig nyomon 1 követi hazánk vízkészletének alakulását. Szinte hihetetlenül aprólékos, n'Sgy' rfUdómányos felkészültséget igénylő munkáról van szó. Az atlasz nemcsak arra ad választ, líSgy Aa'á^hR fíiely térületein hú­zódnak még nagyobb vizek, mond­juk 50 millió évvel ezelőtt, hanem arra is választ ad, hogy ezeknek a vizeknek milyen volt akkor a vegyi összetétele. Tudjuk például, hogy a Hortobágy alatt húzódó több millió'éves ősvíz ehyhén sós, ami ha felszínre kerül, elpusztít­ja a termőtalajt — szikessé vál toztatva azt. És itt jelentkezik az atlasz gyakorlati értéke. Meg­mutatja, hogy hazánk mely terü­lete alatt húzódnak meg ilyen szikesítő ösvizek. Szerencsére nem mindenütt és minden mély­ségben lappanganak ilyen föld­alatti vizek. Annál több ivó- és öntöző víz tárolódik a föld alatt. Az atlasz kimutatja, hogy a Kisalföldön, Győr környékén, és végig a Duna mentén ta­lálhatók a leggazdagabb föld­alatti vízrétegek. Ezeken a helyeken viszonylag csekély mélységbe kell fúrni, hogy bővizű, szinte kiapadhatat­lan vízszolgáltató rétegekre buk­kanjunk. Az atlaszban a hőforrá­sokra is érdekes adatokat kapunk. Tiszakürtnél például 1400 méter mélységig kell fúrnunk ahhoz, hogy a legjobb hatásfokú hév­vizet találjuk meg. Az atlasz ha­zánk területe alatt feltárható valamennyi hőforrásnyerési le­hetőséget megjelölte, beleértve a gyógyászati célra alkalmas vize­ket is. A víz-földtani atlasz eljut majd a megyei tanácsokhoz is. Ezáltal megszűnnek majd az úgynevezett „találomra” fúrások, amikor vagy sikerül vizet fakasztani a föld rnéhéből, vagy sem. hiszen az atlasz tudományos pontossággal jelöli meg azokat a helyeket, ahol érdemes fúrni. A fúrással kapcsolatos műszaki munkálatok kalkulációja ezentúl fillérnyi pontossággal kiszámítható lesz, mert az atlasz méternyi pontos­sággal jelöli meg hogy a szóban forgó terület alatt milyen mély­ségben húzódnak meg a feltárás- ’ a váró vizek. Csantos A. SZOLZSENY1CITS. Fordította: Peters Magda, Hetényi Pál, Dosek I.ajos. Murányi Bea. XXIII. — Kh, kh, — köhécselt Suhov. Resteilte megszakítani a művelt beszélgetést. De mit álldogáljon ott. Cézár megfordult, a kásáért nyúlt. Rá sem nézett Suhovra, mintha magától repült volna oda a kása, s zavartalanul folytatta: — No de kérem, a művészet — nem mi. hanem hogyan. A H—123-ast elragadta a hév. öklével az asztalt verte: — Az ördögbe a maga „ho- gyan’-jával, ha nem ébreszti fel bennem a jó érzéseket. Suhov odaadva a kását, éppen csak addig álldogált ott, ameddig illett. Várta, nem kínálja-e meg Cézár csavarásnyi dohánnyal. De Cézár már nem is emlékezett rá, hogy ő ott áll a háta mögött. Suhov megfordult és csendesen távozott. Semmi baj, jó az idő, nincs nagy hideg. Haladni fognak a íalrakással, mint még soha. A hóban kitaposott ösvényen haladt. A hóban megpillantott egy törött pengedarabot. Nem tudta, mi hasznát vehetné, de hátha még jó lesz valamire. Fel­vette és zsebretette. A centrálén majd eldugja. Az előrelátó ember többet érő a gazdagnál. A centráléhoz érve elővette az eldugott kőműveskanalat és övébe dugta. Utána vágódott be a mele­gedőbe. A napsütés után nagyon sötét­nek tűnt. a gépterem. S úgy érez­te, óit sincs melegebb, mint az utcán, a levegő meg nyirkos. Az egész brigád összecsődült a kis kerek kályhánál, amelyet Su­hov állított fel. meg a gőzölgő homokmelegítő kemence körül. Akinek nem jutott hely, a keverő láda szélére ült. A brigadéros szorosan a kályha mellett helyez­kedett el. A kásáját eszi. Pavlo megmelegítette neki a kályhán. Nagy a zsivaj. Az emberek fel­vidultak. A brigadéros jól végez­te be a százalékolást, vidáman érkezett meg, mondják Ivan Gyenyiszovicsnak. A brigadéros dolga a fejtörés, elismertetni ilyen, olyan meg amolyan munkákat. Ma is mit csináltak délig? Semmit. A kály­ha felállítását nem fizetik meg. A melegedőért' sem fizetnek. Ezt ma-guknak csinálták, nem a ter­melés számára. A munkalapon pedig fel kelL tüntetni valamit. Lehet, hogy Cézár is valamit odanyom a munkalapokra a bri­gadéros kedvéért. Tyurin tiszte­lettudó vele szemben, ok nélkül nem tenné. „Jól végezte be" — ez azt je­lenti, hogy öt napig jói esznek. Jobban mondva négy napig, mert az. ötödik napot etsinkófálja a vezetőség. Ez a biztosított mini­mumra megy,-amely-egyforma az egész táborban, jó és rossz dol­gozót egyformán megillet. Lát­szólag senki sem károsul, hiszen mindenki egyenlően részesedik. Pedig a zekeik hasán spórolnak. Ördög vigye, a zek hasa mindent kibír. Ma lapos, holnap megtelik. Ezzel a reménnyel megy aludni a tábor olyan napokon, amikor csak a biztosított minimum jár. Jól meggondolva — öt napon dolgoznak, négy napon esznek. A brigád elcsendesedett. Aki­nek van dohánya, szótlanul füs­töl. A sötétben ülnek és a tűzbe bámulnak. Mint egy nagy család. Az is a brigád. Család. A bri­gadéros a kályhánál valami történetet mond el. Kevésbeszédű ember, biztosan jó hangulatban van, hogy így megeredt a nyelve. Andrej Prokofics kucsmában enni. Fedetlen fején már meglátni, hogy öregszik. Neki is rövidre nyírták a haját, s a kályhafénynél látszik, hogy már mákos, tele van ősz hajszál­lal. ■ ­— ... Én a zászlóalj-parancs­nok előtt is reszkettem, hát még az ezredparancsnok előtt! Jelent­keztem. „Tyurin vöröskatona je­lentem. parancsára megjelen­tem ...” ö szúrósan rámnézett bozontos szemöldöke alól. „Veze­tékneved? Atyai neved?” Meg­mondtam. „Mikor születtél?” Megmondtam: Ez 30-ban volt, 22. évemet töltöttem be, buta bor- nyú voltam. „No, kit szolgálsz Tyurin?” — „A dolgozó népet szolgálom!” Az ezredparancsnok indulatosan egyszerre két öklével az asztalra vert. „A dolgozó né­pet szolgálod, de te ki vagy, te aljas?!" Engem mintha leforráz­tak volna!. .. De erőt vettem ma­gamon. ..Géppuskás lövész, első szám. Kiváló a harci és politi­kai...” — „Első szám, te. nyo­morult? Apád kulák! Megjött az írás Kamenyből! Apád kulák, te meg bujkálsz, már második éve keresnek!” Fehér lettem, mint a fal. Hallgattam. Egy éve mát- nem írtam haza. nehogy nyo­momra bukkanjanak. Azt se tud­tam, élnek-e otthon, ők sem tud­tak rólam semmit. „Van neked lelkiismereted? — üvöltött rám az ezredparancsnok, hogy a fa- 'lak is megremegtek. — Becsapod a munkás-paraszt hatalmat?" Azt hittem össze-vissza ver. De nem tette. Parancsot írt, hogy hat órán belül kergessenek ki a kapun ... November volt, de le­húzták rólam a téli öltözetet és nyárit adtak helyette, amit már harmadik éve viseltem, adtak hozzá egy vásott köpenyt. Barom voltam, nem tudtam, hogy nem kell leadnom a katonaruhát, el- küldhetném őket a. .. Kegyetlen igazolást nyomtak a kezembe. Kulák fia, elbocsátva a ..Me- valahova ezzel az igazolás­sal! Négy napos út állt előttem. Vonaton. De menetlevelet nem adtak, élelmiszert sem utaltak ki. Utoljára még megebédeltem a tá­borban, s azután kidobtak. (Folytatjuk.) fejezetek e@y sém szokott hetek V ázlat Márta a kályha mellett állt kisírt szemmel, megtörtén, moz­dulatlanul. Anyja érmelegítőt kötött, sebesen mozgott kezében a kötőtű, fel sem nézett, amikor Sándor belépett a szobába. Apja, a tanító úr, orra csúsztatott pá­paszemmel, borzas hajjal, tintás ujjakkal ott ült az asztalnál, s nagy halom füzet között turkált. Javított. Amikor Sándor belépett a szo­bába, a tanító hirtelen megrán­dult, s felugrott a székről. — Azt nem .. . Nem, nem. A lányomnak jövő kell. Vedd tudo­másul, nem neked szántam. Ke­ress feleséget akárhol, de ne is gondolj Mártára. A hosszú, sovány emberi elön­tötte az indulat. — Megöllek... Késsel. vagy golyóval oltom ki az életedet, és Mártáét is, ha mégegyszer talál­koztok ... Sándor elsápadt és a szőke, mozdulatlan lányra nézett. Most vált világossá előtte az. amit már kezdettől érzett, de amit önmagá­nak se mert még bevallani. — Ezért hivattalak — sziszegte a tanító és még akart talán vala­mit mondani, d? erre nem volt ideje, mert Sándor villámgyorsan sarkon fordult és kivibarzott a szobából. □ ■páka Sándor nagyon szegény volt, de mégis első legény a falu­ban. Jóképű, jóhangú, magas nö­vésű, széles vállú. Olyan, aki egy­szerre két zsákot vitt fel a pad­lásra, táncot nyitott a kocsmá­ban és fő szerepet játszott a szí n darabokban. Egy éve tartott ez a kezdettől reménytelen szerelem. Színdarab­ban kezdődött, amelyben Sándor volt a szegény juhász legény és Márta volt a gőgös, nagygazda lánya. Amiben hazug igazságot tett a színdarab, abban nem tu­dott igazságot tenni az élet. Soha nem beszélt ,arról Sándor, hogy mi történt szerelmével a tanító kegyetlen visszautasítása után. Arról van csak tudomásunk, hogy még azon a télen átballa­gott nagynéniéhez a szomszéd faluba. — El akarom venni a Terkát, a negyven holdas Kovács Berci egyetlen lányát. . . — Értettem fiam — csak eny- nyit szólt az öregasszony és meg­kínálta a vendéget savanyú sil­ler borral. H Aratás után tartották meg az esküvőt. Kovács Bercit nem le­hetett boldognak nevezni, de mit is tehetett. Az orvos nem vállal­kozott az öthónapos terhesség megszakítására: A fiataloknak a vidék kegyet­len szokása szerint az istállóban vetettek ágyat. Ott háltak szep­temberig, amikoris Tóka Sándor katonai 'behívót kapott, Rjivid kiképzés, s még a télen irány a front. Csak futtában egy rövid eltá­vozás röpke órái alatt tudta kar­jaiba szorítani, hangosan síró lányát. □ 1943-ban jött a frontról az utol­só, zöldszínű levelezőlap. S az utolsók között 1947-ben tért vissza Sándor hadifogságból, a Szovjetunióból. Iskoláskorú lá­nya és hűséges felesége várta. És várta apósa is, aki öregedvén és birtokát megtartván örült, hogy fiatal munkaerővel szaporodott meg a család. Tóka Sándor szívesen dolgozott, de egyre inkább rádöbbent, hogy a 40 hold föld nem jelenthet jövőt. Feleségét, lányát, s cse­csemő kisfiát el kellene vinni ebből a tengernyi munkából. Demokráciában könnyebben is élhetne az ember. A hadifogságban szakmát ta­nult. Gépgyárban dolgozott, tech­nikához értő ember lett belőle. A háború, a négyéves hadifogság emberré edzette, tágította látó­körét. Mire azonban mozdulni készült, bélyeget sütöttek homloIcára: volt játszótársai, szegénysor! kenyeres pajtásai, rokonai őt, Tóka Sán­dort, a napszámos-paraszt fiát kulúknak nyilvánították... Úgy érezte, súlyos igazságtalan­ság foto s topjából a? épülő Dw-

Next

/
Oldalképek
Tartalom