Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-27 / 48. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. február 27. Amire az élet ösztönöz Ötven és hatszáz — Kik és miért ? — Elmélet és gyakorlat helyben őt azonban mégis érdekelte: mikor tart­anya- levelezöivel Aki először beszélt lyó esti oktatás for- Tolna megyében 16 erről az iskoláról, ko- máit illetően. Az ál- kihelyezett osztálya csis volt a tengelici talános iskola elvég- működik. Az termelőszövetkezet- zését megkövetelik iskola1 ben. Tanár ismerő- minden szervnél, együtt több mint 600 sömmel jártuk a fa- Ezért van az, hogy idősebb és fiatalabb lut, s a havas utcán a földművesszövet- parasztember ismer- állitott meg bennün- kezeti dolgozók és a kedik a technikum két. Fagyszünet volt, különböző helyi hi- anyagával. S az ér- vatalok alkalmazottai deklödés még foko- járnak leginkább az zódik. Naponta cseng ják a következő fog- általánosba. A mező- a telefon: mikor, tni- lalkozást. Nem áll- gazdasági technikum ként lehet beiratkoz­hattam kérdés nél- elvégzése azonban ni... nem követelmény a termelőszövetkezeti tagok számára. Ok­kül. — Harmadikos va gyök — felelte. Kocsis ugyan lehet.- levél nélkül még le­nék enélkül is, de Nincs hátrány nél­kül a falusi techni­kum, de előnye sok­hát tud-e mondani, hét kapálni, így hát kai nagyobb az elöh ’ bmel. A szemléltető jobbat az oklevél megszer- amivel zésére az élet ösztö­oktatás ugyan nehe­zebben valósítható meg, mint a benti órákon, viszont a gyakorlatot mindjárt — Ez tgaz — így helyben meg lehet bernek ’ sam<ja a Kiss Lászlá• a szck- kínálni, a helybeli többre, szebbre való h 7^' te"nelősf”etke*e« törekvés Inkább iau gazdasági technikum gazdasagokban. S ha innalmnrnék- nem belező tagozatának csak ezt számoljuk, hasznosabban tölthet- nöz és a növekvő ném szabad óráimat? mezőgazdasági fel- Nem akar több len- adatok... ni, mint most? Nem fogalmaznék: nem elsősorban pozíció­ban, hanem tudás­ban, szakismeretben akar több lenni, mint ma. Ez a dolog lé­nyege, s talán itt kell keresni a különbsé­vezetője — az utób- többet nem, a kinti bi két évben azon- hatszáz hallgató ban mégis egyre na- szinte kényelmesebb gyobb az érdeklődés helyzetben van, mint kihelyezett lyaink iránt. Az érdeklődés így get a falvakban fo- fest: a technikumnak osztá- az iskola székhelyen tanuló, ötven bent­lakó elsős. Sz. I. Nyolc-tízezres létszámú üzemek a vegyiparban A Nehézipari Minisztérium az idén folytatja a vegyipar 1959- ben megkezdett átszervezését, hogy az erre vonatkozó kormány- határozat értelmében az eddigi­nél sokkal nagyobb termelő egy­ségek kialakításával fokozottab­ban összpontosíthassa a termelő erőket, lehetővé tegye a gépek, berendezések jobb kihasználását. Az összevonások eredménye­ként olyan nagy vállalatok* jöa­voltak a magyar vegyiparban. A vállalati átlagos munkáslétszám az átszervezés előtti 800—1000 fő­ről 1800—2000-re emelkedik. Lesz nem egy 3000—4000. de ennél több munkással dolgozó vegy­ipari vállalat is. Az Országos Gumiipari Vállalat például körül­belül 8000 dolgozót foglalkoztat majd megalakulása után, az öt­Az aranybánya még sok kincset kínál Tegyük hatékonyabbá az anyagi ösztönzést termelőszövetkezeteinkben A múlt esztendő tapasztalatai eldöntötték a vitát. Ma már nem úgy merül fel a kérdés ter­melőszövetkezeteinkben. hogy he­lyes-e alkalmazni az anyagi ösz­tönzés valamelyik formáját, he­lyes-e a munkaegység mellett premizálni, hanem azon törik az emberek a fejüket, hogy melyik az anyagi ösztönzés leghatásosabb módja. Vita tehát nincs, és az anyagi ösztönzés különböző formái el­terjedtek. Megyénk 146 termelő­szövetkezete közül a múlt évben csak hat tsz-ben nem premizál­tak. A hat közül is három az olyan tsz, amely rátért a garan­tált pénzdíjazásra. Értesüléseink szerint ezek a tsz-ek is úgy lát­ják, érdemes lenne a garantált pénzdíjazást kiegészíteni valami­féle hatékony premizálással. Cikkünknek most nem az a célja, hogy bárkit meggyőzzön az anyagi érdekeltség elvének fon­tosságáról. A cél az, hogy néhány olyan kérdést állítsunk reflektor- fénybe. amely most a premizálás hatékonyságával kapcsolatban fel­merül. Hol, melyik a legjobb módszer? Nagyon káros lenne a helyi is­meretek alapos elemzése nélkül tanácsot adni egy termelőszövet­kezetnek, hogy a sokféle premi­zálási módszer közül melyiket al_ kalmazza. Fogadjuk el alap­elvként azt, hogy minden tsz olyan módszert alkalmaz, amely hatékony előmozdítója. a terme­lés emelésének, amely a leg­jobban megfelel helyi adottságai­nak és amellyel egyetért a ter­melőszövetkezet egész tagsága. Mégis meg kell mondani, hogy van egy olyan módszer, amely az utóbbi időben különösen bevált: gyes terv végén pedig ejőrelátha- nek létre, amilyenek még nem I tólag eléri a 10 000-es létszámot. 4 népművészet terjesztői PAKS ÉS KÖRNYÉKÉN nem A kézimunkázó asszonyok — kü- végül is egy színes kalocsai hím­alakult ki hagyományos népmű- lönösen a téli időszakban — elég zésre esik. vészét. A lakásokban ennek el- sok munkát adnak Koszorús né- Koszorús néni elégedetten mo- lenére is sok szép és művészi ninek. A félóra alatt, amíg Lacza solyog, s közben cinkosan felénk kézimunkát lehet látni, éppúgy, Istvánnéval, a nőtanács titkárá- kacsint. mint Sárközben, vagy másutt, val Koszorús néninél voltunk, — Ez igen, ez nagyon szép ahol tradíciói vannak a népmű- jónéhány asszony, lány megfor- lesz! — mondja. Előkerült a sab- vészetnek. dúlt ott, kézimunka-előnyomás Ion, a mintát rögzítő kék por és Néhány évvel ezelőtt a nóta- ügyében. a denaturáltszesz-szóró. Még a nács volt a kezdeményezője a Nem is igen jutott ideje velünk „drukkolással foglalkozik, ne- kézimunka-szakköröknek. Azóta foglalkozni, de a beszélgetések- hány tanácsot ad a hímzőfonal sokféleképpen formálódtak és az bői, amely közötte és az ügyfelek színösszeállításához, egyik ilyen módja a vándor szak- között folyt, sok mindent meg- KOSZORÚS LÁSZLÓNÉ hű­kor is, amelyet az Ötvös utcá- tudtunk. _ _ szonöt éve foglalkozik a kézi­ban honosítottak meg. A hosszú — Ezt a mintát ajánlanám — munka előnyomással. A huszonöt téli estéket az utcabeli asszonyok mutatja a sablont az egyik fiatal- év alatt voltak tanulólányai, sőt jól hasznosítják. Estéről estére asszonynak. Király Ilus néni ka- nyolc éven keresztül iskolában másik háznál jönnek össze, hí- locsai iróasszony eredeti mintá- is adott kézimunka-órákat, meznek, népviseletbe babákat öl- ja — teszi hozzá rábeszélő jóin- — Volt egy időszak — pana- töztetnek, horgolnak, kinek, mi- dulattal. _ szolja —, amikor úgy látszott, hez van kedve. Hangulatosak az — Nem akar vesződni a kalo- hogy a színes műanyagból ké- Ötvös utcai szakköri esték. A csaivai a sokféle szín miatt? szült konyhagarnitura kiszorítja szakkör más-más tagja felolva- Tessék, itt ez egy sárközi minta, a kézimunkát. Most már nem sást tartr szépirodalmi művekből, piros és fekete fonállal, esetleg nem kell ettől tartani. Az asszo- míg a többi asszony dolgozik. kékkel és feketével hímezve is nyok a tsz-ben annyira össze- a i szép. szoktak a munkában, hogy a A paksi kézimunkázó assza- A fiatalasszonynak az sem tét- téli estéket is együtt töltik. Sza- nyoknak sok segítségét ad Ko- sze^ másra gondolt. bad idejükben szívesen kézimun­szorus Laszlone kezimunka-elo- _ Igen tudom már. Két kis káznak és csakis a szépet, a mű- nyomo. Koszorús nem ugyanis cica pamutgombolyaggal. Sajná- vészit igénylik — mondja — hadat üzent a giccsnek Bar mint iom de ezzel a mintával nem hangjában nem kis elégedettség­mondja nem volt nehez dolga, SZ0isálhatok. És nem is ajánlom. gel. az asszonyok ízlését helyesen ira- ]}jvatja múlt az úgynevezett bő- Koszorús néni első kézből a nyitam. ködős párna. Ezek közül válasz- népművészeti szövetkezetek író­“A P***1,, Piacokra átjárnák szon kedves. A nőtanácsi és az asszonyaitól szerzi be a mintá- a ■:íu.s°£ell.ek Kalocsáról es kői- jsk0iai szakkörök is ezeket a kát. Azt vallja: a népművészettel nyékéről. Az asszonyoknak meg- művészi mintákat kérik. Művészi nem szabad kontárkodni. A régi tetszett a színes kalocsai hímzés, sz£p js és könnyen tisztán motívumok felkutatását, írását de ok mar nem kötényeket es tartható. — ajánlgatja legkedve- hagyjuk meg a népművészeknek, mellényeket hímeztek, hanem ggjjb mintáit. Az előnyomok, a kézimunka konyhagarniturákat, párnákat es A fiatalasszony nehezen tudott szakkörök pedig legyenek a nép- fuggonyoket mondotta. dönteni és Koszorús néni ebben művészet terjesztői. Koszorús A KÉZIMUNKA ELŐNYOMÁS is segített neki. Gyűjteményes néni és az Ötvös utcai kézimunka már lassan úgy él emlékezetünk- szekrényéből kész párnákat, terí- szakkör asszonyai valóban ezt is ben mini P2V elavult, idejét múlt tőket szedett elő. A példa ereje teszik. mesterség. Pakson nem így van, győz. A fiatalasszony választása Pozsonyi Ignácné Ez pedig az össztermésből való premizálás. Fehér Lajos elvtárs mondotta a párt VIII. kongresszusán: »Az eddigi tapasztalatok szerint a különböző kiegészítő munkadíja­zási formák közül legjobban be­vált a munkaegység jóváírásával együtt az össztermésből való pre­mizálás... Véleményünk szerint a közeljövőben célszerű e munka­díjazási forma legszélesebb körű alkalmazása...« Mit jelent az össztermésből való premizálás? A növényter­melésben két fajtája alakult ki az elmúlt években. Egyik faj­tája az, hogy például a tag által megtermelt kukoricának 10 szá­zalékát odaadjuk prémium cí­mén: munkadíjként pedig jóvá­írjuk a norma szerint járó munkaegységeket. Másik formája az, hogy 10 százaléknál többet adunk prémium címén — 15—20 százalékot —, de akkor csök­kentjük a norma szerint járó munkaegységek számát. Az állat- tenyésztésben azt jelenti az össz­termésből való premizálás, hogy a kifejt tej, a ráhízlalt súly, a felnevelt borjú, malac, bárány, csirke, vagy a lenyírt gyapjú mennyisége után fizetünk lite­renként. kilónként, mázsánként, vagy darabonként bizonyos ösz- szegű prémiumot. (Ennek rész­letes ismertetésére egy következő cikkünkben még visszatérünk). Az össztermésből való premi­zálást megyénkben még tavaly is sokan ellenezték. Főleg azt az érvet hozták fel ellene, hogy ez a premizálási forma csökkenti a munkaegység értékét. Nézzük meg a problémát közelebbről. CstikkeR-8 a munkaegység érléke? Igen, valóban csökken. Nyil­vánvaló, ha ánnak a terménynek az értékét is munkaegységekre: fi­zetnek ki, amit prémium címén kiosztunk, akkor nagyobb lenne egy munkaegység értéke. (Ezért jártunk el idén is helyesen, ami­kor a zárszámadások elemzésekor a prémiumként kiadott termé­nyek értékét is hozzászámítottuk a munkaegység-értékhez). Nemcsak az össztermésből való premizálás, hanem egyéb premi­zálási formák is okoztak egy csomó problémát megyénk tsz- eiben. Aránytalanságok, úgyneve­zett »bérfeszültségek« alakultak ki az egyes termelési ágak kö­zött. Például Decsen az Alkot­mány Tsz-ben. vagy Györköny- ben, a Szabadság Tsz-ben a pre­mizált területeken dolgozók munkaegység-értéke 80 forintig is felemelkedett. Ugyanezekben a tsz-ekben a nem premizált terü­leteken dolgozók munkaegység­értéke 28—30 forint körül moz­gott. Tehát a premizálás kü­lönböző formái feszültségeket okozhatnak a premizált és a nem premizált területek között. Külö­nösen rosszul járhatnak ebben az esetben a csak munkaegységre dolgozó vezetők, irodai dolgozók, iparosok, traktorosok, kocsisok és néhol az állattenyésztők is. Pont azok. akik a legtöbb munka­egységet teljesítik. Mi a megoldás? Az, hogy min. denkit megfelelő módon premi­záljunk. Az anyagi ösztönzés rendszerét üzem; szinten dolgoz­zuk ki, végezzünk már előre ko­moly számításokat és úgy ter­vezzük meg a premizálást, hogy az ne okozzon nagyobb feszült­séget. Feszültség ugyanis csak akkor keletkezik, ha egyes te­rületeket — például kukorica­termelés — kiragadunk az üzem komplexumából és azt premizál­juk. Más területekkel — például állattenyésztés, gépi munka, ve­zetés — nem törődünk. A baj tehát riem a premizálás egyes formáival van, hanem azok helytelen, szűklátókörű al­kalmazásával. Ott van a baj gyö­kere, hogy nem tervezzük meg a premizálást, nem dolgozzuk be a tervbe, nem végzünk előre szá­mításokat és egyes területeket el­hanyagolunk, nem premizálunk. Legyen, vagy ne legyen „bérfeszültség“ ? Erre sem lehet egyértelmű vá­laszt adni. Az tény. hogy ilyen nagy »bérfeszültség«, amit a györkönyi és decsi példa mu­tat, nem lehet egészséges. Ki­sebb »bérfeszültség« — 10—15 százalékos — azonban nemcsak lehetséges, hanem bizonyos ese­tekben szükséges is. Van olyan termelőszövetkezet, amelyben rosszul áll a tejtermelés ügye. Itt nyilván azokat, akik a tejtermelésben dolgoznak, anya­gilag is érdekeltté kell tenni, hogy növeljék a hozamokat. Még az is helyes ebben az esetben, ha a tejtermelésben dolgozók munka, díjának egységére a pré­miumfeltételek teljesítése esetén magasabb érték esik mint a más területen dolgozók munkadíjának egységére. Vagy például nem szí­vesen mennek a tagok a kerté­szetbe dolgozni. A zöldségterme­lés fejlesztésének ugyanakkor nagy lehetőségei kínálkoznak, mert jók az öntözési, szállítási, éghajlati és egyéb adottságok. Ebben az esetben is lehet olyan prémiumfeltételeket kidolgozni, hogy a kertészet javára 10—15 százalékos »bérfeszültség« jöjjön létre. Lehetne sorolni tovább a pél­dákat. Minden tsz maga tudja, hogy hol szorít a cipő. Ott aztán engedni kell, még akkor is, ha egészséges, ösztönző »bérfeszült­ség« jön létre. Döntő a tagok véleménye Sajnos, nagyon sok helyen ed­dig úgy ment a premizálás, hogy a vezetőknek egy szűk csoportja kidolgozta a sémákat. Ezeket a sémákat aztán előterjesztették a terv jóváhagyó közgyűlésen, és rá­beszélték az embereket, hogy fo­gadják el. A tagok sok esetben ezen a közgyűlésen hallottak elő­ször arról, hogy milyen módon akarják őket premizálni. A köz­gyűlés után elkezdtek gondol­kodni, latolgatták a premizálás helyességét, helytelenségét és vagy egyetértettek vele, vagy nem. Ennek volt a következménye, hogy év közben — például tavaly Sióagárdon — kétszer-háromszor is meg kellett változtatni a munkadíjazás módjait. Ez az anyagi ösztönzés elvének teljes lejáratása, de lejáratása a veze­tésnek is, mert elveszíti tekin­télyét és szétbomlik a munka- fegyelem. Mennyivel egyszerűbb és célravezetőbb az a módszer, amit már megyénkben is, pél­dául a bölcskei Rákóczi Tsz-ben alkalmaznak. A terv.ióváhagyó közgyűlés előtt összehívják a munkacsapatokat, - brigádokat és minden emberrel megbeszélik a javasolt premizálást, vagy a munkadíjazás új módját. így az­tán az egész tsz alaposan meg­gondolhatja a dolgot, még a köz­gyűlés- előtt mindenki elmond­hatja véleményét. A közgyűlésre már olyan javaslattal mehet a vezetőség, amit bizonyára min­denki jóváhagy és helyesel. Megkezdődnek termelőszövet­kezeteinkben a tervjóváhagyó közgyűlések. Sok helyen a terv­jóváhagyáskor, más helyen né­hány héttel később döntenek a munkadíjazás módjáról. Ezért a következő napokban még vissza­térünk az anyagi ösztönzés nrob- lémáira. Megvizsgáljuk az állat­tenyésztők, a gépi munkát vég­zők, az irodai dolgozók és a ve­zetők premizálásának, anyagi ér­dekeltségének kérdéseit. Gyenis János

Next

/
Oldalképek
Tartalom