Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-05 / 29. szám

•A DÖNTŐ PILLANATBAN ŐT ILLETI A SZÓ, W flGVELEM!,flKV£A£Nli Moszkvai idósza'm/tas szerint TÍZ ÓRÁTÓL KEZDVE TILOS A JELZETT ZÓNÁT ÉRINTENI /) VÁRAKOZÁS FESZÜLT CSENDJE NEHEZEDIK A VEZER- HAJÓ PARANCSNOK! TERMÉRE, AHONNAN A FLOTT ILL A MOZDULATAIT IRÁNYÍTJÁK. A TISZTEK KÖZÖTT ESETLEN CIVIL: NYIKOLAJ SZERÜEJEVICS SZTYEPANOV MÉRNÖK. A Különleges Energetikai Intézet tudományos munkatársa TÖ'DÍA “.TPr.TFt NÍPŰ.TS ÍG 1983. fctjvuái Ki a felelőtlen felelős ? 4. SZOLZSEXYICn Nem sikerült nyomára bukkanni a felelőtlen felelősnek. Az őszi esők és az idei nagy havazás eltüntette még a nyomát is. Ezért a lapon keresztül igyekszünk most megtalálni. Miért ne­vezzük ismeretlenül is felelőtlen felelősnek a keresett személyt? Azért, mert mint a mellékelt fényképfelvétel is igazolja: hóval le­pi be a tél ezt a derék lánctalpas hókotrót, ahelyett, hogy az uta­kat tenné járhatóvá. Ott pihen 1962 március 18. óta a pusziahen- cse—nagydorogi leágazónál. A karosszérián kívül már alig maradi meg belőle valami. Kikezdte az idő és kikezdték az emberek is. Nos, ezekért felelős a felelőtlen személy. A hókotró pedig a félméteres hóban azon „töpreng": vajon mi­lyen indokokat tartalmaz a selejtezéséről szóló „okirat”, mert ami­kor az útnál hagyták, makk egészséges volt. Talán kicsit könnyebb less megtalálni a felelőst — vagy fele­lősöket? — ha megírjuk, hogy a hókotró — a legjobb tudásunk szerint — a KPM Pécsi Igazgatóságának tulajdonát képezte. (Szabó István NEB-elnök levele alapján). Megjelent a Népszabadság Termelőszövetkezeti Tanácsadója Az elmúlt években sok tízez­ren megismerkedtek a Népsza­badság tanácsadó füzeteivel és .sokan olvasták a hetente két ol­dalon megjelenő Népszabadság ta­nácsadó rovatának válaszait. A szövetkezeti gazdálkodás fejlődése következtében, az új igényeknek megfelelően, február első napjai­ban külön tanácsadó könyvecskét ad ki a Népszabadság szerkesztő­sége. A 80 oldalas tanácsadóban a szövetkezeti tagok és a szövetke­zeti vezetők megtalálhatják az őket érdeklő, időszerű, fontos problémákra a választ. Ezeket a válaszokat a leghozzáértőbb szak­emberek. az egyes minisztériu­mok és főhatóságok illetékes ve­zetői adják. A tanácsadót az újságárusok­nál és a hirlapkézbesítő postá­soknál lehel megvásárolni, ára: 2.— Ft. 0Át * v# J J JUt SS * * % * v****** *** ************ ************** ***** VALENTYIN IVANOV tudományos—fantasztikus regénye nyomán írta CS. HORVÁTH TIBOR, rajzolta: SEBÖK IMRE Előzmények: Az Északi-óceán egy távoli pontjára szovjet Haditengerészeti egységek vonulnak fel és megadott pontokon fémes csillogású hengereket bocsátanak a hullámok közé. A műveletet Nyikolaj Szergejevies Sztyepanov mérnök, a Különleges Energetikai Intézet tudományos munkatársa irányítja; XXVI. A habarcsot már hozzák is a lépcsőn. Négy pár fogja hordani. A brigadéros úgy döntött, hogy habarcsos ládát nem kell a kő­művesek kezeügyébe állítani, hi­szen a habarcs átöntés közben csak megfagyna. A tróglit köz­vetlenül odaállítják a két kő­műves mellé: itt van, falazzatok! Közben a habarcshordók, hogy meg ne vegye őket a hideg, fel­dobálják a salaktömböt. Amint a trógliból kifogy a habarcs, alul­ról tüstént elindul a második ha­barcshordó pár, a fentiek meg — usgyi, lefelé. Ott lenn, a tűznél felolvasztják a trógliba fagyott habarcsmaradékot, s megmelen­getik magukat, amennyire tud­ják. Két tróglit hoztak egyszerre: egyet Kilgas, egvet meg Suhov falrészéhez. A habarcs párolog, füstölög a fagyban, pedig alig van benne valami kis meleg. A vakolókanállal odacsapják a fal­ra, s ha a kőműves kissé elbá­mészkodik, a habarcs máris meg­keményedik. Ekkor már kala­páccsal kell leverni, a vakolóka­nál nem segít. Ha pedig a salak­tömböt nem egészen úgy illeszti a helyére az ember, ahogy kelle­ne, máris odafagy, ferdén. Most már csak a fejsze fokával lehet szétverni, s újra fel kell rakni a habarcsot. Suhov azonban nem ejt hibát. A salaktömbök nem egyformák. A letört szegletű. horpadt testű vagy hasas tömböt Suhov nyom­ban észreveszi, látja, hogy a fa­lon melyik oldalra dőlne, s men­ten kiszúrja magánál'; azt a he­lyet, amely éppen erre a salak- tömbre vár. Suhov vakolókanalával a gő­zölgő habarcsba merít, a kisze­melt helyre csapja, s megjegyzi, hol húzódott az alsó hézagolás (hogy aztán erre illessze a felső salaktömb közepét). Pontosan annyi habarcsot merít, anfennyi egy salaktömb alá éppen szüksé­ges. Ezután kivesz egy salaktöm­böt a halomból (de óvatosan, ne­hogy a kesztyűjét elszakítsa, mert a salaktömb tép. mintha foga len­ne). Még egy egyengető mozdu­lat a vakolókanállal a habarcson, és zsupsz. felrakja a salaktöm­böt. Most aztán meg kell igazí­tani a vakolókanál oldalával, alá­verni, ha azt akarja, hogy a kül­ső fal függőleges legyen, hogy a tégla hosszában-széltében lapja­vai feküdjék. Lám. már meg is kötött, odafagyott. Ha közben a tömb alól kibugy- Jgyant a habarcs, a vakolókanállal ? mielőbb le kell ütni a falról, fél- * revetni (nyáron ez a habarcs a ? következő tégla alá megy, de »most erre gondolni sem lehet), |és újból az alsó hézagolást kell íszemügyre venni — előfordul, 5 hogy nem egész tömb, hanem da­Fordí tóttá: rabjai kerültek oda. Ilyenkor új­ra habarcsolni kell, mégpedig a baloldal alá vastagabban, a sa­laktömböt pedig nem egyszerűen, hanem jobbról balfelé csúsztatva kell behelyezni. Ekkor a salak­tömb kinyomja a habarcsfelesle­get az új tömb és a baloldali szomszédos tömb közé. Egy pil­lantás a függőleges, egy pillantás a vízszintes irányba. Kész! Jö­het a következő! Folyt a munka. Ha két sort le­rakunk és a régi hibákat helyre­pofozzuk, egészen simán fog menni. De most rajta legyen a szemünk! S rakta, rakta a falat Szenyka felé. Onnan a szeglet felől, a brigadéros mellől Szenyka is megindult, ő is errefelé tart. Suhov odakacsintott a malte- rosoknak: habarcsot, habarcsot ide a kezem ügyébe, de szaporán! Úgy megindult a munka, hogy nincs idő orrot törölni. Ahogy Szenykávai összejöttek és egy ládából kezdték merítem a habarcsot, az pillanatok alatt kifogyott. — Habarcsot! •—• harsogja Su­hov a falon át. — Ado-o-om! — kiáltja vissza Meghozták a ládát. Abból is kimerték, ami merhető volt. Ami meg a láda oldalára tapadt — azt kaparjátok ki magatok! Mert nektek kell fel-le cipelni a láda íenekére-falára üllepedett kérget. Félre vele! A következőt! Suhov, meg a többi kőműves már nem érezte a hideget. A gyors, megfeszített munka meg­hozta az első kimelegedést, azt, amely csuromvizessé teszi a tes­tet, a buslát, a fufajka. a íelső- és az alsó ing alatt. Ám ők egy pillanatra sem álltak le, csak hajtották a falazást, tovább, egy­re csak tovább. S egy óra múl­tán megjött a második kimelege­dés. amely felszárítja a verítékei, lábukat nem csípte a hideg, s ez a legfőbb. Semmi más, az enyhe szél. sem, amely alájuk fújt — nem tudta elterelni gondolatai­kat a falrakásról. Egyedül Klev- sin bokázott: negyvenhatos lába van a szerencsétlennek, felemás csizmái kapott, szorít. A brigadéros időnként nagyo­kat kiállt: „Haba-a-a-ar-csot!” Suhov is rákontráz: ,,Ha-ba-a-ar- csot!" Aki keményen dolgozik, szomszédai felett ugyancsak affé­le brigadérossá válik. Suhovnak nem szabad lemaradnia a másik falazó párttól, most még édes testvérét is megfuttatná a tróg- lival a lépcsőn. Bujnovszkij eleinte. déltől kezdve Fetyukowal együtt hord­ta a habarcsot. A lépcső meredek is, csúszós is, s eleinte Fetyukov nem nagyon erőltette meg ma­gát. Suhov kissé nógatta is: Peters Magda, Hetényi Pál, Dosek Lajos, Murányi Bea. — Kapitány, gyorsabban! Ka­pitány, salaktömböt! Míg a kapitány fordulóról for dulóra fürgébb lett. Fetyukov ad­dig egyre lustább: a lépcsőfoko­kat taposva jön, jön, a tróglit férledönti és a habarcsot kilöty- tyenti, hogy könnyebb, legyen. Suhov egyszer hátba is vágta érte: — No, te bitang! Ugye. igaz­gató korodban hajtottad a mun­kást? — Brigadéros! — kiáltja a kapitány. — Embert adj párnak! Nem fogok ezzel a sz.. ,-ral együtt hordani! A brigadéros átcsoportosítást végzett: Fetyukov alulról dobál­ja az állásra a salaktömböt, de úgy állította őt be a brigadéros. hogy könnyen fel lehessen mér­ni, mennyi salaktömböt dobott fel, s a kapitányhoz Aljoskát osztotta be párnak. Aljoska csen­des, csak az nem dirigál neki, aki nem akar. — No, most adj bele apait­anyait! — biztatja őt a kapitány. — Látod, hogy megy a falazás! Aljoska engedékenyen moso­lyog: • • • — Ha gyorsabban kell, hát gyorsabban. Ahogy parancsolja. S ezzel megindultak lefelé. — Figyelem, kincs jött a bri­gádnak. A brigadéros lekiált valakinek. Kiderül, hogy még egy salak­tömbbel megrakott dömper ér­kezett. Félévig egy sem jött, most meg elárasztják őket. Most lehet dolgozni, mert hoznak salaktöm­böt. Ez az első nap. Aztán majd leállnak vele, s nem lehet hajtani a munkát.' , A brigadéros még odalent szit­kozódik. A daruról. Suhov szeret­né tudni, miről van szó, de nem ér rá: most hozza egyenesbe a falat. Feljöttek a tróglisok, el­mondták: szerelő jött, hogy a da­ru motorját kijavítsa, s vele együtt érkezett a villamossági munkálatok vezetője. Szabad em­ber. A szerelő vesződik, a munka­vezető nézi. Ahogy szokás: egy ember dol­gozik. egy ember nézi. Ha kijavítanák a darut, vele adhatnánk fel a salaktömböket, meg a habarcsot is. Suhov már a harmadik sort rakta (Kilgas is megkezdte már a harmadikat), amikor a lépcsőn feltűnik egy újabb hajcsár, egy újabb nacsálnyik: Der, az építő­csoportvezető. Moszkvai. Azt mondják, a minisztériumban dol­gozott. Suhov Kilgas közelében állt. s Der felé bökött. — Oh! — legyint Kilgas — ne-- kém egyáltalán semmi közöm a vezetőkhöz. Csal; akkor hívj. ha lezuhan a lépcsőn. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom